Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-09 / 186. szám

PÉNTEK, 1991. AUG. 9. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Sasvári ismét Jézus lesz Egy festőfamília képei Id. Markó Károly emlékezete IJ. Markó Károly születésének 200. évfordulóján a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből rendezett kiállítás tekinthető meg a Móra Ferenc Múzeum emeleti termében. A kiállításon 13 olajfestmény és több mint 30 grafikai mű látható a művész és gyermekeinek legszebb alkotásaiból. Az anyag kiválasztásában több szempont játszott szerepet, elsősorban az, hogy keresztmetszetet adjunk a festő életművéről, amely főként olajképein mutatható be, ugyanakkor rajzai, vázlatai betekintést nyújtanak a nagy képek létrejöttének folyamatába. A kiállítást nyitó hat képből álló gouache-sorozat még Markó fiatal korában készült, abban az időszakban, amikor elszánta magát, hogy apja akaratával ellentétben a festői pályát választja. Első próbálkozásai ehhez hasonló sorozatok, amelyeket felvidéki barangolásai során a táj nevezetesebb pontjairól, az ott található romokról és várakról készített. Ezeken a műveken még nem figyelhető meg a később annyira jellegzetes és egyedülállóan „markói" felfogás, mint ahogyan másik korai müvén, a Krisztus a keresztfán címűn sem. Ezt a képet már tízéves bécsi tartózkodása alatt (1822-1832) festette, feltehetőleg az akadémiai tanulmányok hatására. Bécs után Itáliába költözött családjával. Rájött, hogy a klasszicista hagyományok folytatójaként nem maradhat saját szülőföldjén, hanem éppen ezeknek a hagyományoknak, ŰZ antik mitológiáknak színhelyén kell dolgoznia. Itt születő képei - amelyek valójában tájképek - egyrészt mitológiai jeleneteket ábrázolnak, másrészt az olasz nép életéből vett eseményeket (pl. aratás) dolgoznak fel. A műveken azonban mégsem az alakok játsszák a főszerepet, hanem a jelenetek hátteréül szolgáló, végtelen aprólékossággal, finomsággal és szeretettel kidolgozott tájrészletek, fák. virágok, bokrok. Függetlenül a témától, a képek kompozíciója általában megegyezik: távolba nyúló olasz táj, amelyet bizonyos fafajták, növények, illetve egy-egy rom tesz jellegzetessé, a képek előterében oldalt facsoportok s középen tó partján vagy tisztáson a szereplő alakok láthatók. A kiállításon bemutatott képek közül néhányon az itáliai táj egyes eseményeit örökítette meg a festő, például az igen gyakran megfestett aratási jelenetet, vagy egyszerűen egy csoportosulást, másokon a szintén igen jellegzetes mitológiai figurákat láthatjuk. Gyermekei festészetükben apjuk nyomdokait követték, jóllehet a mitológiai témáktól elszakadtak már. Ok méginkább a tájra koncentráltak (például ifj. Markó Károly: Erdei tájék), de későbbi képeiken már a klasszicista modortól is eltávolodva oldottabb ábrázolásmódra törekedtek. A rajzok, vázlatok és akvarellek ezeknek a nagy műveknek előkészítő fázisában születtek meg. Nem ismerjük valamennyinek kész, befejezett ábrázolását, de akad egy-két egyértelmű összefüggés (például Olasz táj aratási jelenettel, és a hozzá kapcsolódó két, Markó vázlatfüzetéből származó lap: Ökrösszekér, Aratásból hazatérő társaság). A négyzethálós lapokon a munka egyes állomásait leshetjük el: a felosztott vázlat négyzeteit egyenként, külön kidolgozva vitte fel a vászonra. Rendkívül érdekesek, ugyanakkor szépek és „modernek" a mester és gyermekeinek ceruzavázlatai, amelyek egy-egy, hirtelen ihlettel megragadott motívumot mutatnak be, legtöbbször a táj részleteit, házakat, ablakokat, vagy akár kisebb virágtanulmányokat. Feltűnő a hasonlóság apa és András fia egyes rajzai között. HESSKY ORSOLYA - Mennyire szabták ezt a szerepet a te egyéniségedre? - Egyáltalán nem az én hangomra írták. Sok mindenkire