Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-05 / 208. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 12. DÉLMAGYARORSZÁG ÖNKORMÁNYZAT 5 A kis Vera Háromnegyed négykor akartam jegyet váltani erre a világsikerű, sőt, a hazájában pornográfnak kikiáltott filmre, de a pénztárosnő megkért: várjak egy kicsit, mert eddig rajtam kívül senki sem volt kíváncsi A kis Verára. Vártam és nemhiába. Végül négyen ültünk be a TEKA apró nézőterére, megkezdődhetett az előadás... Hatalmas iparváros panorámája tárult elénk - füstölgő gyárkémények, vaskos hűtőtornyok és a közéjük ékelt lakótelepek. Efféle látvánnyal korábbi szovjet filmekben is találkozhattunk, de most közelebbre merészkedett a kamera: gazzal benőtt iparvágányok, rozsdás vaskerítések, géproncsok, a magyarországiaknál is elhanyagoltabb panelházak között vonult el, hogy egy családi veszekedés aprólékos rögzítése után megérkezzék a város parkjába, ahol a helyi rockerek, metallisták (remélem, pontos a terminológiám), valamint az alvilág jeles képviselői az esti bulira várnak. Köztük van az iménti családi botrány hősnője, a „kis Vera" is (a túlzottan punkosra nyírt, de széparcú és - mint később kiderül - széptestű Natalja Nyegoda játssza), aki fülsértően hahotázik, mindenre cinikus megjegyzéseket tesz, elzavarja a beléje komolyan szerelmes volt osztálytársat (pedig szegény már megkapta a behívóját), majd a bulit megzavaró, ám itt - erre utal a farkaskutyás rendőri készültség - megszokottnak számító verekedés zűrzavarából elmenekülve „szobára megy" azzal a fiúval, aki eredetileg a barátnőjére pályázott. De amikor felkel mellőle és sugárzó meztelenségével végigvonul a szobán (ezt vélték tán „otthon" pornográfiának?), még hátrafordul és megkérdezi alkalmi partnerét. - Mondd, szeretsz te engem? - Ebben a gyámoltalan kérdésben annyi szorongás, olyan mérhetetlen szeretetvágy van, hogy nézői szívünk (remélem, mindnégyünké) elszorul, és hirtelen érdekelni kezd bennünket ennek a tüskés nyelvű, kissé közönséges viselkedésű, de védtelen lelkű lánynak a sorsa. Aki ezután hazatér, gyöngéden lefekteti lerészegedett apját - mily jellemző, hogy az apa vodkázás közben az előző nemzedékek ellenzéki bálványát, Viszockijt hallgatja! -, megvárja az éjszakai műszakból hazatámolygó anyját, majd lefekszik, és már előre tudja, hogy másnap a kijózanodott apa erkölcsi prédikációi, a mindenbe belefáradt anyja falvédőbölcsességei várják, s hamarosan megérkezik a Moszkvába szakadt báty, Viktor is, hogy jó útra térítse züllésnek indult húgocskáját... A forgatókönyvíró vagy a rendező ezen a ponton elbátortalanodik, és a történet az orosz kisrealizmus sémái szerint folytatódik: az alkalmi összefekvésből szerelem lesz, a „szép szőke herceg" még a családi fészekbe is beköltözik, hogy aztán majdnem végzetessé váló konfliktus robbanjon ki közte és a részeges, de „szovjet" erkölcsű apa között. Vera pedig, nehogy a családfenntartó börtönbe kerüljön, hamisan tanúskodik szerelmese ellen, hogy aztán az első jelenetekben megismert ellenszenves-harsány röhögéssel induljon a halálba. Azaz csak indulna, mert lázadása - a csehovi hagyományt követve - nevetségbe és hányadékba fullad. S az amerikaival oly rokon orosz érzelmesség sem hiányozhat - a szúrt sebbel lábadozó, elárult Szergej (egyetemista, mi más is lehetne) megérzi, hogy Verocskája bajba van, és kiszökik, visszatér hozzá a kórházból. A záró képsorokon azonban az újra lerészegedett apát látjuk a konyhakövön fetrengeni, majd az iparváros sivár díszletét... Vaszilij Picsul filmjét aligha fogják Tarkovszkij, Paradzsanov remekei mellé sorolni, de kor- és kórképe olyan ijesztően hasonlít a mienkhez, hogy már csak ezért is érdemes volt megnézni - s érdemes lett volna másoknak is. Néhány napja a Belvárosi mozi falán a Kamaraterem még át volt írva Sex shop-pá, a Téka mellé pedig két kérdőjelet kanyarított az ismeretlen tüntető. Most megnéztem: a Sex shop-ot és a kérdőjeleket átfestették. Én még ott látom őket. BAKA ISTVÁN „Az emberek élni akarásában bízhatunk" A pápa látogatása olyannyira meghatározta az augusztusi sajtót, hogy a politikai avantgarde lapja, a fanyar Magyar Narancs még melléklettel is előrukkolt 16.-17. számában. A dolog pikantériája, hogy a szerkesztők az összeállítást válasznak szánták az Igen című ifjúkatolikus kiadvány felszólítására. Az Igen ugyanis bocsánatkérést követeit szabadelvű laptársától, amiért az korábban igen kemény megjegyzésekkel illette a pápát. Nos, a Narancs egyik cikkírója, Bakács Tibor Settenkedő kifejtette, hogy nem kíván egyszerre lépni az üdvözülők mosolygós csapatában, habár római katolikus hitben keresztelték meg, minthogy riasztja az esztétikailag lenyűgöző, de popsztárokra jellemző feudális ceremónia. A szerkesztőség Cápalátogatás című kollektív állásfoglalása „szenteltvizes" lavinát emleget, amit összefüggésbe hoz a kormányzat „megroggyant" legitimációjával. Such György „Pápabizniszről" c. cikke a gipszmintázók, műanyagfröccsöntők, jelvény- és zászlókészítők üzleti fogására hívja fel a figyelmet, míg Hegyi Zsuzsanna azon morfondírozik, hogy mi köze egy hetvenéves bácsinak a nők méhéhez. Az örökzöld abortuszvitához Eörsi István versben szól hozzá. Szerinte „Woytila iír"-nak Eritreába kellett volna mennie: „ Csontvázaknak prédikálva / ott hirdethetné tovább / minden magzat éhhalálra / formált megszentelt jogát." Az Igen-Narancs párbaj valószínűleg folytatódik, mert az Igen aug. 16-i dupla száma a pápa látogatásában „elpogányosodott nemzetünk újraevangelizációját" látja, s Hegyi Balázs csak annyi tiszteletet kér másoktól, „amennyit egy bácsi megérdemel a buszon ". Az Igen továbbá vitairatokat és válaszokat közöl a liberalizmusról, annak eszméjéről és mai gyakorlatáról. Czaká Gábor le is csapja a labdát: a Gadó György (SZDSZ) által feljelentett Hunnia Füzetek előfizetőinek névsorát a rendőrség elkobozta. A történtekről az augusztus 25-i Hunnia Füzetek számol be: a lefoglalást elrendelő utasításban azt közölte a BRFK, hogy „közösség elleni izgatás alapos gyanúja" miatt nyomoznak, csakhogy az utasítás második bekezdésében nem csupán gyanúról van szó, hanem „megvalósulásról", amit viszont így a Hunnia - jogállamban csak bíróság vagy ügyészség, de semmi P5S5! mm ibm í öl w h | n 1 íééü esetre sem a rendőrség állapíthat meg... A Hunnia figyelemre méltó írást közöl még a svájci Anniviers-völgyben talált rövásfeliratról, amely egy még mindig élő(!) hun, avar vagy magyar származású néptöredéktói származik. (A témával foglalkozott már a Magyar Nemzet tavaly október 15-i száma is.) A Hunnia felveszi a harcot a Nyugat című folyóirat kultiválásával, s válogatást közöl a „nyugatos" Schöpflin Aladárnak a fajvédő Zsilinszky Endre által szerkesztett Szózat c. napilapban 1919 és 1922 között megjelent írásaiból. Magam ehhez azt fűzném hozzá, hogy József Attila is publikált Zsilinszky Előőrs című lapjában. Az augusztusi Magyar Tudomány teljes terjedelmet, közel 130 oldalt szentelt Széchenyi István emlékezetének. 