Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-07 / 184. szám

SZERDA, 1991. AUG. 7. DÉLMAGYARORSZÁG A HELYZET 7 Könyvkereskedelmi privatizáció Csak a könyv a biztos Majusban a Művelődési és Kozoktatási Minisztérium bejelentése nyomán adtuk hírül, hogy az Állami Vagyonügynökség - törvény szabta kötelezettségével összhangban - megkezdte a könyvkereskedelem privatizációját, s első lépésben a vidékén érdekelt Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat tizenöt boltját készültek magánkézbe adni. Májusi riportunk idején még „állt a bál" a könyvterjesztő vállalat, a minisztérium és a vagyonügynökség közötti privatizációs vitában, hiszen az előprivatizációs törvény előírt egy játékszabályt: a tíz, vagy annál kevesebb dolgozót foglalkoztató könyvesboltokat mindenképpen privatizálni kell, az ennél kevesebb alkalmazottal működőket pedig - kérelemre - privatizálni lehet. Bár a könyvkereskedelem magánkézbe adása eddig nem volt meglepő fordulatokban gazdag, azóta azért tortént egy s más. Például az ÁVÜ már nem ragaszkodik feltétlenül az említett tíz fős kritériumhoz, a Művelt Nép pedig új jav aslatokat juttatott el a vagyonügynökséghez és a minisztériumba. rmriiiirurrrríimrr-r nr'imtmwTitrriítwnrnmiítffrríniM^ Abortusz pro és kontra I. Jöhet az új Ratkó-korszak? A világon évente mintegy 40-50 millió terhességmegszakítást végeznek. Ebből Magyarország több mint 90 ezerrel részesedik. Kevés olyan téma van, ami jobban megosztaná az embereket, mint a művi terhességmegszakitás tiltása vagy liberalizálása. Mostanában úgy állítják be az abortuszt, mint a bolsevizmus találmányát, holott néprajzosok és orvostörténészek fogamzásgátló és magzatelhajtó szerek-módszerek garmadáját ismerik. A legprimitívebbtől: a faággal, villával, kötőtűvel való burokrepesztéstól kezdve a különböző növényi, ásványi és állati kivonatokig, macerátumokig, fózetekig, porokig, minden szerepel a nők arzenáljában. Kőrisbogárpor, kinines fürdő, anyarozs, bojtorjánforrázat, sáfránykivonat, petrezselyemlé. Mindeközben Magyarországon. ha rajtakapták az illetőt, a kísérletéért halállal fizetett. Később enyhült a szigor, és 1928-tól egészségügyi ok esetén három orvos egybehangzó véleménye alapján megszakították a terhességet. A legális terhességmegszakítások száma ebben az időben 1000-2000, az illegális százezerre tehető. Amikor a Vörös Hadsereg bevonult az országba, példátlan méretű erőszakhullám járt a nyomában. Válogatás nélkül minden nőt megerőszakoltak. A nemkívánatos terhességek és a nemi fertőzések száma is jelentős volt. Az ideiglenes kormány népjóléti minisztere még abban az évben úgy döntött, hogy a megerőszakolt nők terhességét szakítsak meg. A következő években megkezdődött az abortusz metamorfózisa. Népegészségügyi kérdésből kőkemény politikai kérdéssé vált. Közrejátszott ebben az, hogy a Szovjetunió az ENSZ-ben a WHO születésszabályozási programja ellen foglalt állást. A szövőnőből egészségügyi miniszterré avanzsált Ratkó Anna 1952-ben aláírta a hírhedt abortusztörvényt, amelyet a közvélemény Ratkó-törvényként ismer. Hirschler Imre egyik utolsó interjújában elmondta, hogy Ratkó csak a végrehajtó volt. Az eszmei szerzők Rákosi, Geró. Révai és Farkas. Azon a minisztertanácsi ülésen, ha igaz, Rákosi kulcsra záratta az ajtót, síri csendben felolvastatta a törvényt, és addig senki nem távozhatott, amíg az érintettek alá nem msmmumssmá írták. Mindenkinek szülni kellett, aki teherbe esett, még a nemi erőszak áldozatainak is. sót a rubeolában szenvedő terheseknek is. Az egészségügyi dolgozók hivatalból besúgókká váltak, s a tisztiorvosok potenciális terhesekre vadásztak. Rontotta az amúgy is kilátástalan helyzetet az is, hogy a gyér számú fogamzásgátló használatát megtiltották, kizárólag orvosi javaslat alapján lehetett hozzájutni. A Minisztertanács 1953. február 8-án kelt Anya és gyermekvédelem fejlesztéséről szóló határozata hadat üzen a magzatelhajtásnak. „Ez" - mondja Rákosi, „az egész nép ügye. mely elősegíti az egyén és a család egészségét." Az eredmények ismertek. Ezekben az években kevesebb, mint kétezer legális abortuszt végeztek. Az illegális kaparások száma ugyanakkor százezerre rúgott. Ma már ellenőrizhetetlen, hogy a zugkaparásoknak hány potenciális rákos, nyomorék, meddő, örökké vérző, folytonos gyulladásokkal kínlódó nő lett az áldozata, és ma már azt sem tudjuk, hányan haltak bele a nem steril körülmények okozta fertőzésekbe. A gépezet azonban működött. 1951-ben 768, 1952-ben 911, 1953-ban 1538 orvost zártak bortönbe magzatelhajtásért. Az ítélet akár tizenöt év is lehetett. 1953-ban Nagy Imre kormánya némi rést ütött a Ratkó-törvényen, 1956-ban pedig bekövetkezett a teljes liberalizálás. Attól fogva a propaganda teljes hiánya miatt az abortusz a családtervezés egyik lehetséges módszereként szerepelt. A hetvenes években egyszer újra szigorították, majd az 1988/78. minisztertanácsi rendelet értelmében eltörölték a teljesen bürokratikus Abortusz Bizottságokat. De kimondták, hogy az a lakással rendelkező, 35. évét be nem töltött, családban élő egészséges nő, akinek nincs gyereke, vagy egy gyereke van, nem jogosult az abortuszra. Igaz, a rendeletnek van egy kiskapuja: a szociális indok. Erre zúdul most a „Pacem in Utero" és a „Magzatvédő Társaság" haragja. Ugyanis, ha valaki szülőképes korban van, sem lakása, sem kilátása nincs lakásra, úgy a Család és Nővédelmi Tanácsok javallatára jogosult az abortusz elvégzésére. SESZTÁK ÁGNES Mozgáskorlátozottak kedvezményei A mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeivel kapcsolatos tudnivalókról lapunk elmúlt szombati számában olvashattak részletesen. Tegnap, kedden a Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Csongrád megyei intézetében döntés született arról, mely napokon és időpontokban fogadják - a települések jegyzőinek döntését segítő szakvélemények kiadása érdekében - a most megalakult orvosi bizottságok a mozgáskorlátozottakat. Mielőtt az időpontokat ismertetnénk, emlékeztetőül írjuk, hogy kétféle szakértői bizottság kezdi meg működését. Azok, akik jogosítvánnyal rendelkeznek - illetve azt meg kívánják, meg tudják szerezni -, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság Országos Orvosszakértői Intézetének területileg illetékes bizottságához (Tisza Lajos körút 97. I. emelet 9.) fordulhatnak orvosi szakvéleményért, munkanapokon 12-től 13 óráig. Mindazok, akik nem rendelkeznek gépjárművezetői engedéllyel, a megyei tisztifőorvosok által felkért eseti bizottságokhoz forduljanak. Szegeden kettő ilyen szerveződött. Mindkettő az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetében (volt Köjál, Derkovits fasor 7-11.) működik, kedden fél 2-től fél 4-ig és csütörtökön délelőtt 10-től 12-ig. Személyi igazolványt, illetve a betegségüket igazoló régebbi orvosi papírjaikat vigyék magukkal! A bizottságok vezetői kérik az érdekelteket, hogy ne mindjárt az elsó fogadónapon, azaz e hét csütörtökjén rohanják meg őket. A bizottságok mindaddig folyamatosan működnek, amíg valamennyi igényt ki nem elégítenek. K~KT Az eredeti felállás szerint a Művelt Nép vidéki bolthálózatából csak tizenegy üzlet maradhatott volna állami kézben. 260-at az ÁVÜ-n keresztül kellett volna elárverezni, aminek a könyvkereskedelem és az olvasók szempontjából sok buktatója lett volna. Mert mit lehet kezdeni azokon a településeken, ahol „a" könyvesboltot árverezik el, viszont az önkormányzat pénzínsége miatt nincs biztos garancia arra, hogy könyvüzlet helyén könyvüzlet nyílik? A törvény az önkormányzatok kezébe adja a döntést, amely az újonnan kötött szerződésben öt évre fenntarthatja a profilt, de erre nem kötelezhető. A nagyobb városokban - Szegeden is - ez a veszély csak látszólag mérsékeltebb: előfordulhat az üzletek számának drasztikus csökkenése. Tavasszal a Művelt Nép listáján egyetlen szegedi könyvesbolt (a Radnóti) szerepelt, mint amelyik a törvény értelmében állami tulajdonban maradhat, bár már akkor jelezték, további üzleteket szeretnének megtartani. Mint Fazekas Csabáló\, a vállalat kiskereskedelmi osztályának vezetőjétől megtudtuk, a vagyonügynökség rugalmasabb törvényértelmezése új helyzetet teremtett, s a Müveit Nép új javaslatokkal állt elő. Eszerint állami tulajdonban maradna tizennyolc könyvesbolt megyénként egy - az úgynevezett „erős", jövedelmező könyvüzletek közül, és ezekben a boltokban megmaradna a vállalat nagykereskedelmi és tankönyveladási tevékenysége is. A javaslat meg is nevezi a megtartani kívánt boltokat. Szegeden a 205-ös számú Kárász utcai Móra Ferenc könyvüzletet. Egy másik elképzelés a „középerős" üzletekre vonatkozik; ezeket újonnan alakuló kft-k működtetnék, melyek alakításánál előnyben lennének az üzletek jelenlegi dolgozói (Szegeden a Kárász utcai antikvárium és az idegen nyelvű könyvesbolt jött számításba). E két javaslatról a minisztérium kikötése alapján szeptember 30-ig kell döntenie az ÁVÜ-nek. A többi bolt magánkézbe adása valószínűleg az előzetes privatizálási tervek szerint fog végbemenni, a már elsó lépcsőben meghirdetett tizenöt üzlet mellett (köztük a szegedi Csongrádi sugárút 73. szám alatti) a Művelt Nép ezen a héten újabb huszonöt eladási javaslatot juttat el a vagyonügynökséghez. A vállalatnak jó oka van a sietségre, hiszen ha a kis boltok 1992. december végi határidóig sem kelnek el, addig kell üzemeltetnie őket jókora veszteséggel -, amíg gazdára nem találnak. - Behunyt szemmel is a vagyonügynökséghez találnék, annyit tárgyaltunk már - mondotta beszélgetésünkkor a Művelt Nép osztályvezetője. Valójában a könyvkereskedelmi privatizáció bonyodalmai annak a számlájára írhatók, hogy a törvény elkészítésénél a könyvesboltokat ugyanabba a kategóriába sorolták, mint a többi üzletet, s a vagyonügynökség szakértői sem találtak megoldást a sajátságos helyzetre. A könyvesbolt ugyanis nem vendéglő, amelynek helyére nyugodtan cipőboltot lehet költöztetni, jóllehet a helyiségbérleti vagy tulajdonjogi viszonyok ugyanazok. Például a második javaslatban szereplő kft. alakítási elképzeléseknél. Létezik ugyan két forma (a helyiség tulajdonjogának, illetve bérleti jogának megszerzése), de előbbi már most túl drága, utóbbi pedig túl drága lesz, ha nem most kötik meg, hanem akkor, amikor az önkormányzatok egyre emelni fogják a bérleti díjakat, s a bérlőket rosszkor védi a bérleti díj öt évi befagyasztásáról szóló rendelkezés. Öröm az ürömben, legalábbis a könyvterjesztőknek, hogy míg a múltban a tankönyvterjesztés szinte finanszírozhatatlan veszteségesség volt, a jövőben ez változik. Igaz, a vásárlók kárára, hiszen a múlt heti kormányülésen döntés született: 1992 január elsejétől szabadáras lesz valamennyi tankönyv és iskolai jegyzet, tehát megszűnik a tankönyv-összköltségek háromnegyedének - mintegy másfél milliárd forint értéknek - az állami fedezete. A Művelt Népnél örülnek az intézkedésnek, hiszen ami eddig veszteséges volt, a jövőben nyereségessé válhat, s az iskolák szabadon válogathatnak majd a magán és állami könyvesboltok tanéveleji ajánlatai között. Megszűnik a tankönyvkiadás privilégiuma is, és a: iskolák a tankönyvkínálatból maguk dönthetik el. milyen anyagból szándékoznak oktatni. Marad viszont az örök gond, a raktározásé, és bár az ördög még nem jelent meg, már a falra van festve: hiába a kereskedelem felszabadítása, ha a jelenlegi privatizálási bizonytalanság terjesztési káoszt okoz. PANEK JÓZSEF A H !TAT C S OYÖ^oíosCCt • ViNKLFR, A ÁV^ÍZIAJF í-rüiíif- kc fuiztsár fk, ••„ ^y1^ k.'.L t J-Ci (ffL, ő^nAbb/i /U^yeJr.'' „ ÚÍCTTO iüYrfc-. \ rJLctUz Odlcl ^efff rt, ' ^ a-^iCc/lhc- J3fCÜUJsF— dacyőrlj-*^ T^fLLiiC , tm^yf ^^f Tat (fis ^ úrcWúé&séo. in jAA \ MA - „„ w ^ ) áL