Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-06 / 157. szám

SZOMBAT, 1991. JÚL. 6. DÉLMAGYARORSZÁG A HELYZET 3 Nyitnak-e a kertek? Mérséklésért folyamodva azt magyarázgatják, hogy a képviselők „döntésüket minden kalkuláció, előzetes tájékozódás és szakmai megalapozottság nélkül hozták meg, nem létező piaci árakra hivatkozva, nagymértékben hátráltatva ezzel a privatizációt is. Kerthelyiséget építeni és üzemeltetni rendkívül beruházás- és költségigényes. Azonkívül többletforgalmat csak szerény mértékben hoz, ugyanis a vendégek az étterem helyett a kertben foglalnak szívesebben helyet. A vendéglátás jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé ilyen lecsökkent forgalom és emelkedett költségek mellett - még rövid távon sem - szívonalas előkertek építését, üzemeltetését. Ennek ellenére kerthelyiségeinket megnyitottuk. A felelősségérzet bennünk megvan annak ellenére is, ha az önkormányzat nem érzi, hogy a város vendégeit tisztességgel el kell látni. Bízunk abban, hogy a T. Közgyűlés határozatát felülvizsgálva számunk;IW>»IM.IIIIIWIIMII»WM)I>IIUII Sorra érkeznek szerkesztőségünkbe a város közgyűléséhez címzett levelek másolatai. Aláíróik - eddig vagy két tucatnyian, a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat szerződéses munkatársai és magáncégek egyaránt - a kerthelyiségekre, teraszos vendéglátó üzletekre vonatkozó, tetemes díjemelés ellen tiltakoznak, érvelnek. ra is elfogadható tízszeres, azaz 80 Ft/hóóiégyzetméter díjat határoz meg (habár még ezért a díjért sem nyújt az önkormányzat semmit), amely mellett már érdemes kerthelyiséget üzemeltetni, esetleg újakat nyitni is. Készek vagyunk álláspontunkat konkrét számadatokkal is alátámasztani...Helyzetünk annyira rossz, hogy végső tiltakozásul (amennyiben kedvező elbírálást addig nem kapunk) 1991 .július 20-ától a szabadtéri előadások napjain teljes üzletünket zárva tartjuk, a szervezett csoportokat sem látjuk el." Hm... Mi lesz most? - teszi fel a kérdést nyilván az olvasó, aki lehet, hogy egy nyáron egyszer, vagy egyszer sem ült be egy fagyira, sörre, üdítőre, vagy süteményre valamelyik teraszra, de a látványt olyannyira megszokta, hogy elképzelni sem képes Szegedet ezek nélkül. S ha nincs kerthelyiség, ezután még ritkábban szánja rá magát, hogy vendég legyen a saját városában - kánikulai forróságban, a mediterrán éjszaka sajátos hangulatában... Mi lesz most? - kérdik az érintettek, s bár elszántságuk kitűnik idézett levelükből, megélhetésük mostani fő kérdésére nyilvánvalóan nem legyintenek elegánsan. Ha van, tartalékuk ideig-óráig talán pótolja elmaradt bevételüket, de aztán? Ha már végképp elpártol a vendég a zárt ajtók láttán? Mi lesz most? Úgy hírlik, a díjemelésre csökönyösen igent mondó képviselőket újabb menetre hívták ki a vendéglátók. A ineccs végén a felek valamelyikének kiszámolása helyett remélhetőleg a megegyezéses díjakat számolják majd ki... P.K. „Ez a mélypont..." - Igenis, meg nem is. Mintegy 700 négyzetméter alapterületről vonták vissza igényüket a vendéglátó egységek: például a Somogyi-könyvtár mögötti sörkert 600 négyzetmétert, a Liget vendéglő 60-at, a Gösser söröző húszat áldozott. A kitelepülni szándékozók úgyszintén körülbelül 700 