gondoltak a szereppel kapcsolatban, csak rám nem. Az alkotók nem akarták, hogy az emberek azt gondolják: na, a Sasvári mindig Jézust játszik! Próbáltak más szereposztást találni, mindenféle énekeseket és színészeket meghallgattak, de nem felelt meg senki, így aztán végül engem kértek föl. - Godolom, ilyenkor a darab alakul a próbák alatt is. Hajjaj, de mennyire! Mondhatom, hogy közösen alakítottuk ki a mostani változatot. Vikidál Gyulával és a rendező Nagy Viktorral együtt oldottunk meg bizonyos részeket. Maximálisan beleszólhattunk, hogy jobbá tegyük az egészet. De ez egy új mű esetében természetes dolog, hiszen bizonyos problémák csak akkor derülnek ki, amikor már a színpadon dolgozunk. - Te most nem vagy tagja egyetlen színháznak sem... - A Rockszínház tagja voltam kilenc évig, s most is ott dolgozom, csak nem ott van a munkakönyvem. Az Atlantic színészügynökséghez szegődtem. Ennek az az előnye, hogy szabadabb vagyok, a menedzserem könnyebben tudja egyeztetni a fellépéseimet. - A Seven Aris menedzseriroda is működik már. Miért jobb az ügynökségnél, mim egy színház állandó tagjának lenni? - Egyrészt anyagilag is előnyösebb. de talán még fontosabb, hogy sok gondot levesz a vállamról, intézi az ügyeimet, van telefonja, bármikor elérhető, nagyon sok ismeretsége van, helyettem tárgyal, futkos, szerződési köt, s én így arra tudok koncentrálni, ami a fő feladatom, hogy a színpadon száz százalékot teljesítsek. - Jézust énekelted a SzuperFOTÓ: NAGY LÁSZLÓ mmmmmmmmmmmmmmmmm Negyedik darabban lép föl a Dóm téren, másodszor lesz Jézus. Sasvári Sándor ráadásul legtöbbször (a Nyomorultak kivételével) meghalni jött erre a színpadra. Idén a Mária evangéliumában Jézust énekli, ahogy ő alakította a szerepet a márciusi Madách-béli ősbemutatón is. Talán húsz percet beszélgettünk egy próbaszünetben a Dóm téri lelátó tetején, de lagalább négyszer kellett félbeszakítani a társalgást: gy erekek jöttek autogrammot kérni. Az egy ik kisfiú (lehetett vagy nyolcéves) alaáírás után egy nagy rágógumival jutalmazta kedvencét IS88l8»88aj888i]]]|||lillllllllllllllllllllUMIMllllllllllill sztárban, és most a Máriában: mi a különbség a két szerep között? - Más szövegeket, dallamokat kell énekelni, de a tartalma ugyanaz. - Melyik a nehezebb? - A Webber-mú. Az eszméletlen nehéz szólam, fantasztikus amplitúdója van, magasságok, mélységek, lágyságok, keménységek. Ez valamivel könnyebb, de ez is eléggé magasra van írva. - Szabadúszó vagy. Merre fogsz úszkálni a következő évadban ? - Főképpen a Rockszínháznál, minden eddigi szerepemet éneklem tovább, és természetesen az újakban is számíthatnak rám, és én is számítok a színházra. Emellett a Madáchban tovább játszom a Máriát, ha meg tudunk egyezni. - Ez mit jelent? - Eddig elég jelképes gázsit kaptam, ennyiért nem vállalom tovább. A gazdasági igazgató azt mondta ennyi pénz van, többet nem tud fizetni. Akkor elvállaltam, de tovább annyiért nem csinálom. - Mennyi volt ez. ha nem titok? - Bruttó háromezret fizettek előadásonként. Most legalább a dupláját kérem, de ez sem egy nagy összeg. Egyébként a másik két vendéget is alulfizették eddig. Vikidál Gyuszi ugyan valamivel többet kapott, mit én, de Sáfár Mónika még kevesebbet. Még az is nevetséges, amit most kérünk, különösen, hogy bebizonyosodott: a közönség miattunk jön be. ránk kíváncsi. - A szabadtérin jobban megéri? - Itt tisztességesen megfizetnek. Egy fix összeget kapok a próbákért és a három előadásért, ebből én fizetem a költségeimet is. - Szólóénekesi karrier? - Augusztus 21. és 25. között megyek a sopoti fesztiválra, ahol két dalt fogok énekelni angolul. Az egyik teljesen saját szerzeményem, a másik csak félig. Ezt közvetíti a Sky és a Super Chanel is. A fesztiválon is olyan számot