Délmagyarország, 1991. augusztus (81. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-12 / 188. szám

HÉTFŐ, 1991. AUG. 12. DÉLMAQYARORSZÁQ KULTÚRA 5 Örmény nevü olasz trió Szegeden Néhány hónappal ezelőtt adtuk hírül, hogy három kiváló szegedi muzsikus - Jarosziewitz Margit, Pukánszky Béla, Dombiné Kemény Erzsébet - művészeti „cserekapcsolatba" lépett a vicenzai Aramtrióval, s meghívásukra északolaszországi koncertturnéra indulnak. Nos, Szeged háromtagú zenei küldöttsége - több fényes sikerű koncert abszolválása után - jó másfél hónapja megjárta Itáliát, s most elérkezett az Aram-trió szegedi látogatásának ideje. Nevük önmagában is érdekesség, hiszen „klasszikus" zenei nagyság nevének fölvétele helyett a legkiválóbb örmény zeneszerző, Hacsaturján keresztnevét választották együttesük „cégjelzésére". Igaz, az Aram-trió összetétele sem mindennapos: a hegedű és zongora mellett ezúttal nem az obligát gordonkát, hanem a zenetörténetileg fiatal, ám annál népszerűbb klarinétot hallhatjuk produkcióikban. A trió tagjai közül Francesco Guiotto az imént említett virtuóz fuvóshangszer művésze, aki a Vicenzai Konzervatóriumban szerzett diplomát, majd jó néhány nemzetközi versenyen szerepelt sikeresen. Az együttes hegedűse Roberto de Maio: ő szintén a Vicenzai Konzervatórium hallgatója volt, ahol választott hangszerén Giovanni Guglielmo, kamarazenéből pedig Dario de Rosa és Marco Zuccarini volt a mestere. Hármójuk közül egyedül Diego dal Santo, a kamaraegyüttes zongoristája végzett a Velencei Konzervatóriumban, Virginio Pavarana tanítványa volt (a kamarazene-játék rejtelmeibe őt is Zuccarini vezette be). Kiváló minősítésű diplomát szerzett, s már fiatalon megkapta az igen értékes Mazza-díjat (e díj olasz viszonylatban - csaknem olyan szintű, mint a magyar Liszt-díj). Az Aram-trió szegedi koncertjein a hegedű-klarinét-zongora repertoár legizgalmasabb darabjai közül hallgathatunk meg négy jelentős műalkotást augusztus 13-án, kedden este 8-kor a József Attila Tudományegyetem Aulájában (Dugonics tér 13), augusztus 14-én, szerdán este 8-kor pedig a Forrás Gyógyszálló hangversenytermében (Gyapjas Pál utca 16-24.) ismerkedhetünk olasz vendégeink művészetével. Kiss ERNÓ Vakolatcsere, új kéményfejek A szabadtéri játékok nyitányára tervezték, és el is készítették a Somogyi utca 11. számmal jelölt épület homlokzatfelújítását. A romantikus stílusú „Mészáros-ház" 1860-ban épült. A hetvenes évek közepén már felújították, akkor födémcserét is végeztek. A vakolat azonban már nem tudott ellenállni az északról-északnyugatról fújó szélnek, csapkodó esőnek - szükségessé vált az újabb beavatkozás. A SZESZ Építőipari Kft. pályázaton nyerte el a munkát. A terveket a KÉSZ Kisszövetkezet munkatársa, Somoskövi Sándor készítette. Talán meglepő egy kicsit a barna árnyalatokat felhasználó homlokzatfestésből kiemelkedő kék nyílászzárók látványa, de a műemlékvédelem felelős szakembere ezt a színt javasolta. A vakolaton kívül új bádogozás készült, és a tetőre - a műemlék-jelleghez jobban illő - kéményfejek kerüllek. Mindez közel 3,2 millió forintba került. NY P FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNÉ Emelkedjünk lejjebb! vxmmsssíxífímiií&xiímmssíísiítii (Könyörgés) Add, óh Uram, hogy képesek legyenek elrugaszkodni a Bibliától és a legmélyebb magyar gyökerű történelmi témáktól! Segíts nekik Uram, hogy megvilágosodjék elméjük, és belássák: vallási meggyőződésből, ideológiából, filozófiából nem lehet zenét írni, főképp nem zenedrámát. ¥ (Zenedráma) Ha az ember beleolvas Verdi levelezésébe, másról sem beszél a Mester, mint hogy milyen új, érdekes témát keres vagy