Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

2 KÖRKÉP DÉLMAGYARORSZÁQ SZOMBAT, 1991. AUG. 31. Pohankovics úr Szegeden Kereskedőbánatok Tegnap a Dél-Tisza Menti Áfész, az Éliker és a Kisosz vendégeként Szegeden járt dr. Pohankovics István ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár. A kötetlen hangulatú megbeszéléseken többek között olyan aktuális kérdések szerepeltek, mint az élelmiszer-kereskedelem privatizációja, a vállalati átalakulás. Szegeden ebben a profilban még nem kezdődött meg a privatizáció, ez előreláthatólag november l-jétől indul. Az Eliker január 1-i fordulónappal szeretne részvény­társasággá alakulni, alaptőke­emeléssel, külföldi pénzeszközök bevonásával. Aggódnak a zárt versenytárgyalási rendszer miatt, s attól is tartanak, hogy az Állami Vagyonügynökség esetleg késlel­tetheti az átalakulást. Az időhúzás a dolgozók hangulatát is befolyásolja, az igazgató véleménye szerint az rt.-vé válás mindenkit megnyugtatna. Délután a Kisosz vezetőivel, a kereskedőkkel és a vendéglátósokkal találkozott az államtitkár. Dr. Martonosi István keményen kezdett: „Szétszakadt a vezetés és az alsó szint, a bérleti jog privatizálása pedig a legnagyobb igazságtalanság. Nem kell számviteli törvény, ha a vállalkozói igazolványok kiadásának nem alapfeltétele a 8 általános iskolai végzettség." Szinte minden résztvevő sérelmezte, hogy az engedéllyel rendelkezőket bárki ellenőrizheti, a különböző felügyeletek, hatóságok csak őket nyaggatják, a fekete árusokat pedig egyszerűen nem lehet megfogni. Többek között azért sem, mert a legtöbb jogszabályi bekezdés úgy indul: „az üzlet, az üzlet­helyiség..." Az utóbbi érdekessége, a háromoldalú bódé már belefér ebbe a kategóriába. Élelmes vállalkozók természetesen ideiglenesen csinálnak belőle kétoldalút, attól még pavilon marad. Mindeddig nem sikerült megoldást találni arra sem, hogy míg a külföldi állampolgárok áfa nélkül árusítanak, addig a magyarokra vonatkozik a törvény. Az államtitkár a legtöbb felvetéssel egyetértett, sok kérdésre válaszolt, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy az ellenőrző apparátusoknak nem a kicsikkel, a nagyokkal kellene kezdeni. k a Kiharcolják az adókedvezményt? Készül a falusi turizmus katalógusa Csütörtök délután tartotta első ülését az „Üdülés a magyar falun, tanyán" című országos katalógus szerkesztőbizottsága. Helyszín a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola volt. A „modul elv" szerint összeállított katalógusba bárki bekerülhet, ha vállalja a fizetővendégek elszállásolását. Persze ennek ára is van: az űj jelentkezőknek ötezer, a már nyil­vántartottaknak négyezer forintjába kerül, ha az új, 1992-es katalógusban is szerepelni akarnak. A fekete-fehér kép olcsóbb, az csak háromezer - aki pedig fotó nélkül kívánja a címét közöltetni, az kétezer forintot fizet (bár utóbbi megoldást senkinek sem javasolják, mert a szálláshely bemu­tatása nélkül hiába vár vendégre). Dr. Csáky Csaba címzetes egye­temi docens, a szerkesztő bizottság elnöke bevezetőjében arról beszélt, hogy a harmincas évek magyar­országi hagyományait szeretnék feleleveníteni, amikor még hazánk­ban is létezett falusi-tanyai turiz­mus. Nyugat-Európa viszont nem állt meg: a negyvenes évek végén adókedvezménnyel, ágyankénti tá­mogatással nagy lendületet adtak ennek az üdülési formának. A megítélésre jellemző, hogy Auszt­riában ma főiskolán oktatják az idevágó ismereteket. A Magyar Falusi - Tanyai Vendégfogadók Szövetsége két éve meghirdetett fölhívására körülbelül ötezren jelentkeztek. Közülük mint­egy ötszázan kerültek be az „Üdülés a magyar falun és tanyán 1990­1991" című katalógusba. A szállás­helyként felajánlott ház színes fotója mellett a tulajdonos neve, címe, telefonszáma is szerepel. Az igény­bevehető szolgáltatásokról nemzet­közi jelrendszer tudósítja az érdek­lődót - a magyaron kívül tizenegy nyelvű katalógust ily módon lehetett a legolcsóbban elkészíteni. De nemcsak egyéni jelentkezőkből összeállítót oldalakat találunk: „Nagyvázsony" címmel, a lovas­napok képeivel illusztrált lapon az ott lakó vendéglátók kínálják szállás­helyeiket - a helység címerével, térképével, a környékbeli kirándulási útvonalak vázlatával. „Ez! a mód­szert más tájegységeknek, telepü­léseknek is követniük kellene" ­mondta dr. Csáky Csaba, hiszen így sokkal kívánatosabb és áttekint­hetőbb egy-egy vidék az odalátogató idegen számára. Minden információ vonzerő lehet, szóljon bár gyógyforrásról, arboré­tumról, csónakkölcsönzőről, kifőz­déről, kenyérsütésről, vagy lovaglási lehetőségről. A helységeknek el kell adniuk önmagukat, ha négy-öt év múlva már megbízható, állandó kuncsaftkörrel szeretnének rendel­kezni. A rendszer persze csak akkor működhet jól, ha létezik egy köz­ponti ágynyilvántartás, amely azon­nal megmondja, hol, mikor és milyen körülmények között lehet meg­szállni. Ennek megteremtése még hátra van. Az első lépés a modul­katalógus új kiadása, lehetőleg minél nagyobb példányszámban. Most úgy tervezik, 4-5 ezer példányban tudják kiadni a katalógust, amelynek meg­jelenését az Oszágos Idegenforgalmi Alap 1,2 milliárd forintos előirány­zatából finanszírozzák. A vendéglátók számára nem közömbös, milyen feltételekkel kell adózniuk a forgalom után. A szö­vetség szeretné elérni, hogy ­például Ausztriához hasonlóan - tíz ágyig adómentes legyen ez a tevé­kenység. Az érdekeltté tétel azért is lényeges, mert az első években sok beruházást és kiadást jelent a vendégfogadás, a megtérülés las­súbb, mint más területeken. Európa jószerivel még alig tud rólunk. A Shell autótérképén Ma­gyarországot egy 8X9 centiméteres négyszög jelöli. Ezen még a váro­sokat sem lehet megtalálni, nemhogy az eldugotr, apró falvakat. Ezért is fontos, hogy a magyar kezdemé­nyezésre létrejött európai szövet­ségben minél hamarabb megismer­jenek bennünket. Ehhez segíthet hozzá az év végén, legkésőbb jövő év elején megjelenő új katalógus. NY. P. Hol volt a „fekete doboz"? A szovjet puccs egyik legvér­fagyasztóbb mozzanata volt, hogy - 76 órára - a nukleáris rendszer szupertitkos kódja azoknak az embereknek a kezébe került, akiket később Gorbacsov kalandoroknak nevezett. A The Washington Postnak a Gorbacsovot visszakísérő csoport egyik tagja elmondta, hogy azok, akik a szovjet elnököt krími dá­csájában őrizetbe vették, elvették tőle a „fekete doboz"-t (ez tulaj­donképpen egy aktatáska), amely a kódot tartalmazza. Vajon a pucs­csisták valóban fenyegethettek volna valamiféle rakétatámadás­sal? Vagy ezzel megbénították három napra a szovjet csapásmérő erőt? A válasz nem egyértelmű. A szovjet irányító és ellenőrző rend­szert úgy építették föl, hogy a 27 ezer nukleáris töltet közül egyet se lehessen kilőni egyetlen ember döntése alapján. Amerikai szakértők szerint Moszkva „piros gombja" a való­ságban egy kéttagú rendszer, amelynek az egyik felét a védelmi miniszter irányítja, az elnök pedig a másikat. Ha Gorbacsov kódja Jazov védelmi miniszter kezébe kerül - aki a junta tagja volt -, elméletileg minden a kezében van, hogy kilője a rakétákat. Ám a kód­rendszer nem más, mint kilövési parancs, és a tulajdonképpeni kilövéshez még sok ember közre­működése szükséges. Még ha el­méletileg lehetősége is lett volna a juntának, hogy kilője az atom­fegyvereket, semmiképpen sem használhatták volna fel a belső ellenállás ellen - a rakéták ugyanis külső célpontokra voltak állítva, átprogramozásukra pedig nem lett volna idő. Ha pedig taktikai vagy harcászati atomfegyvert kívántak volna bevetni, akkor valószínűleg a katonák ellenállásával kerültek volna szembe, mely a Jelcin ellen induló tankokat is megállította. A TIME-BÓL FORDÍTOTTA PÁL DÁNIEL Szegedi szenátorok Hatvani Zoltán - Születésemkor még megvolt a földünk - nem sok, de arra elég volt, hogy édesapám el tudta tartani belőle a családot. 1960-ban elvették a földet, édesapám elment dolgozni, s gazdacsaládból munkáscsalád let­tünk. Aztán édesapámat betörtönöz­ték, még ma sem tudjuk, hogy miért. Nyilván valakinek az útjában volt. Ennek bélyegét egész életem során magamon hordtam, mindig örök ellenzékiként kezeltek. A csongrádi mezőgazdász iskolában, a Batsányi­ban érettségiztem, szőlész-borász képesítést szereztem. Később autó­szerelő lettem, s több mint húsz évet ebben a szakmában töltöttem el. Most egy hónapja a Hangya Rész­vénytársaságnál dolgozom. De ez is csak azért van, mert egyszerre nem tudtam pártvezetőként, képviselőként is működni, közben pedig még kenyeret is keresni. Most adódott az alkalom, hogy az újjáalakuló régi Hangya-mozgalomban tevékeny­kedhetem. - Mindezek ismeretében ön minek tartja magát? - ízig-vérig melós vagyok, a kisembereket, a panellakókat képvi­selem. Jómagam is lakótelepen élek, a Cserepes soron vásárolok. A meg­alázott, mellőzött kisembereket szeretném mindenkor képviselni. Amikor a képviselő-választáson indultam, akkor is ezeknek az embe­reknek a sorsán szerettem volna segíteni. Furcsának tűnhet, hogy én, mint kisgazdapárti képviselő, most a munkásokról beszélek. De ha azt nézzük, a maga nemében mindenki gazda. Ha a munkásnak saját tulajdonába kerül az esztergapad, akkor már ő is át tudja érezni a gazdaszemléletet, hiszen a maga hasznára dolgozik vele. De a kisgazdapárt különben is széles nép­rétegeket szeretne képviselni. - Mikor került kapcsolatban a kisgazdapárttal? Csongrádon, földműves családban született 1954-ben. Családos ember, első házasságából van egy kislánya, aki most végezte el az általános iskolát. Szabadidejében a Cserepes soron szeret nézelődni, alkudozni, vásárolgatni; gyakran kijár szatymazi telkére is, ahol minikempinget akar nyitni. Eddig 16 országban járt, legtöbbször sátorral. Kedvenc étele a paprikás krumpli és a körömpörkölt. Életének jelenlegi párja kitűnően főz - mint a szenátor elmondta, az ő hobbija a konyhaművészet. Az FKgP szegei szegedi szervezetének elnöke listáról jutott be a testü­letbe, pártját egyedül képviseli. ,- 1988 végén, 1989 elején, mind­járt a kezdeteknél. Az igazolványom a 6-os sorszámú a megyében. Ma már én vagyok az első, hisz az előttem lévők már kiléptek, illetve más pártokhoz igazoltak át. Az újjászervezésnél alapító tagnak számítok. Én azért léptem be a kisgazdapártba, mert ez volt az egyetlen párt, amelyik megígérte, hogy mindent vissza fog adni, amit csak elraboltak az emberektől. Ez az egyik. A másik, hogy a gazda­szemlélet az, amely igazán közel áll hozzám, illetve hogy ezt a pártot tartom az egyetlen igazi magyar pártnak. Magyar embernek tartom magam, a szó nemes értelmében, és ezt, bárhol, ahol megfordulok, min­denütt elmondom. - Mikor kezdett el politizálni? - Világéletemben politizáltam, először csak szűkebb baráti körben. Mindig ellenzékiek voltunk, szidtuk az orosz megszállást, de ténylegesen nem állt módunkban, hogy tegyünk is valamit. Teszem azt, nem gyártot­tunk röpcédulákat, semmiféle konk­rét akcióban nem vettünk részt. - Mit jelent Hatvani Zoltán számára a politikusi pálya, illetve a szenátorság? - Mindenekelőtt felelősséget. Felelősséget azokért az emberekért, akik megválasztottak, ideküldtek. Valamint a képviselői munka szere­tete, amelynek gyakran az „árnyé­kosabb oldala" kerül előtérbe. Apám jogán tagja vagyok a Politikai Fog­lyok Szövetségének is. Ók megkér­tek, képviseljem az önkormány­zatban az ő ügyes-bajos dolgaikat is. - Mennyire lobbanékony termé­szet? - Temperamentumos ember vagyok, borzasztóan a szívemre ve­•szek mindent. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy azt szeretném, akkor napokig képes vagyok őrlődni rajta. Ha itt kell hagyjam a munkámat, abban nem nagyon bízom, hogy majd más elvégzi azt helyettem. Szerintem a munka akkor van elvé­gezve, ha én is ott vagyok és meg­csinálom, vagy látom, hogy meg­csinálják. PÁL TAMÁS A katalógusba a szálláshely részletes bemutatásával egy adatlapot: lehet jelentkezni a következő címen: Magyar Falusi­Tanyai Vendégfogadók (Falusi Turizmus) Szövetsége, 1056 Buda­pest, Belgrád rakpart 24. Telefon: 1182-855183-as mellék. Bizalmat szavaz-e Thürmer Gyulának a Központi Bizottság? Munka és Tőke Beszélgetés dr. Krajkó Gyulával, a Munkáspárt szegedi koordinációs bizottságának elnökével - Megmaradt-e az MSZMP-nek a hatalomhoz fűződő különös viszo­nya? Makói nagygyűlésükön érez­hetően fellelkesültek, amikor párt­elnökük a lehetséges és közeli vissza­térésről szónokolt. - Thürmer úr pontatlanul fogal­mazott. A helyi hatalomban már rég­óta ott vagyunk - Szegeden 1/50-ed részben, de messze nagyobb befolyással. A visszatérést természe­tesen úgy kell érteni, hogy az MSZMP parlamenti párttá óhajt válni, s nem, hogy a mi kezünkbe kerül a hatalom. A kormányzás eb­ben a helyzetben csak távoli célunk, új programunkban ez már nem is szerepel. Esélyünk is csupán akkor lehet, ha a baloldalnak sikerül talpra állnia. - Egyetértenek-e pártelnökükkel abban, hogy a történelemben vannak rendkívüli helyzetek, amikor nem érvényesek az alkotmány előírásai, jogot és törvényt lehet szegni? - Hogy a káosz és a zűrzavar elkerülésére jobb lenne egységben tartani a Szovjetuniót, azt pártunk egésze vallja. Nem követünk el bűnt akkor sem, ha szocializmust szeret­nénk, ott is lehetséges tudniillik a demokrácia. Elhibázottnak tartjuk azonban, és így nem osztjuk Thür­mer úr nézetét az említett dologban: a puccsot a marxizmus mindig elítélte csakúgy, mint a terrorizmust. Ezek az eszközök nem oldanak meg semmit: a gazdaság vagy a politika problémáit, a napi kérdéseket. Aki ezekhez nyúl. lemond a legfonto­sabbra!, a dolgozók megnyeréséről; a tartós politikai hatalom alapja ugyanis a bizalom. A puccs után még szomorúbb a Szovjetunió helyzete. Egyébként a másik oldal is elég szabadon kezeli az alkotmányt: hogyan kerülhetett például orosz alárendeltségbe a hadsereg - az erósebb jogán? Magyarországon szó nem lehet erőszakos visszarendezés­ről - azonnal elhatároltuk volna magunkat egy ilyen kísérlettől -, de még csak visszarendezésről sem. - Nem éreznek nosztalgiát a Kádár-korszak iránt? - Azokban az időkben sok érték jött létre, amelyeket jó lenne meg­őrizni. Az a hatalom azonban nem tudott egy olyan hatékony gazdasági mechanizmust kialakítani, amely dinamikus fejlődést produkált volna. A működd rendszert pedig nem sikerült a demokráciával párosítania. Egyébként a Szovjetunióban a há­ború után megvolt erre az esély, de az említett alapvető problémákat nem tudták megoldani ott sem. Már Lenin is látta azt az ellentmondást, amely a primitív viszonyok és a korszerű gazdaságirányítás kívánal­ma között húzódott - megszüntetni nem lehetett (az SZKP nagy kisik­lása a húszas évekre tehető), mára a rendszer napi funkcióit sem volt képes ellátni. Visszatérni tehát egy olyan szisztémához, amely csődöt tnondott, képtelenség. Ha pártunk újra a hatalom közelébe kerül, a tanulságokat mindenképpen le kell vonnia. - Könnyen lehet, hogy nem fogják tudni kivárni ezt, a magyar politikai paletta idővel peremét veszítheti: a széleken Thürmer úr és Torgyán úr bázisát zömében idősebb emberek alkotják - Nem lehetséges, hogy ez a mozgalom vagy a mi pártunk eltűn­jék. Az SZKP-t lefejezték, szétesett, de 14 millió kommunistát nem lehet máról holnapra eltüntetni. A Horthy­rendszerben 3-400 ember támasztotta fel a pártot. Thürmer úr szerencsétlen nyilatkozata után erős a nyomás, nagyokat ütnek rajtunk, még az is lehet, hogy betiltják az MSZMP-t. Ma a súlyos külpolitikai helyzet elte­reli a figyelmet a belső bajokról: a hatalom az új burzsoáziát támogatja a dolgozók rovására; halmozódik a feszültség, a Munka és a Tőke kö­zötti ellentét éleződik. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem 2500 dollár körül mozog - semmi kétség: itt latin-amerikai kapitalizmus lesz. Aki távlatokban gondolkodik, láthatja, a munkásmozgalom is újratermelődik - szükségképpen, hisz 30-40 száza­lékos munkanélküliség is előfor­dulhat, a fiatalok körében ennek kétszerese. Bizonyára ők is el fognak gondolkodni ezeken a dolgokon. - Ha valóban vonzóvá akarják tenni pártjukat, legelőször is talán stílust kellene váltaniuk - az avult frazeológia ma már kevésbé hatásos, mint volt annak idején. - Vannak periódusok, amelyekben bizony radikális jelszavak kellenek. Az építő szakaszokban azonban feleslegesek, nálunk mégis maradtak az elmúlt évtizedekben: front minde­nütt, a termelésben, a tanulásban... Nyugat-Európában sem lehet sokra menni a harci felhívásokkal, némely anarchista megnyilvánulások - forra­dalmat, de azonnal! - legfeljebb egy (politikai) félmosolyt váltanak ki. A munkáspártnak igazodnia kell társa­dalmunkhoz. A régi katonásdi kü­lönben is megszűnt már nálunk: Mikulást ünneplünk, nőnapot tar­tunk, a munkásgyerekeknek olcsó angol és német nyelvtanfolyamot szervezünk. - A történtekből milyen konzek­venciát készülnek levonni? - Sokan követelik a pártelnök leváltását, de az elnökség és a titkár­ság mellette áll. Szegeden mi nem kapcsolódunk egyetlen vezetőhöz sem, önálló véleményt formálunk. Az e hét végi KB-üléstől azt várjuk, Thürmer úr gyakoroljon önkritikát, ám lemondását nem óhajtjuk, bárkivel előfordulhat, hogy rosszul nyilatkozik. A kongresszusig marad­jon a párt élén. Az előző kongresszus résztvevői nem ismerték egymást, ad hoc döntések jellemezték munkáját. A mostanit - főként a személyi vonatkozásokat tekintve - sokkal jobban elő kell készíteni. Higgadtság és jó vezetők szükségesek, hogy modern, nem puccsista, nem anar­chista párttá legyünk. 57

Next

/
Thumbnails
Contents