Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-04 / 155. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. JÚL. 4. DÉLMAGYARORSZÁG A HELYZET 3 És húsz év múlva...? Ha koppan a kalapács, a legvérmesebb ügyvéd is elhallgat ezer fő F 1980 0 2 ezer fő BB9 1990 SZEGED NÉPESSÉGE KORCSOPORTOK SZERINT Az „utánpótlás" hiánya ma még persze nem okoz gondot, hi­szen az aktív kor­osztályokhoz tartozók száma is igen nagy, a munkaképes korúak (férfiaknál 15-59, nőknél 15-54 évesek) népességen belüli kö­zel 60 százalékos ará­nya nem marad el az 1980. évitől. Bizo­nyára sokak emlékében él a Ratkó­korszak. ami mintegy negatív ösz­tönzőként jelentós népességszapo­rulatot okozott, s ma ez a korosztály alkotja az aktív népesség derékhadát. Elsősorban e korosztályokat gyara­pítja a beköltözés, ami - bár a bevándorlás üteme csökkent - még az elmúlt évtizedben is jelentós vándorlási nyereséget hozott Szeged számára. Türelmi ülő július 8-áig Egyelőre csak figyelmeztetnek A rendőrség eddigi tapasztalatai szerint az autósok mintegy 10 száza­léka nem kötötte meg a kötelező felelősségbiztosítást - közölte szerdán a távirati iroda érdeklődésére az ORFK illetékese Sarlós Zoltán alezredes, a közle­kedési főosztály vezetője elmondta: ezen a héten még csak figyelmeztetik a járművezetőket a biztosítás hala­déktalan megkötésére, illetve az arról szóló igazolást be kell mutatniuk a rendőrségen. Amennyiben ez nem történik meg, akkor kiszabják a 10 ezer forintig terjedő büntetést, és sor kerülhet a rendszám leszerelésére is. A rendőrség türelmi ideje július 8-áig tart. azl követően már nincs figyelmeztetés, csak büntetés. Sarlós Zoltán azt is elmondta, hogy az első napok tapasztalatai sze­rint nem növekedett meg az olyan karambolok száma, amelyekhez, vitatott eset miau rendőri hívtak, illetve csobenhagyáios balesetből sincs több a korábban megsrokonnál (MTI) Szegeden 1990 elején 1753 ezren éltek, négy és fél ezerrel többen, mint tíz évvel korábban. A népesség gyarapodása altalában együtt jár fiatalodásával is, a tétel azonban városunkra nem igazán érvényes. Jelentősen nőtt ugyanis 1980-hoz képest az időskorúak száma és részaránya. Ma már tobb mint 31 ezer 60 éves vagy annál idősebb ember él a városban. Számuk gyarapodását elsősorban az egyre népesebb öregedő korosztályok hozták, de sokan épp nyugdíjas éveikre költöztek be a városba. Hasonlóan fölfedezhetők a város „korfáján" az 1973-as népesedés­politikai intézkedések, a gyes és a családi pótlék összegének emelése, a „szocpol" stb. következményei. A most 10-19 éves korosztályok jelen­tős demográfiai hullámot keltve jelentettek s jelentenek ma is prob­lémát a társadalom számára, s ugyan­csak félő, hogy a gazdasági válság elhúzódásával mun­kába állásuk sem lesz zökkenőmentes. Bár Szeged népes­sége még ma is fiatal­nak, s a megyei tele­pülésekénél jóval fia­talabbnak tekinthető, mindenesetre intő jel, hogy a 10 évesnél if­jabb korosztályok lélekszáma az időseb­bekénél sokkal kisebb. A 80-as évek elején még erőteljes természetes szaporodás az évtized végére fogyássá alakult. A csökkenő gyermekvállalás az olykor megélhe­tési gondokkal küzdő családok szempontjából érthető, hosszú távon azonban beláthatatlan következmé­nyei lehetnek. SUSÁNYI TAMÁS. KSH Egy Csongrád megyei bíró amerikai tapasztalatai - Pár évvel ezelőtt, azt hiszem, nem is ál­modhattak ilyen tanul­mányutakról. - Valóban, mond­hatni a nulláról kezd­tük, legalábbis mi. gyakorló bírák. Ne­künk a közelmúltban adatott meg a tapasz­talatszerzés e módja. S nagy örömömre szol­gált, hogy én is lehe­tőséget