17 szerző (többek között Köpeczi Béla. Gergely András, Lackó Mihály, Spira György) tollából szerezhetünk beható ismereteket: Széchenyi antikvitás-képétől kezdve a Legnagyobb Magyar közlekedésfejlesztési programján át a dualizmuskori történetírás Széchenyiképéig. Spira György áttekintést nyújt arról a politikai-ideológiai tradícióról, amely a - szerinte liberális Széchenyit „konzervatív reformernek" állítja be. Széchenyi újra értékelését jelzi, hogy a Kritika augusztusi számában Kosáry Domokos is szembeszáll a „konzervatív" Széchenyi-portrékkal. Ennek megfelelően a Kosáryval készített interjú az alábbi kurzuscímmel jelent meg: Széchenyi - a magyar liberális. A Kritikából még két interjúra hívnám fel a figyelmet. Csepeli György szociálpszichológus úgy véli: „A hatalomra került elitekből - kormánypártiakból, ellenzékiekből egyaránt - hiányzik a pszichológiai kultúra, a meggyózó közlés képessége". Az új elit szónokai nem tanulták meg, miként kell befolyásolni az embereket: „Mi mindig arra voltunk idomítva, hogy annak van igaza, aki éppen hatalmon van, függetlenül attól, hogy mit mond". „Nem csak politikusoknak, hanem mindenkinek szüksége lenne egy alapfokú kommunikációs szeminárium elvégzésére, aki munkája során emberekkel találkozik, velük bánik". Csepeli meglátásaira azonban árnyékot vet néhány lapos közhely: ..Nem kellene annyit temetni, annyi hősi emlékművet állítani, zászlót szentelni... Ezzel szemben megannyi teendő vár megoldásra". Mintha az egészségügyi szolgáltatások reformjának és a lakáskérdés rendezésének közvetlen akadálya a katonai egyenruhák újravarratása volna... Az Elek Istvánnal, az MDF egyre ismertebb politikusával készített beszélgetés ugyan szenzációval nem szolgál, ám remek adalék Eleknek a liberális sajtóorgánumok általi, Csurka-ellenes sztárolásához. Érdemes kézbe vennünk az MTA Politikai Tudományok Intézetéhez került s Papp Zsolt és Szabó Márton szerkesztésével megújult Társadalomtudományi Közleményeket. Az ez évi 3-4. számban közlik az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében készített új(!) alkotmány szövegtervezetét, illetve Bence György, Pokol Béla, Halmai Gábor és Sós Vilmos opponensi véleményét, Sajó András válaszával egyetemben. Jogi alaprendünk kérdésével a Társadalmi Szemle július-augusztusi dupla száma is foglalkozik. Takács Albert a normatív alkotmányról teszi közzé „gondolatköreit", míg Sári János az államfők alkotmányos helyzetéről és felelősségéről („felelőtlenségéről" és felelősségre vonásáról") értekezik. A Társadalmi Szemle négy olyan írást közöl katonai szakértőktől (Mórocz Lajos, Deák Péter, Janza Károly, Bognár Károly) hazánk és régiónk katonai biztonsági helyzetéről, melyek a jugoszláv polgárháború miatt kelthetnek érdeklődést. Petschnig Mária Zita, az ismert közgazdász, a kormány gazdaságpolitikájának bírálatát kínálja az olvasóknak. Elemzése a Pénzügykutató Rt. „Jelentések az alagútból" című sorozatára épül, s konklúziója szerint: „A kialakult új hatalmi elrendeződés nem tudott megfelelő válaszokat adni a múltból öröklött gazdasági kihívásokra, sőt újabb gondokkal tetőzte azt... a kialakult politikai intézményrendszerben nem formálódhat ki kulturált megoldás a felgyűlt és még felgyülemlő gazdasági gondok megoldására. Egyedül a gazdaság önmozgásában, az emberek élni akarásában, a politikai szférán kívüli megoldásokban bízhatunk". L.T. Sátán a havon D

oktor Faustus, Adrián Leverkühn alakja talán azóta várt Thomas Mannra hogy Johann Wolfgang Goethe egy napon, amikor áthajttatott a városkán, ahol évek óta nem látott édesanyja élt, a kocsishoz fordult s annyit mondott: itt lakik az anyám; és tovább utazott. Tizenhárom éven át nem látogatta meg. Amikor felesége haldoklott, betegségre hivatkozva föl sem kelt az ágyból. Vagy: a német földön végigvonuló francia hadjárat idején Napoleonnnál tett látogatást. Goethe uralkodott vagy szökött, így is, úgy is az elme magabiztos fényével tündökölt. Ha nem is önmagáért élt csupán, de tetteit rendre önmagának igazolta - talán ezért írt. Az önigazolás művésze lett. A klasszikus humánumé, amely nem lehet megvalósítható, hacsak nem igazítja saját vonásaihoz az ember, a jókhoz s a rosszakhoz egyaránt. Goethe életműve azért keltheti a teljesség érzetét, mert soha nem írt olyasmiről, ami személyétől idegen. És a bűn sem volt idegen tőle egyszer azt mondta, legalább lélekben minden bűnt elkövetett már. Dehát mi a bűn? Ha azt mondjuk, a közösség számára az elkövetéskor éppen elfogadhatatlan tett, akkor rá ez úgy érvényes: a bűn az, amit ő. az egymaga is létező ember saját színe előtt nem igazolhat. Mert Goethe, géniusza jogán, éppoly szuverén (vagy talán méginkább), mint a közösség, amelyben élt. S ugyancsak a goethei géniusz jogán lett szuverén jelkép egy irodalmi alakból, amelyen éppúgy nem változtatott a századelő irodalmi tekintélyrombolása, mint a százados Goethe-kultusz; ami - aki! - Spengler szerint a nyugati kultúra legnagyobb jelképévé vált, a teremtés, egy másik teremtés metaforájává, 6: Faust. F

aust. Alakját két vonás határozza meg: a vágyakozás megismert dolgokon túlra, majd a rend, a rendszer kialakítása az újonnan megismert dolgok között. A súlyos ár mindezért, Faust tette, az ördöggel aláírt szerződés Goethe számára nem bűn, s a közerkölccsel ellenkező tettként sem fontos, hiszen a szerződés maga nem az isteni teremtés kritikája. Nem arra való, hogy a megismert renden változtasson; ellenkezőleg, arra, hogy kifürkéssze azt. Goethe Faustját szívesen vállalta a nyugati világ. 0 volt a metafizikus kémlelés német polgárembere, tehát az esendő, az individualitásából kétezer évnyi kereszténység alatt visszavonhatatlanul veszítő gondolkodó ember számára az a hős volt, aki maga választja sorsát. Akárcsak Odüseus, a cselekvő. De Faust - a gondolat faustja. Szerződése eszköz, vállalt, sőt, kívánt alku, amelynek tragikuma nemhogy elrettentene tőle, de magasba emeli az emberi gondolkodás eszméjét. Faust egyetemes jelkép. Korszerű. Thomas Mann tudta ezt, s azt is tudta, hogy ha Faust korszerű, a Sátán viszont időszerű. így született meg Doktor Faustus. D

