Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-23 / 223. szám

6 GAZDASÁG DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. SZEPT. 24. Megy az ikon vándorútra Amikor a kiállítás pompás anyagát néztem. szovjetunióbeli útjaim művészi él menyei idéződtek bennem. A Tretyukov ikongyűjteményének fárasztó, végeláthatatlan sora: az Állami Orosz Múzeum, ahol fó I fé n y let t And rej wawMiiii'iwwiiii Rubljov varázslata, aki a legszigorúbb kötöttségek közepette is zseniális tehetséggel művelte a csodát: az Ermitázs régi orosz gyűjteménye: a pravoszláv templomvárosok építészeti, képzőés iparművészeti együttesei: a Vaszilij Blazsennij szűk és ívelő folyosórendszere. S mindenütt az a semmivel össze nem téveszthető különös szag - az avittság. a leülepedő por és az izzadtság sajátos keveréke. Magyarország több városában mutatja be a kijevi múzeum ezt a pompás anyagot, s ez a vándorút jelképe is lehetne az önállósodó Ukrajna és hazánk áttételektől mentes szellemi kapcsolatainak. Az ikonok, a vallási tárgyú festmények és iparművészeti alkotások, liturpeslapokról ízelítőt kapott a régi orosz ikonfestészet tárházából, az bizonyára jelentős élményekkel és új ismeretekkel is gazdagodik. A; ukrán ikonfestészet ugyanis színes es ereden jelenségnek szágiai tárgyak első látásra az elkii- mit a Szovjetunió területén kialakult löniilés dokumentumai, egy más- ikontradíció egészében. Némileg fajta kultúrkör, egy számunkra oldottabb, színesebb, felületmegidegen szellemi és vallási erőtér munkálásában gazdagabb, inotíterniékei. Ám ha a figyelmes vumkincsében bőségesebb ez a fajta látogató picit mélyebbre tekint, irányzat. Ráadásul szinte törés nél Milyen különös, hogy a XI. századi ki jevi barlangkolostor amelyet 1051-hen Antal barát alapított s az óorosz kultúra, művészet és krónikaírás egyik központ ja lett - át tudta vészelni a történelem meganny i viharát, a cárizmust éppúgy , mint a kommunizmust, bár jóllehet, ez utóbbi társadalmi formáció időben rátette kezét Oroszország tán legrégebbi férfikolostorára, s 1926-ban létrehozta a Kijevi Pecserszki Állatni Kultúrtörténeti Múzeumot. F. gyűjtemény egv része látható most a Móra Ferenc Múzeumban. szinté minden alkotásban föllelheti a müvet létrehozó mozzanat azonosságát. A világmagyarázat kísérletét, az ember helykeresésének meg-megújuló próbálkozásait, a vallás szigorú szabályainak tiszteletét, a mesterség, a kézművesség becsületét, s a Nyugatról Keletre át- meg átszivárgó nagy stílusirányzatok asszimilálását. beépülését a tradicionális óorosz kulturális és művészeti közegbe. Ha valaki akár csak képzőművészeti albumokból vagy kékül kísérhető végig a pravoszláv ikonok fejlődése a XII. századtól egészen a barokk stílus pompázatos megjelenéséig és a világi jelleg kidomborodásáig. Ugyanakkor föllelhetők a népinemzeti elemek, amelyek még inkább eredeti jelleget kölcsönöznek az ukrán ikonfestészetnek. Éppen a XVIII-XIX. században készült ikonok viszik tökélyre az előbb említett szellemi és mesterségbeli szándékokat. T. L. Áramlástan VERESS MIKLÓS Erdészlakoson, ahol gyerekkoromban lakiam unokanővéreméknél, mert rossz tüdőmnek jó levegő kellett, anyám pedig nemigen talált olyan albérletet a megyeszékhelyen, hová elvált asszonyként odavehetne kisfiát - egy szóval, ezen az Isten háta mögötti tanyán villany sem volt. Rádió is csak nálunk, telepes világvevő. Ámde nem onnét tanultam már akkor Petőfit, kissé megszeppenve, amikor a gyűinölcslopó kisfiú panaszolja bánatát - ..Jaj a hálám, jaj a hálám odavan, szomszéd bácsi kiporolta csúfosan" hanem