Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-08 / 185. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. AUG. 8. DÉLMAGYARORSZÁG PANORÁMA 7 Abortusz pro és kontra II. Az abortusz, mint politikai fegyver Találomra nézzük meg, hogyan alakult az abortuszok száma Magyarországon: 1957-ben 123 383, 1967-ben 187 527. 1977-ben 89 096. 1987-ben 85 547.. 1990: 90 500. Ha alaposabban elemeznénk a számsort, láthatnánk, hogy / 969-től viszonylag gyorsan és nagyot zuhant az abortuszok száma, egészen 1985-ig. Onnan a statisztika megint meredeken felível. Mivel magyarázható ez? Az okok a következőkben keresendők: beindítják az új gazdasági mechanizmust, ami gazdasági fellendülést ígér. Népesedéspolitikai határozat születik, sok szülést hozott előre a Gyermekgondozási Segély bevezetése. A hetvenes évek derekán lényegesen bővült az itthoni fogamzásgátlók köre. és lehetőség nyílt a modern eszközök magánimportjára is. Lényeges, hogy a viszonylag konszolidált kádári évek voltak ezek, s lám. nem volt szükség sem riogatásra, sem szigorításra, az abortuszok száma csökkent. Ez a tendencia pontosan addig tartott, amíg a: emberek nem érzékelték e rendszer válságát és csődjét. Ezt követték a társadalmi és gazdasági bizonytalanság és a magánélet dilemmái. Ez ad ésszerű magyarázatot az ujabb növekedésre. Az előző számadatok azt igazolják, hogy a demográfia problémáira sohasem gyógyszer az erőszak. A biztos jövőkép, a stabil gazdaság, az emberi élet felértékelése és ennek a legfelsőbb szinten való kinyilvánítása többet használ, mint bármilyen drákói szigor. Ami mellesleg, és ez reális veszély, ma is - mint mindig - a szegényeket, a fiatalokat és az iskolázatlan rétegeket sújtja elsősorban. 4: abortusz ellenzői vallási, morális és demográfiai okokra hivatkoznak. Az utóbbi időben gyorsan szaporodnak a különböző társaságok és csoportok. Ezek tagjai, zömmel férfiak, rendkívül hangosan és agreszszíven követelik a művi terhességmegszakítás teljes betiltását. Legutóbb a „Pacem in Utero" és a ..Magzatvédő Társaság" nyújtott be keresetet az Alkotmánybírósághoz. Szerintük a jelenlegi abortuszrendelet, úgymond, „csupán" minisztertanácsi, tehát olyan fontos kérdés, mint a humán reprodukció, alacsony szintű jogszabályban testesül meg. Az abortusztörvénynek, mondják, az egészségügyi törvényben a helye. Az Alkotmánybíróság ezidáig nem tárgyalta a keresetet, de ha esetleg alkotmányellenesnek minősíti, akkor a végső döntés a Parlamenté. A politikai pártok zászlaján is szerepel az abortusz, és várható, hogy a kormányok választási arzenálját is gazdagítani fogja. Jelenleg négy párt az, amelynek véleménye nagyjából ismert, hiszen az abortusztémában a legelvakultabbakon kívül mindenki óvatos. Az SZDSZ es a Fidesz álláspontja nem kérdéses. Az MSZMP véleménye nyilván olyan, mint Csellók Judité, a volt egészségügyi miniszteré, akit most élesen támadnak, mondván, hogy az ó nevéhez fűződik az állítólagosán bunos „liberalizáció". A Kereszténydemokrata Néppárton belül létezik egy ortodox és egy némileg engedékenyebb csoport. A helyzetet alaposan megcsavarja, hogy a kormány népjóléti minisztere kereszténydemokrata. római katolikus orvos. Dr. Surján Lászlót az utóbbi időben többször akarták színvallásra késztetni abortuszügyben. A miniszter józanságát dicséri, hogy egyetlenegyszer sem engedett a provokatív hangnak. Az MDF-ben szintén többféle áramlat ismert, de a szélsőség ezidáig nem hallatta hangját. A kisgazdák véleménye pártjuk szellemiségéből adódik. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1991. július 18-án nyilatkozatot adott ki a megfogant élet védelmében. Az élet eszerint a fogamzás pillanatától kezdődik, és annak elvétele Isten és természet ellen való vétek. Súlyos bűn. A nyilatkozat végső soron arra biztatja a családokat, hogy problémáik megoldásához Istentől nyernek majd erőt. A Katolikus Püspöki Kar - bírálói szerint - nincs tekintettel az 1945 után született és felnőtt nemzedékre, amelyik nem vallásos ugyan, de a mai szülők többségét alkotja. A nyilatkozat mégsem váltott ki érdemi vitát, mert az abortusz jelenlegi pártolóit könnyű kommunista, bolsevik nemzetvesztóknek beállítani, s ezért a jelek szerint pillanatnyilag semmiféle liberális, polgári kezdeményezésnek nincs tere. Az Országos