Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-13 / 189. szám

KEDD, 1991. AUG. 13. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Ha kedd van, akkor ez Belgium. Ám legyen bármily nap és napszak, a belga nép nagy mesehallgaró. Hat még, Iwgy mesemondó is! Áradó, széles jókedvükben hamar fabulára, anekdotra, adomára fakadnak, s akkor még nem is szólottunk a biblikus prófétálás iránti olthatatlan szomjról, s a régi bölcseknek bőséges citálásáról. Szó szót követ, s aztán megint csak szó következik. E nép lelke példálódzások tára. minden tettiik teleírt könyvek elevenedése. Hogy aztán hol a foganat, a meggyökeredzett tanulság, s hová ragaszthatók a konzekvenciák kis lutralevonói, az talányos kérdés. így gondolhatta ezt a belgák királya is - ímhol, elő egy saját eltalálás kérdéssel! - mikor népének elébe állolt, s szólott: „kérdeznék". Amúgy nem volt ebben semmi meglepő, többnyire kérdezett ez a király, majd gondosan elrágódott minden válaszon, s kikérődzte a következőt. Rendben mentek a dolgok. Most azonban az egész nép megszólittatott. Lett sürgés, igyekvés; nagy nap ez a mai - térténehni -, bizonyára sorsfordító, zsákutcából kipenderítő, szerencsés csillagzatai magosba emelő, még a szakmájukat szerelemmel szerető bognárok, takácsok, gerencsérek, vadászok, halászok, madarászok, nyalka kapitányok, bárók és gerófok, de még a legtávolabbi kis porfészkek juhászai és szaböcskái, no meg a kisbíró a nagy dobjával, még ők is izgatottan pillantottak föl munkájukból, s lestek a kerált: hogy kérdezne már! „(köhintés. majd félre) Hány édes egy köcsög méz?" - Milyen édes vagy mennyire édes - felség, súgták a súgók. Jhangosabban) Milyen méz vagy mennyire? - javított a felség, s ezzel befejezettnek nyilvánította a kérdezősködést. Másnap az újságok és a tévéhíradó egymásnak ellentmondónak ugyan, de megvilágították a kérdést, a feladat megadatott, igaz a pályabér-feleország, felekirálylány, hatalommegosztás etc. - Nem keriilt szóba a kinyilatkoztatás során. Azt majd mindenki magának, plusz a megfejtés öröme. Eladtak azután legalább tízezer előre legyártott lerágott végit kínai grafitceruzát, egymillió leárazott pólót, elsősorban rózsaszint. - haggyá' most gondókodok - felirattal. A jelvényeket azért nem említem, mert azokra nem fért felirat, különben is, szabadszemmel nem voltak láthatók, így ment ez, mendegélt, de a megoldás csak nem akart felbukkanni. Mígnem! Ott, abban a távoli belga porfészekben, földerült néhány orca. Isteni kegyelem volt vagy a sors játszotta kisded játékát, ma már ez kideríthetetlen. Hiszen történetünk is régi. S hogyan volna szabadon hamisítható a történelem, ha a nagy idők tanúi nem hullanáiutk sorban a feledés finom poróba. Mégis! Történt tehát egy napon, hogy finoman csilingelni kezdtek a gépecskék. Pénzecske he, pénzecske ki. zsebecske. A Fortuna forgandó, de aki megegyezik vele - havi fix -, annak azokat a estima fémkarokat sem kell húzgálnia. Aztán orr volt a Moziüzemi Vállalat. Volt annak egy kicsinyke terme - áll az tán még ma is. s abban sokfélét játszottak, hát gondolták játszanánk most már csok egyfélét. Kiféle, miféle... Imlwl az édesség! Kiáltozott valamennyi újszabad polgár, csakhogy a boldogságról tiem lehet mesét írni. Úgyhogy, itt a vége. fussahik. rébus^tak kis belga puhák' •;•'.: AForrás: Művelődési Közlöny, kilencvenes évek BALOG JÓZSEF A tervezel egységes színházi struktúrát, egyetlen intézményt javasol, melynek neve Szegedi Nemzeti Színház- és Fesztiváligazgatóság volna. Ezen belül önálló szervezeti egység lenne a Balett-, az Opera-, a Prózai Tagozat, valamint a Szabadtéri Játékok és a Művészeti Titkárság. Közöfr működtető és üzemeltető egység volna a Műszaki, a Pénzügyi és Számviteli, valamint a Reklám-. Szervezési- és Propagandaosztály. A Szegedi Szimfonikus Zenekar önálló intézmény marád. Az intézmény élén az önkormányzat által meghatározott időre kinevezett színigazgató állna. Erre a posztra az előterjesztés „ÍJ korszerű