Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

SZOMBAT, 1991. SZEPT. 14. DM MAGAZIN 7 Bársonyos bőr Az anyatej a csecsemő legfontosabb táp­láléka. A szoptatás egy különleges és cso­dálatos kapcsolat anya és gyermeke között. E testi érintkezés lélektani hatásáról dr. Temesvári Beáta pszichiátert, a SZOTE adjunktusát kérdeztük. - Miért tulajdonít a pszichológia oly nagy jelentőséget a szoptatásnak a lelki élet szempontjából? - Már-már közhelynek számít, de mégsem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az anya-gyerek kapcsolatban az első életév lezárulása előtti időszaknak meghatározó szerepe van. Nem erőltetett pszicholo­gizálás, hanem tapasztalati tény,hogy nemegyszer egyéves kor előtti lelki trau­mákra vezethetők vissza a felnőtt korban előbukkanó pszichés zavarok. A szoptatás az anya-gyerek viszony kialakulásnak legelső mozzanata, s e különleges kapcsolat legfontosabb eleme a szoros testi érint­kezés, a bőrkontaktus. Az anyai melegséget és érzelmet a bőr közvetíti a csecsemő számára. - A gyermekéi önhibáján kívül szoptatni nem képes édesanyák az elmondottak alapján egy bűntudattal „gazdagabbak" lettek. - Önmagában attól, hogy szoptatja gyermekét , senki sem válik jó anyává és nem másodrendű édesanya az, aki valamely oknál fogva nem képes saját tejével táplálni1 gyermekét. Az a szülóanya, aki szoptat ugyan, de ezt türelmetlenül, kényszere­detten, idegesen teszi, biológiailag valóban ellátja gyermekét, ám lelkileg keveset ad neki. Ugyanakkor a tápszerekre, az idegen anyatejre kényszerülő anyáknak is megada­tik a lehetőség a testi kontaktus megterem­tésére. A cumisüvegből etetők is a szopta­táshoz hasonlóvá „rendezhetik" a helyzetet. Vegyék karjukba kicsijüket, simogassák, beszéljenek hozzá az étkeztetés ideje alatt. Tegyék meghitté az együttlétet és a gyerek érzi a feléje áradó érzelmet. Szeretnék megnyugatni minden édesanyát: ha a sorsa úgy hozza, hogy legfőbb vágya ellenére sincs teje, ettől még nem történik tragédia. Fel lehet nevelni a csecsemőt minden lelki károsodás nélkül akkor is, ha nem tud szoptatni az édesanya. iclc Rántott leves és egy pohár sör? Sokan állítják - kivált az éltesebb korosztály asszony tagjai, - hogy a rántott leves és a sör a legjobb tejképzó táplálék. Igaz ugyan, mindkettő víz- és szénhidráttartalma miatt növelheti a tejképződést, ám nem szabad elfelejteni, hogy mindkettő szegény ásványi sókban, vitaminokban és fehérjékben. Inkább tehát gyümölcslevet és tejet fogyasszon a szoptatós édesanya, s egyék sok gyümölcsöt, sajtot, túrót, tojást és húst. A tejképződést - a helyes táplálkozás mellett - segíti a nem kimerítő, rendszeres testmozgás, a hosszabb séta. Rendkívül fontos, hogy ne idegeskedjék a fiatal édesanya. A nyugalomról, biztonságról elsősorban a környezetében élőknek kell gondoskodnia. A feszültség, az állandó szorongás nehogy gátolja a tejelválasztást, de teljesen el is apaszthatja. Ülve és fekve, kényelmesen Az első hetekben a gyermekágyas anya fekve szbjttat. Mindig arra az oldalára fordulva, amelyik melléből szoptat. Hátát, derekáf párnával kell alátámasztani, högy izmait ne feszítse meg, ne fáradjon ki, tü­relmét ne veszítse el. Karjával ölelje át csecsemőjét, hogy annak a szája a mell­bimbó magasságában legyen. Ha másik kezével a mellbimbót mutató- és középső ujja közé fogja, és azt kissé kiemeli, akkor a csecsemő orra szabadon marad, és nyu­godtan tud lélegezni. A csecsemőt oldalt fekve úgy kell a mellre helyezni, hogy ne csak a mellbim­bót, de a bimbóudvart is a szájába tudja venni. Csak így lehet igazán eredményes az összetett mechanizmusú szopómunka. A szülési fáradtság kipihenése után ki előbb, ki utóbb, ülő helyzetben szoptatja gyermekét. Jól meg kell választani a széket, amelyiken az anya szoptatáskor ül; gondoskodni kell arról, hogy háta kényel­mesen támaszkodjék. A csecsemőt tartó karja ne lógjon a levegőben, hanem a karosszék karfáján vagy a széke mellett elhelyezett asztal lapján feküdjön. Lába kényelmesen érje a földet. Az