Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-08 / 185. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1991. AUG. 8. , LEVÉLCIMINK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Kirekesztő liberalizmus? Köszönet a támogatóknak A Szeged Városi Közgyűlés egyik tagjának, Vincze Tibornak (Fidesz, liberális frakció) volt egy figyelemre méltó felvetése július 25-én, a testületi ülésen: hogy lehetett meghívni Antall Józsefet Szegedre, hogy nyissa meg a Szabadtéri Játékokat, hiszen ez egy ..liberális város"! Túl azon, hogy a közönségsiker itólagosan igazolta a meghívás helyességét, lenne egy-két kérdésem az önkormányzati képviselő úrhoz: - Látott-e olyan demokráciát, hogy ahol egy helyi választásokon többségbe kerül egy pártcsoport, akkor ott a politikai „ellenfelek" nem vállalhatnak közszereplést? - Látott-e olyan országot, ahol az első számú vezető fellépését csak helyi közgyűlési határozattal engedélyezhetik? - Libelárisként nem tartja önellentmondásnak, hogy mások véleménynyilvánítási jogát akarja korlátozni? Tavaly Göncz Árpád nyitotta meg a szabadtérit, s teljesen „szimmetrikus", ha most Antall Józsefet hívják meg erre a „feladat"-ra. S országos SZDSZ-rendezvényt éppen Pannonhalmán tarthattak? - Nem következik-e felfogásából, hogy Antall József a „liberális" Budapesten sem szerepelhet, s mi, a májusi választásokon nagy többséget elérők itthon, az időközben „liberálissá vált" Szegeden sem? - Nem veszi észre, hogy az a „liberális többség" mennyire ingatag, sőt megszűnt, például a saját funkciójában vagy a tömegtámogatottságukban? Látta, hogy (az MDF-fel egyébként több helyen vitában álló) kisgazdák rendezvényein mennyien vannak, hogy a KDNP taglétszáma milyen gyorsan növekszik, vagy hogy Lakitelek helye és szelleme mekkora tömegeket vonz? - S mindezek után nem látja-e szükségesnek véleményének alapos megmagyarázását, módosítását vagy visszavonását? Nem kívánom tagadni, hogy a Polgármester Úr, aki szintén agilis szószólója a „liberális város esynéjének, úgy nyilatkozott, hogy az alpolgármesternőnek joga volt meghívni" a miniszterelnököt. Szóval - bármely fórumon - szívesen veszem Vincze Tibor válaszát! Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy azzal az övé legyen az utolsó szó. KELEMEN GÁBOR „Mit csinált a Zöld Párt" A Délmagyarország július 17-i számában „Környezetvédelmi tanácsnok?" címmel Ódor József ín cikket, mely Kovács Mártonnak, a Zöld Párt helyi szervezetének egyik vezetőjével történt beszélgetés alapján készült. Július 25-én Szabó Ferenc, az Önkormányzat Környezetvédelmi Bizottságának vezetője „A Zöld párt eddig nem csinált semmit" címmel reflektált erre a cikkre. Ez utóbbi írásra vonatkozóan az alábbiakat kívánjuk kijelenteni. Kovács Márton önkéntesen, szabad idejét feláldozva részt vett a környezetvédelmi bizottság valamennyi ülésén. Figyelembe véve az ott tapasztaltakat, joga van mind saját, mint pártja nevében az ülésekről, a bizottság munkájáról véleményt mondania. Nincs joga viszont Szabó Ferencnek a Környezetvédelmi Bizottság nevében akikkel a cikkében leírtakat nem egyeztette - kijelentéseket tenni, például a főcímben, „A Zöld Párt eddig semmit nem csinált", ugyanis ellentétben Kovács Mártonnal, ó a Zöld Párt semmilyen ülésén vagy általa szervezett akcióján nem vett részt, következésképp személyes információi nem is lehetnek arról, hogy a Zöld Párt csinált-e valamit vagy sem. Kovács Márton vezetőségi A július 20-án indult országos akció ünnepélyes keretek között ért véget Budapesten, augusztus 4-én, vasárnap. Ez idő alatt közel 100 túrázó körbekarikázta az országot a sclerosis multiplexben szenvedők megsegítéséért, pontosabban: gyűjtést rendeztek egy 100 ágyas rehabilitációs központ felépítésére. Az SM-kerékpártúra résztvevői július 27-én délután érkeztek Szegedre, ahol a Széchenyi tér középső sétányán ünnepi programmal fogadták a túrázókat. Az önkormányzat részéről dr. Oláh Julianna fóorvosnó köszöntötte a vasembereket. Dr. Bencsik Krisztina és dr. Guseo András a kerékpártúra lényegéről szóltak, kiemelvén, hogy ezáltal olyan gyűjtési akcióra kívánják felhívni mindazoknak a figyelmét, akik anyagilag is támogatni képesek egy olyan rehabilitációs központnak a felépítését, amely a sclerosis multiplexben szenvedők javát szolgálhatja. / . H Köszönve a Délmagyarországban és a Délvilágban megjelent cikkeknek már a kerékpártúra megszervezésénél is tapasztalhattuk egyes emberek önzetlen segítségét. Eklatáns példaként említhetnénk Vass Menyhértninek, az Élelmiszeripari Főiskola élelmezési csoportvezetőjének azonnali reagálását. Neki, valamint munkatársainak köszönve oldhattuk meg gondtalanul a túra résztvevőinek elszállásolását és étkeztetését. Fáradságot nem kímélve vállalták ezt a feladatot. Köszönetet mondunk továbbá a szegedi Atlasz Utazási Irodának, a kisteleki Szennyvíz-csatorna Vállalat dolgozóinak, az ugyancsak kisteleki Dékány Józsefné virágkötő kisiparosnak, a Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalatnak, valamint a kisteleki Kábelgyár adományaiért. A SZEGEDI SM-KLUB VEZETŐSÉGE Hová tűnnek a macskák? tagunk személyes tapasztalataiban nincs okunk kételkedni, ezért kijelentjük, hogy véleményével azonosulunk, s azoktól nem határoljuk el magunkat. Annál is inkább nem, mert Szabó Ferenc úr cikkében nem tételesen cáfolja a Kovács Márton által elmondott konkrét ügyeket (a vezető késik a bizottság üléseiről vagy meg sem jelenik, a bizottság munkája akadozik stb.). Szabó Ferenc cikke egy részében politikai síkra tereli az ügyet, választási propagandafogásokra hivatkozik. Amellett, hogy közismert, a Zöld Párt a legkevésbé politikai szervezet, kijelentjük, hogy Kovács Márton konkrét ügyekre célzó nyilatkozatából ilyen messzemenő politikai következtetéseket levonni egyhén szólva politikai rosszindulatra vall. A Zöld Pártnak ezzel nem áll szándékában választásokra készülni vagy politikai zavart kelteni, pusztán demokratikus jogát, a társadalmi kontrollt akarta gyakorolni. Szabó Ferenc válaszát nem fogadhatjuk el, s ezen az illogikus síkon nem is kívánunk vele további vitába bocsátkozni. A ZÖLD PÁRT DÉL-ALFÖLDI SZERVEZETÉNEK VEZETŐSÉGE A közelmúltban szomszédasszonyom leányával sétára indult a Sancer-tavak felé. Amint bokrosabb részhez értek, iszonyatos bűz és látvány tárult szemük elé. Több macskatetem szét volt dobálva, többsége megcsonkítva, szeme kiszúrva, hasa végig felszakítva, némelyiknek derekára szögesdrót csavarva... Döbbenten visszafordultak, és a Szél utca végén az ismerősöknek elmondták a látottakat. Ekkor derült ki, hogy több házból az utóbbi időben eltűntek ezek a háziállatok. Az egyik idős hölgy elmondta, hogy neki már a második macskája veszett el, vörös színű kandúrját még mindig siratja. A kárvallottak közül többen elindultak a helyszínre megnézni, az ő kedvencük közte van-e ezeknek a lemészárolt állatoknak. A meglepetés ekkor következett: időközben eltüntették a tetemeket, kivéve egyetlenegyet, amit bizonyára sietségükben hagyhattak ott. Meg kell még