énekelek, amelyik első megjelent önálló kazettámon található. Nem volt valami nagy propagandája. Pesten egy-két boltban kapható, meg a színházban előadások alkalmával áruljuk. Talán most ide is hoznak belőle néhányat. A Rockszínház adta ki, ók fedezték a stúdiómunkálatokat, de meg én is adtam hozzá pénzt. Gyerekkoromban, a Zsótér-háznak Papp Gábor festőművész mellett ő volt a legérdekesebb lakója, ó, dr. Lévay Ferenc. Mondhatnám úgy is, hogy alakja, mert hatalmas szakállával - melynél talán nagyobb nem is akadt ebben a városban - Bruszilovra, az első világháború legendás hadvezérére, vagy talán inkább Tolsztojra emlékeztetett, melynek divatját is Oroszországból, valahonnan Mandzsúriából hozta magával... Le nem vágatta volna az istenért sem. Inkább eltűrte, hogy céltáblája legyen a városiaknak, de még azt is, hogy az édesanyák vele ijesztgessék a csintalan korosztályt: - Vigyázz, mert elvisz a Mikulás bácsi...! A Zsótér-ház Korzó mozi felöli első emeleti sarkát, a térre néző erkéllyel tartotta megszállva. Túlzásnak tartanám, ha azt mondanám, hogy lakta, mert a lakásnak elengedhetetlen tartozéka a lakbér, már pedig ő is, apámékhoz hasonlóan mint rossz bérfizető, csak megtűrt volt ebben a minőségében. Nem is nyugodtak addig, míg a 30-as évek közepén a mi szomszédunkba, a folyosónk közepére, Sirchich közjegyző volt irodája helyére nem költöztették, kisebb lakásba. így lett előszörre a közvetlen szomszédunk. Az is marad másodszorra is, amikor apámékkal együtt a Széchenyi tér 13. szám alá költözött. Ha jól emlékszem, ez 1936 nyarán volt, amikor vége szakadt fiatalkorom első korszakának, s itt kezdődhetett a vele való barátságom ideje. De maradjunk csak a Zsótér-házban ahol mi, hancúrozó gyerekek gyakran megálltunk lakása ajtaja előtt, amelyen egy cédulán ez a furcsa értesítvény állott: Távollevő otthona szentély! Erőszakoskodó, részeg, nadrágos és lyukas rabló kur...tizánoknak künn a helye! Távollétemben megbízottam felhívása parancs... Nincs nappali átszálló fekhely és tisztogatás! Pletykákra nem vagyok kíváncsi. Csak írásbeli kérelemre válaszolok... Távollétemben csecsebecsét és fényképeket lopni tilos! Ital csak jelenlétemben fogyasztható! Úri barátaim saját otthonuk szentségét tiszteljék házamban! Távollétemben minden magánérdeklődés tilos! Ki volt ennek a furcsa értesitvénynek a szerzője, ki volt ennek a lakásnak a gazdája? Mi gyerekek, persze Csongor Győző A Zsótér-ház gyermekei (20) 3waa»^8ags5 ac mMMWDit n wecűowt JUC jctautt j JJM „megismerkedünk városunk ügy- és légvedjével, kinek hár Allah megnövesztette szakállat, nem kívánhatta, miszerint háremet is tartson..." sokszor találkoztunk vele, megbámultuk fehér szakállát, hosszúszárú tajtékpipáját. Bővebben csak akkor kezdett érdekelni, mikor, mint mondtam, szomszédok lettünk. Derzsenyei dr. Lévay Ferenc, felsővárosi család szülötte (sz. 1881.), akire a 20-as években már csak a Bárka utcai szülőház, meg a tápai libalegelón levő 250 négyszögölnyi üres telek emléke maradt. Akit apám tréfásan csak úgy titulált a „Nagy diktátor" dedikációjában, mint tanács nélkül szűkölködő jogvédőt, politikust és frontharcost, de közelebbről, barátilag csak így figyelmeztetett: - Bolond vagy te Ferkó...! Pedig csak egy baj volt nála, mégpedig az, hogy az eseményeket sohasem tudta hidegvérrel szemlélni, akár kulturkérdésről, politikáról vagy akar sportról is volt szó. Az első világháborút mint 46-os harcolta volna végig, ha történetesen hadifogságba nem került volna. Hazakerülve, egyidőben azt tartották róla, miszerint „ébredő magyar". Ebből pedig csak annyi az igazság, hogy azokat is .