Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-20 / 221. szám

PÉNTEK, 1991. SZEPT. 20. DÉLMAGYARORSZÁG HANGSÚLY 3 Az elhagyott csecsemőkért budapesti tudósítónkról Közel ezerhétszáz elhagyott csecsemőt gondoznak és nevelnek - jelenleg az ország 29 csecsemőotthonában. (A szegediben mintegy félszázat.) Az otthonok szakmai munkájának színvonaláért a fővárosi Pikler Emmi Országos Módszertani Intézet a felelős. Az intézet nem magyar módszertani, csak országos elméleti centrum, A Pasaréti út fölötti kis budai villájában, a Lóczy utcában harminchat csecsemőt nevelnek azzal a céllal, hogy visszajuttassák őket saját családjukhoz vagy nevelőszülőkhöz. (1985 óta engedélyük van arra, hogy egész az iskolás korig maguknál tartsák a gyereket, ha sorsa korábban nem rendeződik.) Mára elérték, hogy az elhagyott csecsemőki kisgyerekek zöme családba érkezik meg. s csak tizenegy százalék kerül tovább intézetbe. Korábban ez az arány épp fordított volt. Nevelési filozófiájukból a gyerekeiket nem elhagyó papák-mamák is tanulhatnak. A filozófia alapgondolata két egymástól elválaszthatatlan tényezőre vezethető vissza: a gyerek és a felnőtt közti, mindkét fél számára örömöt adó partnerkapcsolatra, illetve a gyerek kompetenciájának szabad kifejtésére. Ebben a kapcsolatban a felnőtt kedvtelve figyeli a gyerek fejlődését, közvetlenül nem avatkozik bele, - a gyerek érezve a felnőtt bizalmát, figyelmét, törődését képes fejlettségének megfelelően önállóan mozogni, játszani, kísérletezni, tevékenykedni. A felnőtt bízhat a gyerek fejlődésében, s abban, hogy mindig „megmondja", miből mennyit szeretne enni, mikor kíván aludni, játszani. A gyerek bízhat abban, hogy mindig tapintatosan nyúlnak hozzá, értelmesen beszélnek vele; a felnőttnek nem nyűg az örökké síró. magán segíteni nem tudó. magával mit kezdeni nem tudó, unatkozó gyerek. A gyerek pedig jónak és fontosnak érezheti magát, aki szocializálódása során szívesen veszi át a szeretett felnőttől - azonosítva magát vele - a társadalom erkölcsi normáit. A nyugati szakemberek a felvázolt képből éreztek meg valamit, ami arra ösztönözte őket, hogy saját területükön próbálják meg a nevelésnek ezt a megszokottól eltérő (s ha már a Gyermeki jogokról szóló egyezmény elfogadásánál tartunk, demokratikusnak mondható) rendszerét alkalmazni. Próbálkozásaikat siker koronázta csecsemőotthonokban, bölcsődékben, családban egyaránt. Ez azt mutatja, hogy a „Lóczy-modell" átültethető, s hogy a 45 évvel ezelőtt megfogalmazott módszer ma is érvényes, és minden bizonnyal érvényes lesz 45 év múlva is. A növekvő nemzetközi érdeklődés hatására a Lóczy utcai intézet második nemzetközi szemináriumát szervezi szeptember 26-28. között Noszvajon és Budapesten. A tegnapi sajtótájékoztatón dr. Falk Judit nyugalmazott igazgató és utódja, dr.Püspökv Gabriella elmondta, hogy a szeminárium témája a kisgyerek aktív szerepe saját fejlődésében és a felnőtt felelőssége. A kétnapos noszvaji tanácskozás után nyílt napot tartanak Budapesten. Szeptember 28-án, szombaton délelőtt fél tizenegytől a Villányi úti konferenciaközpontban francia, német és olasz szakemberek tartanak előadást - többek között arról, hogyan ültették át a magyarországi módszert. Zenei kollégium alakult Dr. Ványai Éva alpolgármester kezdeHrényenéréjie az afpofgámuster munkáját segítendő zenei tanácsadó testület alakult tegnap a szegedi városházán. A testület tagjai: Aczél Ervin, a Szegedi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője, Gregor József, a