Délmagyarország, 1991. szeptember (81. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-02 / 205. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. SZEPT. 2. Van baj elég. Déli határunknál városokat lőnek rommá, az ország légteréből katonai repülőgépek tüzelnek vissza Jugoszláviába, az emberek menekülnek, immár 12 ezer jugoszláv állampolgár keres menedéket Magyarországon. A világpolitika legnagyobb - talán évszázados - jelentőségű eseménye mégsem itt - a Szovjetunióban történt az elmúlt héten. Egyik napról a másikra felfüggesztették a kommunista pártot. Egy egypártrendszerű államban megszűnt az egyetlen párt működése. A jelenkori történelemben egyedülálló módon egy kommunista berendezkedésűnek mondott ország kommunista párt nélkül maradt. (Pártnélküli egypártrendszer) A volt szocialista tömb utótörténetében mindeddig egyetlen esetben próbálták meg hivatalosan betiltani az addig egyeduralkodó kommunista pártot. 1990 januárjában történt, Bukarestben, az akkor még úgynevezett román forradalom egyhónapos „évfordulóján". Iliescu, a későbbi elnök egy harckocsi tetején állva, a tömegtől láthatólag megittasodottan minden előzmény nélkül kijelentette, hogy e pillanattól kezdve hivatalosan nincs többé RKP. Aztán, alig telt el egy óra és visszavonta, ám akkor már egy épület ablakából beszélt. Később az a hír járta, valahonnan figyelmeztették (hogy honnan, abban mindenki egyetértett): erről nem volt szó. De a legmerészebbek sem gondolhatták, hogy eljön az idő, amikor Mihail Gorbacsov maga kéri fel a szovjet Legfelsőbb Tanácsot: rendeletben függessze fel az SZKP tevékenységét, vagyonát zárolja, és oszlassa fel azt a mammut-apparátust, amely a világ legnépesebb pártjának szervezetét jelentette - eddig. A szovjet parlament pedig - csütörtökön - szinte egyhangúlag meghozta e döntést, s ezzel létrehozta a világ első pártnélküli egypártrendszerét. (Szamárbőr) Antall József kedves szavával élve szamárság azt gondolni, hogy létezne a világban egyetlen épkézláb demokrácia is, amely örült volna a puccs győzelmének. A bukás után azonban mégis több állam- és kormányfőnek magyarázkodnia kellett e szamárság miatt. Miért, miért nem, a puccs hírére nyilatkozó vezető politikusok egyik-másik mondatában ott bujkált az óvatosság. Mitterrand is, Cossiga is kijelentette: országa a Szovjetunióval, mint állammal, és nem a gorbacsovi szovjet vezetéssel tart fenn kapcsolatot, s történjék bármi, a diplomáciai viszony megszakítása nem valószínű. Vagyis: ha a puccs sikerül, akkor sincs pánik. Aztán, az események alakulása nyomán, miért, miért nem, ez a tétel rendre kimaradt a nyilatkozatokból. Mitterrand bosszúsan, Cossiga legyintve utasította vissza a rosszmájú feltételezéseket, s eleve azt is, hogy komolyan számoltak volna a puccs sikerével. Moszkva azonban kíméletlen volt. Az újjászervezett szovjet külügyi vezetés kereken kimondta: a Nyugat bizonytalannak mutatkozott a puccs kimenetelének megítélésében, s ennek okául a szovjet külügyi diplomaták opportunizmusát jelölte meg. A közlemény szerint a szovjet nagykövetek szinte valamennyien szolgálatkészen átadták a rendkívüli bizottság üzeneteit és nyilatkozatait az illető kormányoknak. Azok pedig, látván, hogy a szovjet diplomáciai csatornák kiválóan működnek, eleinte nem sejthették, hogy a puccs dilettáns dolog lesz. A mundér becsületét egyetlen nagykövet mentette meg: a Prágába akkreditált Borisz Pankin. Belőle lett a külügyminiszter. (A bukott puccs győzelme) A puccs látványosat bukott, de ha feltételezzük, hogy az új szovjet szövetségi szerződés aláírása ellen szervezték, akkor elérte a célját. A hét folyamán a szovjet parlament legválságosabb