kaptam. Úgy tűnik egyébként, hogy az érdeklődés kölcsö­nös. A klasszikus pol­gári demokráciák jo­gászai legalább olyan kíváncsiak a magyar jogrendszerre, mint mi az övékére. Legin­kább az amerikaiak és mmmmmm a franciák. - Milyen programokon vettek részt? - Nevadában a renoi országos jogügyi főiskolán egy hetet töltöt­tünk. Előadásokat hallgattunk az amerikai jogtörténetről, a szövetségi, állami igazságszolgáltatás szerveze­teiről, a törvényszéki ügyintézésről, a különféle törvényekről, az eljá­rásjogról, a bírósági döntéshozatal­ról. Megismerhettük, milyen az amerikai bírói karrier, hogyan történik kiválasztásuk. Részt vettünk tárgyaláson, egy bontópert néztünk meg, jártunk börtönben. Washington­ban magas hivatalokat jártunk végig, így a Legfelsőbb Bíróságot, a Szö­vetségi bírósági központot, az Ame­rikai ügyvédi közösséget, a kong­resszus és a szenátus külügyi és igazságügyi bizottságát. Találkoz­tunk például a magyar származású szenátorral, Tom Lantos úrral. - Önök bizonyára mindent szak­mai szemmel néztek. Szinte nincs összehasonlítási alap a magyar és az amerikai jogrendszer között, mégis van-e. amit szívesen látna az ottani gyakorlatból itthon? - Talán azt, ahogyan az ameri­kaiak a joghoz viszonyulnak. Érzi mindenki a jog fontosságát, ha úgy Nyolc tagú jogászdelegáció járt a közelmúltban az Amerikai Egyesült Államokban. Ahonnan nemrégiben ügyészek jöttek hozzánk - minden jel szerint élénk jogi diplomácia van alakulóban, s ennek mi csak örülhetünk. Mert egyáltalán nem közömbös, milyen látókörűek, milyen ismeretekkel rendelkeznek a törvények előkészítésével foglalkozó szakemberek: Magy arországon épphogy elkezdődött az a nagyszabású kodifikációs munka, amely nélkül a sokat emlegetett jogállam vágy marad csupán. Az amerikai polgári demokrácia pedig tanulmányozásra érdemes, ezt aligha vitathatja bárki is. Dr. Kemenes István, a Csongrád megyei Bíróság bírája tagja volt a magyar delegációnak. A Nevada államban és a fővárosban, Washingtonban töltött két hét tapasztalatairól kérdeztem. (Kemenes bíró tizenhárom éve gyakorolja szakmáját, tanít az egyetem jogi karán, a gazdasági jellegű perek témakórében végez kutatómunkát.) tetszik, az állam és az emberi gondolkodás központjában van, nem pedig csak a jogászok fejében. Nincs a joggal szemben ellenszenv, fönn­tartás. Mindenki annak tekinti, ami: szolgáltatás, amelyben aktív közre­működést várnak. - Például, amit filmekből látni, az esküdtszékekben? - Azokban is. Az esküdtek hallat­lan nagy tekintélyt élvezhetnek, pedig kiválasztásuk egészen eset­leges. Akárha telefonkönyvet üt­nének föl, s egy oldalról, mondjuk, minden tizedik polgárt hívnák be a tárgyalásra. Állítólag soha nem fordult még elő, hogy bárki is megtagadta volna a bíróság kérését. - A mi, kódexeken nyugvó jogrendünket vagy az amerikai, pre­cedensekre épülő jogi megoldásokat tartja szerencsésebbnek a bírói gyakorlatban? - Szakmai körökben ez sokat vita­tott téma, kétségtelen, mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai egy­aránt. Gondolom, az angolszász jogrendet pártolók messze nem értenek velem egyet, mert én a mi változatunkat tartom korszerűbbnek, életképesebbnek. Az amerikai mo­dell egyértelműen jogszolgáltatást jelent, hangsúlyo­zottan szolgáltatás­jellegú. mi igazság­szolgáltatást szere­tünk emlegetni. - Aí amerikai bírósági eljárás ked­venc témája a filme­seknek. a perbeszédek igazi nagy jelenetek a mozivásznon. És a valóságban? Ott is olyan nagy a jelen­tősége a színészi ké­pességeknek? - Kétségtelen, a jogi képviselők ala­posan megdolgoznak a