jegyeznem, hogy ezen a környéken rendszeres a lövöldözés nemcsak galambokra, de védett madarakra, énekes rigókra stb. Tavasszal gyűrűzött postagalamb zuhant le a házunk elé friss lövéssel. Sorszáma után felkutattuk a tulajdonosát, s mint kiderült, egy több ezer forintot érő postagalamb volt, amit egy törzsállományból röptettek. Lakott területen pedig tilos a légpuska használata! Ennyi a történet, ez a szégyenteljes valóság. Egyre inkább elembertelenedó világunkban gyenge jellemű embertársaink védtelen, kiszolgáltatott állatokat kínoznak halálra annak tudatában, hogy szadizmusukért senki sem bünteti őket. Az ilyen gaztett pedig megtorlásért kiált, de egyéb segítség hiányában csak abban reménykedhetünk, hogy a tettes vagy tettesek valamilyen formában elnyerik büntetésüket. (Név és cím a szerkesztőségben) A megszépült DMKE Bátyai Jenő tollából visszaemlékezés jelent meg a lap július 31-i számában „A megszépült DMKE" épületéről. A cikk utolsó mondata helyesbítésre szorul, ugyanis az említett épület nem 1945 után került az egyetem birtokába, hanem azt már 1921-ben a Kolozsvárról Szegedre menekült m. kir. Ferenc József Tudományegyetem vette igénybe „egyetemi internátus" céljaira. Édesapám ugyanis - a máig birtokomban lévő és Menyhárt rektor aláírásával kiadott, 1921. október 2-án kelt okmánya alapján - az említett időtől az 1921/22. tanévre megbízást kapott az „internátus kapusi teendőinek ellátására". Mivel édesapám folyamatosan Reálisabb szemlélettel A DM július 25-i számában jelent meg „Aratás" címmel Kövér Károly olvasói levele. Az írás néhány ironikus, a múltra vonatkozó megjegyzése késztetett arra. hogy tollat fogjak. Márcsak azért is. mert a hasonló hangvételű megnyilatkozások nem ritka jelenségek napjainkban. Szapulni a múltat, szidni válogatás nélkül a kommunistákat ma hálás téma. Ebből élnek még ma is sokan. Úgy tűnik, a jelzett olvasói levél is ilyen fogantatású. Szerintem nincs sok értelme az ilyen eszmefuttatásoknak. Csak gerjesztik az indulatokat, szembeállítják egymással a különböző társadalmi csoportokat. Remélem, nem sokáig. Hiszem, hogy amint konszolidálódik a helyzet, árnyaltabbá, tirgyilagosabbá válik az elmúlt 40 év megítélése, a történések értékelése. Visszaszorul a „múltban minden rossz volf'-szemlélet, a demagógia. Nem lesz divat a volt párttitkárok, szolgalelkű személyzetisek, a bólogató szakszervezetisek felemlegetése. „Keserűaz aratás" - írja Kövér úr „mert a parasztság teljesen ki van szolgáltatva néhány száz. kommunista emlőkön nevelődött külkereskedő tehetetlenségének". Vajon a cikk szerzője milyen emlőkön nevelkedett negyven év alatt? írásából ítélve értelmiségi. Lehet, hogy kommunista szellemiségű tanintézetekben lett azzá? Visszatérve a fent idézett megjegyzéséhez: komolyan gondolja, hogy a kommunista rendszer neveltjei csak úgy általában tehetségtelenek, tehetetlenek? Nem osztom a nézetét már csak azért sem, mert például nyugaton más a vélemény. Nem véletlen, hogy a politikai kontraszelekció rostáján kihullott magyar (netán kommunista) szakemberek közül sokan megtalálták helyüket a tőkés országokban. A külhoni kapitalisták, úgy tűnik, kevésbé finnyásak, mint a hazaiak. Kövér úr folytatja a sort az alábbi, nem eredeti aranymondással. Nálunk volt jJollárkölcsönökből teremtett vörös paradicsom". Igaz, abból is. De hogy a szerző témájánál maradjak, példának hozom a mezőgazdaságot. Mint Kövér úr is tudja, sikerágazat volt, a nyugat által is elismert eredményekkel. Az olvasói levélben életképtelennek nevezett „kollektivista" formációval és a háztáji gazdaságokkal. Tehát jöhettek létre értékek, uram bocsá' az eretnekségért, „szocialista" alapokon is. Nemcsak a dollármilliókból, hanem az agrárszakemberek és a parasztság munkájából is. Erről nem szabadna megfeledkezni, ezt agyonhallgatni. Elhomályosítani azt, hogy milliók dolgoztak az „átkos" múltban, ebben az országban, tisztességgel, jövőbe vetett hittel, meggyőződéssel és némi eredménnyel. Mindazonáltal távol áll tőlem, hogy a tulajdon megváltoztatásának időszerűségét és szükségességét vitassam. De ne feledkezzünk el a tényekről sem. Nevezetesen például arról, hogy nálunk sok év óta élelmiszerbőség van. ellentétben a szintén eladósodott szomszédokkal. Ma viszont haladunk azon az úton, hogy nálunk se legyen. Úgy vélem, ideje lenne a valóságot reálisabban szemlélni, és a Kövér uraknak is lépést váltani. TAKÁCS JÓZSEF NYUGDÍJAS Vándorló képviselőkről Olvasván Ugrin Emese (július 30.) képviselőnő egyébként szimpatikus magyarázatát, nem tudom megállni, hogy néhány gondolatot ne fűzzek az eléggé gyakori reinkarnációhoz. Tempore mutantur et nos mutamur in illis. Az ember keresi a helyét és nincs jogom vitatni, hogy az átigazoló képviselők tényleg jót és jobbat akarnak, amihez új és kedvezőbb feltételeket keresnek. Ugyanakkor a pálfordulások igen komoly erkölcsi vagy bizalmi kételyeket is felvetnek. A hűség, a felelősség, a bizalom és a kölcsönös tisztelet örök emberi fogalmak, amelyeknek a képviselő-választáskor meghatározó szerepük van. Különösen vonatkozik ez a közvetlenül megválasztott országgyűlési képviselőkre, bár a listán való besétáltatás lehetőségei is a pártok iránti bizalomtól függően alakultak. Nem túl hosszú a négy év. Azt, a vállalásnak megfelelően, mindenképpen ki lehet bírni, ha csak nem áll fenn tragikus tévedés vagy méltánytalanság. Hallgassunk a bölcs tanácsra: non omne licitum est honestum. (Nem minden tisztességes, amit meg lehet tenni.) Én úgy érzem és minősítem, hogy a vándorló képviselők súlyosan megszegik saját ígéreteiket és szavaikat, mi több, megsértik és megalázzák a választóikat. Az állampolgárok annak idején valahogyan döntöttek, ami az ó személyes ügyük és titkuk. Ezt utólag még a képviselő sem változtathatja meg. Márpedig most ez történik. A derék Ugrin Emese, a bávatag Maczó Ágnes, a nyalka Király Zoltán stb. egyszer csak kijelenti, hogy nem ér a nevem. Lehet, hogy sok volt a bizonytalanság, lehet, az első szabad négy év a tanuló időszak, a képviselők mégsem lehetnek ilyen cinikusak. A nyughatatlan természetű és exhibicionista képviselőknek arra is gondolni kellene, hogy az ilyen magatartás komolytalan jelleget kölcsönöz a Parlamentnek és az egész demokráciának. Nem kell csodálkozni azon, hogy a választópolgárok már, és a jövőben, nem vállalják ezt az alárendelt és megviccelt szerepet. Inkább otthon gubbasztanak szégyenükben és csalódottságukban. Természetesen mindez az emberi tisztesség próbája és terhe, amit törvényben nem lehet szabályozni. A képviselőknek mindenesetre mélyen el kell gondolkodniok az emberi kapcsolatok alapnormáin. Az esetleges tévedéseiket csak becsületes úton rendejietik. SISAK ISTVÁN FÖLDVÁRY U. 6. Köszönöm, Plébános Ur! 1962-ig (nyugdíjazásáig) az említett intézmény alkalmazottja volt, magam is évtizedeken keresztül éltem a szolgálati lakásban. Természetesen az internátusból a későbbiek folyamán előbb „diákotthon", majd a 30-as évek elején „Horthy kollégium" lett, s ezen a néven működött igen szép