verseskönyvből. Később, már villanyfényben, tízévesen, vállalati ünnepségeken is elszavaltam, mikorra már együtt volt a kis család, anyám meg én. Mint fiatal káder, üvegestáncot lejtett őa gyógyszertári raktár kultúrtermében, jómagam pedig szavalóként tündököltem a világot jelentő deszkákon. Általában ezzel o verssel, amely mindig nagy tetszést aratóit, lévén, hogy édesanyám tudta, mikor kire illik rámutatni e közismert szavaknál: ..Más szemében ő a szálkát megleli, s az övében a gerendát feledi." Bele is éltem magam, mert gyerekcsínyekből, melyek vidéken időnként gyümölcslopással jártak, nem húzhattam ki magam, gyávának tartottak volna. Hogy mégis élve maradtam, borzongok bele. most villamosított gyerekhalálokról olvasván, egymás mán kétszer is. annak az lehetett az oka. hogy egyszerűbb volt a szomszéd bácsinak kiporolni a tettes nadrágiát. villanyt eszébe sem jutott volna a kerítésbe vezetni, egyszerűen azért, mert nem volt, vagy Iw volt. minek használta volna arra. Spórolt is vele. A; is igaz. persze, hogy a fütykös somnyelét sem kellett használnia, elég volt. lui a tetten ért delikvens apjának szólt, aki szégyenében annyira nekibúsult, hogy a kárvallott helyett maga döngette el csintalan gyermekét. Olyan természetesen familiáris volt ez, mint a petrólámpa árnya a falon, vagy a konyhában lecsüngő enyves légyfogópapírok, melyekről csak később tudtom meg. Iiogv a bogarak véletlenül döglenek rajtuk, de alkalmasak méregfőzésre is. Gyilkolásra. „A gazda" - ahogy Babits is írja -. természetesen „bekeríti házát", gondosan vigyáz arra, hogy ne legven mások martaléka, amiért reritékezett. Amerikában akkorra már. hogy „vettem észre, hányadán áll a dolog" légiiül alkalmaztak karámkerítésként a marhák elkódorgása ellen villanyt, de csak olyat, mely megkíméli az állatot ti végsőtől, hiszen annak drága az. élete. Most az áram, mely televíziónkat, háztartási gépeinket működteti, már nem egyszerűen fény. de gyilkos is lehet. Nem üt, de öl. Lehetne, persze szelídebb is. lm nuir véd valamit, csak ahhoz o tulajdonukat jogosan óvá gazdáknak enyhébb feszültséget kellene bevezetni Gondolom én. újra meg újra beleborzongva a lehetetlen lehetőségbe. Egyébként. Petőfi mindig megmosolygott. kis csínylevőjének nem is az volt a szerencséje tán. hogy még nem találták Jól nekünk a villanyt! Csak az. hogy a szögesdrótkerítéseket sem. A fa ugyanis nem vezeti palánki álla/tatjában olyan jól az áramot. Beszélgetés Vadon Gábor professzorral • A szárnyas bombák befordulnak a sarkon avagy az Algyó'n túli tudományról Az elmúlt hét végén Szegeden tartották a Magyar Neuroradiológiai Társaság kongresszusát. A nemzetközi részvétellel megtartott tanácskozást szeminárium előzte meg, ahol francia tudósok ismertették legújabb eredményeiket. Kbben a tudományágban idén a Duna Szimpózium után ez már a második jelentős rendezvény volt Szegeden. A kongresszusról valamint az egyik legfiatalabb s egyben leggyorsabban fejlődő orvostudományi szakterületről dr. Vadon Gábor egyetemi tanárral (53 éves) beszélgettünk, úgy is, mint a konferencia, úgy is, mint a Magyar Radiológus Társaság elnökével, úgy is, mint a SZOTF Radiológiai Klinikájának vezetőjével. Az interjú a kongresszus után készült. - Két konferencia egy év alatt nem lehet véletlen. Akik értenek hozzá, azt mondják, ez az elismerés annak is szól, hogy Önök Szegeden az utóbbi években világszínvonalú klinikát rendeztek be és jelentős tudományos eredményekkel hívták fel a figyelmet magukra. r Álszerénység lenne a részemről, ha ezt tagadnám. Az új klinikai tömb meglehetősen negatív éllel került be a köztudatba. Pedig nekünk ez az épület adott lehetőséget arra, hogy az ott dolgozók az adott tudományterületet modern módszerekkel művelhessék. A mi klinikánk gépparkja tényleg nemzetközi színvonalú. és az ott dolgozó fiatal, lelkes gárda európai színvonalon műveli azt a radiológiát, amit művelni kell. Ennek egyik területe a neuroradiológia. Ezen a területen speciális műszerezettséggel és speciális szakképzettségű emberekkel rendelkezünk. Az új épület adott lehetőséget, hogy a határterület másik oldalával, a klinikummal, a neurológiával és az idegsebészettel naponta közösen lehet dolgozni- Ez nagyon fontos. Ez a kongresszus és a megelőző kurzus sikeresnek mondható, mert segített abban, hogy ezen a speciális területen a legmodernebb technika a magyar orvosok rendelkezésére álljon. A kurzusra olyan előadókat sikerült megnyerni, akik a szakterületnek Nyugat-Európában elismert nagy tapasztalatú szakemberei, és ők a legújabb eredményeiket hozták el ide. Az anyagot később megkapjuk írott formában, és a Magyar Radiológia nevű szaklapunk ezt különkiadásként lehozza, hogy aki nem tudott eljönni, aíis informálódhasson. A szemináriumon való részvétel azonban nem pótolható. Egyrészt a személyes impesszió mindig több, mint egy írott szöveg, másrészt a kurzusok kapcsán vita van. Kérdésfeltevés, véleménycsere. Hiszen azok a szakemberek vannak itt, akiktől meg lehet kérdezni mindent. Profán példával, még azt is, hogy akkor most jobbra 13 fokkal nyomom tovább a katétert. - Úgy hallottam, a mai gépekkel már nemcsak diagnosztizálnak. - Manapság óriási tendencia, hogy mindent, amit lehet, oldjunk meg műtét nélkül. Ma már az epehólyagot nem kell feltétlenül operálni. Bedugnak négy endoszkópot, és a négy lyukon keresztül távolítják el a köves epehólyagot. Ezekről a legújabb eljárásokról, alkalmazásukról, kockázatukról, a nyerhető haszonról is tartottak előadásokat. A kurzus ebből a szempontból is nagyon sikeres volt, s ezért külön köszönetemet kell kifejeznem Braun professzornak Colmarból. O az Európai Radiológus Társaság elnöke, aki nagyon erősen támogatja magyar neuroradiológusokat. Remélem, a vendégek nagyon jól érezték magukat itt, a Tisza partján. Ehhez egyébként a tudomány mellett nagyban hozzájárultak a társasági programok is. Ezeket nagyon fontosnak tartjuk, mert itt válik lehetővé a személyes kapcsolatfelvétel, s a személyes kapcsolatoknak bizony döntő jelentőségük lehet. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk. Lesznek talán, akik ezért a megjegyzésemért megmosolyognak, de nekem meggyőződésem, hogy a résztvevők közérzete, hangulata befolyásolja az efféle rendezvények tudományos hatékonyságát is. Olyannyira sikeres volt ez a rendezvény, hogy Braun professzor azt szeretné, ha az Európai Neuroradiológus Társaság 1995-ös kongresszusát Magyarországon rendeznék. Egy ilyen esemény nagyon nagy lendületet adhat az illető tudományterületnek, mind a gépek beszerzésében, mind a szemlélet formálásában. - Miért tartják a neuroradiológiát az orvostudomány leggyorsabban fejlődő ágának ? - El tudta volna képzelni tíz évvel ezelőtt, hogy lehet egy ilyen háborút csinálni, mint most az Öbölben volt? Számítógép, elektronika. Ahogy a szárnyas bombák az utcasarkon befordulnak, nagyjából így áll az orvostudomány radiológiai része. Ennek döntő része számítógépen alapul. Az utóbbi időben számos olyan új gépet és eljárást vezetett be. amelyek szinte forradalmasították a diagnosztikát. Ilyen például a mágneses magrezonancia, amely mai tudásunk szerint az emberre teljesen veszélytelen. A korszerű eszközökkel sokkal pontosabb és gyorsabb diagnózist tudunk adni, mint a régi eljárásokkal. Ráadásul ezek a módszerek nem járnak fájdalommal, sokkal kevésbé viselik meg a beteget. Ugyanakkor ezekkel a gépekkel terápiát is lehet végezni. Műtét nélkül lehet tágítani egy beszűkült eret a végtagokon vagy a nyakon: egy katéterrel kis ballont juttatunk az érbe, s a szűkület helyén fölpumpáljuk. Eddig komoly műtéttel plasztikai pótlást kellett beültetni az érbe. Daganatos megbetegedés esetén ki lehet választani a megfelelő artériát, s azon át közvetlenül a daganatot lehet bombázni a citosztatikummal. Ez egyrészt csökkenti a mellékhatásokat, másrészt növeli a szernek a konkrét elváltozásra gyakorolt hatását. - Ezek a berendezések meglehetősen drágák... - Valóban, de a diganosztika és a kezelés során olyan sok időt és fáradságot lehet megtakarítani, hogy használatuk bőven kifizetődő. Régen a heresérvet például műtéttel gyógyították, a páciens két hétig feküdt bent a kórházban, utána még otthon is pihennie kellett. Ma katéteres eljárással egy nap az egész, és a beteg másnap már mehet munkába. Gondolja meg, mennyi időt. fáradságot, kiesett munkaidőt lehet megspórolni! Ezek a korszerű gépek hosszú távon nagyon olcsók. - Említette a fiatalok nagy számát. Pedig a radiológia nem mindenkinek túl vonzó, hiszen nem ..hálapénzes" szakma. - Ez igaz. Ha azonban valaki modern berendezésekkel, korszerű eljárásokkal dolgozhat, ez azért csak jelent valamit; főleg akkor, ha reménykedünk abban, hogy egyszer majdcsak megváltozik végre a jelenlegi társadalombiztosítási rendszer, és a tevékenység lesz megfizetve. Ezért van mindig jelentkező, s a gépeink jól ki vannak használva. A mai fejlődési tempó mellett nem lehet cél, hogy egy gépet kímélve, 15 évig használjunk, mert holnap elavulttabbá válik, holnapután pedig tökéletesen elavul. Az a cél, hogy ma haszáijam ki. - Mennyi idő alatt avul el egy ilyen gép? - Manapság öt év alatt. - Milyen új eljárásokat vezettek be a közelmúltban Szegeden? - Az egyik ilyen az úgynevezett sztereotaxiás műtét, melyet az idegsebészettel közösen vezettünk be. Egy computertomográfiás (CT) vizsgálat során koordinátarendszert vesznek föl a koponyáról, és a koponyán belüli kórós elváltozásról. Utána egy kis lyukat fúrnak a koponyába és számítógéppel meghatározzák, hogy kívülről egy tűt milyen szögben és milyen mélyen vezessenek be. Igy szövetmintát lehet venni az elváltozásról. Régen ehhez műtét kellett. Ez kettős nyereség, mert sokkal kevésbé terheli mind a beteget, mind az egészségügyi apparátust. Később az eljárást továbbfejlesztettük: ma már kívülről sugárzó anyagot juttathatunk az elváltozásba. amely a daganatot belülről roncsolja. Más esetben egy tályogot le lehet szívni. Mindehhez nem kell kinyitni a koponyát. Ezt Magyarországon elsőként mi csináltuk. - Amennyire én hallottam, mindebben nagy szerepe van Önnek. - Én mindig azt mondom, ha valaki nem tekinti hobbijának a munkáját, az egy egyetemi klinikán nagy baj. Nekem ez hobbim is. Másrészt van egy veleszületett adottságom: van érzékem a menedzseléshez. És akik veszik a lapot, azoknak minden támogatást igyekszem megadni. Most indulunk Bécsbe az Európai Radiológus Kongresszusra, a klinikáról velem együtt 15-en megyünk, ilyen sok embernek sikerült támogatókat szerezni a részvételhez. Azt szoktam mondani, engem nem érdekel, hogy valakire, Algyőig azt mondják, hogy nagy tudós. De ha Bécsben azt mondják...az valami. S most a munkatársaim közül többről mondták, mások, Bécsben is, hogy ez igen, ez tud valamit. MÁROK TAMÁS I i