pénzükért, az es­küdtek meggyőzése nem könnyű. Talán a valóságban kevésbé teátrális az egész eljárás, mint a fil­mekben látható, a légkör azonban nagyon hasonlatos. Tekintélyt paran­csoló szertartás szerint, a jelen-lévők állva fogadják a bíróság bevonulását, a teremben állig fölfegyverzett teremőr, s ha a pulpituson koppan a kalapács, a legvérmesebb ügyvéd is elhallgat. A főszereplők valóban a jogi képviselők, a bíró az ó meg­nyilvánulásaikat kontrollálja. - Hogyan lesz valakiből bíró Amerikában? - A szövetségi bírák a legfelké­szültebb ügyvédekből kerülnek ki. Legalább ötéves ügyvédi praxis után jelentkezhetnek reménnyel, eséllyel. Kinevezésüket számtalan szakmai megmérettetés után kaphatják meg. Az állami bírákat négy-hat évre választják. A jelölteket támogat­hatják például a pártok, maguk az ügyvédek. Esetükben tehát sokat számít az ismeretség, az összeköt­tetés. Igazi kampányban dolgozzák meg a választókat, meglehetősen sok pénzt költenek egy-egy bírójelöltre. Ami azt illeti, nem igazán örülnék, ha Magyarországon bevezetnek ezt a gyakorlatot. MAG EDIT MMMMMSMMMMIMMIMUSTTMMÍ Zánkai csendes napok A szlávos hangzású Balaton-melléki üdülőtelepen a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójának keretében tartották meg az első ifjúsági világtalálkozót, kevés híján háromezer fiatal részvételével. Míg néhány száz kilo­méterrel délebbre, a végelszámoló jugoszláv állam fia­tal közkatonáit az önrendelkező szlovén állam pelyhes állú bakái ellen küldte az önkény, a földgolyó minden tájáról összesereglett protestáns ifjak a „ Tebenned bíz­tunk eleitől fogva" jegyében forgatták a zsoltárosköny­vet. A napi áhítatok keretében. Különben tanácskoztak, fölmérték erejüket, szórakoztak, vitatkoztak s vendégeket fogadtak A tábor biblikus szellemiségében, liturgikus formáiban természetszerűleg a református hagyomány és egyházi gyakorlat jegyeit hordozta, mindazonáltal a cserkészet­ben ökumenikus nyitottságot nyert. A serdülök, ifjoncok és huszonévesek az „Uram, Te voltál hajlékunk nemze­dékről nemzedékre" (Zsolt. 90:1) idézettel kapcsolódlak a „nagyok" fentebb említett és az egész világtalálkozót meghatározó énekéhez• A tudatosság maradéktalanul érvényesült az együtt töltött hét alatt: a harmadik majd az azt követő világtalálkozók szervezése, lebonyolítása már a mai ifjak vállán nyugszik majd: ezt a közösség­építő munkát helyettük nem végezheti el senki. Miután Debrecenben Tőkés László püspök bejelentette, hogy az erdélyieknek szándékukban áll a következő össszejövetel megszervezése - az onnan érkezettek fölértékelődtek", különösen a helyszínnek kiszemelt Nagyvárad és Kolozs­vár, a két püspöki székhely küldöttei. A temesváriak viszont büsúén vallhatták, miszerint ők, a vallásoktatás visszaszorításának és ellehetetlenítésének időszakában Tőkés László tanítványai lehettek, aki egy megnyomo­rított presbitériumba lelket lehelt és máról holnapra több mint száz tizenévessel bástyázta körül magát. Sxgedről is jelentős csapat - talán a Buday György nevével kapcsolatba hozható Szegedi Fiatalok csoportjának, mozgalmának újjáélesztői ők lesznek? ­vett részt a zánkai találkozón. Elbeszélésük szerint két meghívott személyiség közszereplése keltette bennük a legmaradandóbb élményt. Göncz Árpád köztársasági elnökről és Kányádi Sándor erdélyi költőről van szó. Árpi bácsi - a táborban mindenki így nevezte - olyan kérdésekre kellett válaszoljon, amiket máshol még nem tettek föl neki. Az ifjonti kíváncsiskodók előhozakodtak azzal, ami ebben a környezetben nem keltett megrökö­nyödést. - Milyen vallású