talált, hogy a librettó milyen szokatlan figurák, helyzetek ábrázolására ad neki lehetőséget (sőt: kötelezi!). Egy púpos bohóc például, vagy egy félvilági, tüdőbajos kurtizán. A komponálás ideje alatt aztán a zeneszerző azért ostorozza szövegíróit, hogy vál'tozatos, érdekes jeleneteket írjanak, de a szöveg rövid legyen és tömör. (Az Aidánál például már ó maga írja meg a jelenet szövegét, a librettistának csak a stilizálás meg a rímek maradtak.) Kulcsszó a változatosság. Hogy a lassú részt gyors kövesse, hogy a sötét mellett a világos is megjelenjen. A Rigoletto utolsó felvonásában percekkel a gyilkosság előtt énekli a Herceg híres áriáját: Az asszony ingatag. Persze az operaslágernek Verdinél kivételes jellemző ereje is van, s az utána következő eseményekhez éles kontrasztot ad, de értelmezhetjük úgy is a dolgot, hogy a nagy olasz még a halál árnyékában is módot talál, hogy ne feledkezzen meg egyik alapvető kötelességéről: a szórakoztatásáról. Ez az, amit az újabb magyar rockoperák szerzői legkevésbé tanultak el nagy elődeiktől. A kontraszt hiánya különösképp jellemző Tolcsvay László új művére, a Mária evangéliumára. A Színház című lap augusztusi, az operával foglalkozó összeállításában Bán Zoltán András szellemesen és élesen fejti ki véleményét e művészet filozófiájáról, és a konkrét mű minőségéről. Megállapításait felhasználva elemzését most néhány zenedramaturgiai érvvel szeretném továbbépíteni. Először is a történet a librettónak ebben a formájában nem alkalmas zenedráma komponálására. Az alakok túlságosan általánosak, jelképszerűek, kevés bennük a vitalitás. Kicsi ezért a konfliktus szerepe és esélye is. Tolcsvay leginkább a dalok és a kórusrészletek megkomponálásához ért. Hiányzik azonban a klasszikus opera egyik legfontosabb eleme, a reflexió és a önreflexió. A Mária evangéliumában mmmmtmmmmmmtmmmmmmm FOTÓ: NAGY LÁSZLÓ nincsenek áriák, a szereplők nem reagálnak az eseményekre. ( „Hang•Versenyáriák laza szvitje.") Az isteni üdvözlet során a három angyal hoszszasan magyarázza Máriának, mit tervez Isten vele kapcsolatban. Ezek után a meglepett fiatal nő üdvözült arccal egyetlen hang nélkül távozik. Vérhelj színpadi szerzőnél az üdvözlet valószínűleg pár mondat volna, majd Mária elénekelné, mit gondol, érez ezzel kapcsolatban, különösen ha a mű deklarált célja, annak ábrázolása, hogyan éli meg ő a történetet. A műnek két színe van: egy emelkedett és egy még emelkedettebb. („Ennek a zenének nincs átgondolt intonációs rendszere, nem más, mint kétségbesett retorika.") Ellenpont híjári ez egy idő után így is mondható: unalmas és még unalmasabb. Persze elhelyeztek azért néhány kötelező vidám revűt. Ám Heródes dala aggasztóan emlékeztet a Szupersztár megfelelő helyére, a besúgók jelenete pedig nem egyéb, mint bohózati betét, nem kapcsolódik semmihez. A duettek és tercettek a darab leggyengébb pontjai, figuraábrázolás és konfliktusok híján, a semmibe vesznek. (Slágerhiány) Mind a rocknak, mind az operának alapvető eleme a sláger. Az olyan szárri, amely közismertté, népszerűvé válik, éneklik itt-ott, koncerten, utcán, villamoson. Á Máriában egyetlen sláger sincs. A pesti bemutató márciusban volt, azóta kazettán is kapható az anyag - sláger sehöl. Pedig a műfaj sikerültebb alkotásai, mint a Webber-darabok, vagy az István, a király sikerének egyik fontos tényezője, hogy több slágert is tartalmaznak. Olyan részletet, mellyel a darabot azonosítani lehet. (Előadás) Pedig az interpretációra igazán nem lehet panasz. Nagy Viktor rendező gazdag vizuális fantáziával rakta föl a darab képeit. Jézus megfeszítése, János látomása, vagy Mária mennybemenetele