Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-30 / 203. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. AUG. 30. Versenyhelyzetben az általános iskolák Tanévkezdés Szatymazon és Forráskúton Bővítik az óvodát Forráskúton Tábory János igazgató, mielőtt az iskolai oktatást szóba hozta volna, előbb az óvodában történő változásról beszélt. Arról a több mint 10 millió forintos beruházásról, amely lehetővé teszi a színvonalasabb óvodai nevelőmunkát. Új foglalkoztató-teremmel bővül ugyanis az intézmény, így mindhárom óvodai csoportnak külön szobája lesz. A tervek szerint október l-jén adják át az új termet, és akkor mintegy 25-30-cal több gyerek fogadására lesz képes az óvoda. A bővítéssel együtt folyik az épület vizesblokkjának korszerűsítése, és a konyhát is a megnövekvő gyermeklétszámnak megfelelően alakítják ki. Ami annyit tesz, hogy ezentúl akár száz gyerek étkeztetéséről is tudnak gondoskodni. Az igazgató úgy véli, talán az iskolai napközis gyerekek élelmezése is megoldható lenne innen, és akkor nem kellene a Park étteremben ebédelniük a diákoknak. Tanulmányi ösztöndíj Ami az iskolai oktatást illeti, a felső tagozatos matematikatanításban - csoportbontás keretében - bátrabban alkalmazzák majd a differenciált oktatási módszereket. Lényeges javulást várnak a nyelvi képzésben, hiszen immáron középfokú angol nyelvvizsgával bíró szaktanár tanítja az angol nyelvet, amelynek oktatása már a negyedik osztályban megkezdődik. Akik tanórán nem tanulhatják az angolt, azoknak szakkörön teszik lehetővé, hogy mégis megismerkedjenek ezzel a világnyelvvel. Tavaly kezdték el és az idén folytatják a háztartási ismeretek oktatását. A kísérletként bevezetett fakultációs képzés célja, hogy mind több hasznos információval lássák el a tanulókat a háztartás vezetésével, a helyes életmód és táplálkozási szokások kialakításával kapcsolatban. Az elmúlt tanév bebizonyította, életrevaló kezdeményezés már az általános iskolában alkalmazni a tanulmányi ösztöndíjrendszert. Az iskola a most induló tanévben is lehetővé teszi, hogy a felső tagozatosok legjobbjai félévkor és az év végén pályázhasOktatási reform „fenyegeti" ismét az általános iskolákat. Megértek már belőle az elmúlt évtizedekben jó néhányat, megkfnlódták a sorozatos változtatásokat, így nem csoda, ha fenntartással várják, mit tartalmaz majd az új oktatási törvény, milyen követelményeket támaszt az iskolával szemben a nemzeti alaptanterv. Az új tanévet azonban még mindennemű reform bevezetése nélkül, az eddig kialakított képzési-nevelési gyakorlatnak megfelelően kezdik meg az alapfokú oktatási intézményekben. Ám élve a nagyobb önállóság adta lehetőséggel, további erőfeszítéseket tesznek a mind hatékonyabb tanítási módszerek elérésére. Két környékbeli településen, Forráskúton és Szatymazon tájékozódtunk arról, hogyan készültek fel az 1991/92-es tanévre. sanak az anyagi támogatás elnyeréséért. Száztól háromszáz forintig juthatnak ily módon havi zsebpénz birtokába a legjobban igyekvő, a tanulmányi eredményükön leglátványosabban javító diákok. A hagyományos képzőművészeti kiállítás ebben az évben sem marad el, két festő képeinek ad otthont az iskola folyosója, ezzel is segítve a gyerekek esztétikai nevelését. Fűtéskorszerűsítés, parkettcsere A szatymazi általános iskolában a nagyon költséges olajtüzelést gázfűtés váltja fel. Erre a fűtéskorszerűsítésre 1 millió forintot hagyott jóvá a helyi önkormányzat. Ahogyan Varga Mihály igazgató elmondta, a teljes épületegyüttesben felújítják a fűtési rendszert, tehát a tálaló, a konyha és a tantermi ebédlő is gázfűtést kap. Nagyon időszerű volt már ez az átalakítás, mert hovatovább az olajra kiadott pénz az iskola teljes költségvetését felemésztette volna. A festést, meszelést mindenhol befejezték, csak a Simsai Iskolában történt némi malőr. Felpúposodott a parketta, a padozat azonnali cseréje vált szükségessé. És mindez augusztus végén történt. A hajrámunka mintegy 100 ezer forintba kerül, amelyhez az önkormányzat rendkívüli „segélyként" 60 ezer forintot juttat az iskolának, a többit az intézménynek kell kigazdálkodnia. Jó hír a zenét tanuló gyerekek számára: zongorával gazdagodott az iskola, és talán arra is lesz lehetőség, hogy a tavalyi betöréskor ellopott számítógépeket pótolni tudják. Uj iskolabútorok vásárlására az adott módot, hogy a feleslegessé váló olajkazánokat mintegy 100 ezer forintért értékesíthette az iskola. Méresd meg a tudásod Az oktatásban alapvető változtatásokat nem terveznek Szatymazon, de nagyon komolyan veszik azt a tényt: versenyhelyzetben az általános iskola. Meg keli küzdeniük az iskola rangjáért, olyan színvonalon kell oktatniuk, nevelniük, hogy ne veszítsék el tehetséges diákjaikat. Negyedik éve minőségi csoportbontásban tanítják a két alapozó tantárgyat, a matematikát és az anyanyelvet. Ez lehetővé teszi a tehetséggondozást és módot ad a közepes és gyenge képességű tanulók felzárkóztatására. Az idén új kezdeményezésként a két hatodik osztályban nem kettő, hanem három csoportba osztják a diákokat, így próbálva még eredményesebbé tenni az oktatómunkát. Azért éppen ennél a korcsoportnál vezetik ezt be, mert itt a legtöbb a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű tanuló. Újdonságnak számít, hogy az úgynevezett ciklus órarendről áttérnek a heti órarendre. Megszüntetik a fakultációkat, amely a tantestület megítélése szerint nem bizonyult elég hatékonynak. Az így felszabaduló órákat a természettudományos tárgyak kapják meg, ezek heti óraszáma nő meg. A „Méresd meg a tudásod" jól bevált év végi vizsgáztatás ebben a tanévben sem marad el, ám most csak két osztály, a hatodikosok és a nyolcadikosok számára dolgozzák ki a vizsgakövetelményeket. GOMBOS ERZSÉBET Nincs döntés A Rúzsa tisztán és tisztázva című, 1991 augusztus elsején megjelent cikkünket az alábbiakkal egészítjük ki: Mivel a pedagógustámogatás feltételeivel kapcsolatosan nincs döntés, rendelet, így a cikkben szereplő „ ... egy év eltelte, illetve érdemleges munkája és az érintettek letelepedési szándéka függvényében 500 ezer forint vissza nem térítendő támogatást tud adni " mondat nem felel meg a valóságnak, mivel a testület nem határozta még meg a támogatás feltételeit. Adalékok a parancsszóhoz A koncepciós vasutas Nem az örökkévalóságnak születik a napilap, kiváltképp érdekes tehát, ha egy cikk valakinek hónapok múltán eszébe ötlik. Negyedéve is elmúlt már, hogy a kisvasútról emlékezett Daka András egykori állomásfőnök. A Szegedtől Pusztamérges felé tekergőző, több mint tizenöt éve már csak emlékekben létező erdei, pusztai vonat úgy tűnik máig is téma maradt. Ha valami módon szóba kerül, lám akad hozzáfűznivaló. Betegség, halaszthatatlan utak akadályozták Vajda Sándort, a Szegedi MÁV igazgatóság nyugalmazott osztályvezetőjét, hogy a ksivasútról szóló cikkre nem reagált korábban. De eltette, akkurátusan számontartva, hogy adandó alkalommal elmesélje: milyen módon történt a „ közlekedésfejlesztés parancsszóra megváltozott költségszámításokkal alátámasztva. - Az igazgatóságon úgy hívtak, vagy a nevemhez téve, vagy csak magában : a koncepciós vasutas. A közlekedéspolitikai koncepció felelőse voltam ugyanis a MÁV-igazgatóságon és a hatókörbe tartozó vonalak mindegyikéről ez a csoport adott elemzést. Amikor a politika, illetve a kormányzás legfelső szintjén kitalálták a közlekedésfejlesztési programot, magyarán a vasúti közlekedés és áruszállítás nagy részének közútra való átterelését, nekünk kellett ehhez segédkezet nyújtani. Akarva, nem akarva részt kaptunk mindannyian a szegedi kisvasút megszüntetésében. A hetvenes évek elején, amikor a körültekintő emberek számára egyértelműen látszottak a közúti közlekedésfejlesztés ellentmondásai, nekünk önmagunk ellenében kellett dolgoznunk, a vasút leépítésében. - Szárnyvonalak tucatja szűnt meg az idő tájt országszerte, nem egy az igazgatóság területén. De mi indokolta a fenntartásban nyilván kevesebbet igénylő keskeny nyomtávú vonal megszüntetését ? - Hamis indoklással lehetett csak megpecsételni a szegedi kisvasút sorsát. Nem volt az ritkaság , hogy a nagypolitika elképzeléseit megkapott tényszámokkal, utasításra kellett támogatnunk. Őszintén elég komoly rálátásom volt a vasúti közlekedés szerteágazó szakterületeire. A MÁV-on belül a tizenhetedik beosztásomat, a forgalmi osztályvezető-helyettesi munkakört akkor váltottam át a kereskedelmi osztályvezetői beosztásra, s a közlekedésfejlesztés 52 tagú elemző csoportja is hozzám tartozott. Volt lehetőségem belelátni a kártyákba már korábban, s amikor az olajár robbanás kétségessé tette a közúti fuvarozás bővítését, amennyire lehetett, szóvá is tettem. Természetes dolog, hogy személyes presztízsként néztem: meg tudjuk-e tartani a szegedi kisvasutat, vagy sem. Bármit próbáltam, a politikai koncepció nem tűrt semmiféle ellentmondást. A gazdaságossági számításokat korrektül elvégeztük, de felsőbb utasításra a számításokhoz hozzá kellett adnunk 5 millió forint évenkénti pályafenntartási költséget. Ezzel a felszámolás kérdése eldőlt. - A részletes elemzés tehát valójában hiábavaló volt, hiszen hamis gazdaságossági számadattal minden a visszájára fordult. Kérdés csupán, mennyire volt torzított a pályafenntartási költség? - Nem a pályafenntartási szakértő mondatja velem, hanem igazából hozzáértőktől tudtam meg akkor: a szentesi vonalról áthozott sínekkel olyan állapotba került a szegedi keskeny nyomtávú vasút, hogy húsz évig jóformán alig kellett volna költeni rá. Jelentősebb összeget semmiképp nem igényelt. Körülbelül most kellene először többet áldozni az immár tizenhat éve nem létező vonalra. Az ásotthalmi-pusztamérgesi részt is végig kicserélték. Diesel mozdony vontatta a pullman kocsis szerelvényt, s a négytengelyes tehervagonok is korszerűnek számítottak. Hiába a műszaki állapot realitása, csakúgy a lakosság tiltakozása, a fuvaroztató szövetkezetek és az erdőgazdaság igénye. A döntés már jóelőre kész volt, mint minden valamirevaló „koncepciónál". - Érzékelte talán, hogy a nagy hagyományú vonalért küzdeni eléggé reménytelen. Mégis mit próbált tenni? - A lakossági találkozókon, a fuvaroztatókkal való helyszíni tanácskozásokon a lehető legteljesebben igyekeztem érzékeltetni, hogy mellettük állok. Azonos a véleményünk azokkal, akik szeretnék megtartani a kisvasutat. Nem nagyon hirdettem akkortájt azt se, mennyit súgtam azon cikkekhez, amelyek a Délmagyarországban megjelentek. Gondoltam, talán a nyilvánosság valamennyire befolyásolhatja a kisvasút sorsát. De a vége az lett: a vasútigazgató átment a városi pártbizottságra kérve az első titkárt, hogy tiltsa le a további cikkezést kisvasút ügyben. Onnantól az újság se foglalkozott a témával. Szerintem senki se élte át könnyen az ilyen „netovább" megoldásokat. Meggyötört engem is ez a herce-hurca. A nyugdíjkorhatárt elérve 76-ban nem is maradtam egy hónapot sem tovább. Sajnáltam a kisvasutat. Meg sokminden mást. Láttam, tapasztaltam eleget. Azt is tudom, hogy a vasutat csonkító Csanádi közlekedési miniszternek sógora volt a Volán vezérigazgató. Számított kérem minden. Politika, tekintélyuralom, rokonság. Csak az észérvek sorolódtak egészen hátra. Ha össze tudnánk adni, vajon mennyit költött a MÁV, a köztudottan államilag dotált vasút a közúti fuvaroztatási díjtételek és a vasúti tarifa közötti különbség térítésére. Erre ugyanis szerződéses kötelezettsége volt a fuvaroztatókkal. Tudja kérem, a szegedi kisvasút akkor volt igazán fontos, amikor a Kossá miniszter azzal ment kirándulni, vagyishogy vörösboros birkapörköltet magába tömni. Evett-ivott bóviben, a legnagyobb nyárban is a fején tartva a fekete bőr sapkáját. Tudok róla fényképet mutatni. Bár először elvitték tőlem a filmet, merthogy menet közben megállította az elvtárs a vonatot, közölve: „pisányi köll". Tartottak tőle, hátha lefényképeztem eközben. Elvitték Pestre a filmet, ott hívták eló. De ez még régebben volt. Az igazi koncepciós évek közelségében. BECSEI PÉTER A csend és a nyugalom szigete Alkotóház a pusztában Télen-nyáron fogad vendégeket a képen látható tanya, amely a pusztaszeri önkormányzat és a helybeli Hétvezér Tsz tulajdona, de az épület kezelői jogát a Zichy Galéria gyakorolja. Ebből már az is kitetszik, kiknek nyújt pihenést, az alkotáshoz békés, nyugodt környezetet a hajdani parasztház. Természetesen elsősorban festők, szobrászok, grafikusok keresik fel az alkotóházat, ám a vendégkönyv tanúsága szerint jó néhány író, történész, régész is megfordult már Dékány Ferenc, Kecskemét pusztabírájának egykori otthonában. A vert falú, U-alakú épületegyüttes, ahogyan Nagy Józsefné gondnok elmesélte, a XIX. század derekán épült, és egy 450 holdas gazdaságot irányított innen a ház lakója. A gondosan rendbetartott pusztai hajlékba 1945 után négy család költözött. Teltek, múltak az évek, és mikorra már csak egyetlen família lakta a házat, rá sem lehetett ismerni a vidék egyik legszebb portájára. Süli György helybeli gazdának köszönhető, aki a '60-as évek végén megvásárolta az épületet, hogy megmenekült az enyészettől. A '80-as évek közepén elárvult a tanya, gazdája meghalt. Ekkor vetődött fel az alkotóház ötlete, és miután a tanács és a Hétvezér Tsz közösen megvásárolta a házat, csakhamar fenntartására is akadt vállalkozó. Öt esztendeje vette gondjaiba a Süli-tanyát a 260 tagú Zichy Mihály Alkotóközösség, és azóta szinte folyamatosan érkeznek a művészvendégek a tanyába. A ház Pusztaszeré, de az önkormányzatnak és a téesznek semmi haszna belőle. Igaz, kiadásuk sincs a házra. Ám a mai gazdasági körülmények között érthető az a törekvésük, hogy szeretnék, ha több közük lenne az épülethez, ha nem a falu teljes kikapcsolásával bonyolódna a Süli-tanya vendégforgalma. A falusi turizmus fellendülőben a környéken. Ezt figyelembe véve gondolkodnak a falu képviselői az alkotóház sorsáról. A párbeszéd azonban még nem kezdődött meg a galéria és az önkormányzat között... FOTÓ: G YENES KA LMÁN