Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-06 / 209. szám

% PÉNTEK, 1991. SZEPT. 6. DÉLMAQYARORSZÁQ KULTÚRA 5 Gardelli Szegeden A hang verseny évad újdonságai Összesen 13 bérleti koncert lesz, ebből 9 a szimfonikus bérleti sorozatban a nagyszínházban, 4 pedig a kamarabérletben, a Tisza Szállóban. Az előbbi, felnőtt bérlet szenzációja: március 18-án Lamberto Gardelli vezényli a Magyar Állami Hangversenyzenekart, a műsoron Berlioz Rómeó és Júliája. A koncerttervet böngészve a december 16,-i program is feltűnést kelt: „Karácsonyi hangverseny a Seiko támogatásával" olvashatjuk, az Operaház Failoni Kamarazenekara és a Magyar Kamarakórus Bach Karácsonyi oratóriumából ad részleteket hazai és külföldi énekművészek közreműködésével, s az egyszer már itt vendégeskedett Sallai Imre vezényel, aki egyébként a németországi Kielben él. Hogy mi köze mindehhez a világhírű japán cégnek? A hírek szerint üzletük lesz Szegeden, s az a szokásuk, hogy a kultúra támogatásával „vezetik be" az üzletet.Mit lehet erre mondani? Csak le ne szokjanak! A harmadik különlegesség: Kocsis Zoltán, világhírű zongoraművészünk - vezényel. A „Szegedi Kamarazenei Napok" december 6.-i koncertjén, a Budapesti Vonósok együttesét. A Filharmónia így kompenzálja a bérlettulajdonosokat, hiszen tavaly ígéret maradt csupán egy Kocsis-hangverseny. A Nemzeti Filharmónia szegény ugyan, de nem annyira, hogy ne futná a most kezdődő szezonban is neves külföldi művészek meghívására. Annyira viszont igen, hogy fölemelik a bérletek árát. A dél-alföldi központ vezetőjétől, Varga Gézától a hangversenyévad újdonságairól kértünk tájékoztatást. Al évad október 14-én indul a Szegedi Szimfonikus Zenekar estjével, ez lesz az új művészeti vezető, a Nagyváradról ideszármazott Acél Ervin első szegedi nagyzenekari koncertje. Az ő ötlete volt nem bécsi, hanem nagyváradi mintára - az újévi hangverseny is; így aztán január 2.-án a szegedieknek is szórakoztató, vidám muzsikával kezdődhet az 1992-es esztendő. A program időbeli eloszlása kiegyensúlyozottabbnak tetszik, mint tavaly,általában havonta követik egymást a nagyszínházi koncertek, s a szervezők arra is ügyeltek, hogy sokféle ízlésnek feleljen meg a kínálat. A régi bérletesek szeptember 16.-ától 20-ig újíthatják meg bérleteiket. 23-tól a megmaradt helyeket árusítják a Klauzál téri irodában. Az árakat differenciáltan emelik, ez magyarul annyit tesz, hogy a legjobbnak tartott (földszint, páholy) helyek ára elég erőteljesen megnő (például: a 860 forintos bérMég meztelen a menyasszony Utak a jövőbe - Szegeden is! Véletlen egy beesés, hogy tegnap a kormány is és a szegedi önkormányzat által életre hívott világkiállítási ad hoc bizottság is egyszerre tanácskozott. Éppen ezért nem is tudott részt venni a helyi megbeszélésen Baráth Etele kormánybiztos, akit Fegyverneki Sándor, az expo programirodájának vidéki igazgatója „helyettesített". A tét pedig nem kevesebb volt, mint az, hogy a dél-alföldi régió milyen elképzelésekkel, programokkal tudna csatlakozni az expohoz. A előszervezés ugyanis a finiséhez érkezett: jövő hét végéig a kormány asztalára kell tenni az előzetes elképzeléseket, október második felében pedig a honatyáknak is dönteniük kell. Fegyverneki Sándor elsőként abbéli örömének adott hangot a tegnapi megbészélesen, hogy a megyei önkormányzat képviselőjével is találkozhatott a meghívottak között. Mint elmondta, az ország többi részében inkább konkurenciának, mint szervezőtársnak tartják egymást a különféle önkormányzatok. Márpedig elkülönülten nem lehet országos méretű expót rendezni. Arról is szólt az igazgató, hogy világkiállítás ügyben még mindig élnek a régi reflexek: több nagyvárosban úgy gondolkodnak, hogy mondják meg a fővárosiak, mit akarnak, s mennyi pénzt adnak rá - ettől teszik függővé, mivel és hogyan szállnak be a világkiállításba. Nem minden pénzkérdés!