kulturális management létrehozásában és működtetésében jártas, Szeged városának elkötelezett, menedzser típusú vezetőt" képzel el. A iMMtMMMNtMIli Mi lesz a színházzal? IlMiiMiMtMgSMiSMiMiMNiMl F.lvégezte a munkáját az az ad hoc bizottság, mely Szeged leendő színházi struktúrájának vázlatát dolgozta ki. Ismeretes, hogy az önkormányzat pályázatot írt ki a koncepcióra, ám a díjnyertes pályamunkák közül önmagában egyiket sem ítélte megvalósíthatónak, ezért a nyertesekből alakult egy újabb bizottság, mely a szervezeti és működési szabályzat tervezetét kimunkálta. kárság vezetője, valamint a tagozatvezetők és a fesztiváligazgató. A gazdasági igazgatót a színigazgató javaslatára az önkormányzat nevezné ki. Kiadáscsökkentő tényezőként jelentkezne „a színházban és a szabadtérin előadott azonos, vagy haszínigazgató nevezné ki - ugyancsak meghatározott időre - az egységek vezetőit, köztük a tagozatvezetőket, és ő lenne az Igazgatótanács elnöke is. Ennek tagjai rajta kívül a gazdasági igazgató, a főmérnök, a Reklám-. Szervezési- és Propagandaosztály vezetője, a Művészeii Titsonló darabok díszlet- és jelmeztárának esetenként felmerülő dupla költsége, valamint a technikai eszközök jobb kihasználása." A művészeti kérdésekről a tervezet csak annyit mond, hogy „a repertoár összeállításánál törekedni kell arra. hogy a nemzeti jelleg kidomborodjék, ápolni kell a nemzeti hagyományokat, gondozni kell a klasszikus és modern világ-, és magyar drámairodalom remekeit." Mindez csak az első változat, melyet megvitat a Kulturális Bizottság. A Szabályzat végső formáját a tervek szerint a szeptember 5-ei közgyűlés fogadja el, s ennek alapján pályázatot fognak kiírni a színigazgatói posztra. M. T. A tizenhetedik Élő nyelvek tanárainak világkongresszusa Pécsett tartja 17. kongresszusát az Élő Nyelvek Tanárainak Világszövetsége. a FIPLV. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen vasárnap megnyitott négynapos tanácskozáson a világ 35 országából 500 nyelvtanár vesz részt. A kongresszus központi témája az idegennyelv oktatás és a folyamatos nyelvtanulás, de a plenáris fórumot követő szekcióüléseken számos más témát is megvitatnak. Foglalkoznak egyebek között a nyelvoktatás különböző szintjei és intézményei közti kapcsolat kérdéseivel. a nyelvtanárok és oktatóik képzésével, az alkalmazott tudományok felhasználásának lehetőségeivel, a nyelvoktatás tartalma vaj. tanterveivet, technikai észkfizeivdísá az utóbbiak közt a műholdas televíziós adásoknak a/ oktatásban történő hasznosításival. A FIPLV - Federation Internationale des Proffesseurs de Langues Vivantes - éppen 60 éve alakult meg Párizsban, és alapítói közt magyar nyelvtanárok is voltak. A világszövetség fótitkára. Szépe György professzor, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetém Nyelvi és Kommunikációs Intézetének igazgatója az MTI munkatársának elmondta: a világkongresszus programjához kapcsolódva csütörtökön kétnapos tanácskozás kezdődik a pécsi jogi karon,-'az emberi jogok és a nyelvhasználat kérdéseiről. Szépe György köszönetet tolmácsolta a Művelődési e-. Közoktatási Minisztériumnak a kongresszus megrendezéséhez és a külföldön élő magyar pedagógusok részvételéhez nyújtott anyagi támogatásért. Megnyílt a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója Tegnap este 6 órakor a JATE Klubban Balog Józsefnek, a Szegedi Színházi Páholy elnökének köszöntő szavai után dr. Lippai Pál polgármester nyitotta meg a Szabad Színházak Nemzetközi Találkozóját. A polgármester a városi önkormányzat nevében üdvözölte a fesztivál résztvevőit, beszélt a JATE Klubhoz fűződő személyes kötődéséről és az amatőr színjátszás szegedi hagyományairól. Örömét fejezte ki, hogy éppen a tradicionális gondolkodásáról ismert Szeged ad otthont a színjátszás megújítását célzó mozgalomnak. Hangsúlyozta, hogy a profizmus a színházban sem képes magát megújítani, szükség van alulról jövő kezdeményezésekre, amatőr színházi csoportokra. Véleménye szerint gyümölcsöző kapcsolat jöhetne létre a hivatásos és a szabad közösségek alkotói között, és ez a fesztivál a profi színházak képviselői számára is jó alkalom lehet a tájékozódásra. A polgármester reményét fogalmazta meg, hogy a Szabad Színházak Találkozója hagyománnyá válik Szegeden. Dr. Lippai Pál után Nikolényi István, a találkozót támogató Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti vezetője köszöntötte a fesztivál közreműködőit. Elmondta, hogy nem jó az amatőr színjátszók kifejezés, hiszen amit ezek a csoportok csinálnak, az inkább egyfajta életforma, ami színházzal való sajátos foglalkozást jelent. A profi és az amatőr minőségi besorolást is kifejez, hololt számtalan példa bizonyítja, hogy nem minden esetben a hivatásos színházak az igazi értékek hordozói. Nikolényi István emlékeztetett a '60-as évek nagy szegedi színjátszóira, Paál István, Ács Ját/ós tevékenységére. Véleménye szerint a szegedi ünnepi hetek programjában a tradicionális, nagy formátumú színház, a szabadtéri mellé szükség van olyan kisebb színházi formákra, amelyek a modern töreVvéseknek és kísérleteknek adnak otthont. A megnyitó zárásaként Balog József olvasott fel egy példázatszerű történetet a színház erejéről Bulgakov Színházi regényéből, majd este 7 órakor kezdődött a színjátszó csoportok péntekig tartó bemutatkozása. Családom elköltözése után, ha később visszavisszatértem a Zsótér-házba, annak csak belső megváltozott képét láthattam. Elvégre a házak is megöregszenek. akár az emberek. Eltűnnek a régi lakók, az életben lévőkből itt-ott, ha lehet is látni egyet-kettőt... Hallgat a ház. nem veri föl többé a csöndet a Korzó mozi bádogtetején harcúrozó gyerekek zaja. Mert az is élmény volt, ha a tetőfalból kiemelve egy téglát, a mozi nézőtér csillárja mögül végignézhettünk bármely fiimelóadást. Az ingyen mozi... az volt az igazi! Annyiszor néztük végig If várának rabja, Edmond Dantés történetét, a Göre Gábor filmszkeccseket, vagy Zigoto, Harry Piel, Buster Keaton, Chaplin s más filmhősök kalandjait, akár Rudolf Valentino, Pola Negri, vagy Greta Garbó szerelmes alakításait, ahányszor csak akartuk... Csak aztán a téglát kellett visszailleszteni a helyére. Izgalom kellett a fiatal lelkeknek. Ebben volt is részünk. Elég, ha - amire már kevesen emlékezhetnek csak az emlékezetes „kazánégetésre" gondolok, amikor is a mozikazán salakjából összeégett női csontváz darabjai kerültek elő, s amire kezdetben mint bűntényre gondoltak... Hol van már a Ház belső, utcai frontján elsőként létesített autóbusz állomás (Szeged-Dorozsma közt), amelyre az ablakunkból le lehetett látni. Hol vannak a régi lakók? Hol van a kapu alatt fagylaltot s cukorkát áruló török, akit mi gyerekek csak úgy szólítottunk: Te Pista! A Bach-család lakásában sokszor megfordultunk, ahol megfordultak híres vendégek is, csak egyet említsek, vendége volt a Bach-fiúknak Moltoly-Nagy László, a festő grafikus is. A Bach-lakásba költözött Beretzk Péter, a neves omitológus. nőgyógyász. Innen került a második világháború után, amikor a házat hivatalokkal népesítettek be. későbbi lakóhelyére, a Széchenyi téri Népbank palotába. Érettségim utan kinyílt előttem a világ. Az Alföld síkja után első nagyobb utunk, testvéremmel Erdélybe vezetett, ahol az ottani rokonság segítségével bejárhattuk a Szebeni-, Fogarasi-havasokat. A Negoj csúcsának megmászása (2540 méter) után már kész turistának képzeltem magamat. Igy aztán 1934 nyarán következhetett az elsó ausztriai „gyalogtúrám". A gyerekkori nimbusz, a „kincskereső kisködmön" nimbusza halványulni kezdett. Leoben-ben 7 schillingért megvásároltam első és egyetlen bőrnadrágomat... De ekkor már mögöttem volt az első egyetemi félévem is. Látom magamat, amint kora reggelenként sietek ki a ház kapuján s a Feketes sas utcán. Petőfi Sándor sugárCsongor Győző A Zsótér-ház gyermekei (23.) TiWIMItfflW^^ szerző feher fejjel visszatekint a Házban töltött tizenhet esztendőre, remélvén, sikerült. ha csak kis mozaikokban is, az olvasóra rávillantani az emlékezés fényét..." úton keresztül igyekszem gyalogszerrel, hogy az egye-, lem előtt, Szukováthy tér sarkán megelőzzem a villamosról leszálló botanikus professzort (élelem első főnökét nem sokkal későhb), aki általános növénytani kollégiumát (miniszteri engedéllyel) reggel 7 órakor tartotta. 1936 nyarán már messzebbre nyílott a szemem - kelet felé... Nem hallgattam Apámra, aki kelet helyett egyre a művelt nyugatot/Európát ajánlgatta. De hiába, ha egyszer engem akkor a kelet tarkasága vonzott. Hogyan oldottam meg „pénz nélkül" a keleti kérdést? Ennek az elmondása már a következő életciklusom taglalásához tartozik. Ennek megírásához, „bőrnadrágos világszemlélet" címen olvasóim előzetes támogatását, türelmét kérem. A Zsótér-házi történetek végső akkordjaként kell megemlékeznem a Kiss testvérékről, Oszkárról és Lászlóról, akik hozzánk tartoztak, akik szintén a Baross Gábor reáliskola diákjai voltak. Együtt hoztuk létre a vándorló ifjak szervezetét, a „Daru"-t, ahogyan mi neveztük. Akkoriban próbáltuk járni a világot, megismerkedni tájakkal, emberekkel - természetesen pénz nélkül, mert ez nem volt de volt már táborunk. „Darvaknak" neveztük magunkat, nemzetközi találkozókon, uniformoson, jelvényeken járt az eszünk. Zeneszerszámunk a gitár volt, saját magunk szerzette indulót is szerkesztettünk: ha hív a távol, ha messze mégy szíved ha kívánja, hazádba térsz, szeresd a szülőhazádat, szeresd a. magyar hazát..." Akkor még szükség volt ránk... Akkor még nem volt olyan közismert a nemzetközi diák összefogás. Nem volt még VIT, nem voltak különböző fesztiválok, nem volt még, hogy csak a legfőbbet említsem: külön Diák Utazási Iroda sem. Oszkárral egy újságcikket állítottunk össze, recenziója meg is jelent a Szegedi Új Nemzedék 1936. április 3-i számában, hangzatos címmel: „Egymásra találtak a szegedi 'darvak' és szenezetbe tömörültek". Kik voltak a „Daru" szövetség alapító tagjai? Mi, Zsótér-háziak, a hozzánk csatlakozók, mint Kálmán László, egyetemi hallgatók a természettudományi karról, „irodalmár és költőcsemeték". A legidősebbek közül: Vízi Albert, hódmezővásárhelyi magyar szakos tanárjelölt, Kiss Oszkár - akit vezérünknek tekintettünk -. Szász Károly tanárjelölt, az 1941-ben előadott Hamlet (Egyetemi Színjátszó Társulat) címszereplője. Az ó tanácsára mentünk el Szent-Györgyi Albert professzorhoz, aki helyeselte törekvéseinket s ajánló sorokat adott Kogutowicz Károlyhoz. Beosztottak bennünket a Délvidéki Aero Club „Touring" szakosztályába. Az „országjáró fiúk" ágya hát egyelőre meg volt vetve. Az már nem rajtunk múlott, hogy a folytatás elmaradt. A második világháború szétszórt bennünket. 1937-ben még elindultam Kovai Lőrinccel (aki később vált ismerné történelmi regényeiről) Nyugat felé. A schweizi „PAX" nevezetű, nemzetközi fiatalok számára rendezett béketáborba igyekeztünk. Jena-ig mentünk együtt, de itt magam folytattam az utat, mert Lőrinc nem bírta a „trempolást" s hazajött. Szép volt a „rajnai utam". Schweizban a béketábort azonban lekéstem s Olaszországon. Ausztrián keresztül érkeztem Szegedre, ahol a Zsótér-házban, lakásunkban egy idegen nő fogadott, közölvén, szüleim időközben elköltöztek a Széchenyi ter 13. szám alá. Július 17: ezen a napon, majd tizenhét év után hát megszűntem kedves emlékű fogadott szülőházam lakója lenni. Jött a világháború. Negyvennyolc honapon keresztül hol Kolozsvárott teljesítettem szolgálatot, hol mint katona a hátországban, különböző állomásokon. A kitört béke Bajorországban, amerikai hadifogságban ért. Mi maradt meg végül is a Házból? Csupán az emlékek, meg a bómadrágom. Az is hol van már azóta? Még egy ideig őrizgettem, kirándulásokon elkísért, házas éveimben is rakosgattam ide - a feleségem meg oda... Csakhamar kinőttem, kihíztam. Eltűnt... íratlan szabály: aki valaha is a szögedi „kincsös háznak" valameddig is lakója lehetett, annak az irodalmi hagyományokat is folytatnia kell.. i Véset 4