Szegedi Nemzeti Színház zenei művészeti vezetője, Gyiiái Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház karigazgatója, a Quanticum kamarakórus, a Vaszy Viktor oratóriumkórus és a Szegedi Egyetemi énekkar karnagya, Meszlényi László, a Szegedi Zenekonzervatórium tanszékvezető tanára, zenetörténész, Vántus István zeneszerző és Weninger Richárd, a Szegedi Zenekonzervalórium igazgatója, a Weiner Leó kamarazenekar művészeti vezetője. A kollégium titkára Papp Györgyné közművelődési csoportvezető lett. A negyedévenként ülésező tanácsadó testület a város zenei életének szervezését, gazdagítását hivatott szolgálni. •SKSÍSSSSaííSSSÍfiSííSSffiS-Sí vmimxmmm IWÜHitWMMMIWMIIIl / Érdekegyeztető tanács Egy-egy új szervezet, intézmény megalakítása mindig meglehetősen sok fáradtsággal, hosszú procedúrával jár. Ezért volt meglepő, milyen gyorsan, szinte zökkenőmentesen sikeriilt megalakítani a Szegedi Érdekegyeztető Tanácsot. A városi önkormányzat határozata alapján Túhegvi József alpolgármester tagnap délelőttre invitálta a Városházába a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletek képviselőit. Az érdeklődést jelzi, hogy a bizottsági ülésterem megtelt. Az alapvető kérdések tisztázása és az ügyrend megalkotása alig több, mint két órát vett igénybe. Az előterjesztést négy apróbb változtatással sikerült elfogadtatni. Ennek értelmében a tanácsban mindhárom fél 3-3 fős delegációkkal képviselteti magát. A SZÉT joga: a társadalmi feszültségeket kiváltó kérdések vélemények közvetítése: állásfoglalás feltárása, ellentétes érdekek egyez- (illetve ajánlás) kialakítása: döntés a tetése: a véleményalkotás és a hatáskörébe utalt kérdésekben. A -ik, -hat, vagy -zon? Meglehetős vita kerekedett egy igemód kérdésében. A Tanácsban SZÉT-húzás mutatkozott a tekintetben, hogy ,.A SZÉT foglalkozhat (iagy) foglalkozik (vagy) foglalkozzon minden olyan, a munkaadók, a munkavállalók, a lakosság körülményeire vonatkozó kérdéssel, amely befolyásolja a város működését." A; MSZOSZ a javaslatban szereplő feltételes módot gyengének találta, és felszólító igealakot követelt. Martonosi János ennek ellene vetette, hogy az a SZET-et kötelezné, hogy egy sor érdektelen üggyel foglalkozzon. A jelentő módot, az -ik-et egy jogász javasolta, mint tökéletes, áthidaló megoldást. Tűltegyi József kitartott a javaslata mellett: a „foglalkozhat" a lehető legtágabb megoldás. (Ezt egy magyar tanárnő támogatta.) A; alpolgármester végiil „jegelte" a problémát, mondván: „Ha ez a szövegben másutt is gondot okoz. akkor azt majd ott eldöntjük." Aztán megfeledkeztek róla. maradt az eredeti. De ha ez nem lesz megfelelő, a SZÉT a kérdéssel bármikor újra részletesen, esetleg szakértéík bevonásával is - foglalkozhat. határozathozatalhoz hét tag egybehangzó véleménye szükséges; ez biztosítja, hogy két oldal a harmadik ellenében né hozhasson határozatot. Nagy hangsúlyt kapott a nyilvánosság kérdése. Az alapszabályban szerepel, hogy a SZÉT ülései nyilvánosak. Az önkormányzat nem köteles figyelembe venni a SZÉT ajánlásait, s ha a tanács véleményével ellentétes döntést hoz, a tagok a sajtón keresztül nyilvánosságra fogják hozni ellenvéleményüket. Ugyancsak számítanak a nyilvánosságra a kisebbségi vélemények megismertetésében. A SZÉT működéséhez szükséges tárgyi feltételeket a Polgármesteri Hivatal biztosítja, a soros elnöki teendők ellátására 6 hónapra az önkormányzat képviselőjét, Túhegyi Józsefet választották meg. MAROK i Morzsák a Bibliából „MI ATYÁNK .... DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL!" (Máté 6:13) „És megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig." (Efezus 3:19) - írja Pál apostol az efezusiaknak, de imádkozza is értük. Megismerjétek Krisztus szerelelet. Miből lehet megismerni, hogy szeret? Ebből a két utolsó kérésből. Mert olyan veszélyt nem érzékelő gyermekei vagyunk, akikre a védőoltás mellé még mentőövet vagy mellényt is kell adni, hogy el ne vesszenek. Hozzánk hasonlóvá lett. de természetében nem hasonlít hozzánk. Mi könnyen kimondjuk, hogy ha belementél - úgy kell neked, maradj benne és élvezd, ha nem is ízlik. De Ő odaköti a szabadító kegyelem mentőkötelchez eletünket ezzel: „DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL! Az Atya már előre egyetértett ezzel, azért üzente Józsefnek: Nevezd Jézusnak, mert Ó szabadítja meg népét bűneiből.1" (Máté 1:21) Óriási veszélyhelyzetben élünk. Mi élvezzük a kísértő helyzeteket és szórakozunk a gonoszon. De amikor a gonosz nemcsak a tévé képernyőjén vagy a krimi lapjain jár otthonainkban, hanem valóságosan, akkor jön a kétségbeesés. Próbálj igazán belegondolni, ha egyszer is elmondtad ezt az imádságot, hogy ennek a kérésével Jézus szeretete milyen kimondhatatlanul nagy sédelem és oltalom lehetőségét adja melléd Az a szeretet, ami átvisz sok nehéz helyzeten, mint a szülő, mikor ölbe veszi kis gyermekét és átviszi a sáros, veszélyes útszakaszokon, ne vigyen bele a kísértésbe, abba a helyzetbe, amit talán nagyon kívánnál, de helyrehozhatatlan következménye lenne. A kísértéstől nem úgy véd meg, hogy steril környezetbe helyez, amiben nem érhet el, hanem éppen annak felismerésével, hogy választhatsz a kísértésbe menetel és az Ő oltalma között - ragadhatod meg hálás szívvel az Atya megtartó erejét. De ha mégis bekövetkezik, mert kiszakítottad magad a hatásából és Ó erőszakkal nem tart vissza - ha körülfogott is a gonosz, mint a kígyó rátekeredik áldozatára, ha igazán a gonosz hatalmának kiszolgáltatottan érzed magad, szívedbe, szádba adta a szabadulás kulcsát: DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL. A „DE" szócskának is nagy jelentése van. Nem csupán ellentétes kötőszó. Hozzákapcsol az Isten szabadításához, de magába foglalja a kísértésbe menetel megbánását is, az erőtlenség megvallásával; és annak a hitnek is hangot ad. hogy a gonosz minden lehetőségén felül hatalmas az Isten. Mit mond a Biblia a gonoszról? Neveztetik ördögnek, ősi kígyónak. Sátánnak, sárkánynak, Lucifernek. E nevek jelentése: átejtő, összedobáló, összezavaró, besározó, bevádoló, elámító, elkápráztató. Tulajdonságai: hazug, embergyilkos, semmi sem értékes előtte, mert semmit sem alkotott. Igyekszik a „világosság angyalaként" (II. Korinthus 1114) megtéveszteni az embereket Jézus megkísértésekor is hivatkozott az Ószövetségben megírtakra. Ezért őszintén féltem azokat, akik maguk, egyénileg Biblia-tanulmányozásukkal próbálják megismerni az Istent, mert meg akarják ezzel kerülni az általa rendelt utat és a gonoszra hallgatnak. Minden ember egyéni felelősségével dönt arról, hogy kinek enged. Isten figyelmeztet valami módon a gonosz melletti döntés előtt, mint Káint is, mielőtt testvérét, Ábelt megölte, a gonosz feletti uralkodásra hívta. (I. Mózes 4:6-7). A Gonosz módszerei nagyon változatosak. Emberek személyiségébe öltözik, akik engednek neki, és magát tagadni, elrejteni próbálja. A logikusan gondolkodó elmékkel elhiteti, hogy ő nincs, csak együgyű bibliás emberek tévedése, babona, legföljebb allegorikus kép. Más esetben legyőzhetetlen hatalomként érzékelteti magát, akinek nem lehet ellenállni, csak rettegve meghódolni. Isten azt ígéri az árnyékába húzódóknak: „Mivel ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt. felmagasztalom, mert ismeri nevemet, segítségül hív, ezért meghallgatom..." (Zsoltárok 91:14-15) így lehet visszaszorítani a Gonoszt, ártalmatlanná tehető az által, ha Istenhez szabadításért így imádkozunk. / Folytatjuk) PAPP LÁSZLÓ REFORMÁTUS LELKÉSZ Egérfogó TANDI LAJOS Tortént egyszer, még az átkos pártállam idején, 1988 őszén, hogy mint a városi tanács sajtótitkára (amely „magas posztot" nem jószántamból választottam), megfogalmazódott bennem egy várospolitikai folyóirat alapításának gondolata. S az országban elsők között megszületett a SZEGED, melynek induló számában, megfogalmazva a lap céljait, azt írtam: „Azzal szeretnénk foglalkozni, ami Szegeddel kapcsolatos: a város múltjával, az itt élők mindennapjaival. Helyet adunk a véleménycseréknek korrekten és nyíltan, vitafórum kívánunk lenni, az etikus és problémacentrikus vitakultúra műhelye... Pezsdülő társadalmi közéletünkben mind erőteljesebben fogalmazódnak meg a differenciált érdekek... A; érdekek különbözősége mind erőteljesebben artikulálódik akár a különböző társadalmi rétegek és csoportok, akár egyes generációk, akár egyes népcsoportok, a társadalmi munkamegosztás különböző helyein tevékenykedők, vagy az élethelyzeteiket tekintve szélső pólusokon élők között." Egyszóval, várospolitikai műhely, értékőrző és értékteremtő tégely szerepét vállalta fel ez a folyóirat, amelynek eddig megjelent 14 számában mintegy 200, jórészt szegedi tudós, kutató, helytörténész, néprajzos, újságíró, művész, építész és városlakó szólalt meg. Elsőként készítettünk interjút Gyulay Endre püspökkel, megszólaltattuk a magyarországi változásokban igencsak élenjáró egykori amerikai nagykövetet. Mark Palmert, szorgalmaztuk az utcanév-változtatásokat, itt kapott először hangot a szovjet hősi emlékművek lebontásának igénye, vitát kezdeményeztünk „porlódiságról", és a város új karakterének jellegzetességeiről, összeállításokat közöltünk a környezetvédelemről, a város különböző lakókörzeteiről, föltártuk olyan jelentős egyesületek történetét, mint a Dugonics Társaság, a Szegedi Szabadkőművesek. a Rotary Club. a piaristák; elkészítettük Szeged műemléki kataszterét, úttörő jelleggel élesztettük Klebelsberg Kunó szellemi hagyatékát, és sorolhatnám. Hogy mindezt miért veszem sorra? Történt ugyanis, hogy az elmúlt évben, a rendszervállást követő hónapokban hiába várták a Szeged iránt érdeklődók a lapot, csak hosszas pauza után jelent meg ismételten, köszöntve Szeged város napját. Arról volt szó ugyanis, hogy az új önkormányzati testület nem találta támogatásra méltónak, nem szavazta meg a folyamatos megjelenéséhez szükséges költségvetési összeget. Akadtak olyanok, akik szívesen kapaszkodtak az újmódi laptemetés harangkötelébe, hajtogatván egy új demagógia papagájrikoltásait: „a piacgazdaság újságstandján nincs helye a veszteséges lapoknak". Elgondolkodtató vélekedés. Lehet, ha Szeged címlapfotóit az újonnan nyílt peep show-k nyílásain át készítené; ha leleplező, ám meglehetősen rozoga érvelésű riportokkal gázolna emberek magánéletébe; ha valódi és jelképes balesetekét tupírozna krimik forgatókönyvének, nagyobb sikere volna. Csakhogy ez nem méltó már a lap címéhez sem. Inkább maradjon a 13-as szám - gondoltam akkor -. ez legalább szerencsétlen csillagjárást jelöl, nem