- jelentette ki a vendég, sok jó ötletet lehet megvalósítani minimális ráfordítással. Időközben megszületett a világkiállítás új szlogenje is. Ezt tegnap Szegeden hallhattuk először: „Utak a jövőbe!" A szegedi ad hoc bizottságból többen is szóvá tették, hogy a programiroda milyen védelmet nyújt egy-egy ötletnek, hiszen máris érezni, a vidéki nagyvárosok igyekeznek egymás ötleteit is „hasznosítani". A programiroda igazgatója elmondta, hogy elsősorban az elképzelések beérkezésének sorrendjét veszik alapul. Ha több azonos ötlet születik, akkor megvizsgálják, hol jobbak a feltételek a megvalósításhoz. Egyébként is -tette hozzá a programigazgató- nem a konkurenciát kellene erősíteni, hanem az összefogást sürgetni. Borvendég Béla az ad hoc bizottság felkérésére dolgozta ki a szegediek elképzeléseit. - Nem szokás bemutatni a menyasszonyt, míg fel nem öltözött. Az idő azonban sürget, így most egy meztelen menyasszonyt vagyok kénytelen önök elé állítani - kezdte egy szellemes hasonlattal a szegedi építész. Elmondta, hogy országszerte nagy bizonytalanság tapasztalható expoügyben, Szeged mégis szerencsés helyzetben van, hiszen akár lesz világkiállítás, akár nem , nekünk 1996-ban az államalapítás 1100. éves évfordulójára mindenképpen ki kell dolgoznunk egy programsorozatot. Szólt arról is, hogy a tervezésnél arra számítottak, a központi pénztárca hat év múlva sem lesz vastagabb, mint most, így a szegedi és környékbeli programokat vállalkozói alapon gondolták végig. Biztató az is, hogy négy-öt hónap alatt elosztva valósulnának meg a rendezvények, így a környék már meglévő infrastruktúráját sem érné sokkhatás. A siker legfontosabb biztosítéka azonban az, hogy közügynek érezzék a polgárok az expót. Öt csomópontot jelöltek meg az ad hoc bizottság tagjai. A szegedi rendezvények vezérfonala a „kultúrák találkozása", illetve a „találkozások kultúrája" gondolatkör köré csoportosulna. Elsőként említették tegnap Ópusztaszert, ahol a honfoglalás, államalapítás évfordulójára kerülne sor. Fontos szerepet kaphatna a kommunikáció, a nyelv témaköre is. Ebben elsősorban a szegedi egyetemek és a testvérvárosi kapcsolatok jelentenék a rendezvények alapját. 1996-ban a nagyárvíz 120. éves évfordulóján Szegeden „randevúzhatnának" az újjáépítést támogató világvárosok képviselői is. A negyedik „csomópont" a város kapuszerepére építene: így kelet és nyugat találkozási pontjává lehetne tenni a várost. Végül pedig Szeged említése elképzelhetetlen a „víz", illetve a Tisza nélkül. Ebben a témakörben a hidrológusokat, a kömyezetvédeln.i szakembereket lehetne idecsalogatni a világ minden tájáról. Az alapelvek felállítása már megtörtént. Ha pozitív döntés születik októberben az exporól, Szeged kész, hogy azonnal munkához lásson. RAFAI GÁBOR leté 1400-ra), a diákjegyek azonban csak mintegy 10 százalékkal kerülnek többe. Aki fölszisszen, igaza van, ám vigasztalja a tudat, hogy ezemégyért mégiscsak 13 hangversenyt hallgathat, láthatja Gardelli mestert is - és még ezer meg egy dolgot lehetne itt mondani... Majdnem bizonyos azonban, hogy a fölfelé szökő árakat éppen azok