Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-17 / 218. szám

/ 2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. SZEPT. 17. A/ AFP francia hírügynökség párizsi keltezésű jelentésében a Military Balance című, nyugati adatokra támaszkodó kiadványra hivatkozva az alábbiakban adja meg „a szombat óta Horvátországban nagyszabású offenzívát folytató" jugoszláv szövetségi néphadsereg erejét: A tartalékosok száma meghaladja a félmilliót, ebből 440 000 a szárazföldi hadseregben. Szárazföldi hadsereg: 138 000 ember (ebből 93 000 sorkatona), négy katonai körzetre elosztva, ebből egy tengerparti (közös szárazföldi-tengeri parancsnokság). A szárazföldi hadsereg 8 harckocsizó és 23 gyalogsági dandárból áll, továbbá 14 tábori tűzérosztályból és hat, Sam-6-os földlevegő rakétákkal felszerelt rakéta ezredből. JNA-szemle Felszerelés: egyebek mellett 1850 nehéz harckocsi, ebből 850 darab T-54 / 55-ös, valamint 1934 motorizált vontatású tüzérségi löveg és több mint hatezer aknavető. Haditengerészei: Tízezer ember, ebből 900 tengerészgyalogos; 2300 fő a panvédelmet látja el. (A tízezer emberből 4400 a sorkatona.) A haditengerészetnek 5 tengeralattjárója, négy rakéta-fregattja, valamint 59 rohamcsónakja és partvédő hajója van, közülük néhány rakétával felszerelve. Légierő: 32 000 ember (ebból 4000 sorkatona). A harci repülőgépek száma 455, a felfegyverzett helikoptereké 198. A légierő három légi hadtestre tagozódik, amelyek mindegyikéhez egy légvédelmi hadosztály tartozik, repülőgépekkel, légvédelmi tüzérséggel és föld-levegő rakétákkal. A jugoszláv légierőnek különféle sorozatszámú, MIG típusú vadászgépei vannak. A tényleges szolgálati idejét töltő katonaságnak - nyugati becslések szerint - több mint a fele szerb (Jugoszlávia 23 milliós lakosságából a szerbek 9 milliót tesznek ki), a néphadsereg további részét azonban az összes köztársaságból behívott katonák képezik. A jugoszláv szövetségi néphadsereg fegyverzete szovjet eredetű, vagy szovjet licenc alapján készült, de rendelkezik nyugati hadianyaggal is. (MTI) Mozgósítás a Vajdaságban Eszéken és Vukováron hétfőre virradóra heves összecsapások voltak, de lövöldöztek Banja, Kordun és Dél-Horvátország több körzetében is. Nem szüneteltek a harcok a nyugatszlavóniai Pakracon sem. Eszéken előző nap öten meghaltak, mintegy hatvanan megsebesültek. Zágrábban délelőtt 10.37-kor megszólallak a légvédelmi szirénák, s a lakosság azonnal az óvóhelyekre menekült. Egyes iskolák megszakították az oktatást. Ott. ahol folytatódott a tanítás, a légiriadó után a tanulók a pincékbe menekültek. A zágrábiak mintegy húsz percig tartózkodtak a pincékben, s akkor jelezték, hogy elmúlt a légiveszély. A vajdasági területvédelem hétfőn mozgósította a tartomány nyolc harci egységének alakulatait. A mozgósítást azzal indokolják, hogy kiszélesedtek az összetűzések, s még rosszabb irányzat alakul ki, különösen Szlavóniában, Baranyában és NyugatSzerémségben. Megállapították azt is, hogy minden békekezdeményezés ellenére hirtelen romlott a politikai és biztonsági helyzet, a tartományi törzskar a hadkötelezettek és az anyagi-szolgálat sürgős jelentkezését várja. (MTI) „Lőszer kell, nem misszió" A brit kormány munkaokminya szerint legalább 30 ezer katonára lenne szükség, akik közül sokan elesnének, ha szét akarnák választani a Jugoszláviában háborúzó feleket, és fenn akarnák tartani a békét. Ezt a munkaokmányt a Nyugateurópai Unió (kilenc NATO-tag közös-piaci ország tanácskozó testülete) elé terjesztik, s úgy vélik, meggyőzi majd a csapatok kiküldésének híveit, elsősorban Franciaországot és Olaszországot az akció képtelenségéről - írta hétfőn a The Guardian című brit lap, Az űjság szerint a brit kormány, az észak-írországi rossz tapasztalatok alapján, hevesen ellenzi a katonai beavatkozást Jugoszláviában, annak ellenére, hogy már az amerikai kormány is jelezte: nem ellenezné békefenntartó csapatok szervezését a Nyugat-európai Unió égisze alatt. Az Egyesült Államok csak német és amerikai csapatok részvételét zárja ki. Hétfőn érkezik Belgrádba lord Carrington, a hágai békekonferencia elnöke, aki Slobodan Milosevic szerb, Franjo Tudjman horvát elnökkel és Veljko Kadijevic nemzetvédelmi miniszterrel szeretne tárgyalni a tű/szünet megteremtéséről. Zágrábban egyre hevesebben támadják az Európai Közösségek békekezdeményezéseit. Franjo Greguric horvát kormányfő határozatlansággal vádolta Európát, s különösen az olasz diplomácia vezetőjét, Drazen Budisa, az EK-megfigyelőkkel kapcsolatos feladatokkal megbízott miniszter pedig interjújában azt hangoztatta, hogy - úgymond Európa felelős Horvátország szenvedéseiért. - Ha Európa nem változtat álláspontján - így a horvát miniszter akkor Zágrábnak nem diplomáciai misszióra, hanem lőszerre és légvédelmi fegyverekre lesz szüksége. (MTI) Állami gabonavásár 650 ezer tonna gabona - ebből 100 ezer tonna étkezési- és 550 ezer tonna takarmánybúza - felvásárlására kapott megbízást a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság (TIG) az FMPM-IKM megállapodása alapján. A szóban forgó mennyiség megvételét a kormány a gabonapiacon tapasztalható feszültségek levezetésére rendelte el. Az intervenciós készletre történő felvásárlás minőségi követelményei a következők: az étkezési búzánál a hektoliter súlynak minimum 76-os, a fehérjetartalomnak minimum 12,5 százalékos, a víztartalomnak pedig maximum 14,5 százalékos követelménynek kell megfelelnie, míg a takarmánybúzánál a felsorolt értékek 73, 11 százalék, illetve 14,5 százalék. Az egyéb minőségi követelmények pedig: az MSZ 6383-79-es előírásoknak kell megfelelniük azzaj a megszorítással, hogy süly- és értékbeni térítés nincs. Az étkezési búza felvásárlási ára 5000 forint /tonna, a takarmánybúzáé pedig 4000 forint/tonna. A TIG a búza megvételekor a meghirdetett felvásárlási ár 80 százalékát fizeti ki a termelőknek 90 napos fizetési haladékkal. A fennmaradó 20 százalék kifizetésének feltételei többek között: a TIG a jövő év június 30-ig értékesíteni tudja a búzát, és a nettó árbevétel meghaladja a már kifizetett 80 százalékot. A termelők búzájukat ez év október 30ig ajánlhatják fel a TIG-nek. A szerződéseket a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság ez év november 30-ig köti meg a termelőkkel - a beérkezés sorrendjében. Mentség a gazdagoknak Menekülés a menekültektől A történelem legnagyobb népvándorlása elé nézhetünk Nincs olyan szegény ország a földkerekségen, amelybe ne igyekeznének a még szegényebbekből. Spanyolországba, amely az államháztartás és nemzetgazdaság felvirágzása ellenére 15 százalékos munkanélküliséggel küszködik, csak úgy özönlenek a marokkóiak. No meg a más észak-afrikai országok fiai: algériaiak, tunéziaiak. És még több érkezne, ha a hatóságok nem tennének szigorú intézkedéseket ellenük. Mégis 200 ezer külföldi él illegálisan az országban, a törvényesen ott-tartózkodó 408 ezren felül. Lengyelországban csupán tavaly negyedmillió román betelepedését regisztrálták. Az érkezőknek ez a többszörös adósságátütemezés után szinte megoldhatatlannak látszó gazdasági gondokkal küszködő ország valóságos paradicsom. Igaz, hogy a románok és a hozzájuk csatlakozó bolgárok, amint tehetik, megkísérlik az átjutást a zöld határon Németországba. Az álmok álma persze - legalábbis a mi földrészünkön - Németország, Svédország, Dánia, a jóléti államok. Vagy éppen Svájc, amely szigorú idegenrendórségéról ismert. Mégis: a 6,7 milliós összlakosságból 1,1 a külföldi. Ennyit regisztráltak. Hogy titokban hányan élnek ott, arra nem hajlandók még becsléseket sem adni. Az amerikai földrészen sem jobb a helyzet. Amenka nem Amerika. Dél- és Közép-Amerika népe a gazdag Észak-Amerikába igyekszik. Az Egyesült Államokba, Kanadába. Az USA mexikói határán megerősítették az őrséget. Helyenként 3 méter magas sűrű drótkerítést telepítettek, másutt elektromos áramot is vezettek a határt védó berendezésekbe. És mégis: évi egy vagy két millió mexikói bejut az ígéret földjére és valahogyan munkát is talál, megél ott. És még mennyien mennének! Törökországból a már .nyugatabbra vándorolt 2,5-3 millión felül újabb 2,5 millió indulna új hazába, ha tehetné. A Földközi-tenger melletti „periféria-országokban" egyre több ember kényszerül a létminimum szintjére vagy az alá. Egy Európai Közösségi felmérés szerint egy évtized múlva a világnak csak ezen a táján 100 millió olyan ember él majd, akinek nem lesz miből. Egy másik szakértő e térségben azonnal 35 millió új munkahelyet szeretne teremteni, különben lehetetlen megállítani a világtörténelem legnagyobb népvándorlását, amely előttünk áll. Genfben egy népmozgalmakkal foglalkozó nemzetközi szervezet vezérigazgatójának, James Purcell prognózisa ez. A világon jelenleg 5,5 milliárd ember él. Már ez is túl sok, ha azt vessszük, hogy egyötödük a szegénységi küszöb alatt vegetál, amíg el nem pusztul. Csakhogy a Föld népessége gyorsabban növekszik, mint amit el tudunk képzelni. Harmincöt év múlva 8,5 milliárdra számíthatnak. Az ENSZ szakértői szerint 14 milliárdnál áll majd meg a növekedés. Ami azonban csaknem kizárólag a harmadik világban, valamint Kínában megy végbe. A következmény: a világ 14 milliárd lakosa közül például a németek száma a jelenleginek felére csökken, a törökök száma háromszorosára növekszik majd. Ez persze csak prognózis, de a lények máris nyomasztóak. Hogy mennyien hagynák el a Szovjetuniót, ha lehetséges és be is fogadnák őket. 5-6 millióan bizonyosan, de elképzelhető 50 millió menekült is. Igaz. immáron nem politikai okokból hagyják ott többnyire szülőföldjüket az emberek. Feltéve persze, ha a nyomort, az egzisztenciális kilátástalanságot nem tekintjük jogos indoknak. Úgy tűnik, a gazdag országok kénytelenek egyre jobban becsukni a szemüket és fülüket, s határaikat az új, számukra emberi létet biztosító hazát keresők előtt. A nyomor elől menekülő áradat miatt az 1975-ben elfogadott helsinki záróokmánynak a szabad helyválasztás jogát rögzítő szakasza írott malaszt marad. Az Európai Közösségben már tárgyalnak arról, miként szigorítsák meg az ellenőrzést a külső, 1993-tól közös határon, hiszen a belső határok teljesen átjárhatóvá válhatnak. Az illegálisan bejutott külföldieket - ez a javaslat - a másik országba is követheti majd az a rendőrség, amely nyomára jutott. A kitoloncolás annak az országnak a kötelessége, ahol a menekültet, akinek a menekült-státuszt nem adták meg, elfogják. Ki vonná kétségbe a jól élő országok kormányainak azt a jogát, hogy saját állampolgáraik érdekeit védjék? Az azonban megjósolható, hogy a tisztességes, tehetséges, más országokban új életet kezdeni akaró szegény-országbeliek húzzák majd a rövidebbet. A világ szervezett bűnözői már most is hatalmas üzletággá fejlesztették a határokon-átjuttatást, az „AsylBussiness"-t. És vajon nem kell-e a vérfrissítés az országoknak, a gazdaságoknak? A marylandi egyetemen egy tanulmány meglepő eredményre jutott, az Egyesült Államokban és Kanadában a friss bevándorlók átlagban több adót fizetnek és kevesebb szociális segítséget kérnek, mint a tősgyökeres lakosok. Akiknek sikerült eljutniuk az ígéret földjére, azokban nagy ambíció dolgozik, de akik megszokták a jólét világát, könnyen elkényelmesednek. És mentséget is találhatnak biztonságban és jól élő országok a maguk számára, hiszen a „csupán gazdasági okokból menekültekre" hivatkozva elutasíthatják azok bebocsátását is, akik valóban az életüket mentik. Mondjuk, a kurdokat vagy éppen a jugoszláviai polgárháború elől kényszerűségből világgá indulókat. Akik között vannak horvátok, szerbek, albánok és - ami nekünk természetesen a legjobban fáj - magyarok. HT PRESS Nádszilvékony, bojárszakállú úr áll a Moszkaja Gosztyinía első emeleti halljában, a kamcsatkai Petropavlovszkban. Nem lehet neki nem köszönni, noha a szovjet etikett szerint idegenek nem szoktak egymásnak köszöngetni. - Jó napot - mondom. - Jó napot - mondja. - És ha nem az, abban maga a nap a vétkes. Halk és jelentőségteljes, mint egy Csehov-novella. Gesztusai finomak, szavai szépen formáltak. Este elmondja azt is, hogy Esterházy Péter sokadik unokaöccse, egy valahai közös nagymama okán. Jevgenyij Alekszejevics Ivanov egykori - és leendő? - orosz arisztokrata. Ilyen szakállért Nagy Péter száműzte a bojárokat, akik szegények Sztálin alatt is összetörték magukat a „szükségszerűségek" szikláin. Most jön el az idejük? Jevgenyij Alekszejevics valamit sejt. Nem a nehéziparban helyezkedett el, nem levéltárban, nem könyvtárban tevékenykedik, mégcsak nem is az egészségügy szippantotta be. Jevgenyij Alekszejevics a „Horosz" szovjet-svéd közös vállalat dolgozója. Itt van vele Petropavlovszk Kamcsatszkijban a közgazdász-professzor is, aki Borisz Nyikolajevics Jelcin tanácsadója. (Bemutatkozását egészítsük ki: az egyik tanácsadója.) Érkezett a moszkvai kompániával Kamcsatkába egy merev részeg öregúr is, nem lehet belőle sokat kiszedni. Annyit megtudok tőle, ha nem vagyok hajlandó inni, akkor biztosan kémkedem. A világ szerinte két nagy táborra oszlik: kémekre és alkoholistákra. Még elmondja néhányszor „Spjún, spjún, spjún!" Aztán elalszik. Itt ül az ágy szélén Vologya, vagyis Guszev Vlagyimir Vlagyimirovics. Gyógyjzervegyész, megfordult Pesten, a Richter Gedeon gyárbún, de kijárta a Gorkij irodalmi főiskolát is és drámákat fordított oroszra. Újrafordította például III. Richárdot. És bejön olykor a moszkvai kompánia legfiatalabb tagja, az Utazás Kamcsatkában (2.) tt Ok vannak hatalmon ifjú intellektuel, tölt magának egy pici pohárkával és kimegy. Kezében a telefonkagylóval itt egy helybeli is: Lev Jakovlevics Volfovszkij, a városi tanácselnökhelyettese. Egy ember hiányzik, a kozmonauta. O fogja, ha majd megérkezik, a moszkvai kompániát a Parancsnokszigetekre röpíteni. (Ott van, a Bering-szigeten Vituus Bering sírja. Az ötvenes években az orosz és orosz szolgálatba szegődött nagy fölfedezőkről szóló könyvekben nemes egyszerűséggel Vityeznek magyarítva oroszosították Bering flottakapitány keresztnevét.) De a „nás koszmonáft" nehezen ér ide. - Hazatelefonáltam neki Moszkvába - jön Jevgenyij Alekszejevics. - De otthon csak annyit tudnak róla, hogy ide repült. - Akkor várjunk - mondja Vologya. - Da - mondja Jelcin tanácsadója. - Igen, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha várunk mondja Jevgenyij Alekszejevics. - A kozmonautánk mikor érkezik? - nyit be az ifjú intellektuel. - Még várunk. - Még várunk? Jó - tölt magának és kimegy. A Parancsnok-szigetekre nehéz eljutni. Ha nem lesz űrhajós, akkor hajó kell. Vagy mégis inkább repülő, de pilótát is kell szerezni. Bár, miért ne érne ide a kozmonauta?! Ha egyszer elindult, itt lesz! Előtte nincs akadály. A tanácselnök-helyettes eközben szorgalmasan telefonálgat a kikötőparancsnokoknak, az ügyeletes tiszteknek, a pilótáknak. Egy sincs a helyén. Hiába, vasárnap este van. Hívja a tudakozót és egy „operatív" számot kér. Megkapja. De az operatívon sincs senki, aki dönteni tudna. Jelcin tanácsadója hátradől. Övén kis tarsoly, cipzárral nyitható és csukható. Ezúttal nyitja, és egy igazolványt vesz ki. Megmutatja a tanácselnök-helyettesnek. - Itt van, mondd meg nekik ki vagyok! Ezt személyesen Ruszlán Hazbulatov, az orosz parlament ügyvezető elnöke írta alá. Oroszország területén ez az igazolvány működik. A tanácsadó után hozzám fordul: - Nemsoká sikerül tető alá hozni az orosz-magyar társaságot. Nem szovjet-magyart! Ez más. Azok az idők elmúltak. Orosz-magyar társaság lesz. Minden elő van készítve hozzá, csak az aláírások hiányoznak. Szerintem az orosz és a magyar nép együtt nagy dolgokra lesz képes - mondja. - Oroszországban két szabad gazdasági övezetet nyitunk. Az olajat például nem nyersen fogjuk eladni, hanem feldolgozva, a legfinomabb olajszármazékokkal jelenünk majd meg a piacon. - Aha, de nincs rá pénz - mondom. - Igen-igen. Egyelőre a barter a megoldás. Hatalmas fazékkal kezében Jevgenyij Alekszejevics érkezik. - Lazac! Szinte még él! Itt fogtuk a folyóban. Ezt kóstolja meg! - Kösz, most vacsoráztam. - Ez nem étel, ez lazac! Könnyó és parázs. - A harmadik szabad gazdasági övezet itt lesz Kamcsatkában - folytatja a tanácsadó és jelentőségteljesen néz a helyi tanács elnökhelyettesére, aki még idegesebben hívja az operatív számokat. - Kamcsatka virágozni fog! Muszáj is véghezvinni a változásokat... Az elmúlt időkben elszegényedett a nép. Ezt nem hagyhatjuk tovább. Fel kell ruháznunk és etetnünk kell. Nincs cukor, nincs hús. Kötelességünk, hogy megadjuk a népnek ezeket a javakat. Az ifjú intellektuel pohara megint kiürült. Jön és amíg tölt, ugyancsak hírt hoz a kozmonautáról: - Én is telefonáltam a családjának. Most kaptuk az üzenetet, hogy már Habarovszkban van. - Nagyszerű! Az háromezer kilométerre sincs. Most már hamar itt lesz. Az ablakpárkányon befőttesüvegben vaj, Moszkvából, mert azt itt nem lehet kapni. Igaz, ott se. Az ifjú intellektuel kenyeret ken magának, s rátesz pár falatkát a hal piros húsából. - A lazac nem jobb fekete kenyérrel? - kérdezem. - Semmilyen esetben sem. Igazi ínyencnek csakis fehér kenyérrel. - Nemsoká konvertibilis lesz a rubel, és konvertibilis lesz a forint - folytatja lelkesen a tanácsadó. - Hatalmas lehetőségek nyílnak az orosz-magyar kereskedelem előtt. - És mi lesz a Szovjetunió néhány milliárdos adósságával? - Amiről én beszélek, az nem a Szovjetunió. Az Oroszország! Aha, értem. A tanácsadó orosz beszédébe angol félmondatokat, mondatokat kever, Vologya York napsütésről szaval, Jevgenyij Alekszejevics a halasfazekat kínálgatja. A részeg öregúr hortyog. Másnap nyilván megjön a kozmonauta is, mert délutánra már nyomuk sincs a szállodában. Irány a Bering-sziget! Ők azok, akik ma hatalmon vannak Oroszországban. (Folytaljuk) ZELEJ MIKLÓS