alá a lába alá, amelyik oldali emlőből szoptat, helyezzen zsámolyt, mert így kényelmesebben és biztonságosabban tudja tartani gyermekét. Minden kényelmetlenség rontja a szoptatási kedvet, s a tej kiürülését nehezíti. A szoptatás alatt zavartalan nyugalomra, csendre van szükség! Ezt egyrészt az anya biztosíthatja azzal, hogy a szükséges kellékeket (a mell lemosásához a kamilla­teát; a neomagnolos fertőtlenítőt vagy bőr­vizet; vattát, törlőkendőt) tálcán összeké­szítve tartja: másrészt a család minden tagjának ügyelnie kell arra, hogy felesleges jövés-menés, ajtócsapkodás, hangos beszéd. „Ha majd anya leszel..." Jól nézd meg ennek a magnókazet­tának a tartóját, ráírtam, hogy „megőri­zendő". A kazettának meg kitörtem a két kis pöcökjét, hogy még csak véletlenül se töröljön bele bármelyikünk. Tudod, mind közül ez a legkedvesebb, agyonhallgattuk már apáddal. Azt tervezzük, hogy amikor férjhez mégy, megkapjátok a másolatát, s aztán már együtt hallgathatod a párod­dal, milyen csodamuzsikát produkáltál pár hetes korodban. Ez, édes lányom, életed első magnófel­vétele, nekem olyan emlék, ami többet ér, mint három évesen előadott vers-, mese­és dalrepertoárod, vagy az iskolakezdés előtt szalagra vett beszélgetésünk hatéveskori félelmeidről. Na most mit csodálkozol? Igen, ezeket a hangokat szoptatás közben rögzítette a papa, s te. kis művésznő, te szuszogtál ilyen dallamosan! Hallod ezt az elégedett­séget? Érzed ezt a feszes ritmust? Teljesen szabályosan csinálod, az ütem­érzéked már akkor megmutatkozott... Nekem legjobban ez a rész tetszik, ez a kicsit dühösre forduló, cuppogás­szuszogás - alighanem türelmetlenné vált itt már a kisasszony, fogytán volt az enni­valója. És most jön a nagy szám, amikor bőgni kezdesz - hát nem aranyos, ahogy így kikelsz magadból? Ilyenkor átfektet­telek a másik oldalamra, s feltálaltam az ebéd második fogását. Utánaszámolhatsz, soha sem volt annyi időnk egymásra, mint mikor szoptattalak. Naponta három, négy órát csak téged néztelek, beszéltem hozzád, dúdoltam neked - jelzem, későbbi hallásodra ez nem sok hatással volt - , s nem törődtem vele, eszembe sem jutott, hogy tele a mosogató és a szennyestartó, szárazak a cserepes virágok, nincs itthon kenyér, s ablakot is kéne pucolni már... Nem baj. hogy nem érted, miért kell ezen elérzékenyülni. Majd ha szülsz nekem egy unokát, ha majd anya leszel te PÁLFY KATALIN e Állati gondoskodás Zsebibabák rádiózás stb. elkerülésével - a gyermek figyelmét ne tereljék el a szopásról, s az édesanya nyugalmát ne zavarják. Sok apró figyelmesség segítheti, sok apró figyelmetlenség gátolhatja a tejel­választást. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni: ne veszítsék el türelmüket, hitüket a kezdeti nehézségek vagy az átmeneti tejcsökkenés miatt! Nemritkán látjuk, hogy 4-6 hetes szívós, kitartó szoptatni akarás - s a felsorolt teendők végrehajtása - hozza meg a sikert, a hosszú hónapokra elegendő biztonságos tejelválasztást. A szopás gyakorlatilag steril táplálékot biztosít, s ezért lényegesen kisebb a bélfertőzés gyakorisága, mint mesterséges táplálás esetén. A szoptató anya naponta mossa le az egész testét. Mellét pedig - különösen ha izzadással járó piszkos munkát is végez már - minden szopás előtt mossa le meleg, szappanos vízzel. Ha erre nincs lehetőség vagy szükség (tiszta környezetben él, jelentós munkát nem végez még), azért a mellbimbót és a bimbóudvart forralt vízzel, kamillateával, bórvízzel vagy neomagnolos fertőtlenítő oldattal minden szopás előtt törölje le. Az előkészületeket gondos kézmosással kell kezdeni. Szoptatás után a lemosást meg kell ismételni. (Dr. Velkey László: Gyermekeink gondozása, nevelése) Az emlős állatok csoportjába nagyon sokféle állat tartozik, de mindegyikük közös vonása sok egyéb mellett., hogy a kicsinyeiket az emlőnek nevezett tejmirigyiik váladékával, az anyatejjel táplálják. A legkezdetlegesebb szervezetű emlős­fajok, az Ausztráliában élő hangyászsünök és kacsacsőrű emlős még nem elevenen szüli meg utódait, hanem tojásokat rak és költ ki. Az ő tejmirigyük nem alakult emlővé, így a kicsinyek az anya hasára kifolyó tejet v'j nyalogatják-/ < íi^Óiií É t'ÖTiSiíS •/' Az ausztráliai kenguruk igen rövid ideig ' tartó, mindössze egy hónapos vemhesség után hozzák világra parányi, nagyon fejletlen, még embriószeíú újszülöttüket. A kis kenguru mellső lábai apró karmocskái . segítségével saját erejével kapaszkodik fel az anya lágyékán levő erszénybe, ahol nagyon szorosan az emlőbimbóra tapad. A Vadasparkban Bennett-kenguruk élnek, amelyek kicsinyei kél hónapig fejlődnek az erszényben, s ez idő alatt kívülről csak azt lehet látni, hogy a nőstény kenguruk erszénye egyre nagyobb lesz, egyre mélyebbre ereszkedik. A kicsinyek ekkor még teljesen szőrtelenek, majd az egyre növekvő „zsebibabák" egyre többször kidugják fejüket az erszény hasoldalon levő, körkörös izommal záródó nyílásán. Az anya naponta többször nyalogatja, tisztítgatja a kicsit és az erszény belsejét is. Miután a kicsi egyre nagyobb lesz, ki-kijárogat az erszényből és ebből néha bonyodalmak adódnak. F.bben az évben három kis kengurunk született, és egyszer előfordult, hogy egyikük összetévesztette a kengurumamákat, és idegen erszénybe ugrott vissza. A másik kétségbe esve igyekezett volna a saját anyukája már teli erszényébe bújni. Mint az élet sok más bonyodalma, egy kis idő múlva ez is megoldódott, a helycsere megtörtént. Máskor pedig a kis kenguru véletlenül kizuhant az anya erszényéből, s mivel még nagyon fejletlen volt, nem tudott magától visszamászni. Kis teste már a kihűlés határán volt, amikor az állatorvos vissza­helyezte az anyai erszény melegébe. Amikor a kicsik kijárnak az erszényből, akkor már egyre több füvet fogyasztanak, sót a mama erszényéből kidugv a a fejüket, miközben az legel, ők is éppen elérik a legelő füvét, és így kényelmesen kikan­dikálnak az erszényből, s úgy eszegetnek. Amikor a kicsik testmérete nagyobb lesz, már nem mehetnek vissza az anyai erszény védelmébe. Néhány napig számukra ez a veszteség komoly lelki gyötrelmet okoz. levertek, bánatosak az elválasztás idősza­kában. Még ma is megfigyelhetik a tü­relmes látogatóink, hogy a kis kenguruk be-bedugják a fejüket az anyák erszényébe néhány csepp anyatej reményében, nem utolsósorban egy kis biztonságot remélve. A majmok között a legkülönlegesebb és a legpéldamutatóbb családi életet a dél­amerikai selyemmajmocskák élik. A felnőtt állatok alig mókus-méretűek, az újszülöttek pedig parányiak, a törpe selyemmajmocs­káknál mindössze 15 gramm súlyúak. Általában ikrek születnek, ritkán egy vagy három kicsi. Bár parányiak a kicsik, de az aprótestű szülőknek nagy terhet jelent egész nap magukkal cipelni őket. így a kölyöknevelés munkáját a családtagok megosztják egymás közt. Nappal általában a hímek viszik a szórzetükbe kapaszkodó kicsiket, s csak a szoptatás és itatás idejére adják át az anyáknak őket. A Vadasparkban jelenleg is él íehér­pamacsos selyemmajmocska család. Nem­rég született kis kölyök. Sajnos még ezeknél az állatoknál is előfordulhat, hogy valamilyen okból nem képesek kicsinyeiket K felnevelni. Ekkor a Vadaspark szakemberei pótmamaságra vállalkoznak. A mesterséges felnevelés ezeknél a kistestű majmocskák­nál eddig három esetben sikerült itt Sze­geden. A marók, ezek a nagytestű dél-amerikai rágcsálok élőhelyükön, a pampákon a raga­dozók számára eléggé kiszolgáltatva élnek A kicsik születésük után néhány perccel lábra állnak, s a csapattal tartanak. Az anyák hátsó lábukon ülve. fejüket a lehető legmagasabban tartva szoptatják kicsi­nyeiket, így könnyen beláthatják a magas fűben környezetüket, időben elmenekülhetnek veszély esetén. A Vadasparkba ellátogatók a selyem­majmok, kenguruk, marák kicsinyei mellett bájos guanakó, bivaly- és kuláncsemetéket, és gondoskodó állatmamákal láthatnak. EGYHÁZI ISTVÁN FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A 6-7. OLDAL ÉLETMÓDMAGAZINJÁT SZERKESZTETTE- KALOCSAI KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents