Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-07 / 184. szám

SZERDA, 1991. AUG. 7. DÉLMAGYARORSZÁG TÖRTÉNELEM 3 Nyolcvan éve született Bibó István Bibó István 1911. augusztus 7-én született, 1979. május 10-én hunyt el. Szegeden a piarista gimnáziumban érettségizett 1929-ben. Már diák korában kitűnt értelmességével és jó modorával. Mint cserkész őrsvezető, az egyik nagy marosi nyári táborban felfigyelt rá Sík Sándor, akinek a későbbiek folyamán tanártársa lett a szegedi egyetemen. A szegedi egyetemen végezte a jogot 1929-1933 között, itt ismerkedett meg közelebbről Erdei Ferenccel. Élete 1945 után kapott újabb lendületet, amikor bekerült a debreceni kormány belügyminisztériumába. Amikor a Belügyminisztérium Budapestre költözött, egy ideig a községi ügyosztálynak lett a vezetője, ahol számos alkalmat adott nekem is, hogy a közigazgatás modernizálása kapcsán - Szolnokra kerülve alispannak - számtalan új községet alapítsunk, minél több ónállóságot adva a legtöbbször városhoz ragasztott településeknek, így elsősorban Jászboldogházának. Rövid belügyi munkássága után, 1946. junius 22-én kinevezték a szegedi egyetemre a politikai tanszék professzorává. így került vissza Szegedre. Mint professzor, 1946. szeptember 20-án tartotta az alábbi akkor és most is érdekes és figyelmet keltő - előadást, amelyről a Délmagyarország 1946. szeptember 21-i száma tudósított. Úgy gondoljuk, szép megemlékezés, ha ezt a cikket eredeti formájában és teljes egészében közöljük. MAGYARKA ISTVÁN Hogyan leszazuriemberből értelmiségi? rar kSiépoaxtáljask— amely még ma la ugyanaz, .mint Werbőczy orAbjm <7* íel keli, számolnia egéjxfcúgtelea o6ataiy*xaileaaett '; ; Sifeá Ulíáo egyetem tanár érdekes előadása az értelmiség jövőjéről . (Suoxk szeptwW-'20)/ CaÜtaiUS-jtíroiéjiL ' Jmöci bujt M kUrépetziáU/btli közölt «8a «#iut*a Aar-uti «gy«i«n> razy| ^ • ktáipriveg a srcbadsaahorcl ViUir- wmnw-i'i. — -•• -•<(Szeged, szeptember 20.) Csütörtökön délután az Ady téri egyetem nagy előadótermében dr. Bibó István, a szegedi tudományegyetem politikai tanszékére most kinevezett professzor tartott előadást a Szegedi Egyetemi és Főiskolai Ifjúság felkérésére ,Az értelmiség jövőjéről". Lőkös Zoltán rövid bevezetője után Bibó professzor vázolta a mai magyar értelmiség helyzetét és foglalkozott azokkal a panaszokkal, amelyek az értelmiségiek részéről elhangzanak. Ezután áttért az európai értelmiség kialakulásának ismertetésére és kifejtette, hogy különösen az Észak-Franciaországban és az azt környező államokban kialakult értelmiségi réteg legközelebbi rokona nem az úriember, hanem a szakmunkás, az ipari dolgozó. Itt az értelmiségi valóban szellemi dolgozóvá vált. Magyarországon is a 14-15. századig ez volt a fejlődés iránya, de lassan kialakult a nemesség és a jobbágyság ellentéte. A Dózsafelkelés idején jelenik meg szervezetten az a társadalmi réteg, amely a magyar középosztálynak elhelyezkedése szempontjából történeti előzménye, mégpedig a köznemesség. Ez a réteg a legnagyobb mértékben tartja az érdekközösséget minden olyan hatalommal, amely az alsó társadalmi rétegeket mozdulatlanságban, kiszolgáltatottságban akarja tartani. Ez a réteg a nemzeti ügyét zajos, de nem hatékony módon magáévá teszi, de a döntő pillanatokban nem a jobbágyokkal, hanem a főurakkal való szolidaritást választja. Ez a réteg Werbőczy korától kezdve mindenfajta nemzeti öncsalásnak, tömjénezésnek a termőterülete. Ez a középosztály magában még nem értelmiség, azonban minden fajtájú értelmiség, amely Magyarországon megjelenik, bármilyen jogászi, orvosi vagy más szakszerű szerepekben, mégis ebben a rétegben találja meg környezetét és társadalmi meghatározóját. Ez a középréteg a szabadságharc után, a jobbágyság megszűnésével nevet változtat és most már úriembernek hívják - folytatta előadását Bibó professzor. - Helyzete azonban ekkor sem változott. A gazdasági alap kicsúszásával mindjobban közeledni igyekszik a modem társadalomban nagyobb lehetőséget mutató értelmiségi feladatok ellátásához. Az úriember tehát formailag kezdett átalakulni értelmiséggé. Az 1918-as összeomlás után ismét újabb átkeresztelési műveletet hajtott végre magán ez a réteg, és nem úriembernek nevezte magát, hanem keresztény középosztálynak. Helyzete megint ugyanaz maradt. Az irredenta, revizionista, nemzeti sérelmeken rágódó politikája és ezen a címen az ország társadalmi alapjainak megmerevítése éppen olyan nemzeti öncsalás volt, mint amit azelőtt a közjogi sérelmek és függetlenségi handabandák terén véghezvitt. A felszabaduláskor 1944-ben az a fajta keresztény középosztály a nemzeti élet ösztöneit és életérdekeit megismerni nem tudó politikájával katasztrófába jutott. Ez a fordulat újabb átkeresztelésre kényszerítette ezt a réteget, és így nem keresztény középosztálynak, hanem szakszerű értelmiségnek hívja magát. Az a gyanúm azonban - tette hozzá Bibó professzor -, hogy még ma is ugyanaz, mint Werbőczy korában. A mindvégig nagy érdeklődéssel kísért történeti visszapillantás után részletesen kitért a kiváló előadó azokra a tennivalókra, amelyek az igazi magyar értelmiségre ma várnak. Kifejtette, legelső feladatunk kell, hogy legyen szétvágni azt a beteg összekapcsolódást, amely a valódi értelmiségi szerep és a magyar úri, köznemesi, keresztény középosztályi középréteg között van. Érdekellentétet kell támasztani a középosztályon belül az igazi értelmiségi és az értelmiségi pajzs mögé bújt úri középosztálybeli közölt. Végül szembeszállt azzal az állítással, hogy az értelmiségiek külön osztályt alkotnak. Az értelmiségnek éppen az a kötelessége, hogy az osztályszellemet magában felszámolja, saját magában kiirtsa a középosztályt és merjen bátran beleolvadni - szakszerűségi értékeit sokkal erősebben érvényesítve -, az emberi méltóságot adó szabad emberek egységes társadalmába. Dr. Bibó István rendkívül érdekes, nagy jelentőségű előadását Penczi András köszönte meg az egybegyűlt nagyszámú közönség lelkes tapsa után. A Kossuth Rádió szerdán 14.05-kor „Az igazi út keresése" címen, csü törtökön pedig „Bibó István tegnap és ma" címen 22.30-kor tart előadást a kiváló történészről és politológusról az emlékezetes évforduló alkalmából. Amerikai megoldás? Lakások - „mérsékelt jövedelműeknek" A CHF 1952 óta működik, profitérdekeltség nélkül. Magánszervezet, amelynek célja, hogy különféle formákban támogatást nyújtson szövetkezeti lakások építéséhez és kommunális fejlesz- aemmmmmm lésekhez Több mint 80 ezer amerikai családot juttattak már lakáshoz. Olyanokat, akik minthogy csak mérsékelt jövedelemmel rendelkeznek - kizárólag saját erőből nem tudtak volna lakást szerezni. Mrs. Judith A. Hermanson így összegezte szegedi tapasztalatait: - Tájékozódó utunkon elsősorban együttműködésre kész partnereket kerestünk. Úgy látjuk. Szegeden érdemes tovább vizsgálódni, és kapcsolatba lépni az általunk kínált megoldási modell megvalósítására alkalmas szervezetekkel. A lakásépítésben elveink szerint elsősorban a magánszektort segítenénk, együttműködve a szövetkezetekkel. Konkrét megállapodás még nem született. ez még nem is volt célunk, de bízunk a további együttgondolkodásban. Tűhegvi József alpolgármester a Washingtonból jött Szegedre a CHF, vagy is a Cooperative Housing Foundation (Lakásszövetkezeti Alapítvány) két vezetője: Mrs. Judith A. Hermanson alelnök, a CHF európai, afrikai éa közel-keleti ügyeinek regionális igazgatója, és Mr. Michael Doyle, a közép-amerikai ügyek regionális igazgatója. Afelől tájékozódtak, miképpen segíthetnének a lakásgondok enyhítésében. lakásépítés, lakáshoz jutás szinte reménytelen helyzetét vázolta: - Jól tudjuk, hogy a lakásépítés területén korábban jelentős szerepet vállaló intézmények: az önkormányzat és az OTP különféle okokból ugyan, de leálltak az építésekkel. Jövőre egyetlen szociális bérlakás sem épül - a várakozó családok, igénylők száma háromezer. Az adható önkormányzati támogatás - pénz híján - minimális: 150 ezer forint az első lakáshoz jutók segítésére, de az önerős építkezők sem kaphatnak két-háromszázezer forintnál többet. A lakásszövetkezetek - kamatoktól és költségektől kényszerűségből felsrófolt árait egyre kevesebben tudják megfizetni: ma 34-37 ezer forintba kerül egy négyzetméternyi panellakás. Az önkormányzati törvénnyel 22 ezer bérlakás tulajdonjogát kapta meg a város. Ez óriási teher, hiszen a sok éven ál elmaradt felújítások összege már tízmilliárd forintra halmozódott fel. Mégis meg kell kísérelni, hogy ebben a nagyon nehéz helyzetben is tegyünk valamit. Most a CHF képviselőivel közösen keressük azokat az utakat, amelyek kivezetnek a kátyúból. A CHF az itteni tapasztalatokat megvizsgálva modelleket dolgoz ki a feladatok megoldására. Ázsiában, Közép-Amerikában, Afrikában már sikerrel jártak. A közép-európai változások lehetővé tették, hogy Lengyelország után hozzánk is eljöjjenek. Olyan magyar városokban néznek körül, ahol lehetségesnek látszik az eredményes működés. Szeged lehet a modellkísérlet egyik helyszíne, hiszen itt minden jellemző problémacsoport jelen van. Az elképzelések középpontjában az a bizonyos .fözépréteg" áll, amely megbízható módon vissza tudja fizetni a CHF által folyósított, kedvezményes kamatozású kölcsönt. NYILAS Ptrat Érseki rangon a gyulafehérvári egyházmegye „Ceausescu bukása után az erdélyi püspökök többször is beterjesztették kérésüket a Vatikába, hogy a pápa emelje érseki rangra a gyulafehérvári egyházmegyét" tájékoztatta az MTI-t Rosdy Pál. a Magyar Kurír főszerkesztője kedden, annak kapcsán, hogy II. János Pál pápa eleget lett a püspökök kívánságának. Mint elmondta: a gyulafehérvári egyházmegye - amely egyike a Szent István alapította tíz egyházmegyének - a bukaresti érsekség alá volt rendelve 1927 óta. Az egyházmegye érseki rangra emelése „igazi ügy" volt, szót emelt érte a Magyar Katolikus Püspöki Kar, a vatikáni magyar diplomácia is hozzájárult .Jelvilágosító munkával,, és még a református Tőkés László is szólt róla, amikor II. János Pálnál járt. A vatikáni döntés gesztus az egész magyarság számára, de elsősorban az erdélyi lelkipásztorkodás! kívánja segíteni. Egy érsekség érseki tartománnyal is rendelkezik, így várható, hogy a magyarok lakta más katolikus egyházmegyéket is Gyulafehérvár felügyeleti joga alá rendelik. (MTI) Grafológia a történelemkutatásban Európában a XVII. század óta könyvek, tanulmányok tartják számon azt. hogy a levélíró jellemére, egész karakterére következtetni lehet kézírásából. Ez segíti a kézirat azonosításokat, de ezen túlmenően hozzájárul az életrajzi kérdések tisztázásához, az alkotó személyiség egész életének megvilágításához is. Mivel a történeti grafológia 1-2 év tűréssel meg tudja határozni a kéziratokat papírra vető személyek életkorát, így az írásművek kronologizálásában is jelentós segítséget adhat. Magyarországon Rákosné Ács Klára az, aki az MTA Történettudományi és Irodalomtörténeti Intézetének felkérésére több író és történelmi személyiség kéziratait elemezte. Figyelemre méltó Benda Kálmán történész megállapítása, aki a következőket írta: „Munkánk során egyszer sem fordult elő, hogy a pszichografológia megállapítása az eddigi történelmi ismeretekkel ellentétes eredményre jutott volna. így hitelt adhatunk az írásanalízisnek olyan esetekben is, amikor azok túlmennek eddigi ismereteinken." Rákosné Ács Klára 1970-ben íráselemzést készített a korai Csokonai-verseket őrző Zöld kódex műveinek időmeghatározásához. Közreműködött Ady, Jókai, Vajda János életrajza és kérdéses szövegeik felderítésében. Tanulmányozta zárkózott, rejtélyes életű nagy orientálistánk, Körösi Csorna Sándor szanszkrit-magyar szójegyzékét. Rudolf trónörökös angol nyelvű életrajzához szakvéleményt kértek tőle a tragédia valóságának feltárásához. 1977 tavaszán az orvostudományi konferencia felkérésére Semmelweis Ignác kéziratát elemezte, ami érthető módon heves érzelmeket váltott ki, hiszen Semmelweis Ignác halála némileg kényes kérdés, ma sem kellemes Magyarországnak. A grafológiát pártoló történészek viszont azt mondják: a tudomány csak úgy képes fejlődni, ha lehetőség nyílik arra, hogy ellentétes vélemények is megküzdhessenek egymással. 1985 tavaszán újabb éles vitát keltő szenzációt jelentett Rákosné Ács Klára Vallanak a betűk című kötetének megjelenése a Magvető kiadásában. A könyvben a történelmi személyiségekről készített elemzések többsége megegyezett a kutatók korábbi ismereteivel, esetenként azonban meglepő következtetéseket is tartalmazott, megkérdőjelezve már lezártnak vélt kérdéseket. Ennek köszönhetően azonnal jelentkezett a kritikai ellenvélemény, olykor bizony nyomdafestéket nem tűrő hangnemet használva. Sokan tehát még ma sem ismerik el nálunk a grafológiát tudományként - lélekmisztikáról, sarlatánságról beszélnek, eredményeit bizonytalannak tartják. Hogy mi lehet ennek az oka, arra Rákosné Ács Klára így válaszol: - Sokan sajnos szélhámoskodásra, jövendölésre használják, a könnyű megélhetés eszközeként próbálják alkalmazni a grafológiát. Tehetik, mivel az írástanulmányozás könnyű megközelíthetősége miatt, mindig népszerű volt. Amíg minden más mozgás múlékony és nehezen mérhető, az írás önmagát regisztrálja. így mindig rendelkezésre áll - még az avatatlanok számára is. Megfelelő tudás, tehetség, és kontrollált tapasztalat nélkül aztán valóban bizonytalan eredményekhez vezetnek az elemzések. Valójában a grafológia a pszichológia egyik ága, ezért is kapta a pszichografológia nevet. Semmi köze a jósláshoz vagy a horoszkóphoz. Hozzásegíti az embert, hogy önmagát megismerje, de ezt a szerepet csak akkor töltheti be, ha szigorúan tudományos eszközökkel és módszerekkel együttműködik a többi tudománnyal a babona, a kuruzslás és egyéb sötét csalások ellen. Ami a tudományos jegyeket illeti: - A grafológia kristálytiszta tudomány, mint a matematika. Az írás nemcsak kézírás, hanem „agyírás" is, melyet befolyásolnak a kéz célirányos mozgásainak egyéni színezetet adó expresszív neurális impulzusok. így az elemzésből nemcsak a beidegződött, állandósult jellemvonásokra lehet következtetni, hanem az író személy pillanatnyi lélektani állapotára, pszichológiai mikroklímájára is. Az írás nemcsak kifejező, hanem projektív jelleggel is rendelkezik, így sokat feltárhat a személyiség tudattalan konfliktusaiból. Ezeknek a vizsgálati eredményeknek a szintetizálásából áll össze a teljes kép. Az írásban nemcsak a vonalvezetésnek, a betűformálásnak és a jeleknek van szimbolikus értéke, hanem az egészből összeálló képnek, az írás egész struktúrájának. És a jó diagnoszta az egyes tüneteket mindjárt összefüggésükben látja, a tünetcsoportok rendszerében. Rákosné Ács Klára és az őt támogató történészek, szerkesztők néhány évvel ezelőtt letettek egy könyvet az asztalra. Az ellentáborral a mai napig sem tudtak közösen és békésen megegyezni abban, hogy a grafológia hogyan és meddig tud segíteni élők és holtak megítélésében. Érthető tehát, hogy ezúttal a szerző óvatosabb volt, és a Magvető kiadónál megjelenésre váró kötetében a ma élő politikusok és ismert személyiségek kézírásairól készített elemzéseket az érintettek jóváhagyásával adja majd közre. Remélhetőleg a kiadó nem késlekedik tovább, hiszen a könyv bizonyára ezúttal is nagy érdeklődésre tarthat majd számot. GYÓRI M. HAJNAL A „konvertibilitás" első napja A román állampolgárok hétfőn 40 évnyi mesterséges árfolyam-szabályozás után először vásárolhattak szabadon keményvalutát, piaci árakon. A pénzügy vezetői azt remélik a lej belső konvertibilitásának megvalósításától, hogy elvezet a teljes konvertibilitáshoz s meggyorsítja a piacgazdaság kiépülését. Az AP jelentése szerint a konvertibilizálás nem ment zökkenőmentesen: néhány bank ugyanis még a régi, nem piaci árfolyamokkal dolgozik. régi szabályok alapján, miközben az újonnan létrehozott pénzváltó irodák a volt feketepiaci árfolyamon váltják a pénzt (1 dollár = 225 lej). Illetékesek szerint a feketepiac sem hal ki teljesen, hiszen még mindig magasabb árfolyamon vált, mint a hivatalos pénzváltó helyek, továbbá mert az emberek még mindig jobban bíznak benne, mint az új rendszerben. Hivatalos és nem hivatalos pénzváltóhelyeken egyelőre közös gondot jelent az, hogy az elméletileg naponta többször is változó árfolyamot kevesen ismerik, s a „change"-elók legtöbbször találomra rögzítik valutáik árat