Közvéleménykutató Intézet legutóbbi felmérése szerint egy népszavazás kimenetele nem lenne kétséges. A tömegek az abortusz mellett foglalnának állást, függetlenül attól, hogy nem tartják a családtervezés elfogadható módszerének. SESZTAK ÁGNES Meghallj ák-e majd a harangszót? A szegedi tanyavilágban járok. A fehérre száradt homokot olykorolykor felkapja a szél és söpri, viszi maga előtt kíméletlenül. Szegényes vidék ez itt, távol mindentől, falutól, templomtól, harangszótól. A tanyák azért megélnek. Változatos arcúak, akár a gazdák. Akinek ereje, kitartása van. az jobban boldogul. Emberek élnek itt is. A munka eltemeti őket, ritkák az ünnepek, a poros dűlőutakat is leginkább hétvégeken veri fel a látogatóba érkező autók, motorok zaja. Tavasztól őszig szebbnek tűnik az élet. Mégis, ahogy gyalogolok a dűlőúton, úgy érzem, ezek a sorsok elégnek, elfogynak a pusztaságban, keves a fényük. Gyenge. Évszázados sötétség, tunyaság, babonaság is ül még a tanyákon, köti, fogja az embereket, átokba veri. Öröklődő, történelmi kacat, s nem könnyű eldobni, mint a használt cipőt és a ruhafélét. Bezzeg szüret idején fetrengenek az útszélen, az árokpartokon. A módosabbak borral, pénzzel, kocsival mérik egymást s önmagukat. Van, aki használt traktort vásárol a gazdaságból. hogy fiadzzon a pénze, azután meg. ha beáll a farmervilág, megtérül a befektetés. A másiknál virtus, ha iskolás kislánya megissza a napi korsó bort! A homoki világ is változatos. Ahogy jobban figyelek, inkább a szánalom kerít hatalmába, nem pedig az elismerés. Az egyik udvaron kipányvázott tehén. Tárva-nyitva a tanya ajtaja, szőke hajú kislány vizet cipel egy bádogkannában, jóval odébb, a tanya aljában kukoricát kapál a háziasszony. Szinte idillikusnak tűnik minden messziről mint a mű ttunk. Kicsi a ház. szegényes. Földes a konyha, a parányi szobában két ágyat, heverót helyeztek el a fal mellett, derékszögben, szigorú szorosságban. Asztal, székek, ütöttkopott kályha és szegény-szag. Bent egy nagyobbacska fiú tartózkodik. - Félsz édesapádtól?- kérdezem a kislányt. Piroskát. - Nem. - Olyankor, amikor iszik? - provokálom. - Akkor igen, mert kiabál, fenyegetőzik. - Megver? - Nem. - Sohasem bánt? - Ha anyu elé állok, csak akkor. A fiú Szegeden technikumban tanul. Nyári szünetre hazajött, de nem érzi valami fényesen magát. - Amikor mi idehaza vagyunk, nem mer hangoskodni. A bátyám katona, ó is előfordul itthon, s eloltunk jobban tartja magát az öreg. de mi elég ritkán jövünk - mondja Pista, mentegetve a családot. - Szeret titeket? - Szeret, azt mondja. Amikor nem iszik, nem rossz ember, akkor nem bánt bennünket. Csak az elég ritka. A családfő 52 esztendős, tehenész a gazdaságban. Napi munkájában semmi hiba, napszámos munkát is vállal a család, szűkösen megélnek. Csak hát az ital árnyékot vet rájuk. Az asszony hozzánk érkezik, és ezt mondja nagy pironkodással: - Nem ismer határt, ha a szájához veszi a poharat, iszik, iszik és napokig abba se hagyja. Aztán megnyugszik. hetekig feléje se néz az italnak. Ilyen, mit csinálhatnánk, eltúrjuk az életet Szerencsére távol élünk mindenkitől, még a harangszó se hallik idáig, nem kell annyit szégyenkeznünk, mintha bent laknánk a faluban. Nagy úr az ital. Megcsúfítja az embert. Magához édesgeti s eluralkodik rajta. így járt a tehenész, s már nincs ereje, hogy parancsoljon magának, félrelökje a poharat. - Az alkohol annyira tönkretette az idegrendszerét, hogy lehetetlen vele együtt élni - sorolja tovább a felesége. - De mit csinálhatnánk, teremtő isten? Koldusok vagyunk, ó meg egész napokat iszik, éjjel fenyegetőzik, hogy mindannyiunkat leöldös. Háromszor volt behívatva elvonókúrára, de egyszer sem vitték el. Ha iszik, semmi se jó neki. összetöri, ami a keze ügyébe kerül. Kár érte. de főleg azért, mert a gyerekek sínylik meg leginkább az italozást. - Kit szeretsz jobban ? - kérdezem a kislányt. - Édesanyámat. - Nem csúfolnak a többiek apád miatt? - Nem. Néha. - Mi akarsz lennei? - Még nem tudom - Szeretsz tanulni ? - Szeretek. - Esténként félsz? - Kicsit. -Mitől? - Mindentől. Megköszönöm a pohár vizet, és már indulok is tovább. Elképzelem az életüket és elfacsarodik a szívem. Vajon mikor vonul el az árnyék a fejük fölül? Meghallják-e egyszer a harangszót? Sz. LUKÁCS IMRE A híd alatt NAGY LÁSZLÓ