Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-24 / 224. szám

2 KÜLPOLITIKA DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. SZEPT. 24. Tűzszüneti megállapodás KOMMENTÁR Jugoszlávia Szegedről nézve A2 elmúlt napokban (a sajnálatos vajdasági mozgósítás ellenére) sem lépett minőségileg új szakaszába a Jugoszláviában hosszú idő óta húzódó konfliktus.. A történések egy bizonyos logikai rendbe illeszkednek, „csupán a háborúkban megszokott" eszkalációról beszélhetünk. Szeged, határszéli város lévén, persze sokkal fogékonyabb a változásokra, mint például Budapest. Erinek megfelelően az információk iránti igény is nagyobb és sokakat foglalkoztat a várható fejlemények előrejelzése is. A tisztán külpolitikai (ha egyáltalán beszélhetünk erről) történésekről elemzésekről viszonylag sokat olvashatunk az országos sajtóban, de az ennek hátterében álló katona(politika)i eseményekről, szándékokról kevesebbet. Talán jobban érthetőek lesznek az információk és kevésbé meglepőek a későbbiek ezen ismeretek birtokában. Most már nyilvánvaló a korábban is gyanított tény, hogy a szövetségi katonai vezetés teljesen kivonta magát a (civil) politikai ellenőrzés alól és öntörvényei szerint, de nem rendszertelenül cselekszik. A szövetségi katonai vezetés célja az, hogy a katonai realitások határain belül (Szlovéniáról ezért már lemondva) minél nagyobb részt tartson meg Belgrád irányítása alatt a valamikori Jugoszláviából úgy, hogy a szerbek által lakott minden terület is ide tartozzon. Hetek óta azon a vékony mezsgyén egyensúlyoz a hadvezetés, hogy annyira ne szélesítse ki a katonai tevékenységeket, hogy a nemzetközi politikai konfliktuskezelés túlságosan felgyorsuljon, de elég erővel rendelkezzék a katonai megoldás kikényszerítéséhez. Mindez persze azért kell, hogy a szükségszerűen bekövetkező tárgyalásos rendezéshez kész vagy nehezen változtatható peremfeltételeket teremtsenek. Mivel a szemben álló katonai erők nem egy súlycsoportba tartoznak de a totális katonai megoldás a fenti okok miatt nem alkalmazható, ezért a szövetségi hadvezetés nem direkt katonai okok miatt fut versenyt az idővel, hanem a fó problémája az, hogy katonasága morálisan nem tartható sokáig ebben az állapotban. Régi tapasztalat, hogy a fegyverek erejével összemérhető az emberi elszántság, önfeláldozás és a célokkal való azonosulás, aminek hiánya vagy megléte (az ellenség oldaláról is) visszahat a fegyveres túlerőre. A morális összetartás szükségességéből szinte minden reakciójuk következik. Ma már olyan szintre eszkalálódott a konfliktus, hogy szándékaik ellenére mégis „gyorsul az idő". Az ENSZ Biztonsági Tanácsa mérlegeli a kérdés napirendre tűzését; jön a tél és a „szórványháború" nem folytatható; a készleteiből háborúzik a hadsereg, mivel a szövetségi kormány nem folyósít pénzt. Ezek alapján már érthető a „magyar kérdés" elővétele. A külső veszélyeztetettség összetartó erő lehet. Ellenségképet kell teremteni, hátsó sötét szándékokat kell elhitetni a harcoló sorkatonákkal, „értelmet" kell teremteni a küzdelemhez. Vegyük sorra részletesebben a katonai lépéseket, mert ekkor már látható lesz a cél és a velünk kapcsolatos szándék. Hogyan is kerülünk mi magyarok a délszláv küzdelem képébe? Ennek ismeretében pedig pontosan az kerülhető el, amire a szándék irányul. A szövetségi katonai vezetés célja rendre az, hogy katonai eszközökkel felszabadítsa a körbezárt objekiumait, fizikailag is szétválassza Horvátországot és Bosznia-Hercegovinát, a szerb szabadcsapatok (csetnikek) által provokált összecsapások helyén „szétválassza" a szemben álló feleket (megszállja az adott területeket), elszigetelje a horvát erőket, összekapcsolja a megszállt gócokat, bővítse a megszállást az igényelt terület határáig (vagy .azon túl is, hogy a béketárgyalásokon legyen miből engedni). Mindebből látható, hogy nem Magyarország elleni közvetlen fenyegetéssel kell számolnunk, hanem a közvetett fenyegetés nem kívánt jelenségeivel. A közvetlen fenyegetéshez szükség lenne jelentős katonai csoportosításra is a határtól 50 kilométeren belül, és ilyen nincs. A közvetett fenyegetés lévén is belekeveredhetünk a harcokba azáltal, hogy eszközül kívánnak bennünket vagy kívánják területünket (légterünket) használni politikai vagy katonai céljaikhoz. Éppen ezért katonai lépéseinket is a felismert, velünk kapcsolatos cél ellenében kell megtennünk. Nagyon mérsékelt és. megfontolt katonapolitikával megelőző lépéséket kellett "tenni a nagyobb veszély elhárítására úgy, hogy az ne keltse, a szövetségi katonai vezetésben a fenyegetettség érzését és ne is legyen válasz a provokatív lépésekre. Szolgálja viszont a határ menti állampolgáraink (s így a szegediek) tájékoztatását és megnyugtatását is, s annak a kifejezését, hogy a kormány ós a hadsereg meg fogja védeni személyi szabadságukat és anyagi javaikat, garantálja állampolgári jogaikat. Értelemszerűen viszont - már csak történelmi okok miatt is Magyarország nem kezelheti katonai értelemben a problémát úgy, mint a szintén szomszédos Ausztria vagy Olaszország. Ennek megfelelően légvédelmi szigorítások léptek életbe; a harci gépek és helikopterek rendszeresen őrjáratoznak a fenyegetett határszakasznál a határtól beljebb; a határőrség megerősödve határvédelmet is ellát. (A legkézenfekvőbbnek tűnő megoldás a teljes határzár lehetne, de ez - a határon túli magyarok helyzete miatt is emberiességi szempöntból nem fogadható el.) Ezzel párosul az erősödő magyar diplomáciai offenzíva, amelynek ki kell kényszerítenie a világtól a politikai, gazdasági és legvégső esetben a katonai nyomásgyakorlás eszközével a nemzetközi jognak megfelelő megoldást. Az eddig történteknek megfelelően várható a továbbiakban is, hogy a „magyar kérdés" fel-felbukkan légihíd, fegyverszállítás vagy hasonló rágalmak kapcsán, esetleg magyar (Parlamenten kívüli) ellenzéki politikusok meggondolatlan vagy szerb részről meghamisított nyilatkozatai révén. Csak a provokációkat elkerülve, az eddigi gyakorlatot folytatva bízhatunk abban, hogy a kérdés megoldódik anélkül, hogy a határ két oldalán élő magyarok abba belekeverednének. PÓDA JENŐ ORSZÁGOYÚLÉSI KÉPVISELŐ (MDF) • • Örményország a függetlenségre szavazott Tádzsikisztánban a köztársaság egész területére rendkívüli állapotot rendelt el a helyi Parlament. A lépésre dusanbei hivatalos közlés szerint azt követően került sor, hogy Tádzsikisztánban a kommunista párt felfüggesztése és a Lenin-emlékművek megrongálása miatt tiltakozó megmozdulások hulláma indult el a múlt hét végén. A tádzsik törvényhozás ugyancsak tegnap megfosztotta parlamenti elnöki tisztétől az augusztusi puccs után megválasztott Kaddriddin Aszlanovot. Elődjét, Kamar Mahkamovot a puccsisták támogatása miatt váltották le. Aszlamov helyébe most a korábbi köztársasági első titkár lépett, s ez azt valószínűsíti, hogy a mindig is konzervatívnak számító közép-ázsiai köztársaságban az egykori kommunista pártvezetés vette kezébe a hatalmat. Tádzsikisztánban az eredeti tervek szerint október 27-én kerül sor a köztársasági elnök megválasztására. Az AFP hírügynökség jereváni jelentése szerint az örményországi népszavazáson a szavazók elsöprő, 99.31 százaléka mondott igent a köztársaság függetlenségére. A hivatalosan is közzétett adatok alapján a szavazásra jogosult 2 miliő 133 167 ezer állampolgár 95,5 százaléka vett részt a népszavazáson. Az igennel, tehát a függetlenség mellett voksolók száma 2 millió 42 617 ezer, míg a nem, vagyis a függetlenség ellen voksolók száma mindössze 4 152 (0,49 százalék) volt. Grúziában tovább tart az ellenzék és Gamszahurdia elnök közötti hatalmi harc. Az ellenzékiek továbbra is megszállás alatt tartják a tbiliszi rádió és a televízió épületét, de használni nem tudják, mert megszűnt az áramszolgáltatás. Az elnök eközben egy másik állomásról újabb rádióbeszédet intézett az ország lakóihoz, s védelmet kért az „álellenzékkel szemben, amely támadást készít elő a törvényesen megválasztott kormány ellen". Krisán Attila határőrségi szóvivő tájékoztatása szerint a hét végén nyugalom volt a magyar-jugoszláv határszakaszon, a vámosoknak és a határőrségnek legfeljebb a fegyvercsempészekkel volt dolga. Sopronnál illetve Rábafüzesnél három jugoszláv és egy osztrák állampolgárnál találtak fegyvereket; hat különféle puskát, három géppisztolyt és hat pisztolyt sok ezer lőszerrel. Krisán Attila elmondta: Jugoszláviából továbbra is érkeztek menekültek, majdnem 450-en, köztük 15 katona is ideiglenes menedéket kért a magyar illetékesektől. Vége az elsötétítésnek Bosznia mozgósításra készül A zágrábi televízió vasárnap esti jelentése szerint a szövetségi haditengerészet megszüntette Split, Dubrovnik és Rijeka blokádját, s cserében a városi hatóságok helyreállították a laktanyák víz- és áramellátást. Az egy hete kezdődött blokád Pula, Zadar, Sibenik és Kardeljevo kikötőjére is kiterjedt; ezek újbóli megnyitásáról hétfő reggelig nem érkezett jelentés. Rusmir Mahmutcehajic, Bosznia-Hercegovina miniszterelnökhelyettese szerint a köztársaságban drámaivá vált a helyzet a jugoszláv néphadsereg Cma Gorából érkezett tartalékosainak magatartása miatt. Hangsúlyozta: ragaszkodni kell a köztársaság kormányának és elnökségének azon határozatához, hogy a Titográdból érkezett egységek térjenek vissza eredeti állomáshelyükre, mivel a boszniahercegovinaiakat sértő, köztársaságuk létét kétségbe vonó provokatív viselkedésük beláthatatlan következményekkel járhat. A Viszonylagos nyugalomban telt el a tűzszünet vasárnap délutáni bejelentését követő éjszaka Horvátországban. Jóllehet a felek a megállapodás többszöri megsértésével vádolták egymást, tényleges harci cselekményekről sehonnan sem érkezett jelentés. Zágrábban eltörölték az egv héttel korábban kiadott éjszakai elsötétítési rendeletet. miniszterelnök-helyettes közölte, hogy mozgósítani fogják a köztársaság területvédelmi erőit és a rendőrség minden tartalékosát. Veljko Kadijevics jugoszláv nemzetvédelmi miniszter szerint a horvátországi tűzszünetet vasárnap délután 11 esetben sértették meg a horvát erők. A miniszter Franjo Tudjman horvát elnökhöz küldött levelében tételesen felsorolja a különböző összetűzéseket - többnyire laktanyák elleni kisebb támadásokról van szó. Mirkovci környékén állítólag rálőttek egy vöröskeresztes katonai helikopterre és megsebesítették a személyzet egyik tagját. Franjo Tudjman elnök esti televíziós beszédében a horvát politika nagy sikerének nevezte a tűzszüneti megállapodást, amelyet vasárnap délután háromkor léptettek életbe. Hangsúlyozta, hogy Horvátország nem adja fel a teljes függetlenség megteremtésére irányuló törekvéseit, de cél az is, hogy minél kevesebb legyen az áldozat. Stipe Mesic, a horvát nemzetiségű jugoszláv szövetségi elnök zágrábi sajtóértekezletén kijelentette, hogy a sok áldozat, a városok lerombolása után már szóba sem jöhet, hogy visszaadják a Jugoszláv Néphadseregnek az elfoglalt laktanyákat, s arról sem, hogy társulási megállapodást kössön Horvátország a többi délszláv köztársasággal. Monarchista tüntetés Az excár visszatérne Mintegy ötezer ember tüntetetl vasárnap este Szófia belvárosában a királyság helyreállítását követelve. A megmozdulást a monarchista pártszövetség