eseménye a szerződés vitája volt - a Gorbcsov által már késznek tudott szerződés-tervezetet már korábbi kidolgozói sem találják jónak. Az előkészítés elhúzódó stádiuma is sejttette, hogy a végső tervezet egy kompromisszum-halmaz lesz, s aki aláírja, nem könnyebbül meg ettől. A tervezet, holott éppenséggel a konzervatívok ellen irányult, magában hordozta a konzervatív nyomás eredményét, a kompromisszumokat. Ilyen körülmények között egy konzervatív hatalomátvételi kísérlet sem sikerével, sem bukásával nem hagyhatta érintetlenül. Sikerével azért nem, mert az a teljes centralizációt hozta volna; bukásával pedig elvesztette erejét, s ezáltal eltörlődött az a konzervatív erő, amely még kompromisszumra késztethette a köztársaságokat. Különös helyzet alakult ki. Egyrészt Gorbacsov, mint koordinátor elvesztette egyeztető szerepét, másrészt pedig Borisz Jelcinre, aki eddig gondtalanul támogathatta a köztársaságok függetlenedését, egyszerre új felelősség hárult. Az ellentábor elolvadt, Jelcin az orosz érdekeknek megfelelően kénytelen most már maga fellépni a Szovjetunió széthullása ellen, s ettől egy újabb fordulat következett be. A függetlenedni kívánó köztársaságok egyszerre mondtak nemet Gorbacsovnak és Jelcinnek. Előbbinek azért, mert tovább ajánlotta a szerződés régi változatát, utóbbi viszont olyan verzióval állt elő, amelyben még a „biztos vevő" Nazarbajev is csapdát, vagyis egy új alárendelt szerepet sejtett. Nem csoda, hiszen Jelcin tervének sem Ukrajna, sem Kazahsztán felé nem volt a legjobb reklám az orosz vezetés határmódosftási igénye. Nazarbajev kazah elnök már a Legfelsőbb Tanács ülésének keddi napján bejelentette, hogy legfennebb konföderációról lehet szó, olyan szerveződésről, amelyben független köztársaságok vennének részt, önálló külpolitikával, saját gazdasággal és hadsereggel. A kazah elnök szerint egyedül,a határvédelem tartoznék a szövetségi feladatkörbe, no meg egy jótékony gazdasági koordináció az önálló köztársaságok közön. De a függetlenség marad. Innentől kezdve aztán a szövetségi szerződés vitája a szovjet parlament ülésén úgyszólván bedugult. Anatolij Szobcsak, az orosz elnök helyettese sietve Ukrajnába utazott, s ott Kravcsuk elnökkel megkötötte a szovjet történelem első olyan paktumát, amelynek előkészítésében a szövetségi vezetésnek egyáltalán nem volt szerepe. Az értékelések szerint könnyen meglehet, hogy az orosz-ukrán „ideiglenes" egyezmény (közösen lépnek fel a szövetség dezintegrációja ellen) meghatározza majd a szovjet szövetség jövőjét. SOMOGYI P. SÁNDOR Bányásznapon - Válságos időszakot él át a hazai szénbányászat, a bányavállalatok egy része ezért nem is tudta saját erőforrásából előteremteni a megérdemelt munkáért járó hagyományos bányásznapi hűségjutalmat jellemezte az iparág helyzetét Szabad György, az Országgyűlés elnöke azon az ünnepségen, amelyet szombaton Tatabányán rendeztek a bányásznap és az európai városok találkozójának alkalmából. Bejelentette: ezeknél a vállalatoknál sem maradt el a hűségpénz kifizetése, mert a kormány hitelt adott erre a célra a gondokkal küszködőknek, amire azért nyílt lehetőség, mert a Parlament előrelátóan hozzájárult olyan vésztartalék képzéséhez, amit a kormány indokolt esetben és szigorú ellenőrzés mellett ilyen célra is felhasználhat. * Öt, magát baloldalinak valló párt, illetve társadalmi tömörülés országosan ismert vezetőinek - Bdtonyi Sándor (Szolidaritási Szakszervezeti Munkásszövetség), Csintalan Sándor (Magyar Szocialista Párt), Kővár Gyula (Független Magyar Demokrata Párt), Rajnai Zoltán (Vállalkozók Pártja) és Zenkovics Zoltán (Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületének Országos Szövetsége) - részvételével politikai fórumot rendeztek vasárnap Tatabányán. Az „egységben az erő" jelszóval a 41. bányásznap programja közt szereplő eszmecserén a munkások, munkavállalók mai és jövőbeni helyzetéről, érdekvédelméről esett elsősorban szó. * - A bányászat sorsárái lehet és kell is a piaci szempontok alapján dönteni, de bűnös és felelőtlen politika lenne, ha hasonló meggondolásokból hagynák ellehetetlenülni a bányászokat. - Ezt hangsúlyozta Szűrös Mátyás, a Parlament alelnöke szombaton Várpalotán, a Veszprémi Szénbányák Vállalat központi bányásznapi ünnepségén. Majd így folytatta: a szerkezetátalakítás során szüksége van a bányászatnak a költségvetési segítségre, ez nem alamizsna, hanem a társadalom jól felfogott érdekében hozott áldozat. Rámutatott, hogy a bányászoknak már elegük van az „egyszer fent, másszor lent"-ből. Az átgondolatlan, egyre változó energiapolitikai koncepciók ugyanis a hazai bányászkodást vagy a külgazdasági körülmények alakulása elleni gyógyírnak szánták, vagy pedig elsorvasztásra ítélték. Ettől a csapongásról leginkább a bányászok szenvedtek, akiknek szakmájuk nemcsak munkát, hanem hivatást, kötődést, életformát is jelem. Tanévnyitók A pápai Református Kollégium Gimnáziumának 460 tanévét nyitották meg vasárnap a 39 éves elhallgattatás után. A tanévnyitó istentiszteleten és ünnepségen részt vett Antall József miniszterelnök és kormányának három tagja: Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi, Für Lajos honvédelmi miniszter és Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter is. A templom zsúfolásig megtelt a hívekkel, az egykori és új diákokkal, a szülőkkel, a református egyház képviselőivel. A tanévnyitó istentiszteleten Márkus Mihály dunántúli püspök hangsúlyozta, hogy a kollégium homlokzatán három szó, „Istennek, hazának, tudománynak" hirdeti ismét azt a lelkiséget és célt, amiért évszázadokon át mindent megtett a pápai református kollégium. Ez a szellem, atmoszféra hatja majd át itt a tanítást és a tanulást, a nevelést és a növekedést, a fegyelmezést és az önfegyelmezési. Diákokhoz szólva kérte őket: alkossanak élő közösséget egymással és tanáraikkal, a pápai református gyülekezettel és Dunántúl református népével, életük forrjon eggyé a magyar nemzettel. * Hálaadó istentiszteletet és tanévnyitó ünnepséget tartottak vasárnap a kecskeméti református templomban. A református hívők, szülők, diákok, tanárok, külföldi és hazai vendégek - utóbbiak között a helyi önkormányzat és a piarista gimnázium képviselői - Istennek hálát adva üdvözölték azt a tényt, hogy a több mint 400 éves nagy hírű kecskeméti református kollégium három intézménye nyílhatott meg ismét. Az elmúlt évben még csak részlegesen, huszonhat tanulóval kezdődött a képzés a református gimnáziumban, az idén - immár az intézmény volt épületében összesen csaknem kétszáz diákot oktathat. * - Az iskolát szentnek tartom; szent kell legyen, ami az embert, az életet, s a közjót szolgálja - mondotta vasárnap a békéscsabai tanítóképző főiskola tanévnyitóján Tőkés László nagyváradi református püspök. A határon túlról jött diákok számára kétszeresen szent a tanító hivatás, hiszen azt vállalták, hogy amit tanulnak, otthon hasznosítják. A romániai magyar iskolákban 30-40 százalék a szakképzetlen nevelők aránya. Hasonló a helyzet máshol is: például a református egyházban 150 lelkészi állás üres, s tízezrek várnak anyanyelven jogsegélyt, orvosi ellátást. Erdélynek csak akkor segítünk - mondotta Tőkés László -, ha Erdélynek képezünk ifjakat. Szovjetunió - a működés módszertana (1.) ••• és vannak még egyenlőbbek Az augusztus közepi hétfői délidón kicsi a