Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-09 / 186. szám

PÉNTEK. 1991. AUG. 9. DÉLMAGYARORSZÁG VIRÁGOS VÁROSUNK 7 A képviselőnő tervei A

li. számú választókerület képviselője vagyok. A választások során "programom egyik pontja így hangzott: ..Kellemes, tiszta, virágos, emberi lakókörnyezetet szeretnék, amit az önkormányzat anyagi támogatásával és a lakosság odafigyelő tenniakarásával közösen lehelne elérni, mindannyiunk és a városba látogatók örömére." Eddigi tevékenységemmel is próbáltam ezt elősegíteni, ezért kezdeményezésük az újság hasábjain igazán örömömre szolgál, és boldogan köszöntöm. Kerületemben pár szép, gondozott előkertet szeretnék felsorolni (a teljesség igénye nélkül): a Bokor utca 7-9, számú ház környéke példásan gondozott, virágos A kis kertben az év minden időszakában a hóvirágtól az őszirózsáig pompáznak a szép virágok. A Boldogasszony sugárút 27-29. szám előtt szép, gondozott rózsák virítanak. A Kálvária sugárút 5. szám előtti kert mintaszerűen gondozott egész éven át. A Nemestakács utca és a Petőfi Sándor sugárút sarkán a balkon virágos, ízlésesen összeállított, szép színfoltja a környéknek. Még az idén tervezem a maradék képviselői alapból újralúvesíteni és bokrokkal beültetni (tervezetten) a Boldogasszony sugárút zöld járdaszegélyét, természetesen a gondozott részek meghagyása mellett. Szeretném elérni, hogy a telepítés után a házak lakói az előttük lévő zöld részeket majd gondozzák. Ezért, ha lesz lehetőség, szeretném ezt a nyilvánosság előtt is ismertetni és kérni a lakosok támogatását ebben. Úgy gondolom, hogy az állomásról a városba érkezők elsó véleménye, benyomása meghatározó, s ennek mindannyiunk számára fontosnak kell lennie. Sok sikert, kitartás kívánok, üdvözlettel dr. Petii Ildikó. A világ közepén Kerestünk - találtunk... Ha előtte mérlegelünk, egyeztetünk, talán nem lett vólna belőle semmi. De hirtelen jött az ötlet, s így tetté vált: meghirdettük - a Virágos városunkért jelszó jegyében - a DM versenyét. így szólt a kiírás: „írják meg" - mármint olvasóink -, „ha valahol követésre méltó ötlettel találkoztak, ha ügy ítélik meg, akár saját maguk, akár szomszédjuk, ismerősük kertje, terasza, balkonja esélyes lehet a 'legszebb' címre." Nem. persze, hogy nem dolgoztunk ki versenyszabályzatot, szakértő zsűrit sem kértünk fel, hiszen őszintén szólva magunk sem hittük igazán, hogy sorra érkeznek majd a jelszóval ellátott levelek, hogy városi rovatunk szobájában személyesen is, telefonon is jelentkeznek az esélyesek vagy ajánlóik. Kaptunk olyan észrevételt is, mely nem valamely gondos kéz nyomát magán hordó virágoskertre, pompázatos erkélydíszre hívta fel a figyelmünket, hanem ötletet adott, általában dicsért - ne vegyék hivalkodásnak, de lapunk eme akciója is kiérdemelt néhány jó szót -, bírált, véleményt mondott. Mellékletü nkben jórészt a „versenylevelek" alapján adunk közre válogatást, s néhány, a város díszéül szolgáló megoldást fotón is bemutatunk. (Nem állítjuk persze, hogy ezek, és csakis ezek a példásak - dehát mi ezekről kaptunk jelzéseket. A magunk „kedvenceit" - önmegtartóztatással - nem áruljuk el. Arról meg pláne csitt, hogy néhány kollégánk finoman célozgatott a maga előkertjére, balkonjára, „nem azért mondom, de ha szépet akarsz látni"- bevezető után. Ok persze „kizárattak" a versenyből.) Por, beton, aszfalt - Bermuda-háromszög Szeged: országos rossz példa! Lechner még pontosan tudta, milyen fontosak az utakat kísérő zöld sávok, a sugarasgyűrűs városszerkezet tömbjei között megnyíló parkok és terek. A várostérkép bizonyíték rá, milyen Egy kiültetett fa mindössze két-háromszáz forintba kerül igaz, a későbbi gondozás sincs ingyen. A parkosítás azonban akkor sem elsősorban pénzkérdés. Szegeden viszont sikerült azzá tenni. Az elhanyagolt vagy ki sem épített területek rendbehozatala most már csakugyan sokha fog kerülni. A lassan tragikussá váló képről három kert- és tájépítő mérnökkel beszélgettünk. Boldog Mária, Fekete Zoltánné és Fekete Zoltán nem volt éppen derűlátó. beborított, kopár helyeken csak ritka fű terem. Az embernek nincs hol megnyugodnia: másnap és a következő hónapban, évben csak halmozódnak benne azok a feszültarányosán. helyezked mSSZmm mXKS^SHtm SCgek, amelyek ü lltSZ^ nek el ^zok a szabad területek, nevezhetó ligetnek. Pedig a terület jó harmonikus-, sivár, szürke környéknél egy részét már elnyelte a hamlinc éve hogy fá^at ültesamelyeknet egy részét már elnyelte a tégla és a beton. Nézzük az elrettentő példákat: talán kevesen tudják, hogy a tökéletesen sivárrá tett Ady téren egykor angolkert zöldellt, közepén korcsolyázótóval. A Rákóczi tér autóparkolója helyén növényeket láthatunk még a megyeháza irodáinak falán lógó régi fényképeken is. A Szent György téren évtizede áll az ideiglenes barakkóvoda, szomszédságában az autóbusz-pályaudvarral (ideális párosítás). A Hunyadi teret sportpálya tölti be. A Vigadó, a teniszpályák, a vidámpark, a vízmű mind területet vesz el az újszegedi Népligetből, amelynek már csak egy része alkalmas a csöndes pihenésre, sétára. Bár ha meggondoljuk, a kertmozi és a Vigadó-diszkó bömbölése már a csöndet is száműzi innen. A tartalék zöldterületeket fecnikké szabdalták mindenféle aktuálpolitikai és „gazdaságossági" szólamok jegyében. A Rókusi körút melletti. Felszabadulás liget néven ismert terület nagy részét beépítették. Ami maradt, az csak jóindulatú túlzással senek oda. De a Belvárosra sem lehetünk sokkal büszkébbek. Zöldterületeinek következetes (?) elhanyagolása miatt szakmai körökben Szegedet egyszerűen csak egy új Bermuda-háromszög egyik csúcsának becézik. A másik kettő: Orosháza és Makó. Mert az Alföld hasonló fekvésű városaira csak sóváran tekinthetünk: Gyula, Csongrád, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Debrecen, mind sokat tett azért, hogy lakóinak legyen hol föllélegezniük. Annyit kárhoztatjuk a mögöttünk hagyott 30-40 évet, hogy már nehéz leírni: ebben az időben itt valahogy nem sikerült fölismerni, a növények telepítése és gondozása környezetvédelmi tényező is. A városnak nincs üdülőkörzete, és hiányoznak az úgynevezett „rekreációs" területek, vagyis azok a helyek, ahol elüldögélve, sétálgatva feltöltődhetne a napi robotban elfáradt ember. Lakótelepek épültek valódi parkok nélkül - mert az építési törmelékkel vegyes földdel zetből sugároznak Szeged az ország legmélyebb pontján fekszik, és a szakemberek szerint ebben a katlanban összegyűlik a por, miközben fejünkre évi 2000 órában tűz a nap. Sevillát Szegeden példaként emlegetni - ez talán némiképp ingerlő. De azon, amit az utóbbi években a bioépítészetnek sikerült létrehoznia a világkiállítás területén, érdemes elgondolkodni. Alkalmazták azt a sok száz éves fölismerést, hogy a növényzetnek klímabefolyásoló szerepe is van. Árnyékos ligetek telepítésével tíz-tizenkét fokkal hűtik az utcákat és tereket. Hogy ebben hasonlót tapasztaljunk, nem kell Sevilláig utazni. Elég, ha verőfényes időben a Széchenyi tér - folyamatosan pusztuló! - platánjai alól a Tisza Lajos körúton át kisétálunk a Kálvária sugárútra. Érezni fogjuk a különbséget. A három szakember szenvedélyesen sorolta a bajokat, amelyek a kellő szakértelmet nélkülöző városirányításból következtek, és most már valóban jelentós ráfordításokat tesznek szükségessé. Víz nélkül esőt várva „Olvastam a DM-ben július 19-én a Virágos városunkért című cikket. Tetszik az elgondolás. Újszegeden, a Fésű utcában lakom huszonhetedik esztendeje. A ház előtti kis földsávot néhányan beültettük rózsákkal, különféle virágokkal. Öntöztük is, hogy szép legyen, még akkor is, amikor reggelre eltűntek a szépen nyíló virágok. Mióta - egy éve - a Tisza Lakás: szövetkezet tagja lettünk, másképp áll a helyzet. Idézem a kifüggesztett figyelmeztetés szövegét: 'A vízdíj drasztikus emelése miatt a vízfogyasztással szigorúan takarékoskodjanak. A ház előtti parkterület a város tulajdona, még ha azt önök dicséretesen rendben is tartják. Takarékossági megfontolásbál a parkterület slaggal locsolása nem megengedett. Javaslom, hogy azt kézi locsolóval oldják meg. Aláírás.' Az előző hónapokban - hivatkozva a vízdíjra - 90 százalékkal emelték a közös költséget, így kis híján havi ezer forintot tesz ki lakásonként. A ház lakóinak 25 százaléka magányos lett az évek során. Lehetetlen, hogy olyan nagy legyen a vízfogyasztás az eddigivel szemben. A locsolókannás öntözés ismert dolog, csak nem könnyű a harmadik-negyedik emeletről lehordani vödrönként. Hát várjuk az