Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-08 / 158. szám

HÉTFÓ, 1991. JÚL. 8. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 A Csonka-kísérlet bevált Technikusképzés fél-felsőfokon Tavaly ősszel - egy előre kísérleti jelleggel - fél-felsőfokú technikusképzés indult be a Csonka János Gimnázium és Szakközépiskolában. Az új típusú oktatási forma bevált, idén újabb osztályt indítanak a gimnáziumban érettségizett műszaki érdeklődésű fiúk és lányok számára. A képzésről dr. Korányi Mátyás, az iskola igazgatója adott tájékoztatást. - Iskolánkban a Munkaügyi Minisztérium felkérésére, a Közle­kedési és Hírközlési Minisztérium támogatásával indult be a múlt évben ez a képzés, amelynek több célja van. Az egyik az, hogy Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyében egyre több legyen az olyan autógépész végzettségű szakember, aki nemcsak szakmunkás szinten ismeri a szakte­rületét, hanem annál elméleti és gya­korlati területen is magasabb szinten. Természetesen ezen technikusoknak nem az a célja, hogy az autógépész­mérnökök kenyerét elvegyék; alap­vető feladatuk, hogy az autójavítást, illetve az autójavítással kapcsolatos műszaki jellegű dolgokat intézzék, koordinálják. Belőlük később vál­lalatoknál, kft.-knél csoportvezetők, művezetők is lehetnek, azonkívül az autójavítással kapcsolatos műszaki adminisztrációs tevékenységet is elláthatják, irányíthatják. Lehet belő­lük szabványellenőr, műszaki osztá­lyon szerkesztő, előadó, műszaki rajzoló, műszaki ügyintéző, gépko­csiátvevő, technológiai osztályon fejlesztő. Hadd ne soroljam tovább, hiszen ahány autójavítással kapcso­latos cég, annyiféle beosztás. Termé­szetesen arra is gondolunk, hogy majdan, megfelelő gyakorlattal, esetleg önálló kisiparosok is lehes­senek. - Akik a szakközépiskolát itt vég­zik, hogyan kapcsolódhatnak ehhez a képzéshez? - Akik autógépészeti szakközép­iskolában végeznek, azoknak 2 félév alatt ugyancsak fél-felsőfokú rend­szerben lehetőségük van a technikusi oklevél megszerzésére. Náluk ez csak 2 félév, hiszen ők a szakmai anyag középfokú részét 4 év alatt megta­nulták. A gimnáziumban érettségi­zettek ugyanazt az oklevelet kapják, de a két tudás között lényeges kü­lönbség van. Akik nálunk érettsé­giznek és szakmunkás bizonyít­vánnyal is rendelkeznek, azok aligha szeretnek a gyakorlati javítástól távol lévó beosztásban dolgozni. Nem beszélve arról, hogy ezt kevésbé fize­tik, mint a tényleges javító tevékeny­séget. Az ő feladatuk a konkrét mun­kahelyi irányítás lesz. - Gimnáziumi érettségi után hány évig lehet jelentkezni? - Azt szeretnénk, ha a jelentkezés folyamatos lenne, tehát érettségi után rögtön elkezdődne. - Ha valaki már korábban érett­ségizett. és szeretne tanulni? - Arra mi nem gondolunk, hogy esetleg 5-6 év múlva jelentkezik valaki, de két éven belül minden­keppen jöhet. Tehát, aki tavalyelőtt érettségizett, azt felvesszük. - C.VŰÍ gimnáziumban érettségi­zettek jöhetnek. vagy esetleg olyanok is. akik másféle szakközépiskolában végezlek? - A szakközépiskolákban végzett, ott szakmát szerzettekre nem szá­mítunk. A képzés egyik célja éppen az, hogy a szakmával nem rendel­kező munkanélkülieknek szakmát adjunk. Ez parkolópálya lenne, két évig a gyerekek nem keresnek mun­kát, viszont értelmes autógépészeti szakemberekké válhatnak. Ehhez feltétlenül jobban kell ismerniük a számítástechnikát, valamint egy nyugati nyelvet olyan szinten kell be­szélniük, hogy a javíttatóva! meg tudják értetni magukat. Célunk, hogy majdan egy középfokú nyelvvizsgát is szerezzenek. - Milyen óraszámban fognak ide­gen nyelvet tanítani? - Az idegennyelvi órákra a szak­mai tárgyak mellett nagyon kevés, heti két óra jut. Ez az óraszám azt je­lenti, hogy csak útmutatást tudunk adni, főként a szakmai nyelv elsajá­tításához. - Milyen oktatói gárdával rendel­keznek? - Jól felkészült, az autógépészeti képzésben jártas oktatóink vannak, másrészt nagyon jó kapcsolatunk van az autójavítással foglalkozó helyi vállalatokkal, ktsz-ekkel, sőt a maszekokkal is. Több üzemi szak­embert óraadóként is foglalkoz­tatunk. Diákjaink az alapképzés után különböző cégekhez mennek gyakor­latra, ahol kiscsoportos foglalkozá­son négyen-hatan tanulnak egy-egy műhelyben. - Hány jelentkezőt tudnak felvenni évente? - 24 főt iskolázunk be, ami nyelvi képzés során két részre, gyakorlati foglalkozások vonatkozásában pedig négy csoportra bomlik. A jelentke­zők száma alapján lenne igény több osztály indítására is, de a három megye jelenleg nem tudna fogadni ennél több szakembert. - Hogyan történik a beiskolázás? - Mindhárom megye igazgatóit időben tájékoztattuk, hogy hívják fel a tanulók figyelmét erre a lehető­ségre. Már sokan jelentkeztek, sajnos az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgák miatt a keretszámot még nem lehetett betölteni, hiszen több jelentkezőnk esetében meg kell vámunk, hogy megkapják a felvételi eredményét. - Milyenek a felvételi követelmé­nyek? - A jelentkezési lap első része megegyezik a műszaki főiskolákra történő jelentkezés felvételi rendsze­rével. így a hozott pontszám maxi­mum 60, ehhez járul az érettségi átlageredménye szorozva tízzel, ez 50 pont lehet. Beszámítjuk még a műszaki témához legközelebb álló tantárgyak érettségi jegyét, ez leg­többször fizika, kémia, matematika, így összesen 120 pont jöhet össze. Plusz pontszámokat nálunk is lehet szerezni: egy nyelvvizsga 3 pont, egy B kategóriájú jogosítvány ugyancsak 3 pont, egy C kategóriájú jogosít­vány 5 pont, számítástechnikai ismeretekért 3 pontot tudunk beszá­mítani. - Tavaly hány pont kellett a be­jutáshoz ? - 80 pont volt a minimum, amivel bekerültek hozzánk - Miben hasonlít ez a képzés a felsőfokúakhoz? - A strukturális felépítés a felső­fokú képzésnek megfelelő, nem évenkénti osztályozási rendszer van, hanem a jelölteknek félévente alá­írást, gyakorlati jegyet kell szerez­niük, illetve bizonyos tárgyakból beszámolót kell tenniük. Ezt követi egy kéthetes vizsgaidőszak, amely alatt három-négy tárgyból kell kollokválniuk. HOLLÖSI ZSOLT Miért nem hívják? - Beszélgetés Németh Józseffel Az operatársulat jövő évi terveit böngészve feltűnt, hogy nem találom Németh József nevét. A népszerű baritonista két éve szegődött el a budapesti Operaházhoz, de Szegeden lakik, és vendégként azóta is rend­szeresen fellépett az itteni előadá­sokon. - Hova tűnt most?