Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-26 / 199. szám

HÉTFŐ, 1991. AUG. 26. DÉLMAGYARORSZÁG A HELYZET 3 Százmilliót kér a Délépítő Kft. Gőzerővel épül a torony Kibújt a földből a műszaki épület, már látszanak a földszint falai. Hatalmas földhegyek jelzik, hogy kiásták a torony alapjait is, toronydaruk forgolódnak, teherautók karavánja jár ki és be, nem kevés port verve a szomszédos lakóházak ablakaiba. Az építőanyagok intenzív szállítása nem tart már sokáig, hamarosan kezdődik viszont a másfél száz méternél is magasabb torony zsaluzása. Ez is megviseli majd a környékbeliek idegrendszerét, de - mondják a beruházók - minden építkezés hasonló kellemetlenséggel jár, türelemmel, megértéssel könnyebb elviselni a zajt és piszkot. A tornyot szeptember közepétől éjjel-nappal építik majd. így körülbelül ötven nap kell a fal fölhúzásához Csúszózsaluzással dolgoznak, amit folyamatosan emelnek följebb. Hagyományos technológiával öt hónapig tartana ugyanez, a telet azonban nem várhatják meg. mmmmmmmmmm®mmmmm „Kilenc hónap alatt egy gyermek is megszületik, és éppen ennyi idő kellett a telefonközpont engedélyezési eljárásához!" mondta Kálmán Miklós, a Magyar Távközlési Vállalat szegedi igazgatóságának fejlesztési igazgatóhelyettese. Az építési engedély kiadását követő héten ha késéssel is, de elindult az utóbbi évek igen fontos beruházása. A féléves késés így is sokba kerül a távközlésieknek. A kivitelező Délépítő Kft. máris százmillió forintos kártérítési igénnyel lépett föl, s ezt a bér- és járulékos költségek növekedésével, nemkülönben az inflációval indokolják. A Szegedi Távközlési Igazgatóság vezetői tárgyalnak a Délépítő kárigényéről. Elsődleges cél: a kárt csökkenteni. Ezt úgy kívánják elérni, hogy a munkatempó fölgyorsításával csak az egyik részhatáridőt módosítják, a végső befejezés nem tolódhat későbbre. 1992. december 15-ére be kell fejezni az építést. Viszont már az is bizonyosnak látszik, hogy a központ jövőre még nem helyezhető üzembe, ez csak 1993. első félévében következik. Nem dőlt még el, hogy a Siemens, vagy az Ericsson jut-e szerződéshez, a világcégek versengeni fognak a szegedi megbízásért. A város több pontján megkezdődön már a központ építésével szorosan összefüggő hálózat telepítése. Ez összesen egymilliárd forintba kerül majd, eredményeképpen megszűnik Szegeden a hálózathiány, és 1993ban semmi akadálya sem lesz az előfizetők tömeges bekapcsolásának. A beruházás végösszege négymilliárd forint körül lesz, ennek 95 százalékát saját forrásból fedezi a Matáv, a maradékra világbanki hitel érkezik. NY.P. Gálakoncert a turkui szimfonikusokkal S

ajnálhatják a zenekedvelók, akik távol maradtak a Szegedi Szabadtéri Játékok gálakoncertjéről, melyet a Nemzeti Színházban tartottak, mert egy nagyszerű együttest ismerhettünk meg. Egyike a legrégebben működő európai zenekaroknak az 1790-ben alakult finn turkui filharmonikusok. Vezető karmesterük három éve a francia származású Jacques Mercier, aki a helsinki zeneakadémia professzora. Tavaly Palngren művének tolmácsolásával megjelent hanglemezük elnyerte az „Év lemeze " megtisztelő címet. Műsorukat romantikus szerzőknek szentelték. Udvarias gesztusként magyar művel - Liszt: Les preludes - nyitottak. Impozáns hangzású, szép, telt tónussal játszó zenekar. Ápolt, kiművelt szólamok, jó a onós kar és jók a fúvós szekciók is. Jacques Mercier személyében erőteljes zeneiséggel rendelkező, temperamentumos, határozott, szuggesztív, biztos kezű karmestert ismertünk meg. Otthonosan s nagy kedvvel mozog a romantika világában. Ez egyaránt kidc.úilt a Liszt-mű és Sibelius II. D-dúr (op. 43.) szimfóniájának tolmácsolása során. Külön örömünkre szolgált, hogy az est folyamán még Sibelius d-moll hegedűversenyével is megismerkedhettünk, mivel e kiváló finn szerző műveit ritkán van módunk hallani hazai pódiumainkon Az 1901-ben komponált II. szimfónia a szerző legegyénibb hangú művei közé tartozik. Csodálatos kaland az északi népek dallamkincsével ismerkedni, melyet a komponista erőteljes tehetséggel saját modanivalójának szolgálatába állít. Vitalitással teli, tömör vonóshangzásra alapozza hangszerelését. A balladaszerű első tételt, vagy a koboldok táncát idéző misztikus második tételt, vagy a virtuóz, lírai párbeszédekkel megszakított harmadik tételt, vagy az áradó hangú, patetikus zárótételt egyaránt színesen s szuggesztíven tolmácsolták. A karmester biztos kézzel uralta a grandiózus formát, s gazdagon felmutatta a műben rejlő számtalan változatos érzelmi mozzanatot. A

z 1903-ban komponált, ízzig-vérig romantikus fogantatású hegedűverseny szólistája a fiatal Kaija Saarikettu hegedűművésznő volt. Rátermett, tehetséges hegedűs, elsősorban lírai vénával. A technikailag rendkívül igényes magánszólamol derekasan győzte, s mind szólistának, mind kamaramuzsikusnak - a második tételben - szimpatikusán meggyőző volt. A zenekar Jacques Mercier vezetésével érzékenyen, simulékonyan alkalmazkodott. A sikeres, szép hangverseny végén a közönség hálás tapsát számos ráadással viszonozta a zenekar BT Szeretetszolgálat Kishomok gazdagabb lesz A tizenegy esztendős Polkovnik Péter mesél. Társai körülállnák, közbeszólnak, helyesbítenek, pontosítanak. Ok is átélték ugyanazt, más-más változatban. Péter családi tragédiája azonban - mellesleg: e tragédiába ágyazva az ő külön szerencséje - fényt vet a Kárpátok moldvai lejtőin az elemek változó dühének kitett emberek mindennapi életére. - Elszöktem filmet nézni. Esett az eső. Nem volt film. Hazaértem... Féltem a veréstől. Felmentem az állásra aludni. Jött a nagy víz. Megúsztam. A többi tizenévestől tudom meg: Polkovnik Pétét édesanyját. Veronikát és hároméves kisöccsét, Bálintot elvitte a víz. A vészhelyzetben az apa, az idősebb Péter a hétéves Veronikát mentette. Sikerrel. Az anya a legkisebb gyermeket próbálta menteni. Sikertelenül. Közben a „bűnös" Péter gyerek az állásban (padáls, tetőtér) vacogott... Most anyai nagyszüléi, Kotyor Mítíáíy és Rózsa viselik gondját. Új házat kell majd építeni. A semmirekellő, jelentéktelen, nevenincs patak felső folyásánál a völgyzáró gátat szakította át a víz. A romániai ellenzék szombat esti (a bukaresti tévé közvetítette) állásfoglalásából tudom: amennyiben felrobbantották volna a berozsdásodott zsilipeket, a falvak egy része megmenekül a pusztítástól. A riasztást is elmulasztották. Mindez kísértetiesen emlékeztet a hetvenes évek nagy erdélyi árvizeihez - a Szamos, a Maros és a Küküllők mentén a riasztás elmaradása (szempont: ne okozzunk pánikot!) emberéleteket követelt... Polkovnik Péter szülőfalujában, a moldvai csángók lakta Külső- (avagy Felső-) Rekecsinben Bálán Pétert, fiát és édesanyját, valamint a 23 éves Petrás Minyust is elvitte a víz. Számtalan lakóház vált használhatatlanná, dőlt össze. Történt mindez 1991. július 28-án. Akkor kb. 30 helység jutott hasonló sorsra. Augusztus 20-án újabb három falu esett a víz áldozatául. * Kishomok, 1991. augusztus 24., délután 15.30 óra. A Szeged és Hódmezővásárhely között lévő táborba négy autóbusszal százfőnyi árvízkárosult (gyermekek és kísérőik) érkezett a Bákótól délre fekvő Külső-Rekecsinből és Rekecsinból (ez utóbbi a Szeret folyóhoz közel települt), valamint az Onyest külvárosának számító Szloboziából. A Tázló és Tatros patak pusztított ez utóbbi helyszínen. A fogadásuknál jelen van dr. Farkas László címzetes államtitkár, Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye köztársasági megbízottja. A tábor fölkészítése megfelelőnek találtatott. A köztársasági megbízott kiemelte a Csongrád megyei polgárivédelem-parancsnok: Boda Gyula ezredes végezte munkát; ők biztosítják a szállást és az ellátást a táborlakók számára. A szállítást az országos parancsnokság megbízásából Aranyossy Péter százados szervezte. Élményeiről szólt: - Az árvíz óta ez a harmadik utam az árvízsújtotta moldvai vidékre. Most, egy kormányprogram keretében, közel nyolcvanmillió forint értékben szállítottunk élelmiszert és ruházati cikkeket. Visszajövet a huszonnégy órás úton a gyermekek rendkívül fegyelmezetten viselkedtek; külön értékelem ezt, mivel két alkalommal tartottunk negyvenperces pihenőt... Sajnos, elinduláskor néhány gyermek útlevele nem volt rendben, szó nélkül tudomásul vették, hogy nem jöhetnek... Útközben, a komfortos Ikarus-buszokat kitapasztalva, az egyik fiúcska megjegyezte: - Ezen a buszon elélnék az életem végéig... A Felső-Rekecsinből valók székelycsángók, az Alsó-Rekecsinból és Szloboziából jöttek románok. Megtudtam még: a „tárcaközi" szervezésben a Művelődési Minisztérium részéiől „kint" járt Töttössy lstvánné főosztályvezető. A kishomoki tábor mindennapjait, tehát az értelmes időtöltést táborvezetóként Hévizi Józsa szervezi, s ebben konkrét segítséget kapott a Szegedi Erdély Körtől, valamint Hódmezővásárhely és Szeged több társadalmi szervezetétől és egyesületétől. A Máltai Szeretet Szolgálat megbízottai mind az ellátásban, mind a programszervezésben tevékenyen részt vesznek. * Bezsdn Anica Felső-Rekecsinből három gyermekét kísérte a nagy útra. - Mi magyarul beszélünk, csángóban. Azt híresztelték - nem mondom ki, igen magas helyről -, hogy gyújtsunk gyertyát és készítsünk áldozati kalácsot a gyermekekért, mivel a magyarok dollárért szklávnak (rabszolgának) adják el őket. Nahát, látom én, hogy nem igaz. A román emberek pedig azt kérdezték, hogy miért akarunk mi kommunista terroristákat nevelni a pujákból? Bezsán Anica egyik testvére a tíz köziil Duma Szép Teréz: - Hiába mondjuk az embereknek, hogy Hargita megyében (ott van férjnél egy testvérünk, Ditróban) is román a bulletin (személyazonossági) - a falubéliek csak ingatják a fejüket. A régi-régi tanítónk, Dimény Ferenc bácsi Sepsiszentgyörgyön él. Csúfolták, bántották. Segélycsomagokkal most visszatért. Láthatták az emberek. Úgy járt Klézsén Farczádi György is. Most már láthatjuk, hogy a gyermekeket nem ölik meg... Nálunk hatszáz gazda (család) van. sok a gyermek, szeretnénk az ottani tévében is elmondani, hogy bolond beszéd volt a gyertya és kalács... A megérkezést követően alig kél órával már birtokukba vették a gyermekek a teniszpályát, a fák között röpült a labda, s úgy futkároztak, hogy a huszonnégy órás út nyomát sem észlelhette rajtuk a megfigyelő. Egy ellesett, disszonánsnak tűnő párbeszéd: - Kislányom, gyere játszani! - Mi ez? -Tollaslabda. Ütő. - Otthon nem játszom ezzel. Mi dolgozunk. A kislány tizenhárom éves. A felhívást azért elfogadta... * A vidék vállalatai, szervezetei, magánszemélyek, akik valamilyen formában hozzá tudnak járulni a kisliomoki táborban élők ellátásához és mindennapjaik színesebbé tételéhez. jelentkezhetnek a 62/12-666-os telefonszám ügyeletén, ahol bővebb felvilágosítást kapnak a teendőkről. PATAKI SÁNDOR