Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-13 / 215. szám

PÉNTEK, 1991.SZEPT. 13. DÉLMAQYARORSZÁQ HANGSÚLY 3 Művelődési házak szövetsége / Uj igazgató a Bartókban és az Ifjúsági Házban - Hol van most a Bartók? - A Bábszínházban, a főiskolán, a gyakorló iskolában, a vízügyi igazgatóságon, a petőfitelepi klubkönyvtárban... Ezt tudom mondani, ha a kérdés arra vonatkozott, hogy a kaszinóvá vált belvárosi épületből hova költöztek a kiscsoportok, az irodák és hol működnek a művészeti együttesek. De a Bartók művelődési központhoz tartozó művelődési házak, összesen kilenc, az úgynevezett hálózat - köszönöm, megvannak. Ugyancsak az intézményhez tartozik a Bábszínház, a kettőshatári alkotóház és a Csanádi utcai volt óvoda épülete, amely felújítás előtt áll és amelyben folytatódhat mindaz a közművelődési tevékenység, ami a kaszinónyitással a belvárosi épületben abbamaradt. - Sikereket ért el az újszegedi ház vezetőjeként, s ez ebben a szakmában már-már csodának számít. Most föladja az újszegedi tevékenységét? tmmmm&sitmtmmiis A város ket nagy közművelődési intézményében, a Bartók Béla Művelődési Kozpontban és az Ifjúsági Hazban is megüresedett az igazgatói állás a közelmúltban. A meghirdetett posztokat Kiss Ernő, illetve dr. Szerdahely i Zoltán nyerte el, a közgyűlés tegnap nevezte ki őket. Utóbbit később mutat juk be, Kiss Ernőt nein kell bemutatni, hiszen több mint egy évtizede vezeti az újszegedi Bálint Sándor művelődési házat, sokan ismerik. Nem nagy on tudjuk viszont, miután a Bartókból kaszinó lett, hogy hol is van most a haza az újonnan kinevezett vezetőnek? megfizethető helyeket szerezni. Amellett, hogy ilyen módon kisebbnagyobb támaszpontokat alakítunk ki. távlatilag nem mondunk le arról, hogy legalább egy szervezőiroda és egy klub működéséhez megfelelő helyiséget kapjunk. Mivel a város nagy közművelődési intézményei korosztályok igényeit elégítik ki - a Százszorszép Gyermekház a legkisebbek, az Ifjúsági Ház a fiatalok művelődési helye - nekünk arra is kell gondolni, hogy az idősebb korosztályokat szolgáljuk. Szeretnék - Se átadni, se felfüggeszteni nem akarom azt a munkát, amit a Bálint Sándor művelődési házban csinálok, a Bartók igazgatói teendőit pluszként vállaltam. - Mik az igazgató teendői? - Azt szeretném, ha a jövőben koordinációs intézményként működne a Bartók, vagyis összehangolná a hálózathoz tartozó intézmények munkáját. Mivel a belvárosból sem szeretnénk kiszorulni, annak ellenére sem. hogy ott nincs most épületünk, a rendezvényeinknek igyekszünk egy jol működő belvárosi nyugdíjasklubot. • - A pályázatában az is szerepel, hogy átalakítaná a hálózatot. Hogyan? - A Szegedi Művelődési Házak Szövetségét szeretném létrehozni, ebben a tagság fakultatív lenne, amelyik intézmény nem kíván belépni, az megkaphatná az önállóságot. így megteremtődne az összes szegedi intézmény együttműködésének szervezett formája és nem esetleges személyes kapcsolatok függvénye lenne. - Vannak művelődési házak, amelyek szeretnének a Bartók fennhatóságától szabadulni? - Az egykori összevonás önmagában nem mondható rossz lépésnek, de a gyakorlatban voltak érdekellentétek. Ügy szeretnék dolgozni, hogy a kiválás ne jusson eszébe senkinek, ám ha mégis, nem fogom akadályozni. S. E. mMMmie&mmsmimmm Borkészítés, saját tőkével Költözik a kiég A korábban mennyiségi szemléletre szoktatott szőlészetborászat idehaza is vesztett pozícióiból. Az 1975-ös 36 literes egy főre eső éves fogyasztás tíz év alatt 26 literre csökegy literrel. A készlet megvan, forgalom nincs, egyetlen lehetőség a tárolás. Az idén még jut hely a mustnak, hisz országosan 10 millió hektóliter a tárolótér. A gond csak ott van, Tiogy ennek zöme a feldolgozó cégeké, melyek borban és nem pénzben dúskálnak, így felvásárolni sem tudnak. A termelők számára nem marad más megoldás, bérfeldolgozással és tárolással bízzák meg őket. Mindezt az fizeti, aki egész évben ajnározta a szőlőjét és eddig is csak költött rá. Hiába érti meg a szerencsétlen, Elegáns dolog kijelenteni: nem tisztük beleszólni a termelésbe, az igazi az, ha a gazdaság szabályozza önmagát. Tévedésben vagyunk, ha azt hisszük, az utolsó garasait számlálgató, még kialakulatlan agrárpiaci rendtartás keretein belül rendezhető e téma. Szűkebb környezetünk sincs kivételezett megvesznek, ezen most ő nem tud helyzetben, az eddigi legnagyobb változtatni. A jövőben igen, de addig felvásárló, a Dél-Alföldi Pincefelkopik az álla. E történelmi csapás gazdaság sem vásárol fel az idén lehet, hogy valaha áldássá válik, de szőlőt. Feldolgozó gépsorát, 100 ezer A szőlő ezekben a napokban szippantja magába a cukorfokot. Ilyenkor a gazda kóstolgatja, próbaszüretet végez, fokol, s készül a termelési ciklus befejezésére, a szüretre. A máskor örömteli készülődésnek nyoma sincs. Jóelőre beitta magát a köztudatba, nincs aki pénzt adna az idei termésért. A Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége és a Magyar Borkereskedők Egy esülése legfrissebb tájékoztatója szerint bő féltermés van a pincékben, jó termés a tőkéken. Mindez 8 millió hektóliter ó és kent, s a múlt évben ujbort jelent. Hiába van a Szovjetunióval magánjogi szerződés még ettől is elmaradt mi"i(í do,,ár bor szállítására, ebből egy pohárnyi sem hagyta el az országot, mivel a fizetési feltételekben mindeddig nem sikerült megállapodni. Emellett Németország keleti részéből is lényegesen kevesebb a megrendelés. mwem&mimmt&simsiam most egy természeti csapással ér fel, ha magára hagyják bajában. Anyagi áldozatok árán is tenni kéne már valamit, de időbeni intézkedésnek, rendezést segítő komoly erőfeszítésnek nyoma sincs. Pedig látható, export nélkül e helyzetet képtelenség megszüntetni. A kormány, az illetékes minisztérium mondhatni hogy a régi világnak befellegzett, s cinikus ebben az ügyben, mint a csak azt szabad termelni, amit túltermelési válság más eseteiben is. hektóliternyi tárolóterét ajánlja bérbe, azoknak, akik legalább így meg akarják menteni a termésüket. A nagyüzemek „szedd magad" akciókkal, lakossági szőlő, must, bor eladási akciókkal próbálják csökkenteni a saját koloncukat. Mindez édeskevés, a sok kiskapu sem helyettesítheti a főbejáratot. T. Sz I. A bérleti díjak évről évre megduplázódtak, áprilisban pedig elérték a - honvédség számára már megfizethetetlenné vált évi kilencmillió forintot. A kényszerű költözés oka azonban nem csak a hiányzó anyagiakban keresendő tudtuk meg dr. Ménesi Károly alezredestől, a Magyar Honvédség Csongrád megyei Kiegészítő Parancsnokságán. Már korábban is foglalkoztak ezért a költözés gondolatával. Szóba jött a közúti igazgatóság jelenlegi székhelye a Juhász Gyula utcában, a volt második kerületi tanács nagykörúti épülete - és még sorolhatnánk. A köznyelvben csak kiegként emlegetett „hadifontosságú" intézménynek december 16-dika után a szegedi vasútállomás mögötti, egykori Kossuth, ma Szegedi Önnálló Műszaki Dandár névre keresztelt laktanya ad otthont. A még közel sem végleges bérletidíj-emelést az önkormányzat a honvédség kérésére áprilisról decemberre halasztotta. Itt illik megjegyeznünk: a Széchenyi téri parancsnokság annak idelyén saját kötségére bővítette az épületet, de a bérleti díjban ez mindeddig nem tükröződhetett, hiszen e körülmény mindeddig jogilag tisztázatlan maradt. VARGA Morzsák a Bibliából „MI ATYÁNK ... ÉS NE VÍGY MINKET A KÍSÉRTÉSBE!" Gyermekeink számára igyekszünk biztosítani a szükséges és megfelelő táplálékot, a tiszta ruhát és a fertőző súlyos betegségeket megelőző védőoltásokat, a TBC. a diftéria, a himlő, a szamárköhögés és (etanusz ellen. Bizony, a MI ATYÁNK tanít erre bennünket: csak míg mi csupán gyermekeink testének szükségleteit tartjuk először kielégítendőnek, O egész valónkra tekintettel adja úgy