forgalom Záhonyban, a kifelé induló autók között legnagyobb meglepetésünkre csak minden ötödik szovjet rendszámú. Nem is olyan régen még fordított volt az arány, a rövid időre engedélyezett kishatárforgalom rászabadította a környékre a turistaáradatot. Záhony valóságos bűntanya lett, a gyermekeket a szülők nem merték kiengedni az utcára. A szovjet állampolgárok számára könnyített határátkelési lehetőség '89 márciusában kezdődött és több mint egy évig, '90 augusztusáig birkóztak Záhonyban az óriási forgalommal. Akkoriban volt olyan nap, hogy több mint százezren lépték át a határt. Mióta megszűnt az egyszerűsített átlépés, a napi átlag is szelídült: 6-8 ezer utas, 2-3 ezer gépjármű. Az álmosító déli órákban a záhonyi határőrparancsnokra várunk. Ráérünk nézelődni, hallgatózni, de a nyugalmat meglepő közjáték zavarja meg. „Ne pofázz!" - ordít rá a magyar vámos a hallhatóan beszédhibás oroszra, amikor már harmadik nekifutásra sem sikerül (akarja) megérteni, mi a baja a hazafelé indulónak. A vita egyenlőtlenebbnek tűnik mint bármelyik eddig látott határon, az egyenruha abszolút magabiztos, az orosz pedig a szokásosnál is többször hibázik. Fél. Látszik a szemén, de hogy milyen érzések dúlhatnak benne, az valójában csak a kéthetes út végén, visszafelé kezd derengeni. Ráadásul neki van igaza, valaki a magyarok közül a rendszám egyik kilencese helyett tévedésből nullát írt. s ő mindössze ezt szeretné kijavíttatni. Tudja, hogy a hazai oldalon is bőven lehet gondja, nem akar felesleges támadási felületet hagyni. Történik mindez a Magyar Köztársaság területén, Európa határán. Feltűnik egy kis Polski, odaátról jön s úgy emlékszünk, mintha húsz perccel ezelőtt láttuk volna kimenni, így is van, szerencsés esetben ennyi időt vesz igénybe egy előre megbeszélt tankolás. A benzin literje 3-5 tubel feketén, vagyis 8-12 forint, de naturális árucsere alapon még ennél is olcsóbb. Szabd Imre alezredes, határőrparancsnok és Nagy Elek őrnagy készségesen beavat a határátkelőhely Valamikor csaknem egymást érték a Szovjetunióba Induló barátságvonatok, s a repülőn, esetleg a hajón kívül gyakorlatilag a vasút volt az egyetlen közlekedési lehetőség. Személygépkocsi ritkán tévedhetett arrafelé, s ha mégis megtörtént, szigorú útvonalengedélyek korlátozták a mozgást. Térképek nélkül, a sűrű ellenőrzés, a zárt városok és körzetek miatt kevesen láthattak mást a birodalomból, mint amit a vendéglátók mutatni akartak. Mostanában Záhonyon keresztül a magángépkocsiknak, a turistáknak is szabad a pálya s a települések életét mind gyakran borítja fel a vendégáradat. A turistautak döntő többsége ma még gazdasági indíttatású, kicsiben valósítva meg azt, amire a hivatalos szervezet, a csupa nagybetűs KGST képtelen volt. titkaiba. Mindjárt az első mondatokból kiderül, Záhonyt nemcsak a régi rendszer miatt nem említi a rádió, amikor a határátkelések várakozási idejét sorolja. A magyar oldalon ugyanis gyakorlatilag ritkán van fennakadás, ha mégis, akkor a túlsó oldal komótos ellenőrzése dugítja be a Tisza-hidat, illetve a záhonyi átkelőt. A forgalom egyébként kiszámíthatatlan, bár megfigyelték, hogy félévkor, év vagy hónap végén rendszerint jelentősen emelkedik. Ennek oka egyszerű, minduntalan felröppennek a hírek az utazás szigorításáról s a változás - ha igaz a híresztelés - mindenképpen valamelyik hónap elején kezdődik. így azután biztos ami biztos alapon ilyenkor többen érkeznek, hátha legközelebb már nem tehetik. Az utolsó nagy hullám különben idén július elseje előtt volt, azokban a napokban 36 órát is kellett várakozniuk a belépőknek. A hozzánk érkező utasoktól ma is meghívólevelet kérnek, bár ennek megszerzése Ungvár környékén nem ütközik különösebb akadályba. Szabályos feketepiaci árfolyam is kialakult, ráadásul időnként hamisítják is a papírokat. (Lvovban, túl a Kárpátokon, a határtól háromszáz kilométerre természetesen sokkal nagyobb a meghívólevelek értéke.') A jellemző benzinturizmus mellett az utóbbi időben egyre több rezet, nikkelt próbálnak behozni, de a legjobb „valuta" a vörőshigany, amely kiváló elektromos vezető és éppen 380 ezer dollárt ér egyetlen kilogramm. A kábítószer is utazik errefelé, elkapni azonban nem nagyon sikerül. Az mindenesetre szinte elképzelhetetlen, hogy a kínaiak vasúton keresztülvergődnek a Szovjetunión s csupán az az ezer pár cipő, vagy ugyanennyi karton cigaretta alkotja az útipoggyászt vélik a szakemberek. A Szovjetunió, illetve ma már Ukrajna állandóan szigorítja a kiviteli lehetőségeket, s olyan hosszú a tilalmi lista, hogy gyakorlatilag csak véletlenül maradhatott le róla valami. Ennek ellenére meglehetősen sok autó húzza a farát, amikor a Tisza-hídról begördül a záhonyi átkelőbe. Úgy tűnik, a vámtörvény előtt mindenki egyenlő, de vannak még egyenlőbbek. Természetesen olyanok is akadnak, akik egyszerűen csak élelmesek. A magyar oldalon egy időben felfigyeltek arra, hogy rengeteg zöld és barna sörösüveg érkezik a határon túlról. A magyarázat egyszerű, a 30 kopejkás üvegért itthon pontosan hat forintot adnak. Ez mindennél jobb üzlet, ráadásul egyik oldal tilalmi listáján sem szerepel. Ebből már egyenesen következik, hogy Ungváron már csak hozott üvegbe tudják adni a vodkát és a pálinkát. A magyarok kifelé olyan gyógyszereket visznek, amelyek alkohollal kombinálva narkotikumként hatnak. A népszerűségi listát a Noxiron vezeti, ezért vodkával együtt a börtönökben szinte mindent megadnak érte. így nem csoda, ha gyakran sikerül becsempészni a rácsok mögé is. A határt nagyon szigorúan őrzik, a műszaki biztonsági rendszer igazi vasfüggöny. Jelző-drótkerítés, gereblyézett nyomsáv, szöges drótkerítés, óriási betontömbbe ágyazott sorompó. A másik oldalon az ellenőrzés aprólékos és korántsem kapkodó. Az átlépés után olyan kép fogadja az először nekibátorodó utast, hogy legszívesebben azonnal visszafordulna, s hogy ezt mégsem teszi, abban döntő szerepe van a határátkelésre váró, véget nem érő kocsisom nak. Por, szemét minden mennyiségben, óriási buckák és kátyúk leselkednek az autókra. Ehhez képest a déli határterület, a röszkei átkelőhely környéke, a tőrök invázió idején is, nyugodtan megfelelt volna a természetvédelmi park kritériumainak. Két hét múlva, visszafelé jövet elcsípjük az orosz vámosok műszakváltását. Jó egy órán keresztül egyenruhát is alig látunk. Amikor dolgozni kezdenek, először leltárba veszik az autót, erről kis cédulát adnak, amit az utolsó katona kér majd el tőlünk. Az adminisztráció háromszorosa a normálisnak, ezzel a tempóval a már említett törökök még ma sem érkeztek volna haza nyári szabadságukra. Sötétedés után lépünk át a magyar oldalra, s aki először érkezik keleti irányból, azonnal a vállalkozók országában érezheti magát. Néhány száz négyzetméternyi területen tucatnyi lacikonyha, borkimérés, büfé, lángossütő kínálja portékáját, mind-mind lakókocsiba berendezkedve. Közülük legalább tíz nyitva is tart s az egyikben a kolbász mellé zavarba ejtő közvetlenséggel is szolgálnak. Csakúgy megszokásból, helyből letegez bennünket a séf, ami biztos jele annak, hazaérkeztünk. TÓTH SZERGEJ - KOVÁCS ANDRÁS A Délmagyarország kiküldött munkatársainak ukrajnai riportját támogatták: GABODESSZA Első Magyar-Ukrán Termeltetési és Kereskedelmi Kft. (Szeged, Hajnóczi u. 18.) és a VOLÁNSPORT KFT (Forás Gyógyüdülő Szeged, Gyapjas Pál u. 16-24.)