Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-17 / 218. szám

KEDD, 1991. SZEPT. 17. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ahol demokrácia van. Urak, uracskák fáradoztak ezért hajdanán, s hol a hála, hol, hol? - kérdik most duzzogva közülük sokan. Hát senki sem emlékszik már a kerekeasztalnak töméntelen tűhegyes sarkára? Ahol akár csorbát is szenvedhettünk volna? Tessék már örülni a győzteseknek, mert nem fognak jót állni a saját demokráciájukért! Ami most az oroszlán hűlt helyén van. Emlékeznek még a diktatúra puha oroszlánjára? Már rohadt. Ki kellett hát találni, hogy mi jöjjön utána. Abban mindenki megegyezett, hogy a demokrácia kecses antilopjának kell beszökkennie Belgium sötétlő erdeibe. De hogy milyen legyen az, hány mázsa, mennyi szarv, milyen szín; s honnan ugorjon közibük az a demokrácia nevű állat, azt már nem sikerült kiókumulálni? Folyt is a vita, ki tudja, hol állt meg? Telt. múlt az idő azután, sürgetett is, nem volt mese. Az az állat lesz az! - mutattak rá valamire; magányosan álldogált, az igaz, köd volt, rossz hajnali fények, jó néhány elmúlott év másnapja, lehetett éppen antilop is. S ha egyszer az volt, az is marad! Kell hozzá egy szabad választás, ami után a választottak megkezdhetik a törvénykezést, arról a valamiről. Hogy még olyanabb legyen, mint amilyennek első látásra tűnt. - Úgy gondolom, a demokrácia kék, négy lába van, mégis a kezét nyújtogatja, amikor enni kér, ja, és piros sapkája van, de azt leveszi a Kossuth téren. - Szerintem a demokrácia az egy disznó, mi láttuk, hogyan túrta a földet, én azt állítom, most költ levágni, oszt megosztani mindenki között, legalább egyszer lakjon jól vele ez az annyit meggyötört, kisemmizett belga paraszt. - Csodaszarvas az. a gyerek is látta, gyertya volt az ágas-bogas agancsába, meg kereszt. - Demokrácia nem volt, hanem nincs! (Ezt az írásos üzenetet találták az összes belgiumi Széchenyi-szobor talapzatán.) - Szakértőink dolgoznak a kérdés megoldásán, előzetesen annyit elmondhatok, hogy az antilop általában a szavannák lakója, tehát először szavannává kell változtatni az országot, azt azonban még most nem tudom megmondani, pedig szakértőink ezen a kérdésen is dolgoznak, jóslásra sem vállalkozhatom, de lehetséges, hogy ha előbb sivatagot csinálunk Belgiumból, akkor abból majd könnyebb lesz szavannát varázsolni, lágyfüvűt, hajladozót és akkor annyi lesz az antilop, hogy nem győzünk majd azzal a kérdéssel foglalkozni szakértőinkkel, hogy mennyi vadászengedélyt adjunk ki rájuk. - A demokráciát nem eszik, hanem isszák. - Hol a demokrácia mostanában ? - Jó meleg szoba, az. majd jól befűtünk, meglátják, reszkessenek az ellenségek, meg azok is kiknek ablaka alatt hiába bőgtünk! (A Belga Szürke Szarvasmarhák Saját Antilopságukért Védszövetség Községi Elnöksége közleményéből.) És így megy ez azóta, mióta a nevezetes urak az asztaltól fölállván, dolgukat jól végezték. Mást lát. mást mond, mást tesz mind, s egyetlen sincs, ki így kiáltana közülük: URAK, URAK! Az. mi idebenn morog, a mellkas megett, még mindig az! 6 az ám! Élő oroszlán. Az BALOG JÓZSEF Évadnyitó az Operaházban A Magyar Állami Operaház hétfőn tartotta 108. évadjának nyitó társulati ülését. Az évadot az Erkel Színházban és az Operaházban is Erkel Ferenc egy-egy művével kezdik. Az „Erkel"-ben szeptember 20-án a Hunyadi László-val, az Operaházban szeptember 26-án a Bánk bán előadásával indul a szezon. Az Erkel Színházban szeptember 16-án este fél 8-kor tartják a 4. Nemzetközi Pavarotti Énekverseny közép-európai elődöntőjének gálaestjét, amelyen fellépnek a korábbi Pavarotti énekversenyek magyar győztesei is: Gulyás Dénes. Komlósi Ildikó és Temesi Mária. Ütő Endre, az Operaház igazgatója ünnepi beszédében kiemelten szólt a Budapesti Operabarátok Egyesületének díszhangversenyéről, amelyet október 26-án este 7 órakor az Operaházban rendeznek meg. A gálán fellépő művészek az est teljes bevételét a Budapesti Operabarát Alapítvány javára ajánlják fel. Az Operaház