oktor Faustus. 0 Adrián Leverkühn, aki a Sátán által lett fausttá. Nem a Faust-szimbólumot alakította át a kor. Nem, mondjuk úgy: a Sátán változott meg; már nem a goethei kisstílű és gyakorlatias ördög, akivel a ráció hatalmában oly magabiztos Faust saját akaratából köthet egyezséget. Közelebb áll Ivan Karamazov látomásához, és túl is van már azon: Doktor Faustus démona immár közösségi démon. Közös. A Sátán tökéletesedett. Dosztojevszkij hősei még egy drámaian túlfűtött, zárt világban élnek, s e világban kiismerhetetlen szenvedéllyel rohannak a sorsuk felé. Egyebet már nem tehetnek, de a sorsukat még nem ismerik előre. A démon hatalma mindenkire külön-külön terjed ki, s ezt tudja is mindenki. A Sátán személyes ismerős, szenvedélyes, következetlen és viharos, s mint ilyen, gonoszsága majdnem emberi. És mégsem orosz. Mint ahogyan a goethei ördög is csak egyszerűen: ördög. Adrián Leverkühn tragédiája viszont német - a nemzeti tragédia példázata. Faust és Leverkühn között annyi a különbség, amennyi a goethei ördög és Thomas Mann sátánja között van. A Faust sötét ördöge az utóbbi mellett meghitt mellékfigura. Hívták: jött. A Thomas Mann-i sátán más. Ésszerű, logikus, következetes és hideg. Hans Seitz filmje, a Doktor Faustus ehhez hozzáteszi, hogy fehér. Ami tisztátlan az is fehér. Esmeralda áttetsző fehér leple, Leverkühn találkozása a sátánnal a vakítóan tiszta hóban, a hömpölygő lavina, az összeeső gyermek arca az üvegcserepek között egy kicsiny tócsa tejben - metaforikus képek egy kor történetéből, amelyben egy ország egyetlen szerződésének erejénél fogva „lázasan kipirult arccal gaz diadala tetőfokán támolygott". És ne feledjük, a Sátán hóban hagyott nyomai olyanok, akár az írásjegyek. PANEK SÁNDOR Kormos Tibor rajza HMgBStaS&SgBS&SKSSgHSSBS^^ Baranyai iskolákban a horvátországi gyerekek Horvátországból menekült gyerekeket is fogadnak Baranya megye határ menti településeinek általános iskolái. Mohácson - ahol az önkormányzat becslése szerint még mindig több ezer jugoszláviai állampolgár, köztük legalább két-háromszáz gyermek tartózkodik a menedéket nyújtó rokonoknál, ismerősöknél, magyar családoknál - a horvát kormány oktatási miniszterhelyettesével történt megbeszélést követően már megszervezték a menekült gyerekek horvát és magyar nyelvű csoportjának iskolai oktatását. A szükséges könyveket és tanszereket Horvátországból kapják meg, a tantermeket pedig a város két általános iskolája biztosítja számukra. A horvát nyelvű tanítás - melynek beindítását a nyelvet bíró nyugdíjas pedagógusok jelentkezése is segítette - a Jugoszláviában megszokott időpontban, szeptember kilencedikén kezdődhet. A menekültek oktatását szervező önkormányzat arra biztatja a gyermekeik beiratásától tartózkodó szülőket, hogy nyugodtan adják iskolába őket, hiszen a tanítás a horvátországi tanterv szerint folyik majd, s ha majd az otthoni helyzet jobbra fordultával hazatérnek, a gyerekeknek nem kell bepótolniuk a kiesett tananyagot. Szigetvárott és Siklóson ugyancsak megkezdték a menekült gyermekek oktatásának megszervezését. Baranya megye önkormányzata egymillió forintos összeget szavazott meg a Horvátországból menekült gyerekek iskoláztatásának támogatására. A tanulónkénti harmincezer forintos fejkvóta időhrányos hányadát a megyei közgyűlés megelőlegezi a horvátországi gyerekeket oktató iskoláknak, és ugyanilyen módon részesülhetnek a támogatásból a déli szomszédországból érkezett pedagógusokat alkalmazó oktatási intézmények. (MTI) 1ÍM M \SOI.Ok, I \R IO/.I kok I S KI I I I k! K. I hl H \\Ok SHARP IRODATECHNIKAI VEVŐSZOLGÁLAT 166-70-32,166-74-49, 201-20-44 í'EV/.I \R(il l'Kk. S/. \M()I.0(ÍÍ PKK. MK\KI)/.SKRk VI KI LATOROK