négyzetméternyi területet kértek. Főszezonban, július-augusztusban e területek hozama 200 ezer forintot tenne ki, s az utószezon is legalább 150 ezer forintot hozna. Elismerem, drasztikus lépés volt 8 forintról 500-ra növelni a díjakat. Némileg érthető a vendéglősök panasza; szerintük a helyiségbérleti s a teraszdíjak emelésének szándéka erősen vállalkozásellenes. A magam részéről javasoltam is a hatvan százalékos csökkentést, de a testület ezt elutasította, mondván, majd Pénz és kerthelyiség. I többi megközelítése kétségtelenül pénzügyi kérdés de nemcsak a fogyasztók, hanem az üzemeltetők szempontjából is. A közgyűlés és a kocsmárosok, étteremvezetők, egyéb vendéglátósok közötti huzavona már jó két hónapja tart. Tavaly az előkertek 8 forinfhégyzetméter árú bérbeadásával a város mindössze tízezer forintot kasszírozott. A díjak jelen állása szerint a bevétel - optimális esetben - akár negyvenszeresére is nőhetne. Az érdekeltek úgy nyilatkoztak, ezt a terhet már nem tudják magukra venni, s egyszerűen nem nyitnak ki. A közgyűlés csupán egy apró lépést tett hátra, azután állóháború kezdődött A helyzet: patt. Járhatunk-e hangulatos kerthelyiségekbe ezen a nyáron, avagy mégsem? - kérdeztük Tűhegy i József alpolgármestert. meglátjuk: ha így is kitelepülnek, nekünk lesz igazunk, ha nem, jövőre majd újra átgondoljuk. Mindössze annyi módosítás történt, hogy a három övezetben a főszezonban 350-180-90 forintra, elő- és utóidényben 200-120-60 forintra mérsékeltük a négyzetméterenkénti díjat. A vendéglátók ugyancsak megkötötték magukat, maximálisan tízszeres emelést fogadnak el. így állnak a dolgok ma is. /VI - Másutt, az ország többi területén miként alakult az előkertek díjszabása? - Csak két példát említenék. Budapesten, a Józsefvárosban, amely köztudottan nem a legelőkelőbb negyede a fővárosnak, ezer forintos tételekben számolnak. A minap Mártélyról keresett egy fiatalember, s meghallván, hogy a sörkert csak napi 500 forintba kerül, azonnal ki akarta bérelni. Náluk, mondta, az üdülőterületen egy ezrest kóstál egy négyzetméter. - A háborúskodással mit veszíthet a város? - Tízéves a trend, amelynek utolsó szakaszába lépett most Szeged. Reprezentatív vendéglátóhelyei ellehetetlenültek, színvonalas melegkonyháira nincs már igény; elszaporodtak a zugcsárdák, a garázsokban sorra italmérések nyílnak. Ez a mélypont. Szülők, nevelők, figyelem Ifjúsági táborozás Döntősön. 10 napos turnusok, szakoktatók felügyeletével, 6-14 év közöti gyerekek részére. Táborozási időpontok: Július 13-22., július 23,-augusztus 1.. augusztus 2-11, augusztus 12-21, augusztus 22.-szeptember 1. Elhelyezés: sátrakban, háromszori étkezéssel, naponta 750 Ftfő. Közösségi és kulturális programok, kirándulások, sportolási, lovaglást lehetőséggel. Jelentkezés: ÉLFÉNY Kisszövetkezet 1136 Budapest, Fürst S. u. 25. Telefon: 149-1208. S\ Jelentkezéskor időpont-megjelölést kérünk. Felvilágosítás: Csereklei Ildikónál. Ó.J. AZ ORSZÁGOS KIRAKÓVÁSÁR 1991. július 14-én és 28-án. AZ ORSZÁGOS ÁLLATVÁSÁR 1991. jülius 20-án kerül megrendezésre a lotkundorozsm*] vásártéren. Az Országos Műemléki FdUgydfiség Szeged) Kirendeltsége hödmezóvisáftielyi művezető ségé re középfoké végzettséggel, legslább í éves msgstépítőiperi gyakoristul művezetőt keres. Bérezés megegyezés szerint. Lehetőleg hódmezővásárhelyi (illetve környékbeli) szakemberek jelentkezését várjuk. A művezetői állás betöltésére vonalközé pályázatot az Országot Műemléki Felügyelőség Szeged) Kirendeltségéhez kérjük megküldeni Ő7J0 Szeged. Oroszlán u 6 Beteglevél és bizalom CHIKÁN ÁGNES A

mára professzorrá lett hajdani körorvosról meséli ismerősöm: a doktor bá' annak idején minden délben fogta orvosi táskáját, és elindult megszokott útvonalán megszokott körútjára. Ahány gyerekkel csak találkozott az utcán, jól a szemébe nézett. Volt, akinek csak egy barackot nyomott a fejére, volt, akinek azt kellett mondania: ááá... Ha piros volt a gyerek torka, félrehívta a focicsapatból, és bementek együtt a házba. Volt úgy, hogy ebéd gyanánt együtt majszolták a zsíros kenyeret, s közben elkészült a diagnózis az egész családról. A szép emlékű családi orvoslásnak a II. világháború után lassan befellegzett. Egészségügyi reformok sorával elértük, hogy az elmúlt években a betegek egyéb nyavalyájuk mellett egyre többet szenvedtek az orvosok iránti bizalmatlanság, a zsúfoltság, az időhiány, a küldözgetés, no meg az „adjam, ne adjam, mennyit adjak?" dilemmája miatt. Most új egészségügyi meg társadalombiztosítási törvényre vár az egészségügy. Minden és mindenki áll és vár. A jövő év január l-jétől működnie kellene az új, kétpólusú egészségügynek, amelynek két alappillére az alap- és a fekvőbeteg-ellátás. A napokban sajtótájékoztatóra invitálta a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete az újságírókat, ahol dr. Andorka Miklós, a MÁOTE elnöke elmondta: leghőbb vágyuk, hogy az alapellátás felelősei, az általános orvosok visszanyerjék az elmúlt évtizedekben elvesztett presztízsüket. A családorvoslás, a házi orvoslás - nem tudni, melyik a helyes kifejezés - „olyan helyzetspecifikus szakma, amely az egyén, a család, egy csoport egészségéért felelős, függetlenül a beteg korától, nemétől, foglalkozásától és betegségétől." Ha az eddigi értelemben vett körzethatárok megszűnnek, korábbi, egészségügy okozta kínjaink valószínűleg csökkenni fognak. Hogy miként látja, illetve milyennek óhajtja a jövőt a szegedi önkormányzatnak a helyi egészségügyi intézmények vezetőiből álló egészségügyi bizottsága? Az elnök, dr. Szabó László szerint az új rendszerű ellátásban a beteg és a szakmailag, emberileg kiváló orvos egyaránt jobban érzi majd magát. Működésbe lép majd egy önszabályozó rendszer, amely a bizalmon alapszik. Ki-ki annak az orvosnak adja le beteglevelét, akiben megbízik. A népszerű, a beteg kedvében járó orvos, meglehet, túlterhelt lesz, míg más azon kapja magát, nem marad páciense. A szabad orvosválasztás önműködő rendszerként a munkaerőpiacot is szabályozza majd: egyetlen orvosnak sem kell hivatalból felmondani. A dolgát nem értő, udvariatlan, netán alkoholista orvost maguk a betegek „szavazzák le", nem ül sorscsapásként betegei nyakán nyugdíjazásáig, mint tehette korábban. Ez a rendszer sajátos érdekközösségbe tömöríti magukat az orvosokat is. A családi orvos rendelőjében igyekszik a lehető legtöbb vizsgálatot elvégezni a betegen, radikálisan csökkentve az oly sok panaszt okozó küldözgetést. Felelősséget érezve iránta, maga igyekszik meg is gyógyítani. Ha azonban speciális fölkészültséget és fölszereltséget igényel a kezelés, természetesen akkor szükség van a szakrendelés munkájára. Szegeden, mivel itt nincs megyei kórház, ezt a feladatot továbbra is a rendelőintézet látja el és az ambulanciák. Ha pedig állandó, szakszerű ápolást igényel a beteg, joga lesz kórházba, klinikára beutalnia házi orvosának. Az orvosok egymás közötti kapcsolata is tehát bizonyos szakmai, emberi szűrőként működik majd. hiszen igényes, lelkiismeretes munkát végző családi orvos csak olyan kollegára bízza saját betegét, akiben ö is megbízik. Kérdés: nem megy-e a minőség rovására, ha egy orvos túlságosan is népszerű lévén erejét meghaladó pacientúrát mondhat a magáénak? Nagy a csábítás, hiszen a sok beteg több jövedelmet is hoz a társadalombiztosítástól. Az aggodalmakra az a válasz: egy bizonyos létszámnál meg kell húzni a határt, hogy efölött ne érje meg több beteget ellátnia az orvosnak, mert adója magasabb lesz. Ez az ésszerű korlátozás viszont arra is lehetőséget ad, hogy az orvos is válogathasson betegei között. A renitens, netán sósavval fenyegetőző delikvens kezelését nem lesz köteles elvállalni az orvos. Szabó doktor szerint nem szabad álszentnek lennie a társadalomnak: igenis szükség lesz „szegények rendelésére", vagy nevezzük másként, ahol a mindenhonnan kiszoruló embereket ellátják. Nem lehet-e érdemtelenül beteghez - és több pénzhez - jutnia az orvosnak? A pontrendszer nem lehet kijátszható. Hiába adja le beteglevelét valakinek a sógor-koma-jóbarát, a gyerekek összes egészséges osztálytársa meg évfolyamtársa, abból jövedelem még nem lesz. Pontosan ki kell ugyanis mutatni - hogy miként, ennek kidolgozása a biztosító dolga -, ki hány injekciót, milyen gyógyszert kapott és mi célból, miféle labor-vizsgálatokon esett át és a többi. Az alapellátás célja tehát, hogy levegye a terheket a szakorvosok válláról. Ehhez természetesen nemcsak speciális tudást kell tölteni a diplomát már megszerzett orvosok fejébe, hanem a diagnosztikai és terápiás eszközökkel is föl kell szerelni a rendelőket. A MÁOTE ragaszkodik ahhoz, hogy a családorvoslást művelő orvosok - a színvonalas munka érdekében - külön szakvizsgát tegyenek. Míg Európa legtöbb egyetemén külön tanszéke van a családi vagy házi orvoslásnak, nálunk 6 éve sikerült csak elérni, hogy működjék az általános orvostannak oktatási csoportja. A képzés fejlesztése meggondolandó, különösen, ha tudjuk: a végzettek 30 százaléka családorvos lesz. Nem kevésbé adja föl a leckét a rendelők berendezésének gondja. Jelenleg ugyanis a mieink fölszereltsége 70 százalékkal marad el a nyugati színvonaltól... Az új elképzelések tehát nem kevesebbel kecsegtetnek bennünket, mint hogy megszűnik az egészségüggyel szembeni bizalmatlanság, a sorba állás, a küldözgetés, lesz az orvosnak több ideje ránk, meg jó szava hozzánk, és megoldódik a hálapénz kérdése is. D

e hogy ez mind egycsapásra? Aligha elképzelhető. | Az átmenet a szabad orvosválasztásba remélhetően békés lesz... Különösen, ha a házi orvosok presztízsét fizetésük emelésével is igyekszik majd visszaszerezni a kormányzat. Mert aligha állnak sorba e megtisztelő állás elnyeréséért az ifjú orvosok, ha ügy tudják: áldozataikért, tisztességes, odaadó munkájukért 42 év szolgálat után havi 16 ezer nettó a fizetség. A nyulakat megveszik, ugye? - Mi minden nyulat megveszünk, most épp 85 forintot adunk kilójáért. A gyomaendrődi kft.-ben tizenhármán vagyunk, az én körzetem Csongrád megye és Bács megye egy része. Öt éve vagyok felvásárló, először a téeszker keretében, most a kft.-ben. Havonta 4-5 ezer nyulat gyűjtök be, zömét ebben a bordányi, (illési, forráskúti és balástyai körzetben. - A télen 110-120 forintos átvételi árakkal versenyeztek a különböző felvásárlók a termelők kegyeiért. Most lejjebb mentek, nem azt jelenti ez. hogy a nagy haszon reményében túl sokan kezdtek nyulászkodni és a túltermelés felé haladunk? - Télen mindig drágábban veszszük, de nem ennyivel. A különbözet oka az addigi piacot és árakat egyeztető gt. felbomlása, s a terület újrafelosztásáért megindult konkurenciaharc. Az egymásra licitálásban mára kimerültek a cégek, s ismét van köztük hallgatólagos összetartás. Hallottam olyanról, aki a többiek támadását kivédendő, ha többet fizeL azt mondja, tenyészállatnak veszi. Hosszú távon megnyugtató tény,' A bordányi piactéren indulásra készen állt a ketrecekkel megrakott teherautó. A mellette álló Lada csomagtartójából már az utolsó rémült tapsifüleseket csípte nyakon az átvevő. A mozgó irodát és pénztárt magában foglaló fülke előtt sorban állók percek alatt kezükbe kapták a vételárat. A mai időkben nagy szó ez. Nem is panaszkodott senki, amikor a nvulászkodásról, átvételről kezdtem érdeklődni Süli László Kisteleken lakik, ő a Timek Kft. szervező felvásárlója: hogy az olasz partnerünknek kell a nyűl. Ilyenkor nyáron nagyobb a felhozatal, a kistételes, „garabolyos" nyulászok most jelentkeznek. Nem tartok a hirtelen dömpingtől, hisz az induláshoz sok pénz kell, s hozzáértést sok foglalatosságot igénylő munka ez. - Önök csak vásárolnak7 - Ketrecet, tápot és tenyészállatot is értékesítünk, s kétéves szerződésben vállaljuk a szaporulat átvételét. A kistermelők klubokba tömörülnek. Bordányban is van megbízottunk és táplerakatunk. Beszélgetésünk itt ért véget, negyedóra múlva már másik faluban volt az előre meghirdetett átvétel. Ha igyekeztek, még nem késtek el. Időközben a ladás nyulász, Magony Mihály né is megkapta a pénzét, s készséggel elmondta, miért fogott a kisállattenvésztésbc. - Egyedülálló vagyok, a téeszirodán sem dolgozom már, kell a pénz nagyon. Évi kétszázra szerződtem, hogy olcsóbban termeljek, a táp mellé szénát és herét is szoktam begyűjteni. Tíz éve csinálom, három éve önállóan, édesanyámtól vettem át az eszközöket, tapasztalatot. Nagyon jó. hogy a helyünkbe jön az átvevő, s éves átlagban a fizetség is tűrhető. - Ebből azért mégsem futja a teljes megélhetésre - Malacot is szoktam hizlalni, most azonban csak hetet hagytam, még ez sem biztos, hogy megéri. Más munkát nem tudok vállalni, nagyon lekötött az időm. Három állami gondoskodás alatt álló gyereket nevelek, persze nem ingyen. Ne higgye, hogy csak a pénz miatt teszem. A két saját gyerekem már megnőtt, s nekem a gyerek az életem. Mindent megteszek, hogy ne szenvedjenek hiányt. Nálunk ez családi vonás, régen az anyukám is nevelt gyerekeket. T Sz I