Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-03 / 206. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁQ KEDD, 1991. SZEPT. 3. Aláírták a tűzszüneti egyezményt Magyar-jugoszláv találkozó Bécsben Belgrádban hétfőn hajnalban aláírták a jugoszláviai tűzszünetről szóló egyezményt és az EK megfigyelői tevékenységéről szóló memorandumot. Az okmányok aláírását hoszszú és áldatlan huzavona előzte meg, szerb részről végig ellenezték a dokumentumokat, de Hans van den Broek holland külügyminiszter, az EK miniszteri tanácsának elnöke hajthatatlan volt, s nem járult hozzá a szöveg megváltoztatásához. Az egyezményt végül Szerbia is elfogadta. főként amiatt, mert az nem tér ki a harcokkal kapcsolatos felelősség kérdésére, szemben a korábbi EK-állásponttal. A tűzszüneti egyezményt elsőként Stipe Mesic, az államelnökség elnöke, a fegyveres erők főparancsnoki minőségében írta alá, majd aláírta Ante Markovié szövetségi miniszterelnök és a hat köztársaság elnöke is. Az EK megfigyelőiről szóló dokumentumot rajtuk kívül ellátta kézjegyével Hans van den Broek is. A holland külügyminiszter az aláírási ünnepség után kijelentette: a legfontosabb most az, hogy az egyezményt tiszteletben is tartsák. Amint az egyezmény életbe lép fűzte hozzá - az Európai Közösségek elküldi Horvátországba megfigyelőit, s ezzel a Tizenkettek magukra vállalták a felelősség rájuk eső részét, s ugyanezt várják el a jugoszláv válság többi tényezőjétől is. Az egyezményt aláíró felek elhatározták: I. A Horvát Köztársaságban aktívan megvalósítják a fegyvernyugvást. Megállapodtak, hogy a fegyvemyugvás a következő tényezőkből áll: - Az erő alkalmazásának megszüntetése. - Minden fegyveres alakulat és minden fegyverrel rendelkező személy haladéktalanul és feltétel nélkül tartózkodik attól, hogy tüzet nyisson, s tartózkodik minden olyan tevékenységtói, amely fegyveres összetűzéseket vonhat maga után. - A szembenálló felek késedelem nélkül minden csapatmozdulatot beszüntetnek - leszámítva a visszavonulást célzó mozgást hogy elkerüljék a közvetlen érintkezést. Visszavonulnak a jelenlegi, illetve korábbi állásokba, amelyeket az ellenségeskedések idejéig elfoglaltak, illetve elfoglalnak. - A harcoló felek szétválnak és visszavonulnak olyan állásokba, •melyek legalább a kézifegyverek lőtávolságán kívül esnek. - Az aknavetőket és más fegyverzetet lőtávolon kívülre visszavonják. - Minden félkatonai erőt (a rendőri erőkön kívül) és minden nemreguláris alakulatot leszerelnek és feloszlatnak. - Leszerelik a Horvát Nemzeti Gárda tartalékos állományát, a Jugoszláv Néphadsereget visszavonják a laktanyákba, annak érdekében, hogy se az egyik, se a másik fél ne viseltessen előítélettel a megfigyelői tevékenység végrehajtásival kapcsolatban, - ez utóbbit a 2. pont szabja meg. A felek megállapodtak, hogy a fentiek hatékony betartását haladéktalanul biztosítják, és érvénybe léptetik. 2. A tűzszünet átfogó és hatékony ellenőrzése céljából az aláírd felek megállapodtak, hogy a fegyvernyugvást figyelemmel kísérő tevékenységet a Jugoszláv Néphadsereg, a horvát hatalmi szervek és az összecsapásokban részt vevő horvátországi szerb lakosság végzi. 3. A felek megállapodtak arról is, hogy a jugoszláv szerveken kívül az Európai Közösségek és tagállamai megfigyelői missziója kiszélesíti jelenlegi tevékenységét, hogy részt vehessen a fenti megállapodás végrehajtásinak nyomon követésében. Összhangban a tűzszüneti egyezményhez csatolt memorandum rendelkezéseivel, úgy, ahogy azt az Európai Közösségek és tagállamai előterjesztették. Az egyezményt aliíró felek kötelezik magukat arra, hogy szavatolják a megfigyelői misszió tagjainak biztonságát, s különösen azt, hogy szabatos utasítást adnak arra, hogy egyetlen alakulat, vagy egyén se merjen tüzet nyitni a misszióra, még a közelére sem. 4. A fegyvernyugvás minden megsértését jelentik a megfigyelői missziónak. (MTI) Megállapodással ért véget az a magyar-jugoszláv megbeszélés, amelyet a két ország kormányának képviselői vasárnap és hétfőn tartottak Bécsben, a helsinki folyamat államainak konfliktusmegelőző központjában. A találkozót a magyar fél kezdeményezte azzal a céllal, hogy Belgrád közvetlen konzultáció útján adjon magyarázatot a Magyarország tőszomszédságában végrehajtott katonai mozgásokra és a magyar légtér többszöri megsértésére, amely aggodalmat keltettek Magyarországon. Mint a bécsi találkozóról hétfőn délután kiadott magyar közlemény kinyilvánítja, a tárgyalás a helsinki folyamat 35 országának tavaly novemberben elfogadott, új bizalom- és biztonságerósító intézkedéseket tartalmazó dokumentuma alapján jött létre, miután Magyarországnak a helyzet tisztázását célzó írásos megkérésére a jugoszláv hatóságok nem adtak kielégítő választ. A találkozón a két kormány megbízottja - Gyarmati István nagykövet, a bécsi katonai-biztonsági tárgyalásokon résztvevő magyar küldöttség vezetője és Vladimír Bilandzic, a tárgyalások jugoszláv küldöttségének helyettes vezetője - megelégedéssel nyugtázta, hogy az utóbbi napokban a jugoszláv katonai gépek már nem sértették meg Magyarország légterét. A jugoszláv diplomata sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt, és megígérte: intézkedéseket tesznek arra, hogy az ilyen berepülések ne ismétlődhessenek meg. A magyar és a jugoszláv tárgyalófél egyaránt hasznosnak értékelte a találkozót. Hangsúlyozták az európai biztonsági és együttműködési folyamatban országaik által is vállalt kötelezettségek fontosságát, és reményüket fejezték ki, hogy az Európai Közösség legutóbbi kezdeményezésének elfogadása hozzájárul a jugoszláviai válság megoldásához. (MTI) Készülnek az EK megfigyelői A hétfőn aláírt jugoszláviai tűzszüneti megállapodás betartását felügyelő megfigyelők küldetéséről és a fegyverszünet tartóssága esetére összehívott békekonferenciáról tárgyalnak kedden Hágában az Európai Közösség tizenkét országának külügyminiszterei. Az eddig Jugoszláviában tevékenykedő mintegy ötven megfigyelő létszáma hat-hétszeresére nő, ráadásul a közösség a tizenkét tagállamon kívül négy más európai országot is be kíván vonni a misszióba. Amennyiben a tűzszünet működőképesnek bizonyul, még nagyobb szabású vállalkozás lesz a békeértekezlet megszervezése a közösség valamennyi országa és az összes jugoszláv felek részvételével. Tájékozott brüsszeli források szerint a Szovjetuniónak szánt 250 millió ECU-s humanitárius élelmiszersegély szállítása folytatódik viszont az nem ismeretes, hogy miként kapcsolódik ehhez az a 85 ezer tonnás közösségi élelmiszersegély, amelyről John Major brit minisztrelnök tett említést vasárnap Moszkvában. A Szovjtunió és tagköztársaságai támogatására szolgáló hosszabb távú tervek megvitatására hivatott közösségi csúcsértekezletre - amelynek valószínű dátumaként szeptember 13-14-et emlegettek - a legújabb tervek szerint várhatólag szeptember 30-án kerül sor. A hétfő hajnalban létrejött tűzszüneti megállapodás ellenére délben újabb harcok robbantak ki Horvátország középső részén, Pakrac városánál. A szemben álló felek aknavetőkkel és kézifegyverekkel lövik egymást, nem tudják, ki lőtt elsőként. Pakracol jelenleg a horvát erők ellenőrzik, a környező falvakban szerb állások vannak. Hajnalban lövöldözés volt Horvátország több más körzetében, például Szenllászlónál is. Eszék és Vukovár változatlanul blokád alatt van, a hadsereg laktanyái ellen nem intéztek újabb támadásokat. Mindkét várost a horvát erők továbbra is ellenőrzésü k alatt tartják, noha elestüket már napokkal ezelőtt csak órák kérdésének nevezték a szerb fegyveresek. (MTI) Biztosításunk garancia O k- GARANCIA BlZTOSlJÖ »:. RT. Köztársaságok most „A felbomló szovjet birodalom", „Dezintegráció", „Volt egyszer egy Szovjetunió" - ilyen és ehhez hasonló című cikkektől és térképektől hemzseg hónapok óta a világsajtó, holott a birodalom felbomlása csak a puccs utáni napokban vált valósággá. És azt sem tudja felelősséggel megmondani senki, hogy mi a fontosabb ebben az egész folyamatban: a Szovjetunió szétesése, avagy egy új, szabadabb, lazább, s éppen ezért erősebb gazdasági integráció megjelenése. Kelet-Európában illetve Ásziában. A Szovjetunió a mai nemzedékünk által ismert formájában többé nem létezik. Egyetlen olyan tagköztársasága sincs már, amely ne nyilvánította volna ki akaratát a teljes elszakadásra, illetve egy olyan új föderáció vagy konföderáció létrehozására, amelyben szuverén államként vehet részt. A puccs előtt összesen nyolc köztársaság mutatkozott késznek a Gorbacsov kínálta szerződés aláírására. Közülük Ukrajna a puccs után azonnal kikiáltotta függetlenségét s napokon belül Moldva is követte. A puccs a többi köztársaságban is felgyorsította az időt. A négy közép-ázsiai köztársaság még kommunista pártvezéreinek szoros ölelésében vegetált. Márciusban népszavazáson foglaltak állást a jelenlegi berendezkedés mellett, méghozzá hatásos többséggel. Múlt vasárnap azonban a kirgiz pártvezetés kollektíven lemondott és a köztársasági államügyész eljárást indított ellenük az államcsíny támogatásáért. Kirgizia, Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán még ezek után sem tette meg a döntő lépést az elszakadásra. A közép-ázsiai térség az unió legszegényebb körzete volt, az ottani muzulmán népek számára az orosz fennhatóság kulturális és gazdasági fennsőbbséget biztosított az iráni s afganisztáni elmaradottsághoz képest, mely délről övezi őket. A vallási-etnikai kötelékek különös erejét bizonyítja, hogy még ilyen körülmények között is megkötötték saját gazdasági-együttműködési egyezményüket, amely a moszkvai központi tervutasításos rendszer felszámolását célozta. Kazahsztán, amely évtizedekig az unió egyik legstabilabb területe volt, s túlnyomórészt orosz népességével engedelmes gyapotköztársaság, Nurszultan Nazarbajev elnök alatt, Közép-Ázsia emelkedő csillagának tekinthető. Nemcsak szuverenitását nyjlvánította ki (ezt a többi gyapotköztársaság is megtette), hanem a szemipalatyinszki atomkísérleti telep további használatát is megtiltotta. Ukrajna, amely múlt szombaton kiáltotta ki teljes függetlenségét, a Szovjetunió második legnagyobb tagországa volt, a maga ötvenmilliós lakosságával, ipari és mezőgazdasági tartalékaival valójában a legnagyobb veszteséget jelenti az unió számára. Egy űj integrációban való részvétele valószínűleg azon múlik majd, hogy az orosz kormány hajlandó lesz-e lemondani a Krím-félsziget birtoklásáról. E vitás terület Ukrajnához csatolása ugyanis lehetővé tenné Kijev számára, hogy az idegenforgalmi bevételek révén némi készpénzhez jusson a gazdaság totális átszervezésének kaotikus időszakában. Hasonlóképpen jólfejlett műszaki és mezőgazdasági alapokkal rendelkezik Belorusszia, amely nyugaton a legkonzervatívabb, s így leghűségesebb csatlósköztársaságnak számított. De csak vasárnapig, amikor Gyementyev elnök a puccs támogatása miatt lemondásra kényszerült. Moldva, amely borairól és könnyűiparáról nevezetes, Snegur elnökkel az élen kikiáltotta függetlenségét. Az elnök „Éljen sokáig a független Moldva" felkiáltással üdvözölte honfitársait, de a tény, hogy Románia elsőkétS sietett elismerni az űj köztársaságot, sokakat arra emlékeztetett, hogy a szovjet változásokkal olyan átalakulások kezdődtek Európában, amelyek végső soron az egész párizsi békerendszer felbomlását eredményezhetik. A három balti köztársaság helyzete abban különbözik a többitől, hogy előnyösebb gazdasági helyzetük, magasabb kultúrszintjük folytán, illetve a Molotov-Ribbentropp paktumban foglalt inzultus miatt, ezek a köztársaságok ez idő szerint semmiféle szövetségről nem akarnak hallani. Végezetül a Kaukázus: Grúzia és Örményország már a puccs előtt jelezte kiválási szándékát, míg az Örményországgal szomszédos Azerbajdzsán éppen azért maradt néma ebben a szovjetellenes kórusban, mert a Nagomij Karabah miatt kitört háborúban így remélt segítséget szerezni Moszkvától. (Atlantic) mmmzmsmmmmism&sim A zsidók többsége végleg távozik, pedig értük maga a Birodalom jött el Lengyelország felosztása után. Nincs több idejük várni a piacgazdaság jótékony pezsdülésére. Hamarosan eljöhet az idő, amikor az ukrajnai zsidóság hajdani központjában, Zsitomirban a lengyelországihoz hasonló nagy sikerű kiállításokat fognak rendezni a zsidók kultúrájáról, immár az érintettek nélkül. Iszák Bábel már 1920-ban ezt látta: ,A bőség zsíros szellemét megölték. Néma lakatok lógnak a bódékon, s a kocsiút gránitkockája ragyog, akár a halott tar koponyája". És ma? A lerombolt zsitomiri városközpont helyén óriási lebetonozott tér. Kong az ürességtől. Hangulatát a föléje tornyosuló szocreálban épített pártház adja meg. Nehezen találunk olyan embert, akitől a régi zsinagóga felől érdeklődhetnénk. A válasz többnyire vagy értetlenkedő elutasítás, vagy részletekbe menő kiselőadás arról, hogy melyiket mikor, hogyan rombolták le és most mi áll a helyén. Többször is végigmegyünk azon az utcán, ahol az egyetlen működő zsinagógának kell lennie. Nézzük a házakat, de nem tudunk rájönni melyik lehet. Aztán egyikünk falraszáradt tojásmaradványokat pillant meg. Helyben vagyunk. Vaszilij Petrovics az épület őre. miközben felveszi az épp eldobott cigarettát, azt mondja: - Szombaton fognak csak jönni, de már nagyon kevesen vannak. Aki tudott, már mind elutazott. Meggyújtja a csikket, köp egy hegyeset és bemegy kiszellőztetni a zsinagógát. A viszonylagos szabadság, amit a peresztrojka adott, az emigráció újabb hullámát indította el. A Nyugat utoljára a húszas években tapasztalt ehhez hasonlót. Akkor kétmillió, többnyire európai művelségű fehéremigráns érkezett Prágába, Berlinbe és Párizsba. Azóta sem volt a franciák fővárosában annyi művelt, nyelveket beszélő taxisofőr. Ma a frankfurti repülőtér tranzitvárójában aranyfogú, melegítőbe öltözött volgai németek méregetik a tőlük pár méterre álldogáló, ugyanabból az országból érkezett örményeket és zsidókat. Lvovban vagy Kijevben fel sem figyeltek volna egymásra. Az utcákat járva, mi is hiába vizsgáljuk hosszasan az emberek arcát, nagy sokára tudjuk csak eldönteni, milyen nációt is látunk valójában. Az ország lakójának - ha érdekei úgy kívánják - egy pillanat is elég, hogy megkü lönböztesse a grúzt a görögtől, az oroszt a zsidótól. A Szovjetunió - a működés módszertana (2.) Hontalanok birodalma Meghökkentő, hogy a különböző kultúrákból és történelmekből összetákolt kontinensnyi országban mennyire hasonló az embereket körülvevő tárgyi világ. Több ezer kilométerre egymástól egy kaptafára készült, funkció nélküli terek, ugyanúgy nem illeszkedő ajtók, egyformán ütött-kopott sáros trolibuszok. A birodalmi lét egyneműsítette a gesztusokat, hasonlóvá tette a hétköznapi emberi reakciókat, csak a régmúlt idők utazóit csodálkozásra késztető népek sokféleségét tette még gazdagabbá. Mára úgy tűnik, ez a sokféleség is szűnőben van. birodalom polgára az akcentusból is tévedhetetlenül meghatározhatná az illető hovatartozását, de nem foglalkozik már ilyesmivel. Meg egyébként is. mostanában csak két kategória valamelyikébe sorolja magát. Az egyikbe tartoznak a nem oroszok, akik az oroszokat a birodalommal, nemzeti érzéseik sárba tiprásával azonosítják. A másikba kerültek maguk az oroszok, akik nem értik, miért azonosítják őket azzal a birodalommal, melyben ők élnek talán a legrosszabbul és ha nem is a legtöbbet, de bizonyára a legtovább szenvedtek. A cári birodalom alattvalójának igazából nem tetszett sem a cár, sem a birodalom, de azért Oroszországot lakhatónak tekintette. A népek többsége ott élt, ahol ősei is, s azt csinálta, amihez értett. A majd 200 nemzetiség engedelmesen elfogadta a társadalmi munkamegosztásban neki szánt szerepet. A pincérek a tatárok közül kerültek ki, mivel hitük miatt nem ittak. A gazdatisztek az akkurátus baltiak, a vándorkereskedők, vagy ahogy a nép nevezte őket az ofenyik (athéniek), görögök voltak. A történelem során mindvégig terjeszkedő Oroszország asszimilált, megnyert, lefizetett és büntetett. Birodalmi voltából adódóan a hatalomgyakorlás alappillére számára nem a nemzetek voltak, hanem az állam, melyben mindenkinek és mindennek megvolt a maga helye. A bolsevik vezetőknek semmi baja nem volt a birodalommal, sőt azt világméretűvé akarták kiterjeszteni. Ellenben gyökeresen meg akarták változtatni a régi társadalmi rendet. A fő kérdés számukra nem az állam, hanem az utópia, az eszme lett, melynek hordozója a párt szűk elitje. Meggyőződéssel hirdették azt. hogy érdekeik nemcsak az egyénen, de szociális rétegeken, egész népeken is fölülálíhatnak. Ha az idea úgy kívánta, nem volt lehetetlen számukra semmi. Előbb tönkretettek, elsorvasztottak mindent, ami orosz, hogy megnyerjék ezzel a többieket. Ezután a megnyomorított oroszokat ^gyenőbbé tették az egyenlők között". A harmincas évek végén a vezérek térképek fölé hajolva megkezdték a homo sovieticus összegyúrását. Alapanyag az addigra elhatalmasodó félelem és kiszolgáltatottság, ezt fűszerezték meg etnográfiai térképek átrajzolásával. Az „ellenséges elemek" elleni küzdelem folytatásaként felfogható kitelepítések során mindenkinek azt írták a számlájára, ami a régi rendszerben tőle elválaszthatatlan sajátja volt. Európai országnyi határkörzeteket tisztítottak meg a megbízhatatlan elemektől (értsd az ott élő népektől). Százezernél több koreait Távol-Keletről Közép-Ázsiába, többszázezer lengyelt Kazahsztánba száműzlek. A háború kitörése után pár hónappal, mikor a fibnton égetően szükség volt minden szállítóeszközre, több mint egymillió volgai németet deportáltak Szovjetunió belső területeire. A hátországban minden tökéletesen működött. Ahogyan előrehaladt a Kaukázus és a Krím felszabadítása, úgy váltak hazátlanná az őshonos tatárok, csecsenek és ingusok. mintegy 650 ezren. A Feketetenger melléki görögök, akik nem átallották a német megszállás alatt eredeti szakmájukat, azaz a kereskedést folytatni, kollaboránsként szintén nem kerülhették el büntetésüket. Az idén júliusban - több évtizednyi késéssel érvénybe lépett az a törvény, amely a kitelepített népek problémáit hivatott megoldani. Ez tartalmazza minden érintett nemzet számára a politikai, kulturális, szociális és területi rehabilitációt. Ugyanakkor van egy kitétele: nem érheti semmiféle hátrány azokat, akik a kitelepített népek helyén élnek. Miután a deportáltak helyére többezer kilométerről másokat hoztak, az új rendnek sikerült a reménytelenségig összekeverni a népeket. Az Osvölgyi vérengzések. Hegyi Karabah és Észak-Oszétia megannyi előhírnöke lehet a fájdalmas és véres szétválásnak. Ezek után mit lehet megoldani ezzel a törvénnyel? Igaza van A. Szolzsenyicinnek: a régi határokat emberi sorsokon, családok millióin keresztül lehetne csak meghúzni. Egyre idegesebben készülnek az oroszok is. Igaz, nem külföldre, hanem Oroszország felé tartanak. Hazájukba, ahol igazán nem kellenek senkinek. A más köztársaságokban lakó birodalmi főpolgár többsége, ha tudna, azonnal elindulna. Még az is, aki már rég meghonosodott és együttérez az őslakosokkal. De a bizonytalanság és a félelem nagy úr. - ./Rettegünk - mondja a kis fizetését könyvspekulációval kiegészítő újdonsült orosz ismerősünk. az egyik lvovi főiskola tanára. - Elutaznánk, amilyen gyorsan csak lehet. De hová? Hogyan? A lakások privatizációja el sem kezdődött, máshogyan nem tudunk pénzhez jutni. A csere lehetetlen, de ki is cserélne ilyenre - mutat körbe nyomorúságos szobáján. TÓTH SZERGEJ - KOVÁCS ANDRÁS A Délmagyarország kiküldött munkatársainak ukrajnai riportját támogatták: GABODESSZA Első Magyar-Ukrán Termeltetési és Kereskedelmi Kft. (Szeged, Hqnóczi u. 18.) ésa Iá VOLÁNSPORT KFT AUTÓKÖLCSÖNZŐ (Forás Gyógyüdülő Szeged, Gyapjas Pál u. 16-24.)