Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-10 / 212. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPT. 12. DÉLMAGYARORSZÁG DM MELLÉKLET 7 Orosz zsiványdalok A pályaudvar - tiszta kupleráj... A pályaudvar - tiszta kupleráj. Dohányt elő, a kolhozig jegy is kell. Hiszen a buliból kiszálltam, vége már. Jól indult, mégis becsúszott a gikszer. Fogd hát fel, góré, szép nyugodtan ott ülök, Spinéket skubizok, fánkot kajolva, De az a frájer hozzámsündörög: „Figyelj, haver, dobjál meg engem egy kilóval!" A lelki békémnek, mit mondjak, vége lett, A halefet mindjárt beléje mártsam? De öntudatra oktattak a lágerek, S még torkon sem ragadtam toleránsán. Adjam neki munkával szerzett pénzemet? Csontoztam én is, ez ne higgye, azfer. Beolvasok neki: „Kolléga, kopj le, mert Sehogy se tetszik a pofád, le faszfej!" „Nem köntörfalazok, na, kopj le már, Aszondom én: a törvényt tartsd be, Hisz egy kilóért rád a kóter rácsa vár, S a zóna nem tréfadolog, te pancser." Ő meg pofátlanul - ki hinné róla ezt? Bokszerrel támadt s éppen a pofámba... Az akaraterőmnek vége lett, S én itt vagyok, de őa hullaházban. Fogd hát fel, góré, rámszakadt a kupleráj, Behoztak, arcom ég a szégyenpírtól, Hiszen a buliból kiszálltam, vége már, Add vissza, kérlek, a szabaduló papírom! A kiskocsmánkban szeretek mulatni... A kiskocsmánkban szeretek mulatni, Hol minden este jól be lehet rúgni, Dohány a zsebben; tölts nekem, de jót! Komáljatok hát engemet, csajok! Ej, ti srácok, Nagy zsiványok. Komák, haverok, barátok! Hej, sivár az élet, Aranyfogakkal rágok, Csontból voltak régen, De megvert az átok. Zakóban ülnek jampi-jampecek. Kezükben ott a stukke-stukkerek. Hófehér az ingük - keményítve jó. De trutymó az élet- egy illúzió. Ej, ti srácok. Nagy zsiványok. Komák, haverok, barátok! Hej; sivár az élet, Könnyen szerzett steksz, Régen frájer voltál, Most lopni mehetsz. Az asztalon a poha-poharak, Pala-palackok állnak sorfalat. Dohány a zsebben; tölts nekem, de jót! Smároljatok hát énvelem, csajok! Ej, ti srácok, Nagy zsiványok. Komák, haverok, barátok! Hej, sivár az élet, Aranyfogakkal rágok, Csontból voltak régen, De megvert az átok. Baka István fordításai A fotókat az Ogonyokból és a Lityeraturnaja Gazetából vettük