megtört gerincet, vagy piaci mocskot. Természetesen érthető - mert folyamatosan érezzük -, hogy a nadrágszíjelmélet gyakorlati korszakának gyermekei vagyunk. Nemcsak a torony alatt, de otthon is. Valóban komoly felelősség, mire költjük a mind kevesebbet. Azt azonban nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a visszafogott tervezés, a költségvetési kényszer mindig és minden esetben a szellemi közeg rovására kell hogy történjék. Hogy törvényszerű a kultúra mélyrepülése, a művészetek visszahúzódása, vagy vásárivá silányulása, a tudomány deffenzívája, az oktatás mostohagyermek-sorsa, az önmagunkkal való mentális törődés felejtése. Nem lehet igaz, hogy a város működése csupán abban merül ki, hogy lehúzhatjuk-e a WC-kallantyút, hogy indul-e reggel a villamos, vagy hogy képesek vagyunk-e új munkahelyeket teremteni azoknak a szerencsétlen polgártársainknak, akik önhibájukon kívül utcára kerülnek, hogy még mindig él a szellemi járdalap-szindróma. A város működéséhez hozzátartozik szellemi mobilitása, gondolatainak vibrációja, eszméinek lovagi tornája, értékeinek fölmutatása, új elképzeléseinek közös megméretése, döntéseinek kontrollja. Erre vállalkozott a SZEGED, s ezt dobta el annak idején a közgyűlés. Meghagyott azonban a polgármester egy halvány reményt a folyóirat éleiben tartására. Alkalmi kiadványként, egy-egy jelentős eseményhez kapcsolódva, hébe-hóba szponzorok segítségével talán megteremthető a folytonosság a terményteli rendszerességig. Kézenfekvő volt az ötlet, hogy a SZEGED 14. száma a város idei legjelentősebb tudományos eseményére, a Hungarológiai Kongresszusra jelenjen még. A városházi fogadás napjára ki is jött az új lapszám, s megkapta mind a 600 tudós. Elvihette Ausztráliába és a szomszédos Romániába, Amerikába és Bécsbe, Pozsonyba és Párizsba útipoggyászként. Húsz szerző komoly szellemi munkája nyomán született meg az anyag, s a város polgármestere jegyezte felelős kiadóként, s ó írta a köszöntő mondatokat is. A probléma csak akkor jelentkezelt, amikor - mint a lap szerkesztője - fölszólaltam az előre megbeszélt támogatási összegért. A dolog a közgyűlés elé került, amely a támogatást, az összeget nem fogadta el. Vajon kinek akartak borsot törni az orra alá az ellene szavazók? A kiadást jegyző liberális polgármesternek? Az előterjesztő MDF-es alpolgármesternek? A lapot az alapítás óta egyedül szervező, szerkesztő, tipografizáló, tervező, lektoráló, nyomdába loholó, a kész példányokat saját kocsiján fuvarozó szerkesztőnek? Azoknak a szerzőknek, akiknek a lapszámba foglalt szellemi termékükért tisztes honorárium jár? A nyomdai szedőnek, a gépmerstemek? Vagy netán ez a lap is a közgyűlési pártharcok politikai szakítópróbájának eszközévé vált? Merthogy nem a 150 ezer forintos összegről volt szó, az majdnem biztos. Lehet a SZEGED-et szeretni és nem szeretni, lehet, sót kell róla vitatkozni, de ennyi ember szellemi tevékenységét, városért való munkáját, őszinte lokálpatrióta indulatát, a városi polgár presztízsének visszaszerzéséért megnyilvánuló akaratát kétségbe vonni, azzal szórakozni erkölcstelenség. porlódi butaság, rövidlátás. Az a bizonyos közgyűlés - másfél hónappal a megjelenés után - a jogi bizottsághoz utalta e jelentós kérdés eldöntését, amely tegnap színe elé kéretett. Egy és háromnegyed órás folyosói várakozás után közölték: a bizottság leveszi napirendjéről az ügyet, hiszen az egyszerűen számlakiegyenlítési probléma. Legyinthetnék: ú jabb vihar biliben De nem az. Sajnos, nem