Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-10 / 212. szám

KULTÁRA 5 Ha kedd van, akkor éz Belgium. Ahol - az ország mérsékelt égövi fekvésének megfelelően - beköszöntött az ősz. A mérsékelt égövi országokban ugyanis általában négy évszak van, és a nyár után az ősz következik, ahogy majd az őszt a tél követi, s tél után a tavasz érkezik. Ezen a renden ember még nem változtatott, bár egy-egy évszakváltás után igazán föl lehetne vetni a felelősség kérdését. Ha ősz van, s mégis tovább tart a nyári meleg, akkor meg kell támadni a Napot, hogy van-é alkotmányos joga melegnek lennie oly nagyon. Ha szeptember novemberi hajnalokat idéz a hidegével, akkor igazolóbizottságok elé kell. citálni mindkét hónapot, igazolandó, miért hagyták el kijelölt helyüket? A renitenseket pedig: a váratlanul kitörő nyári záport, égy édes-poros májusi estét, a kökényekel csipkedő dér harapós kedvét vagy a téli délutánok hatalmas csöndjeit, nos azokat bele kell írni a Nagy Fehér Könyvekbe, mindenki lássa: így járnak az évszakok árulói! Nem is beszélve a jégesőkről, hurrikánokról, hideg- és melegrekordokról. Velük végezzenek a rögtönítélő bíróságok kíméletlenül körültekintő, kíméletlenül szakszerű és alkotányos és legitim és szabadon választott és nemzettesti és népakarati és a keresztény erkölcsöket is, meg a demokrácia általános állapotát is és a piacgazdaság építésének jelenlegi szakaszát is figyelembe vevő. azt szem elől nem tévesztő, azt mindenkor és mindenben kiszolgáló, hiszen ezzel valójában a múlt progresszív hagyományait, a dicső elődöket is, a megalkuvást nem ismerő héroszok emlékezetét is szolgáló, igazságos ítéletei! Miért képtelenség ez? Miérf volna képtelenség a természet erőit emberi bírók döntéseire bízni, hiszen olyan emberi bírák is gyakran akadnak, akik a történelmet akarják megjogszabályozni. Belgiumban most éppen Negyven Évnek hívják azt a történelmi időt, mely fölött ítélni akarnak a magukban a bírót bizonyossággal meglelők. Egész pontosan A; Elmúlt Negyven Évnek kell a törvényszék előtt felelnie. Volt már ilyen. Annyira volt, hogy csak azok nem unják, akik szeretik a megvalósult próféciákat, mert akkor vagy mártirok vagy vérbírók lelierriek vagy'az a tömeg, amelynek éppen ..szerepe" van a történelem alakításában. Pedig, amit ők történelemnek neveznek, az nem az. Aj csupán az időjárás. Hogy esik-e vagy fúj? Annak az évszakokhoz semmi köze. AJ csupán a politika. Azok politikája, akik csinálják. Ellenség kell? Lesz ellenség! Hűbéri lánc kell. alamizsna, udvari bolond? Lesz elég. Cukor kell? Mutassátok a szátokat! Korbács kell? Jó flagellánsok, elő a jó példával, való elöljárással! Lesz hiszti, lesz krími; a belga parasztnak go-go göríök és 3 órás beszéd hetente háromszor, a belga munkásnak orr a szakszervezet, az indiai vasérc, a szovjet uszály - tényleg, nekik alig találtak ki valami újat - ott van hatalmának drága emléké. AJ értelmiség is megkapja: sajtószabadság, melyben a szavai ölnek, a ázatok 'sökkréráiiiáftJfámi után majd nem kell a szó: s lesznek azfrt a tettnek emberei azután. Hp eljön4 tetteknek rdejé\ - v.i(: ; "A - , .i;,\nnVvHW . ••Mw-vőe" így telik napra nap Belgiumban. így hetek és hónapok, évszakok, évtizedek vagy századak. Akarják bárhogy, (gy teszik. Ez az életük. Miért volna másként ezen az őszön. Amikor az árnyékok megnőnek és mind hosszabbak az éjszakák. BALOG JÓZSÉF Versenyelőzetes a Konziban Venezia e Napoli előadásával valóságos zsánerképeket festett a városokról. A Rigoletto parafrázissal elénk idézte a szerencsétlen, tragikus sorsú udvari bolondot. Az Esz-dúr Paganini-etűd fergeteges tempójú skáláival és kettőzött oktávjaival keményen feladja a leckét még a legképzettebb zongoristának is. Gács Anikónak azonban éz a briliáns technikai tudást igénylő darab sem okozott problémát, előadását magabiztosság, könnyedség jellemezte. A VI. Magyar Rapszódia feszes ritmusú I. tétele komoly fizikai energiát kíván az előadótól. A fiatal zongorista e mű bemutatásakor arról győzte meg a közönséget, hogy ilyen szempontból is felkészült. A hangverseny befejező darabja a h-moll szonáta volt, melynek előadása, érzelmi megközelítése annak idején Bartóknak és Dohnányinak is problémát okozott, így merész választás volt. Összességében, Gács Anikó zongorajátéka nagy élmény volt, melyet a közönség lelkes tapsa is jelzett. Érdemes lecz szereplését a versenyen is figyelemmt! kísérni. Bizonyára a koncert minden résztvevője őszintén szurkol majd érte. c ' GRESO ÉRÍZSÉBET Liszt-zongoramuzsikával kezdte meg szokásos házikoncertjeit ez évben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola. Gács Anikó ötödéves zeneakadémista mutatta rendkívül sokszínű, igényes műsorát, amellyel a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyre készül. Liszt zongoraművészetének legendás híre, káprázatos hangszerjátszó készsége még a mai muzsikusok és zenerajongók előtt is fogalom. A zeneszerző lenyűgöző személyiségét, mindenre fogékony képzelőerejét, érzékenységét éppúgy tükrözik művei, mint virtuóz technikai tudását. A hangverseny műsorának összeállításán, a művek kidolgozásán végig érezhető volt a fiaial zongorista tanárának. Zempléni Kornélnak értő-féltő segítése. Megható volt, ahogy feszült figyelemmel kísérte tanítványa játékát és a szünetben szerényen hárította el a hozzá intézett gratulációkat. Gács Anikóra méltán lehet büszke mestere. Zongorajátéka mágnesként vonzza a figyelmet, a hallgatóság egy másodpercre sem tud kikapcsolni egyszerűen muszáj odafigyelni rá. A Sposalizio (Eljegyzés) az Annees de Pélerinage-ból gyöngyöző futamait könnyedén, finom lírai részeit nagy átéléssel tolmácsolta. Az olaszos melódiákat feldolgozó Szegedi Dalnokverseny Szerepet nyerhetnek A verseny Reggel fél tíz körül három csoportozat gyülekezett a színháznál. Egy turistabusz utasai áz épületet készültek körbenézni, egy kisebb esküvői kompánia fötóztatta magát az első emeleti társalgóban, a . földszinten pedig a dalnokversenyre gyűlt a tömeg. Az operabarátok szendviccsel, kávéval, üdítővel várták a versenyzőket, a zsűri) és az érdeklődőket. .Zártkörű" hirdették a •selejtezőt, de azért aki erősen érdeklődött, bejuthatott. Volt a nézőtéren ráérő magánénekes, karnagy, kórustagoki énektanárok, családtagok, no meg a tévé, amely mindent filmre vett. A beénekléstól az eredményhirdetésig. A versenyt Mozart A varázsfuvola című operájának öt szerepére írták ki. A győztes díja, hogy a szerepet kétszer elénekelheti a Szegedi Nemzeti Színház előadásán. A tegnapi selejtezőben egy, a ma esti döntőben egy másik áriát kell énekelniük. Kivéve Paminát, akinek egyetlen áriája van csak a darabban. Pedig Paminából volt a legtöbb; 11 énekesnő pályázott a szerepre. Ezen kívül 4 Papageno, 6 Tamino, 10 Sarastro és 5 Éj királynője jelentkezett. A versenyzők A doyen az.59 éves Máté Károly Kálmán volt, Sarastro-F-dúr áriáját énekelte szép hangon, fenséggel. A . szünetben váltottunk szót. , , . +• Mér' nem olyat kérdez, aki döntÜbe jut? - mondja nevetve * Nekem nem főhivatásúm az énékles, bár 1985-ben megszereztem a -Pá I'harmóniától a működési enge• délyt. Egyébként a Ni.kex Kereskedelmi Rt.-nél dolgozom, osztályvezető vagyok. A Budai Operatársulatban énekelek 1973-tól; Sarastrőt, Mefisztó Rondóját a Faustbői, Falsfaff Bordalát A windsori víg nőkből, de csináltunk operakereszmetszeteket is épp A varázsfuvolából vagy a Don Carlosból. Sohasem versenyeztem még, de most eljöttem, csak a magam kipróbálására. - No és elégedett a teljesítményével? - Sok szép hangú basszust hallottam, úgy gondolom, és én a mezőny második harmadában helyezkedem el, d.e azért nem az utolsók között. Magas, karcsú lány talpig feketében. Nem lehet kérdéses, melyik szerepre pályázik. Amikor a délelőtti Munkában a zsűri mm>msmgmíiszi Orfeus énekétől a monda szerint megszelídültek a vizek, az erdők, és az ég állatai. Akik dalnokversenyre mennek, bizonyára hisznek az emberi hang csodatévő hatalmában. Ötvenketten neveztek, harminchatan indultak el a Szegedi Operabarátok és a színház operatagozatának énekversenyén. Korhatárok, kategóriák nem voltak, i''^é^írtf lépetlTSl lefkes amatőr az operaházi magánénekessel, és /eneakadémistával, huszonéves leány az őszütő szalállú-halántékú úrral. t Hallhattunk tobbvzép hangot, s akadt néhány olyan énekes is, aki rendelkezik Orfeus hatalmával. program zárásaként elénekli az Éj királynőjének I. felvonásbeli áriáját, zúg a taps, mindenki felfedezésről beszél. A tapasztaltabbak csak mosolyognak, hiszen Miklósa Erika pár éve egy szegedi konzervatóriumi vizsgán már ugyanezt produkálta. - Nem járok Zeneakadémiára, az Operaház szerződtetett, azt mondták, ott majd megtanulok mindent. Komióssy Erzsébet az énektanárom. Elénekeltem Ceprano grófnét a Rigolettóból, hamarosan beállok az Albert Heringbe, és megkaptam a Falstaff Annuskáját is. Hárman jöttek el a Nemzeti Színház kó<usából, őket Gergor József külön kiemelte az értékelésnél. Különösen Kismarton Ilona aratott szép sikrt Paminaként. Három fiatal énekest már ismerhettünk az Operastúdió Varázsfuvola előadásáról. Gémes Szilvia. Fazekas Zoltán és Lőrincz Zoltán úgy tűnik, kihasználták a hazai pálya előnyét: mindhárman a döntőbe dalolták magukat. Váradi Mariannának sem teljesen idegen ez a színpad, az elmúlt évadban Norinaként vendégeskedett nálunk a Don Pasqualéban. Most a pécsi társulat tagja. Szép basszus szólal meg a színpadon. Akinek a torkából jön, van vagy két méter. Ahogy formálja a frázisokat, köti a hangokat, furcsa érzésem támad. Valter Ferenc bizonyára sokat hallgatja Gregor József lemezeit... A zongorakísérő A szünertben zsong a hall. Szendvicset majszolunk, kicseréljük JATE - pénz - hiány a tippjeinket, gratulálunk annak, aki szépen énekelt. Oberfrank Péter tegnap tizenegy alkalommal kísérte Pamina g-moll áriáját. - Nem unod? - Igyekszem alkalmazkodni mindenkihez, sajnos nem tudtunk próbálni, remélem a holnap esti döntő előtt erre lesz lehetőségünk. Az eredmény Fél öt után néhány perccel Gregor József és Csernay László a zsűri nevében fölkapaszkodnak a színpadra és eredményt hirdetnek. Minden szerepben hárman jutnak a döntőbe. Kivéve Taminót. Mivel erre kevesen jelentkeztek, és a színvonal sem volt mindig megfelelő, azért csak két Tamino énekli el holnap a Képáriát: Györgyfi József és Mocskonyi Brúnó. Amit megspóroltak Taminóban, elköltötték Paminára, ahol négy hölgy jutott a fináléba: Adrigán Judit, Fülöp Zsuzsanna. Gémes Szilvia és Váradi Marianna. További továbbjutók: az Éj királynője: Miklósa Erika. Pánti Anna és Zaiay Lídia; Sarastro: Koltai Zoltán, Lőrincz Zoltán és Valter Ferenc, Papageno: Fazekas Zoltán, Flier Lajos Sándor és Zámbó Géza. A vélemények Acél Ervin: Jó dolog, hogy ennyi ember elindul egy ilyen versenyen. A sok fiatal énekes között mindig akadt egy-két szép, továbbképzésre érdemes hang. Számomra feltűnő viszont, hogy az énekesek többsége zeneileg mennyire felkészületlen volt. Nagyon meghallatszott, ki az, aki dolgozott már életében karmesterrel. Gregor József: Amit itt hallottunk, az a magyar énektanítás csődje. Most ért be annak a gyümölcse, hogy éveken át hozzá nem értő emberek tanítottak énekel. Akinek nincs megfelelő hangja, annak az elsó énekórán azt kell mondani, hogy köszönjük szépen, tessék mást megpróbálni. Feltűnő volt az is, hogy milyen sok szép, de rosszul képzett hangot hallhattunk. Szerencsére akadt azonban nem egy tehetséges fiatal, és talán olyan is, akire azt mondhatjuk, hogy felfedezés - s ez már nem rossz arány. Az viszont nagy örömmel tölt el, hogy a szegedi énekiskola, különösen Berdál Valéria növendékei milyen jól szerepeltek. Nem lehet véletlen, hogy az ó tanítványai sorra aratják a sikereket. Döntő; ma este 7-kor - közönség előtt. MÁROK TAMÁS Pénzhiány a felsőoktatásban címmel szegedi körképet adtunk szeptember 4.,-i számunkban arról, miféle anyagi nehézségekkel kell szembenézni, már az ősz folyamán az egyetemeknek és a főiskoláknak. A József Attila Tudományegyetem helyzetéről szóló sorok pontatlan információt is tartalmaztak: a gazdasági főigazgató közlésére hivatkozva azt írtam, hogy a költségvetési hiány miatt valószínűleg le kell mondani az egyetemi tudományos kiadványok, illetve a külföldi folyóiratok előfizetésének költségvetési támogatásáról. Ezzel szemben az a valóság, hogy az egyetem előfizette a külföldi folyóiratokat, rendezte az 1992-es előfizetési számlákat, és a későbbiekben sem szándékozik lemondani a folyóiratok és a tudományos közlemények költségvetési támogatásáról - közölte tegnap, immár nem szóban, hanem helyesbítést kérő levélben a gazdasági főigazgató. Azt is tőle tudom, hogy a kqrábbi években, ilyentájt, póthitelt kapott az egyetem a minisztériumtól például a drága külföldi folyóiratokra. Az idén nem biztatja a főhatóság az intézményt azzal, hogy ismét lesz póthitel, ellenkezőleg. Mármost látható talán, hogy az intézményi gazdálkodás bonyolult dolog; mégis bátorkodom mindehhez hozzáfűzni: az is valóság lehet, hogy a meg nem kapott pénz hiányozni fog - valahol. Nyilván jól tudják ezt az egyetem oktatói is, ezért kelthetett riadalmat a fönt említett cikk következő mondata:,,Bár a különféle pályázatokon nyert összegek általában meghatározott célra fordíthatók, nem lehetetlen, hogy pályázati, alapítványi pénzekből lehet pótolni a költségvetési hiány egy részét." Ezt a gazdasági főigazgató a következőképpen helyesbíti: „A kutatási pénzeszközök tervezésénél a 279/ 1991. sz. Egyetemi Tanácsi határozat szerint a kötelezően megállapított rezsi mértéke a nettó vállalási díj 10%-a." Ha az egyetemi riadalmak meg a fönti két mondat összefüggéseit próbálom fölfedezni, azt kell hinnem, hogy az egyetemi oktatók gyanakodni kezdetek: a 10 %-nál többet akarnának „központosítani" a kutatásra szánt pénzeikbői? Nos, nem, a gazdasági főigazgató csak erre a 10%-ra célzott. Mindeme pontosítások után még annyit, hogy az egyetemi riadozásoknak valódi oka lehet egy-egy pontatlan információ, s méginkább az a sajnálatos tény, hogy 37 millió forint hiányzik az intézmény működési költségeire szánt összegből ahogy ezt a múlt héten közöltük. Új információ, hogy további 20 millió hiányzik az egyéb költségvetési rubrikákról, s nemcsak papíron. Valóságosan. S~E