Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-09 / 186. szám

PÉNTEK. 1991. AUG. 9. DÉLMAGYARORSZÁG VIRÁGOS VÁROSUNK 9 Tábiték szigetén A há/ban. az udvaron minden csupa virág. Hatalmas, fodros szélű petúniák bólintanak a jövevénynek méltósággal - e/eh a virágok nemesek, s/inte tiszteletet paran­csolnak. A kéttenyérnyi hortenziák kedvesen hivalkodnak, kikövetelik maguknak a csodálkozó pillantást, az elismerő szavakat. Szelíden mosolyognak a rózsák, pazar szirmokat ígérnek a hibiszkusz^ bimbók. . Id. Tiibit György es felesége. Piroska néni otthonában átváltozik az ember. Bűvöletbe ejti a sok virág, a színek, a fonnák tobzódasa, súg az ösztön: itt valami, valahogyan más. Aztán rájön, mi sugárzik oly nyugtatóan, egyenletesen feléje. Nem más. nnnt a szelídség, a békesség. Kincs ez. kis sziget a nagy össze­visszaságban. ny ugtalan háborgás­ban. Keressük a rendet, életünk valóságos hajsza, csupa hadakozás. Ebben a Bérkert utcai hazban nincs ellenség, ide nem illik más. mint a kitartó igyekezettel, tudással, nagy-nagy tapasztalással párosuló szenvedély, a növények, a virágok szeretete, az ember becsülése. Gyuri bácsi beszélget is növényé­ivé!. Azt mondja, oly anok a palántak. a hajtások, mint a kisbabák. A kicsi emberhez sem mindegy, hogvan közelítünk, mit teszünk tele. meny­nyit az eszünkkel, s miket a szívű nkkel. A növények eppen úgy hálá­sak. akarcsak a babák. Növekednek, erősödnek, duzzad bennük az élet. S amikor kifejlődnek. Gy uri bácsiék nézegetik őket. gyönyörködnek. A kcrtés/mester édesanyjára is ügy emlékszik, nagyon szerette a virágokat. Ezt láttuk - erősíti Piroska néni is a lakás akkor szep. ha kívül is, belül is virágos. Hogy szinte örüljön az ember lelke. A tudást, a hozzáértést e/üst-arany­kalászos tanfolyamokon, szakisko­lában szere/te Gyuri bácsi, hát hiszen az is kellett a családi örökséghez. Minden esztendőben újoncok va­gyunk. mert mindig keresni kell az újat. vallja. Mostanában például a petúniát nemesíti, legyen a virágja olyan, mint a csipke... Három évébe került, mire a cseh és a holland futómuskátlikkal is elfogadtatta a szegedi klímát, mire meghonosította e fajtákat nálunk, nekünk. Kudarcok? Hogyne érték volna. Keserű emlék a téeszesítés. Piroska néni hónapokig betege volt... Régi történet, elmúlt. Azt csinálják Szege­den is/amit Sövényházán, a virágok megmaradtak. Biztos megélhetést nyújtanak itt is, még akkor is. ha olykor-olykor „ellentmond" némelyik növény. Még nagyobb odaadással, figyelemmel fog neki Gyuri bácsi újra. A méhek is közbeszólnak néha. az időt is figyelni kell. kényes az üvegház esőre, napsütésre... Rossz, egyre rosszabb a szén is. telen. fűtés idején éjjelente háromszor-négyszer is ellenőrzik a méleget. Munkás dolog, nagy energiával jár a v irág. a növény. A föld se mindegy, amelybe ültetik. Az egyik a savanyú marosit, tiszait szereti, a másik meszeset, édeset kivan. Sandorfalva környéké­ről valót. Melyikből mennyit kemek megint más fajták, azt sok év után tapasztalja ki az ember. S Gyuri bácsi szerencsés, van ktre hagyja minden ismeretét. Két fia viszi tovább a családi örökséget, de már az unokák is hajlandóságot mutatnak. Mi már öregek vagyunk - mondja -. betöltöttem a hetvenedik évet. Nem is élnek, ha nem azt csinálhatnám, amit szeretek. Most minden nagyon nehéz. De a Berkert utcai kerteszmester biza­kodo. Csak az emberekkel van baja. nem tisztelik, nem becsülik eléggé egymást. Bár. úgy vette észre, haj­lanának nagyon a jóra. Virágok a téren A csillagtetós színház elmaradhatatlan díszlete - a szereplők koszöntésére, a nézők gyönyörködtetésére készített - vtrágkosár. Oly magától értetődő, hogy valamennyi előadás végén ott pompázik a színpadon, mintha estéról-estere a kelléktárból szednék elő. Pedig minden alkalomra friss virágból építi Zahoránné Tóth Irma. a Kárász utcai virágüzlet vezetője. - Hány éve készili a virágkosarakai a szabadtérire ? - Már löbb mint 16. Korábban a Bartók téri virág­üzletben. az utóbbi kél esztendőben a Kárász utcaiban állítom össze a művésztársalgót díszítő virágtálat é*- a színpadra szánt virágkosarat. - Rendszerint kardvirágból áll a kompozíció. - Igen, hiszen a játékok idejére esik a kardvirág, a gladtólusz szezonja. s egyébként is a nagyszálú virág tölti ki legtömöröbhen a kosárformát. A fajta azonos. de a s/inük különbózó. csak kivételes alkalmakkor egyszínű a kosár tartalma. - Mondjon ilyen kivételt! - Az István, a király elődásain minden alkalommal feher kardvirág került a színpadra, mert e tiszta színt éYé/tem a darabhoz illőnek. A Macskákra vörös aladiólusz-kosarat. készítek. E darab zenéie uevanis .i lángvörös színt idézi bennem. - Mennyi ideig dolgozik egy diszkosáron? - Egy-másfél órát. A főpróba, a bemutató és az előadás napján négy óra tájban kezdek neki, és fél hatkor már vihetik a térre. A virágok vízálló oázisban állnak ­ez olyan, mintha vázában lennének -, s ezért frissek maradnak az előadás végére, amikor is színre lépnek. Egy-egy kosárba 100-120 szál fér, ennyi kell a tömörséghez. - Tudja, mi lesz a virágkompozició sorsa az áradás, a .. s zínpadralépés" u tán ? - Igen. hisz többször láttam A művészek szétszedik. Ha nagy a siker, akkor szórnak belőle a közönségnek, vagy egymás között osztják szét a szálakat. Mindössze néhány percig szerepelnek az alkotásai, a munkája pillanatok alatt megsemmisül. Nem lehet felemelő érzés. - Valóban fáj, amikor széthullani látom, de amikor a kosarat készítem, sohasem erre gondolok, hanem arra, hogy igaz. csak néhány percig, ám ezrek csodálják, gyönyörködnek benne és a művészeknek is örömet szerez. Olyan, mintha élne Régebben a hideg kirázott, ha művirágot laltam. A természetestől elütő harsány színek, a természet­ellenes durvaság, a kardnyélre emlékeztető szárak mind-mind taszítottak. Még néhány évvel ezelőtt becsületsértésnek vettem volna, ha bárki is műcsokrot ajándékoz nekem. Ma hálás lennék ugyanezért, mert a méregdrága újmódi művirág a megtévesztésig hasonlít az igazira, s hiába nem valódi, a vázában úgy pompázik, mint az igazi. S a magas árak ellenére nagy divat a kínai selyemből készült, valamenny i fajtát utánzó „csinált" csokor, ami tucat­számra kapható a magukra valamit is adó lakáskultúra boltokban. Az otthondíszítés része lett minálunk is, igaz, jó néhány évvel később, mint tőlünk nyugatra, ahol nemcsak a 'belső terek elengedhetetlen dísze, hanem ott virít az erkélyeken, néhol a ház előtt, békés szomszédságban élő társaival. A művirágőrület rohamos terjedését tapasztalván nem soká kell várnunk, s nálunk is tera­szok. ablakpárkányok, verandák, kertek dísze lesz. A város „folyosói" Nekünk ne mondja senki, hogy egy magánházban inkább törődik a tulajdonos a portaja rendbetételével' - mondhatnak Szeged számtalan állami tulajdonú korbevtrágozott lakóépületének bérlői. Nekünk ne mondja senki, hogy elég egyetlen ember egv társasház körnvékének gondozásához! - ig\ szólhatnának számos bel- és külvárosi lakóközösség polgárát Ők. a virágdiszes, valoságos kis parkkal övezeti házakban élők bizonyságát is adják ezeknek az allitásoknak - erre fotóriporterünk ts felfigyelt a tárosban jártában. A Boldogasszony sugarúi, a Bécsi korút, a Szentháromság utca. vagy - hogy más városrészt is említsünk - a József Attila sugárul - úgy ts. mint a városba vezető ..folyosók" - meghatározzák a hozzánk érkező vendég első benyomásait. De azért ki tagadná el szegediként is akár. hogy rövidebb-hosszabb idő után hazatérve, tárgyilagosabban veszi észre a városkép szeplőit. és jóleső érzéssel nyugtázza üdítő színfoltjait!

Next

/
Thumbnails
Contents