szervezte, amely részt vesz az október 13-i parlamenti választásokon. A monarchia helyreállítását követelő pártoknak jelenleg nincs képviselője a bolgár törvényhozásban. A tüntetés résztvevői meghallgatták a trónjáról 1946-ban eltávolított II. Simeon cár magnószalagra rögzített szavait. Az excár szerint az alkotmányos monarchia megkönnyítené a hatalomváltást és elősegítené a nemzeti megbékélést Bulgáriában. Apja, III. Borisz halála után, Simeon gyermekként három évig uralkodott Bulgáriában. A monarchia 1946. szeptember 8-i eltörlése után nyolc nappal a cári család Egyiptomban keresett menedéket. Simeon jelenleg Madridban él. Operation village roumain Mércéjük: a következetesség FOTÓ: GYENES KÁLMÁN - Dél-Franciaországban élek, az Albi megyei Lacoune községben. E település Toulouse városától mintegy 100 kilométerre fekszik, négyezer lakosa van, s az emberek javarészt mezőgazdasággal foglalkoznak. Most a Hargita megyei Bonyhára indulok, az Operation village roumain nevű program keretében. Két év alatt ez a harmadik utam, miközben a bonyhaiak egy alkalommal jártak nálunk. - Elnézést - ha nem titok, így magánosan mire vállalkozott? - Segélycsomagok továbbítására. Túljutottunk a mindent mindenkinek állapotán. Bonyhán állatokat tenyésztenek, növényeket termesztenek az emberek. Mivel jómagam állatorvos vagyok, elsősorban gyógyszereket viszek, s birtokomban van a tanácsadás, a felhasználás útja-módja. Nem titok: Romániában hiány van állatápoló szerekben. Az állattartás viszont a dombos-hegyes vidéken fő megélhetési forrás. Franciaországi rendszámot viselő gépkocsi húzott a Sajtóház elé. Manapság nem ritka e látvány, a belőle kiszálló Hübner Béla Géza, a gall kakas országában élő belgiumi állampolgár azonban egy, a köztudatban szereplő, ellenben méreteiben kevésbé számon tartó jelenségről számolt be, saját tapasztalatai alapján. - Ha jól értettem, a bonyhaiak is jártak Albi megyében. - Szakembereket hívtunk meg, agronómusokat, állatorvosokat, technikusokat. Bemutattuk gazdálkodási módszereinket, semmit sem titkolva. Tizenhármán voltak, igazán érdeklődő emberek. E folyamatot tartom a leghatékonyabb segítségnyújtásnak, hiszen az ellesett tudnivalókkal talán kilépnek abból a kötött, előírt gazdálkodásból, ami negyven éven át jellemezte az országot. - A harmadik út következetességre vall... - Amit elkezdtünk, annak az eredményeit is szeretnénk látni. Mivel én irányítom megyeszerte a romániai falvakkal a kapcsolatfelvételt és -tartást, Bonyháról visszajövet ellátogatok a Temes megyei Végvárra. Egy szomszédos községgel, a Vére melletti Cahuzac-kal tartják a kapcsolatot. Híreket hozok-viszek, üzeneteket továbbítok. Augusztusban az említett faluból 20 cserkész dolgozott Végváron a helyi fiatalokkal - kifestették, rendbe tették az orvosi rendelőt, hozott anyaggal. - Személyes kérdés: elkötelezettsége honnan ered? - Édesapám szegedi származású, felmenőim között vannak erdélyiek. Én Belgiumban születtem s nevelkedtem. Franciaországba házasság révén kerültem. Most tanulok magyarul, amint észlelte, a haladókkal versengek. Most egy hétig gyakorolom a nyelvet... ... Lapunk felelős kiadója, Christian Theodose úr is tájékozódott az Albi megyei fiatalember útjáról. Mivel a franciák következetességéről, tisztességes szándékáról a Délmagyarország növekvő terjedelme és javuló nyomdai kivitele is tanúskodik, a párhuzam nem tűnik erőltetettnek: hasonló sikerek elé néz Hübner Béla Géza a Hargita megyei Bonyhán. A saját szakmájában. Első képünkön a segélycsomagokat névre címezték, konkrét bajokat próbálván orvosolni A második fotónkon az útirány: Lacoune-Szeged-NagylakBonyha, tájékoztatja Christian Theodose urat, a DM felelős kiadóját Hübner úr. PATAKI SÁNDOR