Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-26 / 199. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. AUG. 26. Banán példázatok BECSEI PÉTER Megkondul a harang, dél van. Dél van a városban, s a faluban is, a határban dolgozók úgyszintén ebédhez készülődnek, ha pontosak akarnak lenni. Talán nem is annyira az időhöz való igazodás a döntő, bár régtől azt figyelte a parasztember, delelőre áll-e a nap. s vajon a harang kongatja-e a déli verset. Nem tudom manapság kinek jut eszébe arról beszélni, hogy valamikor a maszek világban milyen módon folyt az ebéd a föld végében, akácfák, susnyók árnyékában. Jutott-e mindenkinek főtt étel, aki dolgozott meddig bírta a korai reggelivel. Ha készülne is ilyen szociografikus rajzolat, azt hiszem nem lenne könnyű a mai kenyérért küszködókkel együtt részletezni. Csak az idősebbjei lennének erre hajlandók, véget nem érő történetekkel megtoldva a teljessé soha nem tehető ábrát. Kondul a harang, del van. A torony közelségében végigkúszik a hangja a keskeny árkokkal szegélyezett nyílegyenes utcán. El a másik két falu felé, s útközben körülöleli a kukoricatáblákat, kevéske pihenés biztatón elszalad a paradicsomföldön hajladozók fölött. A falu központjában alig mozdul valaki, csak én érek rá azon tétovázva, hogy tudnék-e itt enni valahol. Két fiatalember, láthatóan nem mezőgazdának született szálegyenes legények. Azt se mondják, igen. azt se, hogy nem. Mármint az ebédemre, amikor kérdem tőlük, érdemes-e a kocsmába térni. Csupán úgy felelnek sejtelmesen: ha gondolja menjen, meglelheti az egész étlapot a szakács kötényén. Kellően elodázzák a talányos, de érzékletes buzdítással az éhségemet. Akkor bizony ti se esztek egy darabig - gondolom magamban, s lassan, anélkül hogy a szűkszavúságukat hirtelen csacsogásra akarnám változtatni a megélhetésről kezdek faggatózni. Hogy lehet biztos jövendőt alapozni, földdel, vállalkozással, kisiparral, szakmával vagy anélkül. Miként változik ez egy olyan falucskában, ahol történetesen a hívó harangszóra a templom körüli nem túl tágas térségen alighanem elférne a falu apraja-nagyja, még ha senki nem is maradna otthon. Nem megy az itt uram, mondja egyikük. Olyanformán kerekíti a megszólítást, azt gondolom, elvtársat ez a legény tán sose ejtett ki a száján. Ha csak katona korában, kötelezően nem. De annyi bizonyos: keserűségében rámondaná néhány emberre. Száz, meg száz kilométereket kell innen elmenni, azért, hogy megélhetés jusson. Fuvart egyre nehezebb találni, rosszindulatból meg annál több van. A szövetkezeti gépműhely lehet csak igen gazdag, mert a minap a természetes módon fizetendő tarifáért se vállalták el a kocsi zsírzását. Irigységből, vagy csak egyszerűen azért, mert így mi is megláthatjuk, ki az űr errefelé, amúgy gúnyosan mondva. Aki bugris, az is marad. Erőlködik csak, s nem döbben rá: az amúgy is döglődő kisbirodalmát rongálja tovább azzal, ha nem vállal külső munkát. Egyszer mert nincs hozzá anyag, máskor más indokkal Hallgatom a helybéli legényembereket, akiket már nem is tudni mi köt ide a faluhoz. Építeni ahogy mondják már itt se tudnak, ahhoz a pértz édeskevés. Nősülni, családot alapítani, ugyan mire? Jó-jó; rétidben', mbst szabadnak ere/hel|uk magunkat, helekurjongathatunk a politikába, \ aTlaíCöTfiaíunk*nagyban és meg nagyobban, ha pen/unk van ra De ahogy TCIHJIIk JlimPfflTltf.""3IYa kéli IrflSbTnigyéTrii? ki becsússzék alólunk az is, ami van. Ez jár az eszembe, az utolsó mondat, amint látom Annuskát. a muszáj munkát aprópénzért végző lányi. Aki tanult szakmáját, a fodrászatot errefelé aligha gyakorolhatná. Fásultan, egykedvűen lépked végig a járdán. Délidő van. Ebédszünet. Annuska komótosan körbehéjazza a banánt. Torgyán kutyája Art Academy a Csányi soron? A Heves megyei Pétervásárán vasarnap délután mintegy kétszázan gyűltek össze a környékről, hogy meghallgassák Torgyán Józsefet, a Független Kisgazdapárt elnökét, aki szabadtéri nagygyűlés keretében 70 percig szónokolt. Kijelentette, hogy a kisgazdapárt a konzervatív radikalizmus útján fog haladni, a párt hagyományos célkitűzései mellett radikálisan kívánnak szakítani a múlttal. A kárpótlási törvénnyel kapcsolatban nem kevesebbet állított. minthogy annál a kutyája 20 perc alatt jobbat alkot, s felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy az igénylőlapokra jól olvashatóan írják rá. hogy: „A teljes tulajdonomra a változatlan igényemet fenntartom." Úgy véli - mondta a folytatásban -, hogy a legközelebbi választások győztese a kisgazdapárt lesz. A közeljövőben a Nemzeti Kisgazdapárt és a Vállalkozók Pártja tagságának egy része várhatóan átlép a függetlenekhez. A vállalkozók érdekeit a kisgazdák elsősorban az adópolitikában szeretnék képviselni. Bejelentette, hogy a párt - nyugati szakemberek segítségével - egy kisgazda bankot kíván létrehozni, amely alacsony kamattal, hosszú lejáratú kölcsönöket biztosít a gazdálkodóknak. A pusztaszeri plébános már járt náluk, de nemigen tudja, komolyan lehet-e őket venni. Terveik szépek, lehet, hogy érdemes odafigyelni rájuk, támogatni céljukat. De több szem többet lát, nézzenek szét náluk! - javasolta azon a képviselő-testületi ülésen, amelyen a polgármester, Kertész László felolvasta a képviselőknek ti balástyai művészeti népfőiskola szervezőitől kapott sorokat. Ebben a levélben bemutatkoznak, ha úgy tetszik, ajánlják magukat. Kínálnak játszóház-programot. rendhagyó irodalomórát, hétvégi szakköröket és támogatást kérnek ahhoz, hogy szeptember közepén a színház- és képzőművészeti képzés megkezdődhessen. Pusztaszeren egyelőre elnapolták a döntést, gyanítom, máshol, a többi községben sem kapkodták el az adományok átutalását. Márpedig ez a magát Kelet-Európai Színházi Laboratóriumnak nevező alapítványi népfőiskola velük azonosulni tudó, kezdeményezésük létjogosultságát megértő mecénások nélkül aligha boldogulhat. Természetesen ezt a balástyai Szentévi iskola lakói is jól tudják. Ezért kilincselnek, pályáznak, leveleznek, hitelekért folyamodnak hónapok óta. Megszállottan bíznak abban, hogy nem hiábavalóan dolgozták ki oktatási programjukat. Immáron azzal is beérnék, ha a háromszintesre tervezett képzési formából legalább egyetlen szinten megkezdődhetne az idén az oktatás. A művészeti népfőiskolának kiszemelt épületet Ráthgéber Attila és Pápista István mutatja meg. Tény, lenne itt hely mindennek. VégigA szobrászmühelyben Pápista István és Ráthgéber Attila sétálunk a képzeletbeli jelmez-, díszlet-, maszkkészító és bronzöntő műhelyeken, benézünk a szobaszínháznak szánt hajdani osztályterembe, még a szénapadlásra is felmászunk, ahol a diákok szálláshelyét alakítanák ki. Ötletben, elképzelésben nincs hiány. Semmi kétség, ezen a tanyai portán valóban lenne élettere az alkotó munkának. - Nagyon nyitott, ember- és természetközeli képzést valósítanánk meg - magyarázzák a házigazdák. Ebben az alkotóházban magától értetődne, hogy az itt élők gazdálkodnak is. Vagyis aki idejön, nemcsak tanul, de dolgozik is. A ház körüli földel magunk művelnénk. saját ellátásunkra állatokat is tartanánk. Ez egy sajátos életforma lenne, találkozóhelye azoknak a fiataloknak, akik az uniformizált képzési formából kimaradnak, vagy egyáltalán részt sem kérnek belőle. Alkalmat. lehetőséget teremtene az önmegismerésre. módot az önmegvalósításra. Itt az a tudás is megmutatkozhatna. amit a csellengő, kallódó fiatal mélyen elrejt magában. Diákjaink biztosan lesznek, jó nevű művésztanárokban sem lenne hiány. Négy-öt falu vonzáskörzetében található ez a régi tanyai iskola, szeretnenk ezekkel a településekkel jó kapcsolatot kialakítani. Úgy gondoljuk, kölcsönösen profitálhatnánk ebből az együttműködésből. Csupa feltételes mód. De hogyan is engedhetnék meg maguknak a kijelentőt, amikor Balástya jegyzőjétől megtudtam, szeptember 30-ig kaptak haladékot, hogy a házat kifizessék. vagy ha ezt nem teszik, bérelniük kell az iskolát, havi 15 ezer forintért. Ha se fizetni, se bérelni nem képesek, batyuba köthetik egész álmukat. Hiába, a Csányi soron is a piac törvényszerűségei uralkodnak. Lehet, hogy innen is kitessékelik a kultúrát? Ha csak... GOMBOS ERZSÉBET Önerőből Tervez a baksi Rostás Kft, Baks község lakosságának jelenleg körülbelül 10 százaléka cigány . Ez az arány nagyjából 250 lelket jelent. Ismervén a vidékre is kigyűrűzó foglalkoztatási gondokat, meglepetéssel vettem tudomásul, miszerint a polgármesteri hivatal nyilvántartása alapján az utóbbi időben 70 százalékkal csökkent a szociális segélyt igénylők száma... Amióta két cigány vállalkozó. Rostás József és Rostás Kálmán munkahelyet biztosít a helybelieknek. olyan is megtörtént, hogy hétvégén a Vidám Parkba vitték a falubeli gyermekeket saját autóbuszukon... Úgy tűnik, a sajátos baksi helyzetben ez lenne a járható üt a cigány „kérdés" kezelésében - programok, bizottságok, tervek és jótékonykodás ide vagy oda, a két Rostás munkát biztosít; a munka jövedelemhez, juttatja az embereket, a jövedelem igényt teremt, az igényt ki kell elégíteni... S a kör nem zárul be. hanem önmagát meghaladva példázza a kihasználható lehetőségeket. Pallas Nagylexikonaban olvasható: rom = ember; roma = emberek. A cigányok önmeghatározását el kell fogadnunk, bár a köztudatnak időre van szüksége ahhoz, hogy napirendre térjen ezen újdonság felett. Az újságolvasó már megismerkedhetett a Roma Parlament munkájával - esetleg célkitűzéseivel, programjával is. Az elárusítóknál fölfigyelhetett a Romano Nyevipe című lapra, esetleg hetente meghallgatja a Kossuth rádió hullámhosszán a Cigányfélórát. A szép emlékezetű József főherceg óta (a mult század végén „programot" dolgozott ki a vándornép letelepítésére, iskoláztatására, szótárt állított össze s a magas rangú főurat, aki beszélte nyelvüket, a cigányok megmentőként emlegették) nagyot fordult a világ kereke. Nem is beszélve az 1417-es esztendőről - akkor ugyanis a magyar királyságon keresztül, Szindel király, valamint Mihály, András és Panuel hercegek vezetésével négy útvonalon került e nép Európába. 1430-ban Londonban, előzőleg, 1427-ben Párizsban tűntek fel. Az akkori Magyarország területén az első telephelyüket a Temesi Ransághan hozták létre. Útvonaluk a Tisza-Maros-szögon keresztül vezetett Buda, majd onnan Szatmár. Kassa. Léva és Győr-Pozsony-Bécs-Prága irányába. Érzésem szerint ezt a folyamatot vigyázó szemmel érdemes figyelni; olyan szociális problémákra jelenthet megoldást, amit e nép képviselői részben öntörvényűén, részben gazdasági alapokon, a vállalkozók táborát gyarapítva „eszeltek" ki. Rostás Kálmán, a Rostás Építőipari. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója az alábbiak szerint foglalta össze eddigi tapasztalataikat: - Bakson száz embert foglalkoztatunk. Közülük hatvanan naponta a mi autóbuszunkon a fővárosba ingáznak. Szennycsatorna, gáz- és úthálózát építését vállaljuk. Helyben egyelőre negyven embernek biztosítunk munkát. Talán sok olvasónak újdonság: benzinkút építését is tervezzük. Még ebben az évben szeretnénk ezt a Shell-kutat üzembe helyezni. Bár a munkaszervezés és -biztosítás leköti időnk java részét, arra törekszünk, hogy a helybéli szolgáltatásokat is szélesítsük. A piactérre egyfajta szolgáltatóházat tervezünk. Egyelőre ennyire vállalkozunk. ...A Rostás Kft. számítása egyértelmű: a Budapestről „lehozott" pénzt helyben szeretnék elköltetni... Az ilyenszerú gazdasági „önkormányzatra" az állandó terjeszkedési vágy a jellemző. Lehet. hoj>y követendő példát mutatnak sok kéznyújtónak - ók azonban saját boldogulásukon dolgoznak. Így. PATAKI SÁNDOR ni iiniiwxmmn ifmaixiritinew*——«twn nn itr trru rr r rigri-Kiri-<nniir^-inn<nn»«(i«<i«nM«M»>»a>>«>»««iriir A burgonyát még megveszik A burgonyatermelő gazdaságokban a szabadpiacon értékesített korai fajták betakarítása a végéhez közeledik. A termelőknek íi/eteit ar hullámzó, 10-15 forint közötti, bár a fogyasztói árak inkább a nagyobb összeghez idomulnak. Az öntözetlen homokterületeken, a forráskúti téeszhen hektáronként 180 mázsás, jó közepes termés várható. Felvételeink az Ásotthalmi Felszabadulás Téeszben készültek, ahol a felszedett gumókat válogatás után azonnal zsákolják, s Budapestre szállítják FOTÓ: GYEN EX KÁLMÁN