Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

SZOMBAT, 1991. SZEPT. 14. DM MAGAZIN 7 Bársonyos bőr Az anyatej a csecsemő legfontosabb tápláléka. A szoptatás egy különleges és csodálatos kapcsolat anya és gyermeke között. E testi érintkezés lélektani hatásáról dr. Temesvári Beáta pszichiátert, a SZOTE adjunktusát kérdeztük. - Miért tulajdonít a pszichológia oly nagy jelentőséget a szoptatásnak a lelki élet szempontjából? - Már-már közhelynek számít, de mégsem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az anya-gyerek kapcsolatban az első életév lezárulása előtti időszaknak meghatározó szerepe van. Nem erőltetett pszichologizálás, hanem tapasztalati tény,hogy nemegyszer egyéves kor előtti lelki traumákra vezethetők vissza a felnőtt korban előbukkanó pszichés zavarok. A szoptatás az anya-gyerek viszony kialakulásnak legelső mozzanata, s e különleges kapcsolat legfontosabb eleme a szoros testi érintkezés, a bőrkontaktus. Az anyai melegséget és érzelmet a bőr közvetíti a csecsemő számára. - A gyermekéi önhibáján kívül szoptatni nem képes édesanyák az elmondottak alapján egy bűntudattal „gazdagabbak" lettek. - Önmagában attól, hogy szoptatja gyermekét , senki sem válik jó anyává és nem másodrendű édesanya az, aki valamely oknál fogva nem képes saját tejével táplálni1 gyermekét. Az a szülóanya, aki szoptat ugyan, de ezt türelmetlenül, kényszeredetten, idegesen teszi, biológiailag valóban ellátja gyermekét, ám lelkileg keveset ad neki. Ugyanakkor a tápszerekre, az idegen anyatejre kényszerülő anyáknak is megadatik a lehetőség a testi kontaktus megteremtésére. A cumisüvegből etetők is a szoptatáshoz hasonlóvá „rendezhetik" a helyzetet. Vegyék karjukba kicsijüket, simogassák, beszéljenek hozzá az étkeztetés ideje alatt. Tegyék meghitté az együttlétet és a gyerek érzi a feléje áradó érzelmet. Szeretnék megnyugatni minden édesanyát: ha a sorsa úgy hozza, hogy legfőbb vágya ellenére sincs teje, ettől még nem történik tragédia. Fel lehet nevelni a csecsemőt minden lelki károsodás nélkül akkor is, ha nem tud szoptatni az édesanya. iclc Rántott leves és egy pohár sör? Sokan állítják - kivált az éltesebb korosztály asszony tagjai, - hogy a rántott leves és a sör a legjobb tejképzó táplálék. Igaz ugyan, mindkettő víz- és szénhidráttartalma miatt növelheti a tejképződést, ám nem szabad elfelejteni, hogy mindkettő szegény ásványi sókban, vitaminokban és fehérjékben. Inkább tehát gyümölcslevet és tejet fogyasszon a szoptatós édesanya, s egyék sok gyümölcsöt, sajtot, túrót, tojást és húst. A tejképződést - a helyes táplálkozás mellett - segíti a nem kimerítő, rendszeres testmozgás, a hosszabb séta. Rendkívül fontos, hogy ne idegeskedjék a fiatal édesanya. A nyugalomról, biztonságról elsősorban a környezetében élőknek kell gondoskodnia. A feszültség, az állandó szorongás nehogy gátolja a tejelválasztást, de teljesen el is apaszthatja. Ülve és fekve, kényelmesen Az első hetekben a gyermekágyas anya fekve szbjttat. Mindig arra az oldalára fordulva, amelyik melléből szoptat. Hátát, derekáf párnával kell alátámasztani, högy izmait ne feszítse meg, ne fáradjon ki, türelmét ne veszítse el. Karjával ölelje át csecsemőjét, hogy annak a szája a mellbimbó magasságában legyen. Ha másik kezével a mellbimbót mutató- és középső ujja közé fogja, és azt kissé kiemeli, akkor a csecsemő orra szabadon marad, és nyugodtan tud lélegezni. A csecsemőt oldalt fekve úgy kell a mellre helyezni, hogy ne csak a mellbimbót, de a bimbóudvart is a szájába tudja venni. Csak így lehet igazán eredményes az összetett mechanizmusú szopómunka. A szülési fáradtság kipihenése után ki előbb, ki utóbb, ülő helyzetben szoptatja gyermekét. Jól meg kell választani a széket, amelyiken az anya szoptatáskor ül; gondoskodni kell arról, hogy háta kényelmesen támaszkodjék. A csecsemőt tartó karja ne lógjon a levegőben, hanem a karosszék karfáján vagy a széke mellett elhelyezett asztal lapján feküdjön. Lába