- kérdeztük tőle. - Amikor elszerződtem Budapest­re, ígéretet kaptam arra, hogy min­den évben meghívnak Szegedre. Ed­dig hívtak is - bár egyre kevesebbet - és én jöttem is, hacsak tudtam. Most pár hete bementem a színház­ba, és láttam, hogy a következő évadra egyetlen darabra sem írtak ki. Ez egy kicsit meglepett, és rosszul is esett. Nyolc évig voltam a tagja en­nek a társulatnak, és olyan szerepeket énekeltem el, mint a Macbeth vagy A bolygó hollandi. Nem dicsek­vésból mondom, de rendszeresen kapok reakciókat a közönségtől, amelyekből azt látom, hogy az embe­rek szeretnek. Mint ahogy én is erő­sen kötődöm mind a szegedi közön­séghez, mind a színházhoz. Ezért megkerestem Gregor Józsefet, az operatagozat vezetőjét, hogy miért hagyott ki. Arra hivatkozott, hogy sehogy nem tudott elérni. Nem tu­dom, ezt mire véljem, hiszen felesé­gem, családom mindig Szegeden van, de Pesten is van telefonom, aki akar, az el tud érni. Azt is mondta, hogy fiatalítani szeretné a társulatot, a baritonfachban például most szer­ződtette Busa Tamást. Végül három szerepet ajánlott nekem, mindegyiket két-két előadáson fogom énekelni: a Tosca Scarpiáját, a Bánk bán Petur­ját, és a Rigoletto címszerepét. Már ez is valami, bár a legjobb út ahhoz, hogy a szegedi közönséggel megsza­kadjon a kapcsolatom, amit nagyon fájlalnék. Tavaly még 13 előadást énekeltem itt, most 6-ot fogok. Re­mélem, ez a tendencia nem foly­tatódik... - Nem lehet hogy ez a mellőzés az Önök közötti személyes viszonyból fakad? - Normális emberi kapcsolat van köztünk. A mostani beszélgetés után ez meg is erősödött bennem. Azt is érzem azonban, hogy a színház mostani vezetői nem akarják, hogy én túlságosan nagy szerepet kapjak a társulat életében. Sok vendéget hívnak, többek között azokra a sze­repekre is, amelyeket én is énekelek. Úgy látszik, másokat könnyebb el­érni. Hallottam például Kerényi Mik­lós Gábortól, hogy szóba került a Macbeth felújításának terve, amit ő rendezett. De az én nevem föl sem merült, sem Misura Zsuzsáé, akivel 1987-ben énekeltük, amikor a pro­dukció a Operafesztiválon fődíjat és még sor más díjat nyert. Egy színházi vezetőnek persze jogában áll azt hívni, akit akar. Én úgy ér­zem, hogy szakmailag és emberileg nem vétettem a színház vagy a város ellen, ezért kicsit meglep az, ami Gregor: Miért ment el? MAROK TAMÁS Megkerestük az operatagozat vezetőjét, Gregor Józsefet is. - Nagyon jó lett volna, ha a Németh Jóska Szegeden marad. Amikor én tagozatvezető lettem, nagyon számítottam rá. Kiosztottam neki a Hamupipőke Dandini szerepét. Ilyen jellegű vígoperai figurát ő addig nem énekelt, de nekem ma is meggyőződésem, hogy a világ legjobb Dandinije lett volna. 0 azonban előszór elfogadta a szerepet, örült is neki, de aztán nem tanulta meg és visszaadta. 0 az afajta középbariton, aki a Traviata Germontját nem énekli. - Régebben énekelte... - Én ezt nem tudom, de a Rigolettót is fülajánlottam neki. Szerettem volna, ha a tavalyi évadban elénekli a címszerepet, ó azonban nem vál­lalkozott rá, így lett Monterone. Tavaly rengeteg előadásra meghívtam, énekelt a Faustban, a Bánk bánban, a Parasztbecsületben, a Bajazzókban. És meghívtam a következő évre is, úgyhogy nem tudom, mi a probléma? - A most lezárult évadban még 13 előadást énekelt Szegeden, a következőben csak 6-ot fog. - Miért ment el Szegedről? Én innen Szegedről csináltam karriert. Megmondta, hogy ez az utolsó lehetősége, hogy a budapesti operához tudjon menni. Megmondom őszintén, nagy érvágás volt nekem is, mert nem lehet minden bokorban olyan hangot találni, mint az övé. Én akcep­táltam hogy ő nem akarja elszalasztani ezt a lehetőséget, de nekem meg újabb, fiatal énekeseket kellett keresnem, akiket ki kell próbálni jelentős szerepekben. Busa Tamásról és Réti Attiláról van szó. Természetesen örülök, ha jön vendégként, de azt meg neki kell tudomásul venni, hogy a helyét nekem be kell töltenem valakikkel. Hat előadásnál többet nem tudok neki adni, mert akkor mit adok azoknak, akik itt vannak szerződésben? Elhatároztam, hogy nem egy-két énekest hívok sokszor, hanem sok énekest kevésszer. A közönség bejön az új nevekre. - Nem gondülja, liagy^inkább jogi.probléma, ki melyik társulatnak a tagja és hova jár vendégszerepelni? - A mi kezünk iszonyatosan meg van kötve. Ha én nem szerzek szponzorokat, akkor nem tudok vendéget hívni. Nekem az egész évi vendéghívásra 500 ezer forint áll rendelkezésemre. Azt a sok vendéget, akiket én hívok, csak úgy lehet megfizetni, hogy a Postabank, a Déltex Rt. meg egy csomó vállalat támogat. Ezért nem mindegy, hogy valaki itt tag vagy vendégként jön. Máshonnan kell fizetnünk. történik. Azt szerettem volna, ha kapcsolatom az itteni színházzal sok­kal gazdagabb marad. - Ha ennyire kötődik Szegedhez, akkor tulajdonképpen miért szer­ződött Pestre? - Főleg azért, mert a pesti Opera egy nagy repertoárszínház, ahol fo­lyamatosan mennek azok a darabok, amelyek az én repertoáromnak a gerincét alkotják. Volt bennem egy vágy, hogy ezeket minél többször énekelhessem. Mert az idő jár, az ember nem fiatalodik. Meg aztán Magyarországnak a művészeti élete is olyannyira Pest-centrikus, hogy egy vidéki városban dobhatsz te akkorát, amekkorát akarsz, mégse hallik az égig. Itt nagyon jó előadások születtek, sokszor job­bak, mint Budapesten, volt azért visszhangjuk is, de elég gyorsan elfelejtették. - Nem lehet, hogy túlságosan ma­gas a gázsija, s a többiek esetleg ol­csóbbak? - Nem hiszem, én Szegedre ke­vesebb pénzért jövök, mint máshova. De ha a legkisebb összeget fizetnék, akkor is jönnék. Ez nem pénzkérdés, hiszen a kötődéseimet nem vesztet­tem el, s a nyolc szegedi év nem múlt el nyomtalanul. - Mi vár Önre a következő év­adban? - Szeptemberben a Rigolettóval kezdem az évadot. Ez az egyik leg­nagyobb és legnehezebb feladat egy baritonistának. Én még soha nem énekeltem, és most jött el a pillanat. Aztán októberben a Gioconda. következik, Barnabát is először fogom énekelni. '92 tavaszán pedig beállok a Toscába és a Don Giovan­niba. Ősszel újra megnyílik a felújí­tott Pécsi Nemzeti Színház, a Bánk bán lesz az első előadás és megtisz­teltek azzal, hogy Peturnak engem hívtak meg; Bánk llosfalvy Róbert lesz. Pályám elején öt évet töltöttem Pécsen. Nyáron fellépek a Szabadtéri Játékokon: Gara nádor leszek a Hunyadiban és énekelek az operett­gálán is. > PALÁDI ZSOLT iiimmwfiiiiifíKixm: Leletek a város közelmúltjából Néhány héttel ezelőtt adtuk hírül, hogy krónika készül Szeged köz­téri és díszítő szobrairól. A kötet írójától, Tóth Attilától tudjuk, hogy sok felderítetlen titok lappang egy­egy alkotás születése, esetleg meg­semmisülése, eltűnése körül. Mende­mondák. homályos emlékképek alap­ján nem könnyű a talányokat megfej­teni. Olvasóink is szívesen segítenek a kutatásban, több jelzés is érkezett tőlük az elmúlt hetekben. A most kö­vetkező történeteket nem a pontos adat­szolgáltatás igényével tesszük közzé, a meséket még ki lehet egészíteni, hiszen a városban sokan emlékezhet­nek olyan időkre, amikről a történet­írók még csak keveset tudhatnak, íme két szobor, melyeknek kapcsán a történelem groteszk helyzeteibe, ab­szurditásaiba pillanthatunk be. A kisplasztika, mely Lenint és Sztálint valamely fontos diskurzus közben ábrázolja, V. B. Pincsuk és R. K. Taurics alkotása. A mű nemrég került elő és néhénv hete a múzeum tulajdona. Loj Péter szegedi polgár jóvoltából. „A szobrot anyósomék szomszédja találta a Szent István téren egy szemetes kuka tetején. Ma­gához vette s én egy éve hogy a bé­lyeggyűjteményemet adtam érte cse­rébe. Szépen letisztogattam, lefújtam ezüsttel s hozzáértőktől érdeklődtem az eredetéről." - mesélte a megtaláló s mikor afelől kérdeztem, miért vá­lik meg a szobortól így válaszolt: lokálpatrióta ember, s úgy érzi, jobb helye van e műnek a múzeumban, mint valamelyik magángyűjtőnél. Nos a Pincsuk-féle kisplasztika tényleg felbecsülhetetlen dokumen­tum. hiszen a Sajtóház előtti nagy Lenin-Sztalin monumentum „ter­vét" tisztelhetjük benne. Az emlé­kezések szerin, az alkotás gipszvál­tozatát Szeged hajdani polgármeste­re, Dénes Leó egy alkalommal Tápai Antal szobrászművész elé tette s imí­gyen szólott: „Ezt csináld meg ecsém!" S az emlékmű - mit volt mit tenni - el is készült, 1950. április 4-én avatták. A bronz, melyből a nagy atyapáros kikalapáltatok, a Dömötör-torony faláról származott. Egy relief formájában töltötte be ott hivatását évekig, Horthy Miklós nagyságát hirdetve. A Szent Antal-kúthoz is történet fűződik. Illetve dr. Nagy László, a gabonakutató nyugalmazott munka­társa úgy hallotta, a szobor abból a nevezetes kőből készült, amelyet Mussolini adományozott anno Sze­gednek. A kilenc márványdarabot a Duce 1936-ban küldte a városnak azzal a céllal, hogy azokból egy do­berdói emlékmű készül. De hát a politika akkor sem engedte a dolgo­kat a maguk útján egyenesen haladni. Egy szélsőjobboldali párt vezetői úgy gondolták, a kövekből nem az első világháború hőseinek kell mo­numentumot állítani, hanem antibol­sevista, a vörös veszedelem ellen be­szélő művet kell belőle kifaragtatni. A vitát a párt és a városatyák között a második világháború kitörése füg­gesztette fel. Végül sem az-egyik, sem a másik elképzelés nem valósult meg. Időközben ugyanis tragikus körülmények között elhunyt Horthy István, kinek nemcsak a pestiek, de a Tisza partján élők is emléket kívántak állítani. A Mus­solini-féle márványtömböket ez eset­ben is Tápai Antalra bízták a város vezetői, felkérvén ót az emlékmű megtervezésére és elkészítésére. Mint tudjuk az események a kor­mányzó fiának emlékét és a szobor terveit is elsöpörték. A kövek a hábo­rú után egy Auer nevű sírkőfa­ragóhoz kerültek s ki tudja most melyik temetőben, kinek a nyugvó­helyét díszítik. A fasizmus itáliai ve­zérének márványtömbjei tehát ügy tűnik nem épültek be a szegedi dóm falaiba. A Szent Antal-küt másféle márványból készült, magánpénzből. A szobrász, Erdey Dezső tisztelet­díját egy özvegy fizette, aki e szép díszítöszoborral kívánt emléket állíttatni háborúban elhunyt férjének. PACSIKA EMILIA FOTÓ: SOMOGYI KAROLYNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents