Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám

2 AUTÓSVILÁG DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 19. „Jugoszlávia nem létezik már" Shpe Mesic szövetségi elnök spanyol lapoknak adott interjújában kijelentette, hogy Jugoszlávia nem létezik már. s ó maga október 7-én, amikor Szlovénia és Horvátország a háromhónapos moratórium után véglegesíti függetlenségét, távozik allamfói tisztségéből, mert nem kíván egy ncmléte/ő állam elnöke lenm. Mesic üzlobodan Milosevicv szerb elnököt Szaddám Huszeinhez hasonlította. Újvidéken délután tüntetés kezdődött a városközpontban a mozgósítások és általában a háború ellen. A tüntetők követelik a sorkötelesek hazaküldését, a törvénytelen fegyveres alakulatok leszerelését. Budimir Kosulics szerb miniszterelnök-helyettes szerdai sajtóértekezletén bejelentette, hogy a s/erb kormány levélben tájéko/tatta Hans van den Broek holland külügyminisztert, az EK ihinisztcri bizottságának elnökét, hogy horvát részről a laktanyák blokádját és a szerbek elleni támadást jelentette be Franjo Tudjman és Luka Bcbic. Kosulics szerint délután fegyvernyugvás volt a válsággócokban, s hangoztatta, hogy szerb részről vsak azért írták alá a tű/szünetet, inert nem kívánták kedvezőtlen színben feltüntetni S/crbiát, holott Szerbia nem is hadviselő fél. s szándékait félremagyarázzak Kosulics kijelentene, hogy a döntőbíróságba beválasztott tisztségviselők nem országukat, hanem az Európai Közösségeket képviselik, s a bizottságnak egyébként sincs döntési, csupán tanácsadási jogköre. Varasdtól a tengerparti Sibenikig mindenütt harcok zajlanak Horvátországban. noha szerda délben éleibe kellett volna lépnie a legújabb horvátországi tűzszünctnck, amelyet lord Carrington közvetítésével írtak alá a szembenálló felek. Szerb részről azt közölték, hogy fél kettőkor tudomásuk szerint nem voltak harcok a nagyobb válsággócokban, de a horvát rádió folyamatos összecsapásokról ad hírt. Okueaniból a Tanjug szerint kiűzték a horvát erőket, Sibenikben minden katonai létesítményt támadnak a horvát fegyveresek, akik ultimátumban szólították fel a katonákat a laktanyák elhagyására. Vukováron folytatódtak a heves harcok, a horvátok már hetven harckocsi megsemmisítését közölték, a hadsereg továbbra sem ismeri el ezt, s azt is cáfolja, hogy négy repülőgépet vesztetlek volna ebben a körzetben. Gorán Hadzsics, a helyi szerb „kormány" vezetője mindamellett azt közölte, hogy Vukovár birtoklásáért Dálya helység közelében zajlanak elkeseredett harcok. A Tanjug is jelentette, hogy Zágrábtól 80 kilométerre délre lelőttek egy harci gépet, s a pilóta katapultált. A repülő megsemmisítéséről a horvát rádió is beszámolt, de azt is hozzáfűzte, hogy a gép roncsai a városra hulltak. Keleti Világbank-régió /.CM /V Preston, a Világbank új elnöke bejelentette, hogy rövidesen átszervezik vezetőségüket, Kelet-Európát és a Szovjetuniót felölelő új régióv al bővítve ki. A december l-jétől érvényes új felállás szerint három vezérigazgatóból álló elnöki hivatalt létesítenek, és megszüntetik a három fő-alelnöki tisztséget. A három új vezérigazgató Attila Karaosmanoglu, Sven Sandström (Preston kabinetfőnöke) és Eriiest Stern lesz. A vezérigazgatók feladatául szabták, hogy tájékoztassák az egyes regionális alelnököket a stratégiai fontosságú kérdésekről és döntést hozzanak minden olyan kérdésben, amely nem tartozik az elnök hatáskörébe. Preston egyúttal azt is bejelentette, hogy - bár a Szovjetunió még nem tagja a Világbanknak, csupán felvételét kérte a szervezetbe -, a Kelet-Európában és a Szovjetunióban végbemenő történelmi változásokra v aló tekintettel új régióval bővítik a Világbank vezetőségét, és a Lclct-curópai-sz.ovjet terület gazdájává Wilfried Thalwitzot, a külügyekért felelős jelenlegi alelnököt nevezik ki. Thalwitz korábban alelnökként felügyeletet gyakorolt az európai, a közel-keleti és az észak-afrikai térség felett. Preston „ideálisnak" tartotta személyét arra, hogy ebbe az új szerepkörbe kerüljön, hiszen kulcsszerepet játszott a Világbank és a Szovjetunió kapcsolatainak megteremtésében. Sajtótájékoztató a Külügyminisztériumban Magyarországnak ki kell maradnia a konfliktusból Hazánk abban érdekelt, hogy Jugoszláviában valódi béke jöjjön létre, Magyarországnak ki kell azonban maradnia a konfliktusokból. Közös érdek, hogy a provokációkra országunk ne is válaszoljon. A kormánynak ezzel az álláspontjával a parlamenti pártok is egyetértenek mondta Jeszenszky Géza külügyminiszter szerdán, a Külügyminisztériumban tartott nemzetközi sajtóértekezletén. A magyar diplomácia vezetője nemcsak a kormány Jugoszláviával kapcsolatos álláspontjáról, hanem arról a délelőtti megbeszélésről is tájékoztatta a hazai és külföldi újságírókat, amelyet a hat parlamenti párt és az Országgyűlés független képviselőcsoportjának vezető személyiségeivel folytatott. A parlamenti pártok egyetértettek mindennel, amit a kormány és a Parlament a jugoszláviai válsággal összefüggésben tett, nemzetközi szinten javasolt vagy elfogadott. Közös az a meggyőződés is, hogy a béke megőrzésében országunknak fontos szerepet kell játszania. Magyarország részt vállal az Európai Közösség és más nemzetközi szervezetek kezdeményezéseiben, nem kíván azonban kezdeményező szerepet vállalni - válaszolta ezzel kapcsolatban Jeszenszky Géza egy kérdésre. A miniszter beszámolt arról, hogy Magyarország rendszeresen konzultál az Európai Közösség tagállamaival, a G-7 csoporttal, és állandó kapcsolatot tart fenn a régió államaival is. A Hágában folyó békekonferencia a miniszter szerint megfelelő fórum a béke-elképzelések megvitatására. Hazánk arra is kész, hogy csatlakozzon gazdasági szankciókhoz, önállóan nem tervez azonban ilyeneket, jelentette ki a magyar diplomácia vezetője. A Magyarország ellen elkövetett provokációkat, hazánk légterének megsértését, a határ közelében folyó harcokat a délelőtti megbeszélés résztvevői sajnálatosnak értékelték. Megítélésük szerint azonban közös érdek, hogy ezekre Magyarország ne válaszoljon, tájékoztatott a miniszter. Az egyik külföldi tudósítónak arra a kérdésére, hogy hol van a provokációk határa, a miniszter reményét fejezte ki: senki nem gondolja komolyan, hogy Magyarországot be lehet, vagy be kellene vonni a háborúba. A konfliktus rendezését illetően is egybecseng Magyarország meghatározó politikai erőinek véleménye. A kiindulópont eszerint a Helsinki Alapokmány. Figyelembe kell venni a konfliktus megoldásánál Jugoszlávia nemzetközi és belső halárait is. Ezeket a határokat erőszakkal nem lehet megváltoztatni, erről csak tárgyalásokkal lehet dönteni, mondta a miniszter. Magyarország a konföderációt, az önrendelkezést és az együttműködést tartja elfogadhatónak. Arra a kérdésre, hogy Magyarország tervezi-e Horvátoszág és Szlovénia elismerését, a miniszter azt válaszolta: e pillanatban a legfontosabb a béke megteremtése. A délelőtti megbeszélésen a miniszter tájékoztatása szerint helyeslésre talált az is, hogy a magyar nemzetbiztonsági kabinet nemzetközi segítségért folyamodott, és együtt kíván működni az Európai Közösségek Jugoszláviában tartózkodó megfigyelő-csoportjával. Kérték, hogy a megfigyelők szemléiket a magyar oldalon is folytassák, hogy tudomásuk legyen arról, mi zajlik a határ mindkét oldalán. A kormány továbbra is tájékoztatni kívánja a parlamenti pártokat lépéseiről - jelentette be. Az információcsere kölcsönös lesz, ugyanis azok a pártok, amelyek kapcsolatokat tartanak fenn az érintett térségek politikai erőivel, az általuk megkapott híreket a kabinetnek is tudomására hozzák majd. Az MTI kérdésére a magyar diplomácia vezetője kitért arra is, hogy a parlamenti pártok között egy kérdésben nem volt teljes az egyetértés. A szabaddemokratákat képviselő Szabó Miklós azért szállt síkra, hogy Magyarország még a válság megoldására tett erőfeszítések kidolgozásában se vegyen részt, ne is legyen erről álláspontja. A többi jelenlévő ezzel nem értett egyet, ók inkább azt szorgalmazták, hogy Magyarországnak - mivel jól ismeri a szomszédjában kialakult helyzetet - legyenek javaslatai. (MTI) Kormány Minisztertanács - Kabinet Ki irányít egy országot? A kormány, a minisztertanács vagy a kabinet? Az újságcikkekben szinonimaként használt három fogalom magyarázatára kértük dr. Kiss Barnabást, a JATE adjunktusát. A kormdny szélesebb értelemben a legmagasabb szintű államirányítást (kormányzást) végző közhatalmi szervek egyik meghatározó jelentőségű központi testületi szerve. A kormányt és a neki alárendelt közigazgatást a hagyományos alkotmányjogi felfogás a végrehajtó hatalom kategóriájának körébe igyekszik beszorítani. A modern kormányzati rendszerekben azonban ez a szerv ma már mindenütt egyre fontosabb és aktívabb szerepet játszik a társadalom és az állam irányításában. A kormányok tehát nem csupán szolgai végrehajtói a törvényhozás aktusainak, hanem a legfelsőbb szinten maguk is részt vesznek a társadalompolitikai döntések előkészítésében, kidolgozásában és az állami mechanizmuson keresztül történő érvényesítésében, vagyis a kormányzásban. A kormányzati feladatokat ellátó szervek elnevezése, összetétele, alkotmányjogi helyzete országonként és államonként más és más lehel. Bár a köznapi szóhasználatban és a publicisztikában gyakori, de az alkotmányjog szempontjából nem, vagy csak igen ritkán engedhető meg a kormány funkcióját ellátó szervek megjelölésére leggyakrabban használt három fogalom (kormány, minisztertanács, kabinet) szinonimaként történő kezelése. Törökországban például csak „minisztertanács", vagyis szoros értelemben a „miniszterek tanácsa" működik. A holland és a portugál alkotmány azonban külön rögzíti a minisztertanács és a kormány összetételét. A kormány testülete ezekben az esetekben és általában is szélesebb személyi kört ölel fel, a miniszterelnök és a miniszterek mellett magában foglalja az úgynevezett tárcanélküli (nem minisztériumot vezető) minisztereket és az államtitkárokat, sőt Hollandia esetében a királyt is. Még nagyobb figyelmet igényel a „kabinet" kifejezés használata. Az USA-ban európai értelemben vett kormány, mint önálló hatáskörrel bíró testületi szerv nem létezik. Az amerikai kabinet nem más, mint az elnök vezető tanácsadóinak és tisztségviselőinek együttes ülése. A: angol kabinet ezzel szemben a legfontosabb miniszterekből cs közjogi méltóságokból álló testület, amely lényegében a kormány elnökségeként áll az államélct központjában. Franciaországban a kabinet a kormány előkészítő, tanácsadó szerve. A görög kabinet lényegében a minisztertanács, a német kabinet pedig a szövetségi kormány szinonimája. Jól példázza az imént vázoltakat az elmúlt évtizedek magyar alkotmányfejlődésének áttekintése is. Az 1949-es alkotmány eredeti szövege a „minisztertanácsot" az államigazgatás legfelsőbb szervének nyilvánította. Az elnevezést 1957-ben „munkás-paraszt forradalmi kormányra" változtatták. 1972-tól az Alkotmány vonatkozó fejezete a „Minisztertanács" címet viselte, de zárójelben feltüntették a „kormány" meghatározást is annak érzékeltetésére, hogy ez a szerv hangsúlyozottabban vesz részt az állami feladatok kijelölésében. A hatályos magyar alkotmány 1990-tól áttéri a „kormány" terminus technicus kizárólagos használatára. E testület a miniszterelnökből (tehát nem a „minisztertanács elnökéből"!) és miniszterekből áll. A jelenlegi kormányban a minisztériumokat vezető miniszterek mellett hat tárcanélküli miniszter tevékenykedik. A kormány-döntéselőkészítő és konzultatív jelleggel az elmúlt évben három kabinet létrehozásáról is intézkedett. A Gazdasági, a Nemzetbiztonsági és az Ifjúságpolitikai kabinet az ügyben érintett meghatározott miniszterek egyeztető fórumai. MiitiiiiKittiiiiiirr'inwriiMwiw^ Megyünk fölfelé: az Avacsa folyóban a lazacok, mi a parton, terepjáróval. Petropavlovszk Kamcsatszkij után Jelizovó következik, s le kell kanyarodni Razdolnij falu felé. Ami azt jelenti, hogy elfogy alólunk a kövezett út. Kamcsatka megye négyszer-ötször akkora mint Magyarország, de műút csak a terület központja, Petropavlovszk körül van, 100-150 kilométeres távolságban. Aztán földutak mennek észak és nyugat felé. Keletre pedig a legszélesebb országút, az óceán vezet. Illetve, igénybe vehető még a repülőgép. De ez nagyon drága, s az üzemanyaghiány miatt ez egy kicsit bizonytalan. (Nemrég emelték a repülőjegy árát, Moszkváig oda-vissza 560 rubel az út. Magyar pénzben - hivatalos híján csak feketepiaci kurzuson számolhatók - ez 1200 forint, de kint több mint egy jó sarkköri fizetés. Egy négytagú család fővárosi utazásáért - a jegyekéri! - négy és fél hónapig dolgozik a családfő a birodalomban, ahol minden utcasarokra ki van írva: „Legnagyobb érték az ember!") Mi csak a szállodánkból, a Morszkaja Gosztyinyíciból jövünk, a lazacok a Csendes-óceánból. Nyár közepe óta vonul a lazac, s a különféle lazacfajok vonulása egész decemberig tart. Felúsznak az erős sodrású, gyors folyón, amíg egész sekély vizet nem émek. ott lerakják az ikráikat és elpusztulnak. Ahova igyekszünk, a Kajuju (korják nyelven: szarvas) nevű halászati vállalkozás tanyája Razdolnij fölött, a parton A válalkozist az Asszociácija Narodov Szevcra Északi Népek Társasága - tartja fenn, hasonló kisvállalkozásokkal és háziipari üzemekkel együtt. Fél évvel ezelőtt alakult - alakulhatott! - meg e társaság. Célja, hogy gazdasági tevékenységével anyagi a'apot teremtsen az emberjogi és politikai küzdelemhez, amellyel u őslakosok a további eloroszosítást próbálják megakádályozní, illetve régi jogaikat, vagy inkább e jogok egy részét akarják visszaszerezni. Utazás Kamcsatkában (4.) A fehér emberek uralkodnak" Derék fiatalasszony áll a folyóparton, köszönés helyett mondja: - Én eszkimó vagyok! Inna Nyikolajevna Apreszjan a neve, a férje ugyanis örmény. A papája NyugatUkrajnából került Kamcsatkába. Inna - arcvonásaiban is - az anyja népét tartja magáénak. A kalyiba körül a többiek. Sok jóság és nagy szegénység. Kíváncsi vagyok, tudják-e, hogy a világpiacon mit ér a borsószem nagyságú kaviár, amit az itthoni lazacból vesznek ki, a nagyokból olykor harminc-negyven litert is. Egyetlen halból... Nem akarok ajtóstól rontani a házba, úgyhogy a nálam is magasabb, jó harmincas ukrán férfit rögtön megkérdezem, mennyit keres. (O itt született ugyan, de mégse számít kamcsatkainak, mert a szülei bevándorlók, 1951-ben kerültek ide. „Börtönnek használták ezt a vidéket! Voltak itt magyarok is, hajaj!... Sokfelé ágaznak a mi gyökereink".) - Szégyellem megmondani, hogy mennyi a havi keresetem - feleli a hosszú ukrán. - A nyáron volt itt két amerikai, halásztak, ezer dollárt fizettek az államnak annyi halért, amennyiért mi tíz kopejkát kapunk. A szovjet állam színaranyért adja el azt a kaviárt, amit mi termelünk itt északon. Meg a piros húsú lazacot is. Sehol másutt a világon nincs ilyen. És nézzen ránk, hogy nézünk ki. Nézze meg, milyen a ruhánk, milyenek a szerszámaink. Úgy halászunk, mint száz évvel ezelőtt, annyi a különbség, hogy van egy pár rossz motorcsónakunk. Az az igazság, hogy én nem becsülöm sokra se Gorbacsovot, se Jelcint. Csak tanácskoznak. jönnek-mennek, de a mi életünk nem lesz jobb. Sót! Az a hatalom, amelyik ilyen sorban tartja, nem szereti a népét. Esteledik, lassan kilenc óra lesz, jön a hal. Kerítenek a vendégeknek is gumiruhát. Lehet menni halászni. Két motorcsónak fölmegy, bedobják a hálót, mi a folyó közepén állunk, egy kis sziget két partján, derékig az Avacsában. A távoli vulkánok füstjét kén színűre festi a lebukó nap, kéken és pirosan csillog a hó a szálas felhők közt, a csúcsokon. Jönnek a motorcsónakok, húzzák a hálót, s amint hozzánk érnek, átvesszük a köteleket. Két-három mázsa, darabonként öt-nyolc kilós lazacot húzunk ki a szigetre. Nem nagy fogás. Ha , jól jön a hal", fél tonnát is kivesznek egyszerre. De ez mind ritkább. Kamcsatkában ugyan kicsi az ipar, de „helyettesíti" a roppant haditechnika. Szennyezettek a vizek, fogynak a halak. Legalábbis az őslakosság szerint. A betelepülők véleménye ezzel szemben az, hogy a szovjet vizek még mindig Kamcsatkában a legtisztábbak! Nagy vödör uhá, kamcsatkai halászlé fői a tűzön. Az egyik fiú a vendégek tiszteletére „elszalad" sörért. (Háromórás űt terepjáróval, de a tundrán át, ahol út sincs, csak medve meg róka, rövidebb...) - A fehér emberek vannak hatalmon - mondja Inna. a szovjet „indián" - de ez a föld bennünket, őslakosokat illet. Megölték az őseinket, kiirtották a falvainkat. A forradalom után a nevünket is elvették. Jöttek, és orosz nevet adtak mindenkinek. A második világháború után pedig a gyerekeket vették el a szüleiktől. Arra hivatkoztak, hogy betegek ezek a gyerekek, meg kell őket gyógyítani! És mindet internátusba hurcolták. Az volt ennek a hazugságnak a célja, hogy a gyerekek elfelejtsék az anyanyelvüket. Meg is történt, sajnos. - Ezt ne írja! - szól közbe a hosszú ukrán. - Kellett az iskola, mert nekik nem volt írásbeliségük! Nem lehetett velük mit csinálni! - Hogyne írná. ha én mondom neki! - kiabál rá Inna. - így történt! De vissza fogjuk szerezni a jogainkat! A társaságunk már egy építőipari vállalatot is létrehozott. Mert nekünk, őslakosoknak, lakást se építettek! Kizárólag a betelepülők juthattak lakáshoz. Az Északi Népek Társaságában egyelőre csak kétezren vagyunk folytatja Inna. - Több mint húsz nemzetiség! Parti korjákok, akik halásznak, északi korjákok, akik szarvasi tenyésztenek. Ezután itelmenek, evenik, evenkek. eszkimók, csukcsok, jukagirok, ketek... A saját nyelvüket csak a nehezen megközelíthető Észak-Kamcsatkában élők beszélik. Itt mi nem. Északon már vannak korják nyelvű iskolák is, ahol korják ábécéskönyvből tanulnak a gyerekek. Öt éve jelent meg az elsó korják ábécéskönyv. Legalábbis én így tudom. Már sikerült egy települést is visszaszereznünk a fehér emberektől, az itelmenek Malka nevű faluját. Rengeteg akadályt támaszon ez elé a Kamcsatszkaja oblaszty tanácsának elnöksége, de mi győztünk. Különleges területen van ez a falu, mindenütt gyógyvizek, aminek a hasznáról a fehér ember nem akart lemondani! A többi falut is vissza fogjuk szerezni, hiába akadályoz minket. Sötét van. A tundrában csak a mi tábortüzünk fénylik meg Inna Apreszján, az orosz anyanyelvű örmény eszkimó zseblámpája, amint a füzetében üjabb, s újabb adatok után lapoz. (Folytatjuk) ZELEI MIKLÓS