„mögtapasztalta". Egyébként rendes ember volt s főleg magyar. Úgy tudom, meggyőződéséért ült is keveset. Csak egyetlen egy dolgot nem tudott megszokni. Mármint, hogy a kiszabott határok között éljen. Nem volt életelve,hogy ubi bene, ibi patria... Bár, édesapám sokszor kifejtette előtte, vita közben: - Azért ebben a kisebb országban is meg lehetne élni, ha becsületes demokrácia volna. Ferkó azonban demonstrált... Amije volt, azzal. Már tudniillik a hosszú, levágatlan szakállával. Kijelentette, addig le nem vágatja, amíg a történelmi Magyarország területileg helyre nem áll S ebből nem tágított. (Mikor később, a bécsi döntesek idején arra próbáltuk rávenni, hogy valamicskét ő is „revideáljon" a szakállából - hajthatatlan maradt, mondván: - Öcsém! Vagy az egész, vagy semmi!) Fanatizmusa vitte el Nyugat-Magyarországra, „Pali bácsi" oldala mellé. Amint azt a kérészéletű „Lajtabánság" hivatalos lapja fejlécéből igazolni is tudom, tárcanélküli külügyminiszteri címet is viselt. Ügyvédi irodáját a kliensek nem olyan gyakran látogatták. Pedig azt a megbocsátható furfangot is elkövette, hogy református létére kitette á falra a Szűz Mária képét, a Szeged-környéki tanyai magyarok érzékenységére gondolva. Házatáját annál sűrűbben látogatták les/ereit tisztek, akik lovagias ügyekben zaklatták. Vagy a társadalom peremére szorult egyének, akik kis vízen is képesek voltak egy-egy gályát kormányozni, vagy olyanok, akik a jognak a hézagában próbáltak megkapaszkodni, akik az irodáját valamiféle villámhárítónak tekintették, akár valamiféle testi épség biztosító vállalatnak fogták fel irodáját. Kultur- s egyeb alamizsnások. Nem csoda, hogy - agglegény lévén lakását éjjeli menedékhelynek is tekintették. Még a Zsótér-házban való tartózkodása idején, egy nyáron történt, hogy újabb .Általános tudnivalók"-at tartalmazó cédula ragasztódort ki az ajtóra: A; időjárásra tekintettel iroda• és magán üzemköltségre való tekintettel vendégágyak a napfényes ligetek fehér padjaira (I. Matuhner-szálló) helyeztettek át. Kultúr- és egyéb alamizsnások csak pénteken, elismervény ellenében szolgáltatnak Politikai-, frontharcos stb. társadalmi tanfolyamok a tiszaparti füzesekben - csak 10 perces folytatásokban tartatnak. Félszázados hölgyek vonják meg tőlem bizalmukat! Leányságuk duzzadó vágyainak lecsendcsítésére nem vállalkozom. Emlékszem, egyidőben Feri bátyánk erős ostromnak volt kitéve agglegény volta miatt. Egy hódmezővásárhelyi vénleány-terstvérpár vetette ki rá a hálóját. Mi. zsótérházi gyerkőcök megfigyeltük, miszerint fölváltva, de sohasem együttesen látogatták az irodáját. Feri bátyánk unta meg hamarabb a „férfiné/ó" látogatásokat. Mint édesapámnak kijelentette: - Allah megnövesztette ugyan a szakállamat, de azt nem kívánhatja tőlem, hogy háremet is tartsak. De a hölgyek táguljanak közelemből, mert nem állok jót magamért... s ha kezembe kapom pilleszárnyukat, fogadom, elveszítik hímporukat...! Tehát csak nyilatkozott, de nem nyiratkozott.. Elkövetkezett a második világháború. Hősünk pályát cserélt. Légoltalmi parancsnoknak képeztette ki magát. Tányérsapkát tett a fejére s szorgalmasan járt légvédelmi tanfolyamról tanfolyamra, ahol a háta mögött csak „ügyvéd-légvéd" bácsinak titulálták. Hadifogsága idején megtanult oroszul Ennek elete utolsó három esztendeje alatt vette hasznát, a fölszabadulás után mint orosz tolmács. 1947-ben halt meg. A harmincas években sokszor láttam karikatúráját, a rövidéletű „Tüsök" című élclap hasábjain, melynek egyik legsikerültebb figurája volt az „idegönforgató" Ködvágó Illés mellett. Sohasem tartozott valamilyen párthoz, vagy csoporthoz, a maga állította igazságért harcolt. Mint szavajárása volt: - Tudod testvér, én nem igen szeretek beszélni, de ha igazságrul van szó. én ott vagy ok „szőröstű-bóröstű..." Ott is volt mindig - már ami a szakálla szórét illeti I Folytatjuk i