Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám

Az önvédelem lényege nem a „csihi-puhi" Regényeket faló, kalandfilmeket habzsoló és a sportot minden formájában imádó általános iskolásként osztálytársaimmal órákon át vitatkoztunk azon, hogy léteznek-e bolygónkon legyőzhetetlen emberek. Akik ellen adott (kiprovokált) szituációban a botokkal és láncokkal felfegyverzett csöveseknek, vagy akár a Magyar Néphadsereg (igen, akkoriban még így hívták) gyengélkedőn edződött alakulatainak sincs semmi esélye. Abban többnyire egyetértettünk, hogy akadnak olyan földi halandók, akik minden körülmények között meg tudják védeni magukat, ám érdekes módon tízen húszféle „szakma" kiválóságait tartottuk erre képesnek. Egyesek a karate különböző ágainak művelőire szavaztak, mások a bokszolókat istenítették, a pacifisták pedig a 200 és 400 métert szintidőn belül teljesítő atlétákra voksoltak... Manapság, amikor a lakótelepiek, az éjszakai sétára induló újszegediek és a belvárosi szórakozóhelyekről egyedül távozó hölgyek is megtanulták irigyelni a sünök tüskéit, cseppet sem haszontalan dolog beszélni (írni) az önvédelemről, méghozzá a téma két elismert szaktekintélyének társaságában. Kocsis István, a Szegedi Rendőr Testedző Egylet ügyvezető igazgatója a szépen hangzó titulus ellenére nem annyira az elmélet, mint inkább a gyakorlat embere. A főhadnagy úr ugyanis a közelmúltban eredményes vizsgát tett Franciaországban, így e pillanatban ő az egyetlen (1 dános) tai-jitsu mester a Dél-Alföldön. - Az önvédelem fogalma az én értelmezésem szerint három nagy területet takar. Az elsőbe a klasszikus távol-keleti harcművészeteket sorolom, amelyeket nem szabad sportnak tekinteni. A jui-jitsu és a tai-jitsu kitalálói annak idején a császár és közvetlen környezete védelmét látták el, sok esetben drasztikus technikákat alkalmazva. Eimek a „műfajnak" az elsajátításához (amelyben egyébként a puszta kézen kívül a legkülönfélébb eszközök is szerepet kaphatnak) optimista nézetek szerint is egy fél élet szükséges... - Ez alighanem azt jelenti, hogy türelmetlen felebarátainknak a másik két terület lesz a szimpatikusabb. - A második „szelet" - amit én magamban praktikus tudásnak neveztem el valóban közelebb áll a hétköznapi emberekhez. Bizonyos könyvekből, kiadványokból ugyanis egy-két trükköt elleshetnek az önvédelemre készülők, de hogy mást ne mondjak, síelni sem tanult meg még senki pusztán olvasmányélmények alapján... Bármilyen furcsán hangzik, az önvédelem lényege véletlenül sem a csihi-puhi, hanem elsősorban a megelőzés! Arra kell törekednünk, hogy elkerüljük a veszélyes helyzeteket, vagyis ha úgy adódik, ne szégyelljünk átmenni az utca túlsó oldalára, és ha nehezünkre esik, akkor se válaszoljunk a kötekedő megjegyzésekre! - Kíváncsian várom a harmadik rész definícióját. - Ide tartozik a fegyveres testületeknél oktatott „tananyag", tehát a speciális közelharc. Ennek egyik leglátványosabb megjelenési formája a kommandósok másodpercre és centiméterre kidolgozott, és éppen ezért sablonos ügyködése, de természetesen ebbe a kategóriába sorolható a rend őreinek esetleges beavatkozása is. Nekik különösen nehéz dolguk van, hiszen az utca minden rezdülését értékelniük kell, és közben a szolgálati szabályzatról sem szabad megfeledkezniük. Higgye el nekem, ez a szakma csúcsa... Dr. Zvada Zoltán a bő esztendeje létező 3S Szerviz Biztonsági Szolgálat egyik vezetője találkozásunkkor először egy (nem is olyan) új kezdeményezésükről beszélt. - Az USA-ban és Nyugat-Európában már jó ideje működnek ún. önvédelmi csoportok. Az ottani, megfontolásra mindenképpen érdemes statisztikai adatok szerint azokon a helyeken, ahol a lakóközösségek már létrehozták ezeket az „egységeket", jelentősen csökkent a bűnözés. - Csak nem vadnyugati módszerekkel semmisítik meg a „banditákat"? - Szó sincs róla. A cél elsősorban az, hogy „kiszúrják" a bűnözőket. Például egy ablak mellett kötögető nagymama is hasznos tagja lehet egy önvédelmi csoportnak, hiszen hamar észreveheti, ha egy autó már ötödször „terepszemlézik" az utcában. Félreértések elkerülése végett: véletlenül sem a rendőrség helyett kell tevékenykedniük ezeknek a civil közösségeknek! - Önök tehát szívesen képez/lének ki ilyen csoportokat. - Ha van rá igény, akkor boldogan vállalkozunk ilyesmire. Annak is örülnénk, ha a vagyonvédelmi szervezetek összefognának, és egymást segítve végeznék munkájukat. Még valami nyomja a lelkemet: a városi önkormányzatnak már kétszer is „felajánlkoztunk", de - számomra érthetetlen okból - egyszer (még az emlékezetes taxissztrájk idején) válaszra sem méltattak bennünket, majd a közterület felügyelőinek segítésére benyújtott pályázatunkról is „elfeledkeztek". Az egész nem is bosszantana, ha nem egy (az általunk beterjesztettnél) drágább megoldást fogadtak volna el a torony alatt. De hogy visszatérjek az önvédelem témaköréhez: én is azt mondom, hogy a verekedésről szóló fejezet helyett azt a leckét kell megjegyeznünk, amelynek címe: „így biztosan nem leszünk áldozatok..." RÉTHI J. ATTILA Aki a félelmét a „hátán hordozza" - s akinek a zöld határ átkúszása, a békalencsés csatornák átúszása avagy az övezetbeli ötperces vágta csak növelte terheit - nos, annak az események után két-három évvel is vannak rémálmai, csuromvizes éjszakái. Pergessük csak vissza 1988-89 zivataros határ menti hónapjainak lényegmondó képeit! Abban az időszakban a román-magyar határt több ezren lépték át illegálisan - fegyverektől fenyegetve. Maga az előkészület s a tett véghezvitele, olyan stressz volt, aminek nyoma maradt még az anyaországbeli beilleszkedés idején is. Mindazok, akik az akkori törvénykezés szerint politikai menedékjogot nem kaphattak, csupán tartózkodási engedélyt, nem szabadultak meg a fenyegetettség érzésétől, és számtalan ok miatt szorongtak. Mi lesz a hátrahagyott családtagokkal? Az Erdély-szerte nagyhatalmú szekuritáté zsarolhatja, Fogvacogva kisemmizheti, fölhasználhatja őket akaratuk ellenére - politikai manipulációra. A kapcsolattartás, üzenetközvetítés lehetetlensége mélyítette azt az önmarcangoló válságot, amit csak hihetetlen munkatempóval, mind&n-vállalással lehetett valamiképpen enyhíteni. A rádió és tévé hírei, a lapok cikkei megszorongatták a szíveket: mi lesz ott? A legtöbb menekült (már aki nem pályázott nyugati „babérokra", s további sorsát az anyaországhoz kötötte) igyekezett „eltűnni" a tömegben; észrevétlen maradni, beolvadni... Az öntudatosabb réteg a szervezett formát választotta. Országszerte mintegy harminc Erdélykör, -szövetség stb. alakult. Félelmük nem lehetett kisebb, mégis vállalták a tagsággal járó rizikót. Mivel attól, aki személyét, származását, szülővárosát nem óhajtotta fölfedni nyilvános üléseiken, ezt nem követelték meg, az akkor- légkörben a szorongást növelte a fudat, miszerint a szomszédos ország belügyesei igencsak figyelemmel követhetik működésüket, nyilvános állásfoglalásaikat. Nem volt visszaút - a játszmát végig kellett vinni.,. A félelem ekkorra már annyira „megkövesedett", hogy sokan vállalták a tiltakozó akciókban (a falurombolás, az etnikumok beolvasztása ellen) való részvételt, az aláírásokat. Az )9&9. decemberi események ily módon robbanásszerű felszabadulást jelentettek. Aminek a következő év márciusának történései vetettek véget: más szinten született újjá a szorongás, a félelem; immáron nem annyira a családokéit aggódtak, sokkal inkább a nagyközösség, a nemzetrész sorsáért. PATAKI SÁNDOR A testőr sosem üt Arra számítottam, a fiatal testőr izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket mesél majd. Különleges foglalkozás az övé, az átlagember vajmi keveset tud róla. Csalatkoztam. Cs. Mihály mindenekelőtt közölte: nincs egyetlen sztorija sem. S a továbbiakban sem szószátyárkodott. Úgy kellett kicsikarnom belőle minden szót. -Az ügyfelekkel is ilyen szűkszavú? - Ha igénylik a beszélgetést benne vagyok, bár nem társalkodásra kérnek, személyes védelmüket várják el. Sosem beszélek a foglalkozásomról. Nem téma sem társaságban, sem munka közben. Neveket, konkrétumokat ne is várjon! - Elmondhatja, kik kérnek védelmet? Bizonyosan gazdag emberek. - Fogalmam sincs, mennyi pénzük van. A védelemre biztosan futja nekik. Általában cégvezetők, üzletemberek fordulnak biztonsági szolgálatunkhoz. - Hogyan kapja a megbízást? - Személyesen vagy megbízottjuk közvetítésével jelentkeznek. Kívánságaikat, s minden feltételt szerződésbe foglalják. Ezután választanak közülünk, ki végzi a munkát. Legjobb, ha személyesen találkozunk, még a megbízatás előtt, mert megbeszélhetjük a legfontosabbakat, megismerhetjük egymást. - Nézzünk egy alapesetet! - Az lehetetlen, mert nincs két egyforma megbízatás. - Akkor vegyünk egy képzeletbeli útvonalat! Mondjuk Ferihegy és Szeged között mi a teendője? - Hogy figyeljek. Mindenki ezt kéri. Nekünk a megelőzés a célunk. Ha eseménytelen, sima az út, akkor dolgoztunk jól. - Hogyan készülne erre a kitalált feladatra? - A szerződésnek megfelelően. Tájékozódnék az út- és az időjárási viszonyokról. Van-e valahol útlezárás, forgalomkorlátozás. Gondoskodnék kocsiról, a sofőr egyik társam lenne. Nem szeretjük a taxit. Ellenőrizném, rendben-e a szállás, hiszen aki a repülőtérről indul Szegedre, az biztosan a városban éjszakázik. Ismernem kell az idegenforgalmi nevezetességeket, a belépőjegyek árait, a kulturális programokat. Mint említettem, csak a legszükségesebbeket tudjuk az őrzött személyről: a nevét, a programját, az időpontokat, mikor hol tartózkodunk majd felkeléstől lefekvésig. De egyik pillanatról a másikra megváltozhat az egész terv, s akkor jól jöhet minden információ. - Mindig hord magával fegyvert? - Amikor szükséges. - Látom, cigarettázik. Akármikor rá is gyújthat? - Munka közben nem gyújtok rá. - Ön vigyáz védence holmijára is? Például cipeli-e a bőröndjét? - Nem a csomagot védem, hanem a személyt. - Saz utcán? Mennek egymás mellett? - Mehetünk úgy is. De lehetek mögötte, előtte, akár a túloldalon is. Az utca jellegétől függ. Mi diszkréten, illetve természetesen viselkedünk. Minek tudja bárki is, hogy én testőr vagyok? - A pápa magyarországi látogatásakor mindenki nagyon is jól tudta például, testőrök veszik körül a pápamobilt. - így van. Kik voltak a testőrök a tömegben? Ezt viszont senki sem tudta. Mert ott is figyeltek jó páran, ebben biztos lehet. - Verekedett-e már védencéért? - Még soha. A lehetőségét is kerüljük. Elsőnek sosem ütünk, csak a legvégső esetben, amikor nincs más kiút. Egyébként is fekete öves karatemester vagyok. - Folyamatos stresszben, állandó készenlétben élni nem valami kellemes. Mit gondol, meddig bírja? - Számomra egyáltalán nem megerőltető. Mindig ilyen munkára vágytam, bár bolti eladónak tanultam. A családom is elfogadja, semmi okom a panaszra. Különben pihenhetünk .is eleget. - Kap-e elég megbízatást? - Igen, Visszatérő ügyfeleink is vannak. S ahogy tapasztalom, egyre többen kérik a személyes védelmet. Felfutóban a szakmánk. Ami pedig a fizetséget illeti, nincs okom panaszra. MAG EDIT Mellékletünk az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Csongrád Megyei Intézete Egészségnevelési Osztálya, valamint a Mentái Családsegítő Központ támogatásával készült. A MELLÉKLETET ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KALOCSAI KATALIN REJTVÉNY Ki a humorista? VÍZSZINTES: 1. Renard mondása a humoristáról, első rész. (Zárt betűk: I. Z K.) 13. Kis könyvecske. 14. Mértéke. 15. IBM számítógépsorozat. 16. Formátlan. 18. Bejegyzett védjegy. 19. Virágos mező. 21. Lakoma. 22 Máltai, olasz és belga autójelzés. 23. Hosszú, göndör. 24. Állni és nézni az órát. 26. A sivatag hajója. 27. Nemzetközi kamionjelzés. 28. Romániai megye. 30. Csak, németül. 31. Ezt énekelte Edith Piaf is. 33. Mozi franciául. 35. Ütő lap. 36. Erdős. 38. Kupagyőztesek Európa Kupája. 39. Gizella becézve. 41. írásra használt oldat. 43. Cigaretta. 45. Hadigálya a rómaiaknál. 47. Formákat vizsgáló tudomány. 49. Kozmetikummárka. 50. Az A1 vitamin. 52. Szófaj. 53. Félig fals! 54. Felettünk van. 55. Nyújtsd ide. 56. Földet forgat. 58. Sakkban van! 59. Ok. 61. Színész teszi. 62. Csukj be! 64. Ismert. 66. Az arc része. 67. Látomás. 68. A mondás második része. (Zárt betűk: Z, V.) FÜGGŐLEGES: 1. Ütőér. 2. Téli eső. 3. Egyesült Államok. 4. A jövő ellentéte. 5. Időmérő eszköz. 6. Tároló épület. 7. Császármorzsa. 8. Évszak. 9. Termést betakarít. 10. A közepén hatna! 11. Kiejtett betű. 12. Többlet. 13. Nem otthonos. 17. A FKgP parlamenti frakcióvezetője (József)- 20. Gimnasztika gyakorlatokat végez. 22. Szökteti. 24. Létezik. 25. Olasz, thaiföldi és kubai autójelzés. 28. Idejuttat. 29. Haikuban van! 32. Kenyérre is kenjük. 34. Nyak, angolul. 36. Gyerekek. 37. Szabványos. 40. Pl. a toll és a ceruza. 41. Tömtek páratlan betűi. 42. Gyerünk. 44. Az első űrhajós volt. 46. Energiamértékegység. 48. Nála mélyebbre. 51. Megbeszélés szerint. 54. Díszes. 57. A test motorja. 60. Védő. 63. A váza vége! 65. Azonos betűk. 67. Határozórag. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1. és a vízszintes 68. MEGFEJTÉSEK - NYERTESEK A szeptember 21-én megjelent rejtvényünk helyes megfejtése: „GAZDAGSÁGRA HA VÁGYOL, A DÚS ANYAFÖLDET IPARKODJ MEGMŰVELNI." Könyvutalványt nyertek, amit postán küldünk el: Gajdács Attila, (Ásotthalom. Felszabadulás u. 11.), Terhes András (Szeged, Tisza Lajos utca 68.), Bubla Istvánné (Szeged, Május 1. u. 12.), Hegedűs Magdolna (Szeged-Szőreg, Szerb u. 210.), Horváth Ibolya (Makó, Verebes u. 27/C.), Vajda Miklós (Szeged, Vitéz u. 13-15.) A szeptember 21-én megjelent gyermekrejtvények megfejtése: Betűrejtvény: Omega. Mi az?: Villanyborotva. Fejtsd meg!: Tizenkét hónap, ötvenkét hét, háromszázhatvanöt nap, egy év. Könyvutalvány nyertek, amit postán küldünk el: Bondor Krisztina (Szeged, Verseci u. 30.), Gombos Péter (Szeged, József A. sgt. 65/A). A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni, a megjelenéstől számított egy héten belül, a következő címre: Délmagyarország szerkesztősége, 6723 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10.