képtelenek már kifizetni, akiknek érdemes még koncerteket szervezni. Itt vannak például a diákok. Évek óta mondogatják a szervezők, hogy a diákbérletek ráfizetésesek, hogy nem lehet annyi, amennyi az igény, stb. Nos, Szegeden ezúttal egy példamutató kezdeményezést dicsérhetünk: az Arany János iskolában „beépítették" az ének tantervbe a Filharmónia által helyben szervezett koncerteket. Az iskola valamennyi tanulója meghallgathat három hangversenyt, százforintos bérletért. Más általános iskolák jelentkezőinek a konzervatóriumban tartják meg a bérleti hangversenyeket, a középiskolásoknak pedig a színházban. Kivétel a Deák gimnázium, ahol van alkalmas terem. Az űj hangversenyévadban mégegy örömteli meglepetés várja a zenerajongókat: a város művészeti együtteseinek példaszerű összefogásával, a rókusi plébánia előzékenységének és a szervezők rugalmasságának köszönhetően új. egyházzenei hangversenybérlet indul. Három koncert lesz a rókusi római katolikus templomban. Az első szeptember 14-én, a darmstadti Bach kórus és a Gyüdi Sándor vezette Canticum, valamint szegedi énekművészek közreműködésével, Horst Gehann vezényletével Mozart hangverseny. A szeptember 23-i második templomi koncert vendégegyüttese a göttingeni egyetem szimfonikus zenekara, a vendéglátó a Szegedi Egyetemi Énekkar. A zenei világnapon, október 1-én tartják a sorozat harmadik estjét, a szegedi szimfonikusok és a Vaszy kórus lép fel. Mindhárom alkalommal egy-egy mise is szerepel a programban. A bérleteket a Filharmónia Klauzál téri irodájában lehet megvenni. SULYOK ERZSÉBET ÍIWIWliW8W»tltW0MWIB8WBMIIS>lll88W8IIIIWI>IWIWK Új film Lánglovagok, avagy: égés minden mennyiségben Azt hiszem, lassan kezünkre játsszák az amerikai filmesek azt a receptet, amellyel oly „ellenállhatatlan" filmeket készítenek. Itt például a következőképpen néz ki. Végy egy veszélyes foglalkozást, mint mondjuk a tűzoltókét. Keress a főhősnek egy olyan ellenfelet, akivel szakmai és az emberi élet hívságairól vitatkozni, esetleg verekedni tud. A háttérben álljon egy, a szakmához kapcsolódó titokzatos ügy, amelynek kiderítése majd erkölcsi győzelemhez juttatja főhősünket. Keverj még bele néhány nőt, magánéleti nehézségeket, s egyet ne feledj: próbáld mitizálni a szakmát, a lángok elleni küzdelmet olyan szintre emelni, hogy azt higgye a néző, hogy a lángoknak valóban külön életük van, s éppen ezért nevezd el a tüzet Vadállatnak, És ha már mindezzel készen vagy, keress egy remek operatőrt, aki a semmiből is kihozza a látnivalót. Mondjuk jelen esetben nem akadt túl nehéz dolga, hisszen az ötpercenként keletkezett tűzvészekben a lángok ragyogóan megfestik a képet. Mindazonáltal egy csöppet sem sikerül elhinni, hogy ez a tűzoltóság tényleg ilyen lenne, veszélyesnek veszélyes. de amikor főhősünk bevallja, hogy azért hagyta Dtt a. tűzoltást, mert jó tűzoltó szeretett volna lenni, és úgy érzi, ez mégsem jött neki össze, akkor nekünk egyből eszünkbe juthat a kis álmodozás: „Tűzoltó leszel,,," Szóval naivitásunk lenne itt éppen megcélozva, de azt már valahogy nem bírja bevenni a gyomor, vagy gyomrok, hogy főhősünk mindezt éppen erkölcsi elhivatottságára támaszkodva teszi. Na persze, érzelmileg is meg vagyunk bolondítva a film elején, mert a főhős még gyermekkorában látta, amint apja, aki szintén tűzoltó volt, a lángok martaléka lett. Még az sem tudja igazán felhozni a produkciót, hogy olyan neves színészeket láthatunk, Róbert De Niro és Donald Sutherland pedig saját színvonalukat rendesen hozzák. Mindezek ellenére el tudom képzelni, hogy kasszasiker lesz a Lánglovagok című film, azt viszont kevésbé, hogy a filmművészet nagyot nyert vele. P Sz. A legenda vissza A legenda a messziség műfaja. Akkor jó, ha időben vagy térben távoli dologról van szó. Mi sem árt többet a legendáknak, mint a közelség, vagy a megelevenedés. A Nemzeti Színház (a pesti) meghívót küldött szeptember 7-ére és 14-ére Szörényi Éva estjére, melynek címe Szülőföldemen. A hatoldalas képes füzetecske elején Sinkovits Imre köszönti a 35 év után hazatért művésznőt, képeket láthatunk Szörényi régi színpadi szerepeiből, megszemlélhetjük őt, mint Cordeliát, Desdemonát, vagy Melindát, régi kritikákban tallózhatunk, végül elolvashatjuk az est programját, melyben többek között Berzsenyi, Petőfi, Ady, Kosztolányi, Márai, Faludy, Illyés versei szerepelnek, közreműködik Bubik István, Mensáros László, Sinkovits Imre. valamint Kováts Dénes hegedű-, és Szenthelyi Judit zongoraművész. Védnök Göncz Árpád. Minden külsőség azt sugallja, hogy egy legendával találkozhatunk. Pedig Szörényi Éva nem legendás alak. A maga korában ő csak egy jó és szép színésznő volt, nem a legnagyobbak közül való. Én legalábbis ezt látom filmjeiből. Körülbelül olyan klasszikus volt, mint Karády vagy Turay Ida. Ezért aztán nemigen értem, miért próbálják elhitetni velem, hogy őt Bajor Gizihez kell mérnem. Szörényi Éva Magyarországon nem volt legenda. Talán még lehetett volna, de az esély oda. Túl közel van már. M.T. Salzburgi Ünnepi Játékok, 1991 Kitűnő karmesterek, közepes énekesek Csenevész újszülött volt, alig maradt életben, pedig Max Reinhardt és Hugs von Hofmannsthal bábáskodtak körülötte. Gyerekként Toscanini és Bruno Walter segítsége izmosította, olyannyira, hogy kamaszként sikerült átvészelnie Hitler uralmát. A háború után Furtwangler támogatása jelentett óriási segítséget, utána pedig több, mint három évtizeden át Herbert von Karajan volt legfőbb mentora. A Salzburgi Ünnepi Játékokról van szó természetesen, a világ talán legrangosabb zenei fesztiváljáról. Augusztus szűk két utolsó hete alatt hat operaelőadást és ugyanennyi koncertet láttam, csak néhány benyomás felvillantására vállalkozhatok. Karajan halála óta nincsen olyan dirigensegyéniség, aki az ő teljhatalmát egészében átvette volna - de szinte valamennyi nagy karmester megfordul itt nyaranta. Az idei Játékok leginkább várt új produkciója A varázsfuvola volt. Solti György játszotta a Glockenspielt, akárcsak 54 (!) éve, Toscanini alatt, persze most ó is dirigált. Johannes Scltaaf rendezése számos kedves ötletet villantott fel, Soltit a koncertpódiumon is hallottam: a Bécsi Filharmonikusokkal lépett fel. Mozart d-moll zongoraversenyében nem jött létre szimbiózis szólista (Murray Perahia) és karmester között, de Brahms I. szimfóniája felejthetetlen, nagy tolmácsolás volt. Lehet ezt a művet romantikusabban-misztikusabban dirigálni, lehet líraiabban - ám Solti interpretációja a romantikusok klasszikusát, a Beethoven nyomdokaiban haladó Brahmsot tárta elénk. A közel nyolcvanesztendós Maestro zenélése hihetetlenül intenzív, gesztusai rendkívül kifejezőek. Az Izraeli Filharmonikusok Mahlert játszottak, a IX. szimfóniát. Mahler zenéje közel áll a vezénylő Zubin Mehtaltoz. az utolsó tétel előadása volt a legmegragadóbb. Számomra felfedezésszámba ment a Bostoni Szimfonikus Zenekar két hangversenye. A zenekar talán nem annyira virtuóz, mint a clevelandi, nem oly puha-bársonyos hangzású, mint