kényelmesen érje a földet. Az alá a lába alá, amelyik oldali emlőből szoptat, helyezzen zsámolyt, mert így kényelmesebben és biztonságosabban tudja tartani gyermekét. Minden kényelmetlenség rontja a szoptatási kedvet, s a tej kiürülését nehezíti. A szoptatás alatt zavartalan nyugalomra, csendre van szükség! Ezt egyrészt az anya biztosíthatja azzal, hogy a szükséges kellékeket (a mell lemosásához a kamillateát; a neomagnolos fertőtlenítőt vagy bőrvizet; vattát, törlőkendőt) tálcán összekészítve tartja: másrészt a család minden tagjának ügyelnie kell arra, hogy felesleges jövés-menés, ajtócsapkodás, hangos beszéd. „Ha majd anya leszel..." Jól nézd meg ennek a magnókazettának a tartóját, ráírtam, hogy „megőrizendő". A kazettának meg kitörtem a két kis pöcökjét, hogy még csak véletlenül se töröljön bele bármelyikünk. Tudod, mind közül ez a legkedvesebb, agyonhallgattuk már apáddal. Azt tervezzük, hogy amikor férjhez mégy, megkapjátok a másolatát, s aztán már együtt hallgathatod a pároddal, milyen csodamuzsikát produkáltál pár hetes korodban. Ez, édes lányom, életed első magnófelvétele, nekem olyan emlék, ami többet ér, mint három évesen előadott vers-, meseés dalrepertoárod, vagy az iskolakezdés előtt szalagra vett beszélgetésünk hatéveskori félelmeidről. Na most mit csodálkozol? Igen, ezeket a hangokat szoptatás közben rögzítette a papa, s te. kis művésznő, te szuszogtál ilyen dallamosan! Hallod ezt az elégedettséget? Érzed ezt a feszes ritmust? Teljesen szabályosan csinálod, az ütemérzéked már akkor megmutatkozott... Nekem legjobban ez a rész tetszik, ez a kicsit dühösre forduló, cuppogásszuszogás - alighanem türelmetlenné vált itt már a kisasszony, fogytán volt az ennivalója. És most jön a nagy szám, amikor bőgni kezdesz - hát nem aranyos, ahogy így kikelsz magadból? Ilyenkor átfektettelek a másik oldalamra, s feltálaltam az ebéd második fogását. Utánaszámolhatsz, soha sem volt annyi időnk egymásra, mint mikor szoptattalak. Naponta három, négy órát csak téged néztelek, beszéltem hozzád, dúdoltam neked - jelzem, későbbi hallásodra ez nem sok hatással volt - , s nem törődtem vele, eszembe sem jutott, hogy tele a mosogató és a szennyestartó, szárazak a cserepes virágok, nincs itthon kenyér, s ablakot is kéne pucolni már... Nem baj. hogy nem érted, miért kell ezen elérzékenyülni. Majd ha szülsz nekem egy unokát, ha majd anya leszel te PÁLFY KATALIN e Állati gondoskodás Zsebibabák rádiózás stb. elkerülésével - a gyermek figyelmét ne tereljék el a szopásról, s az édesanya nyugalmát ne zavarják. Sok apró figyelmesség segítheti, sok apró figyelmetlenség gátolhatja a tejelválasztást. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni: ne veszítsék el türelmüket, hitüket a kezdeti nehézségek vagy az átmeneti tejcsökkenés miatt! Nemritkán látjuk, hogy 4-6 hetes szívós, kitartó szoptatni akarás - s a felsorolt teendők végrehajtása - hozza meg a sikert, a hosszú hónapokra elegendő biztonságos tejelválasztást. A szopás gyakorlatilag steril táplálékot biztosít, s ezért lényegesen kisebb a bélfertőzés gyakorisága, mint mesterséges táplálás esetén. A szoptató anya naponta mossa le az egész testét. Mellét pedig - különösen ha izzadással járó piszkos munkát is végez már - minden szopás előtt mossa le meleg, szappanos vízzel. Ha erre nincs lehetőség vagy szükség (tiszta környezetben él, jelentós munkát nem végez még), azért a mellbimbót és a bimbóudvart forralt vízzel, kamillateával, bórvízzel vagy neomagnolos fertőtlenítő oldattal minden szopás előtt törölje le. Az előkészületeket gondos kézmosással kell kezdeni. Szoptatás után a lemosást meg kell ismételni. (Dr. Velkey László: Gyermekeink gondozása, nevelése) Az emlős állatok csoportjába nagyon sokféle állat tartozik, de mindegyikük közös vonása sok egyéb mellett., hogy a kicsinyeiket az emlőnek nevezett tejmirigyiik váladékával, az anyatejjel táplálják. A legkezdetlegesebb szervezetű emlősfajok, az Ausztráliában élő