Árpi bácsi? - hangzott el, majd a válasz: - Római katolikus vagyok, fiaim... A köz­társasági elnök tevékeny részese volt - ott-tartózkodása alatt - a tábor életének, s még napfürdőzött is... Kányádi Sándor (erről az adottságáról már lassan legendárium szövődik) ezúttal is improvizált. Közép­Európában élek címmel tartott előadását gondolat­ébresztőnek szánta, a világpolitikai események követ­kepében azonban a táborlakók közös állásfoglalását volt kénytelen megfogalmazni az ezüsthajú vendég. Mely szellemiséget a más földrészről érkezők is elfogadták. Kicsiben nemzedéki tragédia előszele is megérintette a táborlakókat. Zoltán és Attila a vonaton, Zánkára jövet ismerkedett meg és barátkozott össze. Egy hálószobába kerültek, ágyuk egymás mellett volt. Zoltán a Vajdaságból Attila a Mura-közből érkezeit. Szüleik egyazon napon, kevés híján ugyanabban az órában toppantak be. Egy-egy katonai behívóval remegő kezükben. Zoltánt a jugoszláv néphadsereg akarja mindenáron egyenruhába bújtatni. Attilát a hajthatatlan szlovénét ... A szláv hangzású ZAnka táborában különben reményteljesen hűvösek voltak a hajnalok, csendesek a nappalok és mozgalmasak az esték. PATAKI SÁNDOR Ötleteket várnak Szeged és a világkiállítás Az Országgyűlés még nem foglalt állást véglegesen világkiállítás-ügy ben, sok a bizonytalanság, a vidék érdemi bekapcsolása nélkül azonban semmiképpen sem rendezhető sikeres Expo. A felkészüléssel nem lehet várni az esetleg őszbe nyúló pozitív döntésig ­így gondolkozik erről a szegedi polgármesteri hivatal, ahol az elmúlt hetekben felgyorsultak az események. Dr. Ványai Éva alpolgármester és Jóni Gábor művészeti referens - akinek egyik távlati feladata a világkiállítással kapcsolatos kulturális feladatok előkészítése és koordinálása - segítségével most olvasóink is megismerhetik, hol tart ma a készülődés. A világkiállítási programiroda idegenforgalmi és rendezvény­igazgatója, dr. Lengyel Márton június első felében járt Szegeden, és tájékoztatót tartott arról, miként kapcsolódhat a város a világkiállítás­hoz a kulturális és tudományos élet különböző területein. Az egyik leg­fontosabb feladat: be kell gyűjteni az Expóval kapcsolatos ötleteket, javas­latokat a polgároktól, hogy azok ké­sőbb a kulturális szakemberekből, építészekből és közgazdászokból álló szakértői csoport, illetve az általuk felkért alkotóműhelyek segítségével programokká, projektekké váljanak. Fontos szempont az is, hogy mind­ez vállalkozói alapon induljon, ne pedig a városi büdzsét terhelje. Ha ősszel éldől, hogy lesz világkiállítás, akkor az önkormányzat felállít egy helyi programirodát, s azután indul a tényleges szervezőmunka. Már ter­vezett fantázianevet is találtak a rendezvénysorozathoz: Kulteipo '96, Szeged. A program két lábra támasz­kodna, egy kibővített fesztiválra ­ehhez már elengedhetetlen a szét­szedhető, mobil nézőterú szabadtéri - és a honfoglalási évforduló köré szerveződő eseményekre. Ez termé­szetesen egyúttal azt is jelenti, hogy Szeged a dél-alföldi régió tevékeny bevonásával szeretne az egyik hiva­talos vidéki helyszíne lenni a világ­kiállításnak. Ma még semmi sem dőlt el, s minden nyitva van az ötletek és a bekapcsolódni kívánó személyek előtt. Fontos és szem előtt tartandó, hogy a meglevő hagyományokra alapozva építse fel részvételét a város - a végeredmény a világ­kiállítás utáni időszakra is megma­rad -, és a speciálisat, a csak itt megtalálható! próbálja megkeresni. Ötleteket, javaslatokat a polgár­mesteri hivatal címére (Pf 473. Szeged) várnak a szervezők. K~Á*

Next

/
Thumbnails
Contents