Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-06 / 183. szám

KEDD, 1991. AUG. 6. DÉLMAGYARORSZÁG A HELYZET 3 Mindnyájan érezzük: bénultságban élünk. Hogy életünket újjákovácsoljuk, újjá kell lennünk. A KOZMIKUS ÚT, egy új, emberközi és nemzetközi (USA, Németország) erkölcsi mozgalom, minden kereső és erősödni akaró embernek szilárd irányt mutat. n Az alapító PETŐ FERENC (Houston, Texas) hívással és kihívással fordul az útkeresőkhöz, érdeklődőkhöz, 1991. augusztus 7-én, szerdán, 19.30 órakor, a Deák F. Gimnáziumban (József Attila sgt. 120.). A kozmikus út kiáltványa füzet (30 Ft) a belépő. További érdeklődés jelentkezés 6701 Szeged, Pf.: 233. címre küldendő. VESD KI MAGADBÓL A BÉNÍTÓ MÚLTAT, KÖZÖNYT ÉS HALLGASS A JÖVŐ HÍVÁSÁRA! KIÚT A KOZMIKUS ÚT Esőre ború TÓTH SZELES ISTVÁN Az égiek megelégelték a búzabőségről szőlő véleményeket és közleményeket. A végén kiderülhet, legközelebb óvatosabbnak kell lennünk: ami nincs a magtárban, azzal még bármi történhet. A búza aratásában az elmúlt napok csapadékos időjárása több-kevesebb kényszerszünetet okozott, s nem lehet tudni, véget ért-e már. A megyei földművelésügyi hivataltól kapott információ szerint eddig a gazdaságok egytizedének sikerült csak befejezni a munkát, a többiek a kétharmad-háromnegyed közötti választóvonaltól szeretnének mielőbb újra startolni. Minőségi és mennyiségi károk egyaránt keletkeztek, de mértékükről, tanulva az optimista jóslatok túl korai közhírré tételéről, érdemesebb megvárni a végét. A belvízveszély nem számottevő, s ez jórészt a korábbi meliorációs beruházásoknak köszönhető. A homokvidéken hamar felszikkad az eső, így itt ki tudták használni a fél-egynapos szárazabb periódusokat. A kukorica és cukorrépa fejlődését segíti a nedves klíma, a napraforgónak sem jött rosszul, csak a gombabetegségek fenyegetik fokozottan. A zöldségfélékre, szőlőre, gyümölcsösre is érvényes: résen kell lenni a növényvédelemmel. Ha mindez sikerül, paradicsomból rekordtermésre számíthatunk. Egyes burgonyafajták gumója a földben rothadásnak indult vagy csírázni kezdett. Összességében nem várhatók kiemelkedő hozamok. A szőregi Tisza-Maros Szög Tsz-ben a júliusnak a fele csapadékos nap volt. A 3 milliméteres eső miatt éppúgy szüneteltetni kellett a munkát, mint amikor 30 esett. Eddig elnyelte a föld a vizet, a meliorált területeken a szivattyúk is besegítettek. A búza egyharmada áll még lábon, illetve egynémely fajta nem várta meg a kombájnt, lefeküdt. Emiatt, s a túlérés okozta magkipörgés következtében veszteségekre számítanak. Ugyanígy a sikértartalom és a sütőipari érték is leromlott, nagyrészt takarmánybúzaként hasznosítható csak a termés. A dorozsmai József Attila Tsz területén három hét alatt 200 milliméter csapadék hullott. Ha még 3 napot várt volna az esős időszak, tárolóban lehetne a mag. Ehelyett most a terület 40 százalékán zsugorodik napról napra a terméskilátás. Korábban kezdhették volna az aratást, de el akarták kerülni a költséges szárítást. Számításuk szerint azzal a mázsánkénti 80-90 forinttal az önköltség fölé került volna a kialakult 500-550 forintos árnak. Két hete le kelleti volna vágni azt a száz hektár lent, amit exporta szántak. A lucernát viszont levágták, de nem tudják összegyűjteni, s félő, hogy alatta még az új hajtások is „kivakulnak". A kintmaradt szalmát sem érdemes bebálázni, összerothadva, ezért ömlesztve viszik majd a szarvasmarhák alá a karámba. A párás, fülledt idő miatt a paprikát már hatodszorra permetezik, ha másként nem megy, helikopterről. Ennek ellenére mutatkoznak a növénybetegségek tünetei. A kertészeti kultúrák erőteljesen gyomosodnak, de míg ragad a föld, kapálni sem lehet. Amennyiben nem esik több eső, a felszáradásra 3-4 napot mindenképp várni kell. Nincs annál rosszabb, mint dologidőben tétlenkedni, s szemlélni, hogy megy tönkre, ami egyszer már megvolt. A mezőgazdaság mindig is kiszolgáltatottja az időjárásnak. Most az aszály helyett az „esőből is megárt a sok" időszakát éljük. Ha nem is célszerű túldramatizálni a helyzetet, a tények nem sok jóval kecsegtetnek. Hová tegyünk, drága búzánk? Az 1988-as 6,9 millió tonnás rekord óta Magyarországon folyamatosan csökken a búzatermés, s a városi közhiedelem dacára ez jó hír. Különösen a Földművelési Minisztérium számára, melynek vezetői egészen az elmúlt néhány napig (a határvonal az a kormányülés, amelyen megszavazták a hitelgaranciát 1,3 millió tonna Szovjetunió felé irányuló kivitelre) nem tudtak válaszolni a szezon legfontosabb kérdésére: mi lesz az idei több mint 2 millió tonnás felesleggel. Korábban a földművelésügyi tárca 6 millió tonnára becsülte az idei búzatermést, egy héttel ezelőtt Öcsödi Gyula, a minisztérium illetékes szakértője az Atlantic Sajtószolgálatnak nyilatkozva 5,8 millióra csökkentette ezt a becslést, feltehetően az érett termést zsugorító bőséges esőzés miatt. A takarmánygabona és a fogyasztásra-vetésre szánt mennyiség levonása után ez még mindig 2,2-2,4 millió tonna felesleget jelent, ám a dolgok pillanatnyi állása szerint semmiféle katasztrófaveszély nem fenyeget. És ha nem, annak „állam bácsi" ismételt közbelépése és némi szerencse az oka. A kormány 1,3 millió tonnára szóló hitelgaranciája lényegében kivette az anyagi felelősséget a termelők, illetve a szovjet vásárlók pénztárcájából. Az MTI információja szerint ezen a héten Moszkvában várhatóan megállapodás születik mintegy 500 ezer tonna magyar búza exportjáról. További óriási anyagi felelősséget vállalt át az állam azzal, hogy a jelenlegi 150 ezer tonnáról mintegy 800 ezer tonnára (nem 210 ezerre, mint egy központi napilag tévesen hírül adta) emeli az állami tartalékokat. Segíts magadon és... A Gabonatröszt utódvállalata „több százezer tonnás" szerződést írt alá egy svájci partnerrel, s megbízható értesülések szerint sikerrel kecsegtetnek az Iránnal és más partnerekkel folyamatban lévő tárgyalások is. Az utolsó nagy kérdés és főfájás az. hogy mi lesz a szállítással. A hazai szállítási kapacitás ugyanis maximum 210 ezer tonna kivitelét teszi lehetővé havonta. A búzafelesleg tehát értékesíthető, de a mostani páni félelemmel kezdődött nyár nem maradhat hatástalan a mezőgazdaság további fejlődésére. A válság megoldódni látszik, de a jelenség - a piachoz való igazodás rendkívüli nehézkessége - jó darabig kísért még a mezőgazdaságban. HAVAS KLÁRA Macskaégetéshez készültek - „Itt nyugszik Zsú" - Ágy a fürdcíkádban A Bem tábornok utca sarkán ^ || // .. 1 •• ÖrdÖgÖk, DÓk( baljoslatuan magasodik az egykor V rf f \ I I AtVI PP AP ryrv |r / / ° 7r szép napokat is megért palota. Régi ••k^AvIICilIV^IJÖAl/IV Vámpírok lakói évekkel ezelőtt kiköltöztek. ' ' - persze Csak a falakra festve, egyik-másik remek grafikai teljesítmény. Nem mind szalonképes, de itt nem ez az első számú szempont. Szabó József megmutatja a helyet, ahol „egy gyereknek szétverték a fejét." Az udvar egyik vakon tátongó ablaka mellett újabb falfestmény: sarokba támasztott, arctalan báb. Lehetetlen nem kiolvasni a szerző szándékát, a képről reménytelen magárahagyatottság sugárzik. Kissé odébb felhívás: „A ház rendészé figyel!" Az alárajzolt nyíl felhajtott gallérú ballonkabátba burkolózó patkányra mutat. Megtörtént, hogy hét feketébe öltözött nagyobbacska gyerekel kellett innen kiterelni. Közölték, hogy sátánisták, és macskát fognak égetni, már rakták is a máglyát, amikor Kiss István fellépése távozásra késztette a társaságot. Bár az egykori bokszoló azt mondja, nem szívesen mutatja meg. mit tud. kötelezi a sportoló múlt. Májusban váratlanul hat elegáns úr jelent meg a házban, két piros Mercédesszel érkeztek. Egyikük egyik csuklóján drága óra, másikon súlyos aranylánc - közölte, hogy megveszik a házat. Kiss István csak vigyázzon tovább, havi tizenötezret fizetnek érte. Azóta se látta őket senki. „Future? Freedom or die!" közli egy graffiti. „Még nem ember, már nem állat" - olvasható egy másik falon. „Hová tűntek a hangok?" - a kérdés válasz nélkül marad. És végül egy ismeretlen filozófus kiáltása a fekete kapualjban: „Szeretni születtünk!" NYILAS PÉTF.R Történetéről kisfilmet forgattak, egy látványos akcióval diákok foglalták el. Vevő is jelentkezett már rá, de végül gazdátlan maradt. Lakói azért akadnak: hajléktalanok, tolvajok, csavargók tanyája. Egy ideje viszont két férfi vigyáz a rendre. * - Kiss István vagyok, de a haverok csak úgy ismernek, hogy „Sumák..." Bokszoltam pár évig, de itt még nemigen kellett bunyózni. Elég, ha rájuk szólunk, van esetleg egy kis vita. de aztán békében elmennek. Ha nem, akkor szólunk a rendőröknek. Mi vagyunk a szellemkastélyban a csőszök! A negyvenes férfival nem szeretnék komolyabb vitába keveredni. Kondícióján meglátszik a sportos múlt, semmi fölösleg, kemény kézfogás. Novembert írt a naptár, amikor az udvari vasajtó mögötti félreeső zugban rátalált a rendőrség. Egy fürdőkádra fektetett deszkalap volt az igya. Itt lakott, mínusz húsz fokban. Akkoriban már Szabó József tartotta szemmel a házat. A szomszédban lakik, rokkantnyugdíjas. Azt mondja, „megvannak az eszközei" arra az esetre, ha valaki okoskodna. Kulcsa van a kapuhoz, időnként szétnéz odabenn. Ha kellett, a közeli Tóth-vendéglőből hívták a rendőrséget, két percen belül ott voltak. (Bár egyszer az is előfordult, hogy a két rendőrnek nem volt kedve elvinni a betörőt, úgyhogy kénytelenek voltak elengedni.) Az egykori fodrászat helyiségeibe rendszeresen bemásznak: a saroküzlet ablakait régen kitörték. A fal tövében, a vakolattörmelékkel vegyes szemétre dobva mocskos párnahuzat, újságpapír, foszlott paplandarab. És törött üvegek: zöld és barna cserepek. „Erő és állhatatosság," „Tiszta udvar, rendes ház." „God Save Síd" - feliratok a kapu alatt, a lépcsőházban. Az egyik szobában fekete tenyérnyomok a falon több sorban, mellettük újabb szöveg: „Itt nyugszik Zsú." Zsú már nincs itt, vannak viszont FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