a kérést ezekért, hogy a szüntelen Hozzá kötődésünket munkálja általa. Ezért nagyon jelentós e kérés előtt is az „ÉS", mert ha mi nem érezzük is így, O tudja, hogy annyira szükségünk van megőrző kegyelmére, mint a megbocsátására mindennap, akár a kenyérre. Aki ennek elismerésével, tudatával kezdi a napját és így kéri, rábízva magát - megtapasztalja, hogy ez valóság. Gyakran emlegetjük, de át is éljü k a közmondás igazát: Alkalom szüli a tolvajt. A „most", az „adott helyzet", ami ma más, mint holnap vagy tegnap, ami talán nem ismétlődik meg soha, amiben olyat lehet tenni vagy csak mondani, ami méltatlan a MI ATYÁNKHOZ, beszennyez bennünket és másoknak árt - ez a kísértés. Most úgy érzed magad, hogy stabilan állsz, becsületben, húségben, tisztaságban, talán elég erősnek is érzed magad ezekben; de hogy egy következő ..adott helvzetben" is élés Jeevcn az erő - ezért mindennapos életszükséglet ez a kérés. Mert mi más őrizhet meg engem attól, hogy annak az adott helyzetében, aki a Csillagban ül gyilkosság, csalás stb. miatt, vagy tisztességében, becsületében károsított meg súlyosan valakit ugyanazt nem tettem volna. Jézus megkísérlésének története mutatja, hogy az ,.adott helyzetet" .kísértő helyzetté" valamilyen hiányérzet teheti. Ha már ezt állítja elénk az evangélium, megmutatva az 0 győzelmét benne, az biztosan értünk történt és nagy figyelmünkre méltó. Három hiányérzet a leggyakoribb kísértésünk: 1. A kenyér, a mindennapi táplálék hiányérzete, ami mellett eltörpülnek a más hiányok érzései, ahogy csodálatosan megírta Dosztojevszkij a kenyérhiány érzése következtében többszörös gyilkossá váló Raszkolnyikov képében. 2. Az elfogadottság, a népszerűség hiányérzete, ami kitermeli a kisebbrendűség érzetét, a gőgöt, érzékenységet és minden Sátán kínálta eszközt kész megragadni az ember ennek kielégítésére. 3. Az uralom, a hatalom hiányérzete, aminek kielégítéséért megmozdul a legsötétebb fantázia, indulat és kéjmód. Jézus mindhárom „adott helyzetben" leszerelte a támadót, aki „amikor elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre" (Lukács ev. 4:1-3), hogy azután ismét próbálkozzék. Az „adott helyzetek" gyors váltakozására - ami velünk történik - figyelmeztet Péter története, amikor Jézus kérdésére „így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. - Jézus így válaszolt: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta... Ettől fogva kezdte mondani, hogy sokat kell szenvednie... megöletnie, de harmadnapon feltámadnia. Péter ekkor magához vonta és feddeni kezdte: Isten mentsen Uram, ez nem történhet meg veled! - O pedig így szólt Péterhez: Távozz tőlem sátán, bűnre csábítasz, mert nem Isten szerint gondolkozol, hanem emberek szerint." (Máté ev. 16:13-23) Mindnyájunkra vonatkozik: „Simon, Simon, íme a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited." (Lukács 22:31-32) „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve kit nyeljen el!" (I. Péter 5:8) „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk ... és ne vígy minket kísértésbe!" (Folytatjuk) P.vpp L Wl <5 RTTARMÁTT S 1.1! KI 57 ,„ in Mtt.a >> í < t r - •&«* SÍÉ YII ÉÉÍ "-Í TA\DJ LAJOS Az. élet különös fintora, s ugyanakkor kegye is. hogy szinte egy időben kaptam kézhez három fényképet. Az egyik arról tudósított, hogy hosszú próbálkozási sorozatot követően, szemtanúk közreműködésével megtalálták a negyvenhat esztendővel ezelőtt elföldelt szovjet katonák tetemeit a Széchenyi téren; a másik arról értesített, hogy kanadai-magyar tudományos együttműködés keretében vendégrégészek segédkeznek a gorziumi ásatásoknál, s jelenleg a római város nyugat-kelen főutcájának déli oldalát tárják fel. ahol a romok fölé temetett késő avarkon sírok csontjait mentik meg; a hamiadik és szenzációszámba menő fotót az MTI külföldi képszolgálata juttatta cl szerkesztőségünkbe, s ennek lényege, hogy újabb megkövesedett holttestek kerültek elő a Vezúv lábánál. Pompejiben, a Krisztus után 79. augusztus 24-én kitört vulkán megkövesedett lávájából. Emberi maradványok a történelem különböző koraiból, üzenetek, palackpostázás. Temetettek és jeltelenek, természeti katasztrófa áldozatai és ellenségeskedések, háborúk halottai. Vajon van-e különbség ennyi év után a halálok között?! Vajon a Szegeden, a főtéri, égbetörő obeliszkek alatt örök álmukat pihenő vöröscsillagos katonák szülei, menyasszonyai, gyermekei tudják-e, hogy a földnek mely pontján porladnak szeretteik csontjai?! Mert lehet - s az elbeszélések, legendák alapján úgy tudjuk -, hogy ezek a pufajkások néha egymásra lőttek, néha végzetes hibákat követtek el. raboltak és nőket szégyenílettek meg, legtöbben önnön társaik fegyvereitől pusztultak el. S mégis, halottak, akiket egykor visszavártak, akik egykor úgy indultak el Nyugatnak, hogy álmaikat Keleten hagyták. Tudom jól. ezrével, tízezrével fekszenek magyarok és lengyelek, németek és oroszok, amerikaiak és olaszok, angolok és franciák, zsidók és cigányok még ma is jeltelen sírokban, betemette hulláikat a por, a sár, a homok - de emlékeik nem temethetők. Mint ahogy a gorziumi ásatások során előkerülő avarkori sírok is elkezdenek regélni életmódról, egymáshoz való viszonyról, temetkezési szokásokról, viseletekről, egyszóval mindarról, amit az emberiség történetének nevezünk. S a Vezúv lábánál folyó ásatások újabb szenzációjaként olyan megdöbbentő leletre is bukkantak, ahol szinte egymásba kapaszkodik egy terhes asszony és az őt védő társa. így pusztultak el - örökül hagyva az összetartozás végsőkig kitartó jelét az utókornak - közel kétezer esztendővel ezelőtt. Nem is olyan régen még reménykedve írtuk le, hogy talán az emberiség új korszakba lépett, megszűntek azok a generális ellentétek, amelyek a globális konfliktusok okozói voltak. S lám, ezek ha nem is szűntek meg. de csökkentek, ám ugyanakkor fóllángoltak a helyi konfliktusok a földgolyó sok pontján, s nem múlik el nap, hogy ne érkeznének jelentések újabb és újabb összecsapásokról, lokális konfliktusokról, helyi háborúkról, halálhírekről. Majd két éve döbbenten figyeltük a temesvári képsorokat, a fő téren a halottakért gyújtott gyertyákat, s azóta naponta kell gyertyákat gyújtani horvát, szlavóniai és szerb kiskatonákért, civilekért, a moszkvai puccs lánctalpak-taposta áldozataiért. Csak nehogy rutinná váljon a gyertyagyújtás kényszere. „Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk, isa, pur es homou vogymuk" - vajon tényleg csak por és hamu vagyunk, vagy porhüvelyünk üzenet is? Figyelmeztetés, lélektől lélekig hatoló rezdülés, a „jelet hagyni" felelősségteljes gesztusa. Mert bár közhely, de valamenyiünk számára föltett s megválaszolatlan kérdés: mivégre vagyunk a világban? A por és hamu mellett mindannyiunk öröksége is az a világ, amelyet magunk köré kristályosítunk. Horatius írja: „Áll ércnél maradóbb emlékművem, emelkedett/ emlékem..." Ez a gondolat minden embernek legsajátabb lényege. Emlékműve él társaiban, utódaiban, kisközösségben és társadalmi közegben. Lehet, hogy rejtőzködve, búvópatakként s az is lehet, hogy zászlókra hímezve, jelszavakba foglalva. Majdhogynem mindegy. Ha évszázadok, évezredek múlva csontjainkra lelnek a jövendőbeli régészek, vajon üres szemüregünk, beszakadt koponyánk, törött bordánk mond-e valamit számukra? Lehet, hogy semmit. De hogy éltek a huszadik század utolsó évtizedében olyanok, akiknek fontos volt a személyiség szabadsága, a közösség értelmes kiteljesedése, a gondolkodás határtalansága, azt bizonyíthatja majd az a generáció, mely rátalál csontjainkra. Mert „morte morieris". ám a szellem nem halhat meg. Mint ahogy ilyen szellemi üzenet a pompeji-i család, az asszony méhében á meg nem született gyermekkel. Az eltemetett, de évezredek múlva föltárulkozó reménvek.