új tagjaként üdvözölte Ütő Endre Derecskei Zsoltot, Airizer Csabát, Balatoni Évát, Tasnádi Tibort, Andrej Lancovot, Ge Yi és Lao Bai kínai magánénekeseket, Mukk József és Földi Melinda ösztöndíjas magánénekeseket, Vágó Nelly vezető jelmeztervezőt és Csikós Attilát, aki megbízott vezető jelmeztervezője lett az Operaháznak az új évadtól. Az évadnyitó ünnepségen Melis György-díjat kapott Polgár László magánénekes; Juventus-díjat vettek át Csánky Emília, Tamási Zsuzsa, Eiszrich Antal zenekari tagok. A Mándi Andor és felesége által alapított díjat Farkas Rose-Marie vette át Ütő Endrétől. Fél évszázados operaházi tagságuk alkalmából jubileumi aranygyűrűt kapott Németh Amadé karmester és Mihály Sándor operaénekes. Új örökös tagok lettek: Komlőssy Erzsébet és Faragó András magánénekesek. Szegedi falfirkák A nagykörúton túl, de a körgáton innen, az egyik tarjánszéli játszótéren áll egy FIRKAFAL. Hogy mindenki tudja, miről van szó, ezt nagy betűkkel rá is pingálták valaha, amikor még többnyire odafirkáltunk, ahová szabad volt. Meglátta e firkafalat Tolnai Ottó, a jugoszláviai magyar irodalom legélőbb klasszikusa, és verset írt róla. Ez a fal tehát az irodalomtörténetbe is beépült. De én most nem az itt látható gyermekrajzokról szeretnék szólni, nem is erről a falról, hanem a többiről, melyek bármelyike áldozata lehet manapság a falfirkáink önkifejezési dühének. Az ablakommal szemközti házon a következő felírás feketéll hónapok óta: MEGHALTOK, CIGÁNYOK! Se anti-, se filociganita nem vagyok, de amikor először láttam ezt a fenyegetőzést, elkeseredést és utálatot éreztem. Aztán azon döbbentem meg, miért ide került ez a felirat? Kis lakótelepünkön ugyanis senki sem vette magára, legalábbis erre utal, hogy még senki sem vette a fáradságot, hogy eltüntesse. S ezen ismét elgondolkodtam - lehet, hogy félreértettem a firkáló szándékát? Lehet, hogy közlendője nem is cigányok ellen irányul, hanem éppen értük emel szót? Ha a klasszikus logika következtetési szabálya felől közelítem meg - Az ember halandó; Szókratész ember: tehát: Szókratész halandó -, egészen más értelmet nyer ez a mondat. Meghaltok, emberek; A cigányok emberek; tehát: Meghaltok, cigányok! Azaz egy ismeretlen humanista éppen arra akart figyelmeztetni bennünket, nem cigányokat, hogy cigány embertársainkat is vegyük emberszámba. (Persze, tévedhetek, de akkor meg az egésznek semmi értelme. Mint a gyűlöletnek...) Falfirkák mindenütt vannak, de a legtöbb talán a néhai Komócsin tér szélén álló néhai MSZMP-székház környékén. Az egyiket még a rendszerváltás idején róhatta fel egy túl ideges vagy csak félanalfaoéta fiatalember, mert közlése csonka maradt: ROHAD KOMMUN1S - ennyi olvasható kékkel, de hogy ne kelljen találgatnunk, valaki később pirossal odabiggyesztette a hiányzó T-t és TÁK-ot. Lehet, hogy éppen az egyik „rohadt kommunista", aki nem tudta elnézni, hogy nyelvileg helytelenül gyalázzák? (Miért is ne? Amikor egy könyvemre rossz kritikát kapok, én is először a kritikusom tárgyi tévedéseit, képzavarait javítom ki magamban, mielőtt megsértődnék.) Ugyancsak itt, egy rejtélyes rendeltetésű házikón látható az alábbi teológiai tétel: ISTEN NÉGER (ÉS NŐ). Ennél frappánsabban ki se lehetne fejezni, hogy Isten - ha létezik - a gyengék, kisemmizettek oldalán áll, az ő arcukat és bőrük színét viseli - igaz, ettől még nyugodtan lehetne fehér is (és férfi), a mi tájainkon mindenesetre... így hát a színes bőrű feminista vallásbölcselővel feleselő WH1TE POWER (Fehér hatalom) feliratra csak legyintek: Nyitott kapukat döngetsz, öcsi! Annál rémísztőbbnek találom a partfalon kissé távolabb, éppen a Sajtóházzal szemben fehérlő felhívást: KILL THE HU...! Csekély angol tudásommal ezt - első menetben - így fejtettem meg: ÖLD A HU...-t vagy HU...-kat! De mi az, hogy HU? Csak nem a HUNGARIANS - magyarok - szó rövidítése? Ezek szerint Szeged központjában arra szólítanak fel - kiket? -, hogy... nem, ezt nem is merem végiggondolni. Inkább továbbmegyek, s az újjáépülő régi Hungáriát oltalmazó palánkról megtudhatom, mennyit nyert az OTP egy még tavaly el nem adott BONGÓszelvénnyel (akit a pontos adatok érdekelnek, fáradjon a helyszínre!), és hogy AZ OTP A XX. SZÁZAD CSALÓJA. „Ha csak az OTP lenne az!" - sóhajtom, s eszembe jut, hogy egy másik kerítésen ehhez a megállapításhoz még egy társult, mely szerint: Az OTP ÉS NŐK VÁMPÍROK! Mivel vámpirológiával magam is foglalkoztam már, elhatároztam, hogy ennek utánajárok. és betértem a legközelebbi OTP-fiókba. Csinos és kevésbé csinos, fiatal és élemedettebb korú hölgyeket láttam sürögni-forogni a pénz áldozócsarnokában, de olyan egy se volt köztük, akinek hegyes szemfogak meredeztek volna a szájából. Sót, egyiküknek parányi aranykereszt lógott a nyakán, egy másik pedig éppen fokhagymás kolbászt evett tízóraira, holott - mint köztudott - a feszület és a fokhagyma az, amivel a legbiztosabban lehet elriasztani a vámpírokat. "S 'V Nv* BAKA ISTVÁN Széchenyi közlekedéspolitikája 1. Hajózásunkért Ha végigtekintünk azokon az alkotásokon, amelyeket gróf Széchenyi István hazai közlekedésünk fejlesztésére megteremtett, megállapíthatjuk, hogy valóban minden téren világraszólót alkotott. Alkotó szellemét igazolják többek között az Al-Duna mentén tervezett és létesített technikai alkotások. A hajózás lehetővé tételével évszázadok álmát valósította meg. Politikai végrendeletében így vall erről: „Magyarország fölemelésére csak három eszköz van. Nemzetiség, közlekedés és végre más nemzetékkel való kereskedelmi összekapcsolás. Ezeket kötöm szívetekre. Emeljétek fel az elsőt tehetségetek szerint, és díszítsétek igaz nemességgel. Fejtsétek ki a másodikat budapesti fővárosunkban. Tegyetek meg mindent, hogy Budapest megszűnjék egy vak zsák lenni, s ennek elérése végeit a Duna vizét hajózásnak és kereskedésnek kinyitni kell." Az al-dunai hajózás megvalósításával Széchenyi azonban messzebbre is látott. 0 volt az első, akinek gondolataiban megfogamzott a nagy cél, amelyet utána később annyian hangoztattak: a Keletet hazánkon át kell összekötni Nyugattal. Széchenyi akaratereje párosult a zseniális magyar mérnöknek, Vásárhelyi Pálnak kiemelkedő műszaki tudásával, diadalmaskodott az addig leküzdhetetlennek tartott akadályokon. Vásárhelyi megbízható hajózási térkép elkészítése céljából, az Al-Duna veszedelmes zuhatagainak fölmérését olyan szakavatottan végezte, hogy az a hidrotechnikának máig maradandó műve. Al-dunai térképe bátran nevezhető a világ első folyami térképének. Ez is nagymértékben hozzájárult ahhoz a tényhez, hogy az Al-Dunán a hajózást, hihetetlen nehézségek legyőzése után, mégis sikerült lehetővé tenni, és 1846-ban megnyílt a Duna gőzhajózási út. A magyar műszaki-tudományos haladás sikerrel szállt itt szembe a természeti akadályokkal, és ezt Széchenyi Magyarország kiváltságos lakosaihoz intézett második röpiratában így fogalmazta meg: „Kevesebb költséggel hasonló körülmények között tán sehol se vitetett végbe több". A magyar hajózás ügyét nagymértékben segítette elő Széchenyi Tisza-völgyi programja, egy másik nagy tette, a Tisza-szabályozás megindítása. (Eszmetöredékek, különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg című tanulmányát reprint kiadásban, a bicentenáriumra a Széchenyi Kör Szegedi Klubjának kezdeményezésére az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság adta ki nemrégiben, az 1846-os kiadás alapján.) A Tisza-szabályozás terveit szintén Vásárhelyi Pál végezte. A Tiszáról készített felvételei ma is technikatörténeti értékek, amelyek külföldi szakértők csodálatát 934 novella, 457 szerző is felkeltik. Ezekhez ha&onló alapos és megbízható tömeges fölvételek akkóCsehol másutt a világon nem történtek. De a Tisza-szabályozás terve is egyedülálló a világon. E szabályozás a maga nemében páratlan munkája azokon az alapokon fejlődött, amelyeket Széchenyi állapított meg. A hajózás előmozdítása mellett a Tisza-völgyön az ármentesített terület meghaladta a két és fél millió hektárt. Ez az eredmény Európában páratlan. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Hollandiában 1,4 millió hektárt, a Pó völgyében 700 ezer hektárt és a franciaországi Loire völgyében alig 90 ezer hektárt ármentesítettek.) Ármentesítetlenül a Tisza-völgy lakosságának megélhetését alig lehetett volna biztosítani. A közlekedésnek nagy jelentőségét hazánkban elsőként Széchenyi István ismerte fel. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetett a vasutak, a víziutak és a közutak harmonikus fejlesztésére. Korszakalkotó közlekedésügyi Javaslatában, amelyet az 1848. évi Országgyűlés elé terjesztett, kifejti, hogy a kereskedelmi forgalom élénkítésére oly országban kell törekednünk, ahol a nemzeti munkásság jobbadán a gazdag föld terményezésében keres foglalkozási tért, s ennélfogva kereskedelmi forgalmunk jórészt csak mezőgazdasági nyers termények olcsó szállításából nyerhet élénkséget". De a hajózáshoz, a korábbi korokat legyőzve, gőzhajó is kellett, és ezt a vállalkozást Széchenyi mindig szívből támogatta. Az első jól használható gőzhajót, a Karoliná-t Bernhardt Antal építette saját tervei szerint 1817-ben. Azután két angol alapította meg Bécsben az Első Duna Gőzhajózási Társaságot. Ezek első gőzhajójukat Ferenc I. névre keresztelték (1830). Széchenyi a gőzhajózást is egyik igen fontos eszköznek tekintette, amellyel hazánk jóléte, gazdasági előbbremenetele előmozdítható. A Duna és mellékfolyóinak hajózása érdekében fáradhatatlanul és kitartóan küzdött, nem eredménytelenü 1, majd több kisebb gőzhajózási társaság alakult. Aztán létrehívtak több magánvállalatot részint teher-, majd személyszállításra. A magyar hajózás istenigazából a múlt század nyolcvanas éveitől fejlődött ki, Baross Gábor miniszter működése nyomán, majd létrehívták a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.-t, rövidített nevén az MFTR-t, tízmilliós befizetett tőkével. Gazdaságilag és gazdaságosan jól kooperáltak a MÁV-val, majd a legkülönbözőbb változások következtek. BÁTYAI JENÓ A Holmi pályázata Az irodalmi lap tavaly novemberben tette közzé pályázatát, melynek különös, bár kedvcsináló járulékai voltak. A szerkesztőség kötelező érvénnyel adta meg az írások kezdő avagy utolsó mondatát. Ezek a mondatok a magyar novellairodalom jeles szerzőitől, Móricztófi'Karinthytól. Mikszáthtól, Kosztolányitól. és másoktól származtak, természetesen a szerzők megjelölése nélkül, lévén ez is a játék része. Nem különben az is, hogy a szerkesztőség, tekintettel az inflációra, naturáliákban - arany, bor és búza ára - határozta meg a díjak összegét. A lap szeptemberi száma közli a díjazottak névsorát, s Domokos Mátyás, a prózarovat szerkesztője tanulságos megjegyzést fűz a történtekhez. Elégedetten nyugtázza, hogy a novellaíró kedvet sikerült felpezsdíteni. (Egy-két esztendeje arról panaszkodnak a szerkesztők, hogy nincs magyar novella. Úgy látszik, némi okos inspirációval az író mégiscsak megnyerhető a novella ügyének. Az Életünk, majd pedig a Holmi pályázatára beküldött anyagok meghökkentő mennyisége legalábbis erről tanúskodik.) Hiszen mint felcímünkben olvasható, igencsak tekintélyes mennyiségű anyagot kellett a szerkesztőknek megolvasi. Domonkos Mátyás figyelemre méltónak, sót bizonyos értelemben figyelmeztetésnek gondolja, hogy a pályázatra küldött majd ezer novella szinte kivétel nélkül a megélt élet anyagát dolgozza fel Az elbeszélések belső, történeti ideje elsöprő többséggel a második világháborútól napjainkig terjedő időszak, ellenben nagyon kevés az úgynevezett „történelmi elbeszélés" műfajába sorolható pályamunka. Az első díjat, 62 700 forintot. Bodor Ádám Temészetrajzi Gyűjtemény Sinistra körzetben című kitűnő novellájával nyerte, melyet közöl a lap. A mintegy ezer írásból huszonhármat díjaz, illetve közöl a Holmi, köztük Podmaniczky Szilárdnak, lapunk kulturális rovatának munkatársáét is, melynek az alkalomhoz illően Pályázat volt a a címe. Az ünnepélyes eredményhirdetés szeptember 24-én lesz délelőtt 11-kor Jordán Tamás színházában. DAL