számmal adva az országnak kiváló tudósokat és személyiségeket - egészen 1944 őszéig, illetve az 1945. év kezdetéig. Ez időtől ismét „diákotthon", majd „Irinyi János Kollégium" elnevezéssel szolgálta az épület a szegedi tudományegyetemet. SZILÁGYI MARGIT. FEKETE SAS U. 9. Nyolcvanhat éves nyugalmazott kántortanító vagyok. Unokalátogalóban tartózkodom Szegeden, aki ismerve a templomok iránt érzett megkülönböztetett érdeklődésemet, felajánlotta, hogy kivisz Szentmihálytelekre, megnézni az új templomot. A látogatást összekapcsoltuk - vasárnap lévén - szentmisehallgatással. Ahogy megláttam a templom fehér falai fölé emelkedő tornyot, megcsapott a Hargita szele, a Máramarosi havasok fenyőillatú levegője. Belépéskor kitárulkozott a kis ékszerdoboz. Hatalmába kerített a puritán egyszerűség, építészeti egyértelműség, áhítatot parancsoló nagyszerűség. Megkezdődött a szentmise. Plébános Úr! Köszönöm a szentbeszédet. Csodálatos logikai egységben beszélt a krisztusi megbocsátásról. alázatról és szeretetről. Sok mai politikusnak, pártvezérnek kellett volna hallani eV a beszédet. A rozzant harmóniumnál idős ember ült. Olyan hangon énekelt, mely csak a legnagyobbaknak adatik meg. Koromnál fogva volt szerencsém hallani szűkebb pátriám, a Bácska híres kántorait: id. Szvetnik Lajost, aki virtuóz művésze volt szakmájának; a bajaiak büszkeségét. Lovas Györgyöt, a mélykúti Horváth Nándort, a jánoshalmi Zdmbót és Ádámot, a halasi Hangody Istvánt, a kalocsai Szendrey Imrét, Ciráki Imrét, és mindegyikhez méltó volt ez a csodálatos szép színű, lélekből szóló hang. Amit pedig énekelt, a magyar néplélek rég nem hallott hitbeni kincsei. Kántor Úr! Ismeretlenül köszönöm! Olyan élmény volt a templomban eltöltött közel egy óra. mely ritkán adatik meg az embernek. A puritán és mégis fenséges templom, a lélek diktálta értékes szentbeszéd és a szívből jövő kántorhang. Boldog és büszke lehet az a közösség, ahol ilyen hármas találkozik, hogy hitet, bizalmat és erőt adjon a megfáradt embernek. Feloldozást kérjen a bűnösök számára, dicsérve Istent és szolgálva az embert! Plébános Úr! Köszönöm! A jó Isten áldását kérem további munkájához. ILLÉS ISTVÁN ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. A munkanélküli segélyről D. G.-né, Szeged. Kislányom most érettségizett. Egyetemre nem vették fel. Szeretném tudni, hogy kaphatok-e utána családi pótlékot vagy segélyt, mert elhelyezkedni nem tud. A családi pótlékról szóló rendelkezések szerint kislánya után családi pótlék a vizsga után már nem jár. Ellenben, mint pályakezdő, kaphat munkanélküli segélyt. A rendelet szerint pályakezdő munkanélküli segélyre az a munkanélküli jogosult, aki oklevelét felső- vagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán két évnél nem régebben szerezte; a munkaügyi központ a jelentkezését követő három hónap alatt nem tudott számára első munkaviszonyba lépéséhez megfelelő munkahelyet felajánlani. és elhelyezkedése érdekében a munkaügyi központtal együttműködik. A fenti bekezdésben meghatározott kétéves határidőbe nem számít be a pályakezdő, sorkatonai és az azt követő tartalékos katonai, továbbá polgári szolgálatának; gyermekgondozási díj, illetőleg segély folyósításának: harminc napot meghaladó keresetképtelenséget okozó betegségének, valamint a meghatározott három hónap időtartam. A pályakezdők munkanélküli segélyének havi összege a mindenkori minimálbér 75 százaléka. A pályakezdők munkanélküli segélye folyósításának maximális időtartama hat hónap. DR. V M.