hangyászsünök és kacsacsőrű emlős még nem elevenen szüli meg utódait, hanem tojásokat rak és költ ki. Az ő tejmirigyük nem alakult emlővé, így a kicsinyek az anya hasára kifolyó tejet v'j nyalogatják-/ < íi^Óiií É t'ÖTiSiíS •/' Az ausztráliai kenguruk igen rövid ideig ' tartó, mindössze egy hónapos vemhesség után hozzák világra parányi, nagyon fejletlen, még embriószeíú újszülöttüket. A kis kenguru mellső lábai apró karmocskái . segítségével saját erejével kapaszkodik fel az anya lágyékán levő erszénybe, ahol nagyon szorosan az emlőbimbóra tapad. A Vadasparkban Bennett-kenguruk élnek, amelyek kicsinyei kél hónapig fejlődnek az erszényben, s ez idő alatt kívülről csak azt lehet látni, hogy a nőstény kenguruk erszénye egyre nagyobb lesz, egyre mélyebbre ereszkedik. A kicsinyek ekkor még teljesen szőrtelenek, majd az egyre növekvő „zsebibabák" egyre többször kidugják fejüket az erszény hasoldalon levő, körkörös izommal záródó nyílásán. Az anya naponta többször nyalogatja, tisztítgatja a kicsit és az erszény belsejét is. Miután a kicsi egyre nagyobb lesz, ki-kijárogat az erszényből és ebből néha bonyodalmak adódnak. F.bben az évben három kis kengurunk született, és egyszer előfordult, hogy egyikük összetévesztette a kengurumamákat, és idegen erszénybe ugrott vissza. A másik kétségbe esve igyekezett volna a saját anyukája már teli erszényébe bújni. Mint az élet sok más bonyodalma, egy kis idő múlva ez is megoldódott, a helycsere megtörtént. Máskor pedig a kis kenguru véletlenül kizuhant az anya erszényéből, s mivel még nagyon fejletlen volt, nem tudott magától visszamászni. Kis teste már a kihűlés határán volt, amikor az állatorvos visszahelyezte az anyai erszény melegébe. Amikor a kicsik kijárnak az erszényből, akkor már egyre több füvet fogyasztanak, sót a mama erszényéből kidugv a a fejüket, miközben az legel, ők is éppen elérik a legelő füvét, és így kényelmesen kikandikálnak az erszényből, s úgy eszegetnek. Amikor a kicsik testmérete nagyobb lesz, már nem mehetnek vissza az anyai erszény védelmébe. Néhány napig számukra ez a veszteség komoly lelki gyötrelmet okoz. levertek, bánatosak az elválasztás időszakában. Még ma is megfigyelhetik a türelmes látogatóink, hogy a kis kenguruk be-bedugják a fejüket az anyák erszényébe néhány csepp anyatej reményében, nem utolsósorban egy kis biztonságot remélve. A majmok között a legkülönlegesebb és a legpéldamutatóbb családi életet a délamerikai selyemmajmocskák élik. A felnőtt állatok alig mókus-méretűek, az újszülöttek pedig parányiak, a törpe selyemmajmocskáknál mindössze 15 gramm súlyúak. Általában ikrek születnek, ritkán egy vagy három kicsi. Bár parányiak a kicsik, de az aprótestű szülőknek nagy terhet jelent egész nap magukkal cipelni őket. így a kölyöknevelés munkáját a családtagok megosztják egymás közt. Nappal általában a hímek viszik a szórzetükbe kapaszkodó kicsiket, s csak a szoptatás és itatás idejére adják át az anyáknak őket. A Vadasparkban jelenleg is él íehérpamacsos selyemmajmocska család. Nemrég született kis kölyök. Sajnos még ezeknél az állatoknál is előfordulhat, hogy valamilyen okból nem képesek kicsinyeiket K felnevelni. Ekkor a Vadaspark szakemberei pótmamaságra vállalkoznak. A mesterséges felnevelés ezeknél a kistestű majmocskáknál eddig három esetben sikerült itt Szegeden. A marók, ezek a nagytestű dél-amerikai rágcsálok élőhelyükön, a pampákon a ragadozók számára eléggé kiszolgáltatva élnek A kicsik születésük után néhány perccel lábra állnak, s a csapattal tartanak. Az anyák hátsó lábukon ülve. fejüket a lehető legmagasabban tartva szoptatják kicsinyeiket, így könnyen beláthatják a magas fűben környezetüket, időben elmenekülhetnek veszély esetén. A Vadasparkba ellátogatók a selyemmajmok, kenguruk, marák kicsinyei mellett bájos guanakó, bivaly- és kuláncsemetéket, és gondoskodó állatmamákal láthatnak. EGYHÁZI ISTVÁN FOTÓ: GYENES KÁLMÁN A 6-7. OLDAL ÉLETMÓDMAGAZINJÁT SZERKESZTETTE- KALOCSAI KATALIN