philadelphiai kollégáik, ám rendkívül tömör, fényes hangadásra képesek. Seiji Ozawa tizenhat esztendeje áll az élükön, ez manapság, a vezető karmesterek gyors rotációjának időszakában igen szép idő. Beethoven VIII. szimfóniájának előadása - szándékos a képzavar - egy gigantikus gépzongora-zenekar játékához hasonlított. Minden, illetve majdnem minden precíz volt - épp csak olyan „apróságok" hiányoztak, mint a II. tétel játékossága, vagy a Menüett tenyeres-talpas bája. Ozawa igazi világa a romantika és a XX. század zenéje. Bartók Concertóját és Bemstein II. szimfóniáját a bostoniak mutatták be. és most is lelkesen, nagyszerűen játszották. A legnagyobb, tomboló, frenetikus sikert a Fantasztikus szimfónia aratta. Nemcsak a precizitás, a hangerő - a Boszorkányszombatnál rengett a Grosses Festpielhaus - hanem a zenekari színek keverése is zseniális volt. Mennyire modem textúrájú ez a másfél százados Berlioz-darab! Mozart halálának 200.. Kari Bölvn halálának 10. évfordulójára a Bécsi Filharmonikusok a Dómban Mozart Requiemjét adták elő Carlo Maria Giulini őszies, lírai irányításával. Ausztria demokratikus ország - nem szedtek belépési díjat, s azok számára, akik nem fértek be az ötezer férőhelyes templomba, az épület előtt nagy hangfalakat állítottak fel... Egészen más stílust képvisel az előzőekhez képest a karmester nélkül játszó Orpheus Kamarazenekar, gyönyörű volt Mozart „kis" Esz-dúr zongoraversenye a mi Fisclier Annie-nkta emlékeztető felfogásban muzsikáló Alicia de Larrocha szólójával. Visszatérve az operákra: feltűnt a nagy énekesegyéniségek szinte teljes hiánya. Egyedül Sámuel Ramey Don Giovanniját, Edita Gruberova Donna Annáját tudom mint jelentős vokális és színészi alakítást kiemelni, meg persze Clieryl Studert az Idomeneoból - úgy hiszem, ó lesz ennek az évtizednek a meghatározó drámai és koloratúrszopránja. A sokszor fakó(bb) énekesi teljesítményekért némi kárpótlást nyújtott, hogy az operaelőadásokat is nagy dirigensek vezették, s persze, ahogy az már tradíció Salzburgban, a Bécsi Filharmonikusok élén. Ozawa az Idomeneot, Bemard Haitink a Figarót, Colin Davis a Titus kegyelmét irányította, s külön kell szólnom Riccardo Muti Cosi- és Don Giovanni-vezényléséról, főleg utóbbiról, ahol minden „működött". Muti tűnik olyan egyéniségnek, aki idővel betöltheti a Karajan halálával támadt űrt. Persze Salzburgban sem minden ideális - legkevésbé a közönség. Időnként az az érzésem támadt, hogy egy-egy sorban kevesebb igazi zenebarát ül. mint ahány Rolls-Royce, Mercedes, Jaguar a tisztelt publikumot az előadás után várja. Ennyire zcneietlenül tapsoló közönséget másutt aligha találni. (Szabad Mahler Kilencedikjének elhangzása után rögtön tapsolni, lehet-e egyáltalán e mű után tapsolni?) Éppúgy, ahogy egy-egy abszolút ismert dallam felcsendülésekor sem fut végig máshol a nézőtéren a „na, ezt már hallottam valahol" megkönnyebbült moraja úgy, mint itt, s talán Salzburgban a legmagasabb az egy főre jutó cukorkapapírka-ropogtatás előadásonként. Lehet, hogy ez is változik jövőre. Mert változás, az lesz, s igen drasztikus: a Játékok új vezetése 1992-tól új utakat keres. Nem szerepel a műsoron A varázsfuvola vagy a Don Giovanni, de Az árnyék nélküli asszony, Janacektól a Holtak házából vagy éppen Messiaen hatórás operája Assisi Szent Ferencről igen. Nem lép fel Domingo, de több koncertet ad Pierre Boulez sok kortárs zenével - és lehetne még hosszan sorolni a változásokat. Meglátjuk 1992 nyarán. HEINER 4