elkápráztat. Csikós Attila klasszikus oszlopcsarnoka pompásan illeszkedik a Dómhoz, a színpad fölötti fantasztikus fémszerkezet már magában is káprázatos, a több mint háromszáz lámpa pedig elképesztő világítási effektusokra ad lehetőséget. (Csak a legszélső ülésekről kell nyújtogatni a nyakunkat, ha a templomkaput is meg akarjuk szemlélni.) Benedek Mari a bibliai közhelyek szellemében öltözteti a szereplőket, bár Mária némely ruhája inkább királynőt idéz semmint egy szegény ács feleségét. (Szereplők) Annál is időszerűbb volna egy valódi és színvonalas magyar rockopera, hiszen az előadásához minden feltétel adott. Sáfár Mónika személyében megvan az űj primadonna. A fiatal énekesnő szerencsére nem hajlamos a pátoszra, ezért valamelyest enyhíti, legalábbis nem mélyíti el a címszerep személytelenségét. Hangja a teljes ambituson szól, a magas regiszter stabilizálódását, a kifejezés erejét pedig az idő bizonyosan meghozza majd. Ahogy Sasvári Sándornak már meghozta. Hangja engedelmesen simul az ábrázolás szolgálatába, frázisai könnyedek, kifejezőek. S nem tudom, a véletlen vagy a privát szerencse számlájára írhatjuk-e, hogy arca igaza Krisztus-arc, teste igazi Krisztus-test. Vikidál Gyula orgánuma mintha megfáradt volna. A közép- és az alsó régiókban tónusosán, szépen szól, fent viszont erőlködik, eltorzul. A Három királyok a bemutató estéjén némileg bizonytalan léptekkel érkeztek a színpadra. Mintha túlzott elszánással ünnepelték volna a kis Jézus születését... (Várakozás) A rockopera ma a zenés színház legéletképesebb és legnépszerűbb műfaja. Várjuk hát a igazi rockoperákat, ide a Dóm térre is. Ezek azonban nem az attilai-istváni örökségből, nem keresztény-nemzeti szellemből, nem is vallási átiratból fognak megszületni. Történet, jellemábrázolás, konfliktus. Ennyi az egész. MÁROK TAMÁS Nem hiszem, hogy ismert fogalom lenne ez a kultúrtörténetben, mint: „egyetemi orvhallgató". Pedig az is voltam. 1932 őszétől kezdve, hónapokon keresztül, mint reáliskolai, nyolcadikos diákember, magánszorgalomból beültem egyszerűen a Szukováthy téri bölcsészettudományi egyetem nagy előadótermébe, az auditórium maximumba. Hetenként kétszer, kedden és pénteken délután tartotta itt Sik Sándor professzor előadásait a „XIX. század magyar irodalma" címen. Mi volt az oka ezen elhatározásomnak? Egyrészt fokozódó érdeklődésem a magyar irodalom iránt, másrészről barátaimnak az elbeszélése, biztatása, miszerint az egyetemi előadásokon nincsen semmiféle ellenőrzés, vagy valamelyes rendszabály, mely lehetetlenné tenné, hogy bárki - történetesen külső személy végighallgassa azokat. Artúr bátyám akkor már bármennyire is anyagi nehézséget okozott a családnak joghallgató volt s mesélte, őket gyakran elviszik más, orvoskari előadásokra, ahol elmebetegeket is bemutatnak s ez miiven érdekes élmény számukra. Hát még milyen érdekes lehet ez olyan minden dolog iránt érdeklődőnek, mint amilyen akkor már én is voltam. De én az elmekórtan helyett az irodalmat választottam. Az előadás előtt a folyosókon bámészkodtam. Nézegettem az akkor még ott meglévő Kontuly-falfestményeket. Emlékszem az egyik a Tragédiából a londoni vásár jelenete volt, a másik pedig egy kompozíció a „Csongor és Tündé"-ból. (Hogy s mikor tűntek el ezek a falfestmények - s mi okból, ma sem tudom megmagyarázni. Mindenesetre óriási kár volt értük. Talán még őrizek gyűjteményemben egy fotófelvételt az egyikről?). Aztán nyugodtan beültem a padsorba, kissé távol a többi hallgatótól, hogy valamiképp elkerüljem a feltűnőséget. Nemsokára bejött Sik Sándor, akit akkor láttam életemben először, az egyházi tanárokhoz hasonlóan Csongor Győző A Zsótér-ház gyermekei (22.) .„..szerző megismerteti olvasóit az „orvhallgató" fogalmával, mely minőségében megismeri a „Szegcdi Fiatalok" patrónusát s gazdagabb lesz egy remekbe szabott Czuczor-vallomással..." ieouauiinu»uiiuiitauu.uuawmuuii deaegB taeenaüuuu OB^eaareaiwagjiaaseiiaaieaaeaBesaeassaueegageaBa^^ szokásos reverendában. Ez számomra nem volt feltűnő, hiszen a hitoktatónk, Inczédy tisztelendő is hasonló öltözetben jelent meg iskolai óráinkon. Sik Sándor kíséretében volt mint asszisztens, Baróti Dezső, aki hagyományosan beült az első padsorba. Első alkalommal éppen Czuczor Gergelyről volt szó. Életéről s eposz-kísérletéről, a „Botond"-ról. Szorgalmasan jegyeztem - gyorsírással - az újdonságokat. Mit fog majd szólni az önképzőkörben Krix András tanárom, meg a többi társam, ha „elpotyogtatok" majd ott olyan dolgokat, amikről ők nem is hallottak, nem is olvastak. Már a harmadik hete „látogattam" az előadásokat. Egyre merészebben, mert ellenőrzésnek, katalógus olvasásnak (ami ugyan számomra semmi veszélyt nem jelenthetett) nyomát sem láttam. Csak egyre türelmetlenebb lettem. Mikor fejezi már be a professzorunk Czuczort s mikor tér már rá a többi, reformkori, forradalmi irányú költőre, íróra. Egyszóval türelmetlenül vártam Petőfit, Aranyt. Akkor még nem tudhattam, mint zöldfülő. mit jelent egy hirdetett egyetemi előadássorozat. Milyen részletesen tárgyalják, veszik kritika alá egyes költők. írók kiemelt művét, heteken keresztül. Czuczor Gergely neve nálunk, irodalmi 'órán, mint forradalmi költőé szerepelt ugyan, futólag, legfeljebb, ha egyetlen költeményét, a „Riadó" címűt, ha ismertette a tankönyv is, hozzátéve azt, hogy az ilyen versekért akkor börtönbüntetés is járt... No, a költő-tanár előadásán aztán alapos ismertetést kaptam a bencés szerzetesről. De. mint mondottam, heteken át csak a Botondról folyt a szó!.. De arról aztán kellő részletességgel. A professzor részleteket olvasott fel belőle, magyarázott. A hallgatók szorgalmasan jegyezték. Én meg egyre türelmetlenebbül csak vártam... vártam. Mikor fejeződik már be Czuczor s jönnek a „nagyok"... De nem jöttek... Az egyetemi félév is befejeződött. Lassan már én is elmaradtam, hiszen közelgett fenyegetőleg az érettségi... De Czuczor főművét, a „Botond"-ot azóta sem olvastam el, amit hónapszám róla hallottam akkor, ma már a többivel együtt kiment az emlékezetből. De egyet nem felejtek eth'alálómig:" " Sik Sándor ismertette meg velem Czuczort, az EMBER-t, akit én később hajlandó voltam már „köténynélküli szabadkőműves"-nek tekinteni, midőn az Árpád-páholyban megláthattam a hármas lángot. Czuczor Gergely számomra legszebben mutatta be a szabad férfiú mintaképét s méltán sorakozott harmadiknak a „Nagy Börtönviselt Triász" tagjául, akik hittel vallónak, hogy embert börtön nem gyalázhat meg csupán az elkövetett bűn... (Kazinczy Ferenc, Czuczor Gergely és Édesapám). Az emberi lelki nagyság legszebb megfogalmazását tükrözi ez a verse, amelyet Sik Sándor szájából hallhattam először, tanultam meg szóról szóra s most ide jegyzek. A versnek címét nem tudom. Bár utánanézhetnék, de nem teszem. Lehet, hogy valami „textológiai tévedés!" követek el ezzel, de most úgy jegyzem ide, ahogyan emlékezetem diktálja, ahogyan egy másik költő lelkéből foganva, egy másik szájából akkor hallottam: Hogy hazamat ne szeressem A bitorlót meg ne vessem Hatalom nem teheti... Hogy hazámat megtagadjam Árulás jegyét hogy adjam Azt se követelheti... Főbe lőhet, nyakaztathat Bitófára fölakaszthat 0 erősebb. tegye meg... De az érzelem honában Keblem titkos templomában Én urat nem ismerek....' (Folytatjuk.)