esőt. Dr. Révész Istvánné ny. tanár." • A közelében lakók ismerik különös kötődését a városhoz. Mások számára ismeretlen marad, s ez ellen nem is tesz semmit. Hisz neki az utcák, a terek fontosak, a folyópart, az épületek, a levegő, a fák, a növények... Tőle illetlenség meg1 kérdezni, hol lakik. O él: csupa szívvel, örök fiatalon, töretlen derűlátással, telve hittel, erős, nagyon erős lélekkel. Bár értenénk, megértenénk Dávid Szaniszlát, a született szegedit, hogy miért a ragaszkodás, a hűség Tisza-parti városához. - Bennszülött vagyok, és ez sokat számít - vallja magáról. - Tíz testvérem közül nyolcan itt születtünk. Kolozsvárról költöztek szüleim Szegedre, nekem ez a város lett a világ közepe. Sosem vágytam máshová. Először a Dóm téren, a véradó felé eső sarki épületben laktunk, gyönyörű helyen, aztán a Mérey, Tábor utca sarkán, a valamikori leánykollégiumban lett otthonunk. Édesapám, dr. Dávid Lajos a gyógyszerész tanszék vezetője volt. Az akkor még a Kálvária téren működött, a mai szakközépiskola épületében. 1957 óta lakom, jelenleg Mária testvéremmel, a Kálvária sugárút elején, az 5. számú házbart. Hogy az épület előtt milyen remek kerítés volt, arra már nagyon kevesek emlékezhetnek, Szaniszla fényképeken őrzi a „városrendezés" címen lebontott, s mindörökre eltűnt szépséget. - Lett helyette a virágoskerted, ültetted a fákat. Mária mintha kicsit haragudna érte. - Sok munkával, veszódséggel jár. Elkezdtem, kissé körülményesen... A városgondnokság kővályúkat rakott, hát legyen szép. Ültettem a virágokat, .rendre letépték. Volt tavasz, amikor 150 szál tulipán tűnt el. Mondták is, menjek ki a piacra, ott viszontláthatom a virágaimat.".. Elhatároztam, kipróbáljuk/melyikünk bírja tovább. És most már azt is elértem, hogy az ismerős gyerekek is vigyáznak a virágainkra. S biztos vagyok benne, lesz ez még jobb is. - Honnan az optimizmusod? - Egészen biztosan édesanyámtól örököltem. Sosem láttam búslakodni. Pedig néha azt sem tudta, szegény, mit adjon ennünk másnap. - Mit adott neked a város ? - Gyermekkoromban és még később is azt a megannyi szépséget, amelynek manapság, sajnos, nem sok nyoma maradt. Nem is tudom... Szegedi nyugdíjas vagyok '85-tól, 3800 forinttal bocsátott el az Ikarus. Itt élek és ez elég nekem. Szeretném szebbnek, főként tisztábbnak látni. Soha ilyen piszkos nem volt. - Szávai tulajdonképpen semmit sem kaptál... - Nézd, én sosem vártam hálát, köszönetet. Gondját viselem a város picinyke részének, önszántamból. Nem vagyok egyedül. Biztosan vannak még rajtam kívül mások is, másfelé. Számomra az döbbenetes, hogy rajtam csodálkoznak: mért söpröm föl az utcát. Mert koszos és nekem ezt kell látnom. Hát ott ne legyen szemét, ahol élek. - Más is látja, és vannak, akiket a köztér tisztántartásáért fizetnek. - igy igaz. Engem viszont nem az érdekel, a másik mit csinált, hanem: én megcsináltam-e. - Megnyerő, ami sokak számára nehezen viselhető el. - Én ebből nem tudok engedni, s nem lehet mindenki egyforma. Csupán azt szeretném, ha kicsit többet törődnénk a várossal mindannyian. Érezné magáénak jobban a sok beköltöző. Örömmel vettem hírét ennek az összeállításnak, mert mi mást jelent, minthogy a város lapjának is fontos, milyen a környezet, milyenek az emberek, akikhez szól. - Hiszel te az emberek mozdíthatóságában? - Nagyon. Szegedet rendbe kell tenni. Hiszem, hogy ennek szükségét minden városszerető ember érzi. El kell kezdeni, előbb-utóbb az eredmény nem marad el. Életem során olyan lehetetlen helyzetekben voltam, mégis tudtam, kibírom, jobbra fordul, elmúlik... Éppen ez a vágyam ne teljesülne? A gyerekekkel könynyebb lesz. Azon múlik, milyennek neveljük őket. Ha már kicsi korukban megtanulnák, megszoknák a rendet, a tisztaságot! Kezdhetnék az iskolájukkal, a környékével - És ha azt mondják nekik: nem takarítani jársz te óda? - Tudom, tudom, mondták, mondják. De mért állnak meg a járókelők előttünk és mindenütt, ahol a gondosság, a törődés legkisebb jelét látják? Lelkünk mélyén tudjuk mindannyian, hiányzik belőlünk saját közösségünk tisztelete, becsülése. Emiatt marad idegen a város. Szaniszla nagyon meg tudta szerelni. Fárad érte évtizedek óta, nem követelőzik, nincs benne harag és bosszúság. Elégedetlen, de türelmes.