Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-26 / 174. szám

PÉNTEK, 1991. JÚL. 26. DÉLMAQYARORSZÁQ HANGSÚLY 3 Nyári Egyetem '91 „Nem akartunk botránylap lenni!" Interjú Annus Józseffel mmtsmsisixvgsmm^mxmmmisásstsfmmamxim Ismét módosult a Nyári Egyetem előre eltervezett programja. Délig nem érkezett meg Kallós Zoltán, állítólag Amerikába utazott, s nem jött Grendel Lajos pozsonyi író sem. Előadást tartott viszont Máthé László felvidéki közíró és Dubka György. A Délmagyarország némileg elébe ment az eseményeknek, hiszen csütörtök délelőtt a mai első előadóval, Annus József főszerkesztővel, az MSZP parlamenti képviselőjével készítettünk beszélgetést a misszióról, a parlamenti munkáról, és más egyebekről. - Ez interjú megjelenésének napján Annus József Tiszatáj misszió címmel tart majd előadást. A misszió szónak van egy szakrális jelentése: hittérítő, s van egy világiasabb árnyalata: megbízatás. Gondoljunk bármelyik jellegre, mindenképpen valamiféle feladatról van szó. Mit gondol a főszerkesztő, mi a feladata most, 199l-ben a Tiszatájnak? - Örülök, hogy a címmel kezdi, mert szándékom szerint az előadást is e szó értelmezésével nyitom. Bár némiképp hárítom is, mert nem mi találtuk ki, ellenben az előadássorozat szervezői. Mégse tiltakozunk ellene, mert akár hízelgő is lehet, ha a szót valaki a szakrális értelmében érti. Természetesen valóban a feladatvállalás a legfontosabb jelleg. A Tiszatájra nagyjából a hetvenes évek elejétől jellemző a határon túli magyarság sorsára, kultúrájára irányuló határozott figyelem. De foglalkozott és foglalkozni kíván a lap a szomszéd országok nemzeti kultúrájával is. Mi a Németh László-i alapokon állunk, hogy tudniillik tejtestvérekkel vagyunk körülvéve, s a velük való értelmes kapcsolat a korábbi süket internacionalizmussal szemben létkérdés. A jövő záloga. Hiszen ez a térség így marad itt, s ha módosulnak is az erőviszonyok, egymásra mutogatással, egymásra lövöldözéssel semmit sem érünk el. Igenis meg kell tanulni románnak, magyarnak, szerbnek együtt élni a Duna-medencében. A romániai események után azt hittük, az egyik front fölszabadult. Hogy európaizálni lehet a kapcsolatokat, hogy szabadon közlekedhet nemcsak ember, de eszme, folyóirat és kézirat is, hogy el lehet felejteni a bőröndalját és a szerszámosládát. Hát, úgy néz ki, újra a bőrönd aljánál tartunk. Az a bizonyos feladat tehát, amiről a bevezetőben szóltunk, mára módosult, árnyaltabbá vált. - Amikor 1989-ben nagyjából a régi felállással újra indult a lap. Vörös Lászó a népben-nemzetben való gonolkodást jelölte meg a Tiszatáj szellemiségeként. Ez az eszmeiség hogyan alkalmazható manapság, amikor a társadalomban és a politikai életben mind határozottabban különülnek el vélemények, állásfoglalások és érdekek? A nép és a nemzet ellenben teljességigényű fogalmak. - Én ezt úgy szoktam mondani, hogy közénk vágódott a békés átmenet bombája. A polarizáció jóval erósebb, mint ahogy a rendszerváltás kezdetén sejteni lehetett. Olyan emberek is eltávolodtak egymástól, akiknek pedig együtt kellett volna maradni. De én hiszem, hogy a folyamat nem végleges, s a hirtelen támadt szellemi árkok sem fognak tovább mélyülni, ellenben betemetődnek, s valami egység, mind a szellemi, mind a politikai életben előbb-utóbb mégiscsak tapasztalható lesz... A folyóiratszerkesztésben viszont bizonyára nem lehet már azt a fajta nagy nemzeti egységet elképzelni, mint mondjuk a Kortárs, a magyar írók lapja képviselt... - Afféle népfrontos jelleg volt ez.. - Pontosan. S nem csak illő, de kötelező is volt szerepelni a folyóiratban. A minisztériumi főelőadó az év végi lapértékelésen számonkérte, hogy ennek és ennek az írói csoportnak képviselői megjelentek-e a lapban.... A Tiszatájjal kapcsolatban szeretnénk hangsúlyozni, hogy mi a múltra vonoatkozóan is mindig elfogadtuk azt a Sütő-i gondolatot, hogy „a madár úgy fütyül, ahogy a csőre áll". Tehát olyan alapon, hogy Tandori más szárnytartású költő, mint Csoóri, Marshall, vagy Utassy, nem utasítottunk el szerzőt, és irányzatot. Fontos az is, hogy a Tiszatáj nem azén vált botránylappá, mert kerestük a botrányt. Ütközni kellett, mert ütköztek velünk. Jobban örültünk volna, ha azért tartanak számon, mert a legvékonyabb Forráskötetről is írattunk kritikát. Sajnos a csendes, apró munka eredményét nem nagyon vette figyelembe az irodalmi közvélemény. - Engedjen meg egy személyes kérdést. Hogyan fér meg a szépíró a főszerkesztővel és a főszerkesztő a politikussal ? - Nagyon nehezen. Nem vagyok politikus. Úgy kerültem ebbe a helyzetbe, mint Pilátus a credóba. Leginkább népképviselőnek hiszem magam ebben a parlamentben. Egyetlen fölszólalásom eddig a magyar könyv érdekében hangzott el. Régen mondom már, hogy nem lenne szabad Magyarországon három nagy állami kiadót megszüntetni. A Móra. a Szépirodalmi és a Magvető kiadókra gondolok. A klasszikusok kiadására igenis állami támogatás szükséges. Miért ne lehetne ezt a három kiadót nemzeti kiadónak tekinteni?! Ha Domokos Mátyás nagyságú szerkesztők nyugdíjba mennek, utcára vagy káeftékbe kerülnek, pótolhatalan űr marad utánuk. Most kellett volna még egy pici injekció. Négyszázmillió forintot kalkuláltattam ki a szakemberekkel. Mégsem került a költségvetésbe, mert már késő volt, fáradtak voltak a képviselők. Ha jól tudom, csak nyolcvanan szavaztak velem... Bár talán még nincs minden veszve, mert ahogy hallom, március táján kerül sorsdöntő helyzetbe a három kiadó, addigra kaptak haladékot egy minisztériumi leiratban, hogy keressék meg a továbbműködés lehetőségét. Csakhát nehezíti a helyzetet, hogy a kultúra érdekében a parlamentben még lobbyzni sem nagyon lehet. - Az állami költségvetés kicsikarásán túl ma Magyarországon talán az alapítvány a kultúratámogatás legszámottevőbb formája. Nemrégiben az MSZP is létrehozott egy József Attiláról elkeresztelt alapítványt, mégpedig a megyei lapok privatizációjából származó tőkéből... Az egészből? - Úgy tudom, igen. Négyszázötven millióra saccolják az összeget, legalábbis az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint jogilag ennyit tarthatott volna meg a párt. S hogy mégsem tette, azért roppant boldogok vagyunk. Kása Ferenccel együtt például, aki szintén sokat tett azért, hogy rádöbbentse az elnökséget: ez a pénz a pártot erkölcsileg nem illeti meg. Oda kell tenni a nemzet asztalára. Három kuratóriumot hoztunk létre, ad hoc bizottságokkal, melyek megállapították a célokat. Támogatjuk tehát az irodalmat, kultúrát, az ismeretterjesztést, valamint a tehetségeket, az alapítvány harmadik része pedig a szociálisan rászorulók megsegítésére szolgál. Idén az első kezdi meg a működését. Sót, már kapjuk a pályázatokat, a múlt héten éppen százhétnél tartottunk, s az arra érdemesek mellett sok volt, hogy is mondjam, a kevésbé esélyes. Például jónéhány gazdag, egyébként is nyereséges lap, vagy olyan különlegesség, mint a magyar hülyék lapja. - Köszönöm a beszélgetést. DARVASI LÁSZLÓ Morzsák a Bibliából Göncz-drámák Amerikában Az író, akinek kedvéért Székely András, az ABC televízió alelnöke színházi rendezést vállal, nem mást, mint az Egyesült Államokban legnépszerűbb magyar politikus, Göncz Árpád államelnök. Évekkel ezelőtt, amikor a legmerészebb fantáziájú művész sem álmodhatott volna arról, hogy Göncz Árpádból államelnök lesz, Georgia University színházi tagozatának amerika professzorai fedezték fel írásait. Drámáit lefordították és az egyetem gondozásában ki is adták. Közben sok minden történt, de mint Székely András mondja, Göncz Árpád, a politikus „azon kevesek közé tartozik, akiket a pozíció nem változtatott meg, aki továbbra is kimagaslik a magyar kulturális és politikai életben és akitől sok pökhendi ember tanulhatna." A nemrég Magyarországon járt amerikai televíziós alelnök elmondta azt is, hogy az Emmanuel Alapítvány, pontosan Michael Hont, azaz Hont Mihály kérte fel rá, hogy válassza ki Göncz Árpád egyik darabát és vigye színre New Yorkban, a Broadway egyik társulatánál, a Riverside Shakespeare Company-nál. Székely András felkereste Budapesten Göncz Árpádot, akitől megkapott 5-6 darabot. Egyetlen egy olyan volt köztük, amelyet az amerikai közönség minden probléma nélkül megért. A darab címe Rácsok és egy diktatúrában játszódik, olyan diktatúrában, ami lehetne Dél-Amerikában. lehetne Castro birodalma, de játszódhatna Hitler idején is. Két íróról szól, az egyik börtönbe kerül, a másikból államelnök lesz... A Rácsok nagy érdeklődéssel várt díszbemutatója november 10-én lesz. Ezt az előadást Székely András Vámos Lászlóval együtt állítja színpadra. „Ennek is érdekes története van. A darabot Burbankben, Szörényi Éva fiának, Szörényi Tamásnak a 99 személyt befogadó kis színházban fogjuk előadni. De a színészek egyesülete Los Angelesben olyan készséges volt, hogy engedélyezte a díszbemutató megrendezését az 1200 személyes Willshire Theatre-ben, amely bizonyos vagyok benne, teljesen meg is fog telni. Az elnök úr a tervek szerint ezen is ott lesz " MOLNÁR ÉVA Jézussal imádkozom: „Mi atyánk, ki a mennyekben vagy..." „Az embernek a síráson kívül mindent tanulni kell, mert születése pillanatától magától csak sírni tud" - mondták ki már régen ezt a nagy igazságot. A magát önállónak érző ember is tetteihez, elgondolásaihoz, életszemléletéhez mintákat, példákat választ, azokat megtanulja és személyiségét azzal vezetteti. Végül elfelejti, hogyan és kitől tanulta és sajátjaként büszkélkedik vagy szégyenkezik vele. Imádkozni a legjobb tanító. Jézus tanít bennünket a Hegyi beszédben (Máté ev 6: 9-13). Ott is a sokaságnak mondta, mert mindenki számára az érzések és gondolatok, a helyzetek és kapcsolatok legmélyebb titkait, az élet erőinek kiapadhatatlan forrását tárja fel benne, adja át sajátunkká. Azzal, hogy „Ti tehát így imádkozatok: Mi Atyánk... - mintát, tartalomformát ad nekünk, amibe lelkünk érzéseit önthetjük. A megszólítás egyszerre meghatározza_a megszólítót, minket is. Kifejezzük benne, hogy Ot tartjuk, érezzük életünk forrásának, akitől vagyunk, akit itt képviselünk. 0 a mi gondviselő jó atyánk, aki „jól tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle". (Máté 6:8). Tehát O véd, éltet, lehetőségeket készít, amiben kifejthetjük erőnket, képességeinket, lehet sikerünk és örömünk. Bölcs Atyánk, aki az örökkévalóság távlatában lát és intézkedik, nem csak a pillanat diktál neki, sőt „Bölccsé teszlek, és megtanítlak téged az útra, amelyen járj: szemeimmel tanácsollak téged." (Zsoltárok 32:8). Ezekre a gondolatokra könnyen kínálkozik az a vélemény, hogy szép papos beszéd ez, de mit szóljon az, aki most vesztette el az állását, nem vették fel az egyetemre stb. Azt mondom ezekre, hogy Ó akkor is a mi Atyánk, ahogy volt Izráel fiainak, mikor Egyiptomban nyomorgatták őket és szabadulást készített számukra. Atyjuk volt az első keresztyéneknek, akiket a zsidók és a római császárok üldöztek és így kerültek el, ha menekülve is a világ minden tájára. A keret tehát jelen van, sokan tudják a Miatyánkot, de ha nem fogadják lelkük mélyéig Atyjuknak őt és gyermekeinek bizalommal és engedelmességre kész lélekkel magukat, ha csak elvárás vagy követelés van, akkor a viszonyulásban hiba van. Többször odavágták már gyermekek szülőjüknek, hogy „nem vagy apa, ha ezt vagy azt nem adod vagy engeded" - de attól nem változott meg az eredeti helyzet, csak az érzés és hangulat, amit helyre lehet állítani, fel lehet újítani és boldoggá lehet válni. Azt hallottam, hogy Angliában építettek egy templomot a múlt században, hogy ott mindig a tékozló fiú történetéről szóljon a prédikáció, mert az az Ige készíthet fel, igazíthat el bennünket a Miatyánk elmondására. „így imádkozzatok: Mi Atyánk..." Nem azt mondta, hogy ezt imádkozzatok, mert az imádság ilyen helyzetbe igazító kegyelmes segítség, nem valami varázsszólam, amit ha sokszor eldarálnak, hatása lesz. Válaszadásnak neveztem előző írásomban az imádságot. Isten szavára, tetteire. Igen, Ó szólt és testet öltött Jézusban, mint Egyszülött Fiúban. Igazán csak Jézus szólíthatná Atyámnak az Istent. Mi az Ő alkotása vagyunk, de úgy szeret, hogy megosztja a fiúságot: „Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek, akik hisznek az őnevében" (János ev 1:12). Erre válaszolhatunk mi is gyermekének érezve magunkat: mi Atyánk! Ez a válasz azt is tartalmazza, hogy nemcsak Jézus a testvérünk, hanem a másik ember is, akinek 0 atyja, és akivel olyan testvér-gyűlöletben élünk. Az emberek egymáshoz való viszonyulásában is a megoldás forrása az, hogy mit válaszol ki-ki a maga helyén a szíve, lelke indulatával is, amikor kimondja: Ml ATYÁNK! (Folytatjuk.) PAFF LÁSZLÓ REFORMÁTUS LELKÉSZ Egérfogó TANDI LAJOS A kígyó ismét a saját farkába harapott. Mi már egy szerény magyar szépségversenyt sem tudunk tisztességesen megrendezni. Törvényszerűen belebukunk. Emlékezünk az első, a legnagyobb hűhóval fölvezetett eseménysorozatra, mely végül is tragédiába fulladt. A kényszerszünetet követően sok oldalról biztosítottak bennünket, magyar állampolgárokat, nézőket, szurkolókat, a szépségversenyről kirekesztettek millióit, hogy soha többé semmilyen csalárd szándék nem szenynyezheti e nemes vállalkozást. S íme, itt az újabb botrány. Úgy látszik nálunk a szépség is fertőzött. Feleségem a megmondhatója, nekem már az elején gyanús volt valami. Azt hiszem, Antal Imre tekintete. Tudniillik ő hamarabb látta a lányokat, mint mi. Valahogy enerváltan jelent meg, fáradtnak tetszett, de lehet, hogy csak unta a banánt. Ám, hogy felkészületlen volt, az hétszentség. így aztán az a bizonyos „két menet", amit oly sokszor emlegetett, nem tudott fölvillanyozni. Amikor már vagy a tizenharmadik, tizennegyedik lány billegett ki. önmagát majdnem fölgáncsolva merthogy így tanítják: az az igazi vonulás, ha jobb lábunkkal keményen a bal elé lépünk, az sem baj, ha eltaknyolunk, lesz aki fölsegítsen pingvinekre vagy beteg kacsákra emlékeztetvemeg is kérdeztem: ezek közül a lányok közül kell választani?! A fürdőruhás menet (a második) még szórakoztatóbb volt, úgy tűnt, mint egy női szakasz egyenruhában. Valószínű golyóállók voltak ezek a páncéltrikók. De az igazi élmény a végére maradt, bár megpróbált bennünket ébren tartani Lagzi Lajcsi, alias Galambos Lajos, zeneakadémiát végzett trombitaművész, aki kísérletképpen a kamerák előtt fújt bele; a népszerű Cini, aki egyszerűen alulműlhatatlannak bizonyult ezen az éjszakán. Meggyőződésem, hogy az egész produkcióban a kényszerből kapcsolt tévéhíradó harmadik kiadása volt a legélvezhetőbb. A csúcs a díjkiosztás. A zsűri dolga természetesen borzasztóan nehéz lehetett, hisz egyen-Barbie-babák és néhány, egzotikusnak mondott fekete szépség közül kellett kiválasztani a Miss Hungary-t. Antal Imre egyszerűen extázisba esett a sok különdíj hallatán. Könyörgött a zsűri titkárának a papírlapokért. Olvasta és ujjongott (ez igen, gratulálok, szívből gratulálok, hogy is hívják magát? te jó Isten, maga is Tímea? Hát ez őrület, de azért szívből gratulálok, hát kedves nézőim, ennyi különdíj, van itt minden, autó, csokoládé, könyv, majd olvashatja a kedves Tímea Floridában a motorcsónakon, meg utazási lehetőség, egyszóval: csodálatos). Miss Hungary a 22 éves Bálint Antónia. Elsó udvarhölgye Rába Tímea. A 17 lányból ha öten kaptak különdíjakat, akadtak halmozók, s bizony többen, akik ehhez csupán asszisztáltak, kesernyésen mosolyogva és kényszeredetten tapsolva, amolyan díszletként. Pedig hát nemigen lehetett nagy különbséget tenni a szépségek között, különben is a szépség, ha érdek nélkül tetszik, akkor igencsak szubjektív dolog. De úgy látszik, az érdekek mégiscsak dolgoztak, mert még azon az éjszakán kitört a botrány. Kiderült ugyanis, hogy Antónia királynő és Tímea udvarhölgye már megmutatták bájaikat nyugati képeslapokban. íme, ismét igaza lett a költőnek: nem foghat a macska egyszerre kint és bent egeret. Ez pedig - úgy tudjuk - kizáró oka volt a részvételnek. így aztán kényszeredett nyilatkozatok jelentek meg a zsűri tagjaitól és a szponzoroktól a tegnapi lapokban. Különös, hogy az egyik zsűritag. Módos Gábor aktfotós elmondta, ő valóban fotózta Antóniát, de a felvételek hiánytalanul a fiókjában találhatók. Tímeáról is hallott valamit harangozni, hogy meztelen képei megjelentek a Playboy angol kiadásában. Véleménye, amelyet szó szerint idézek, elképesztő: „Csak attól féltünk, nehogy első legyen (mármint Tímea). A nem szakember zsűritagokkal próbáltuk megértetni, hogy Tímea túlságosan alacsony ahhoz, hogy az európai mezőnyben esélye lehessen. A szakemberek szerint a 4-es számú lány volt a legesélyesebb, de nem lehet vitatkozni huszonegy pénzeszsákkal." íme. ismét beigazolódott a régi magyar közmondás: pénz beszél, kutya ugat. A lány pedig titokban. Nyugaton vetkőzik. Egyelőre külföldön és persze tagadja az árvám, mert azt hiszi, hogy ezek a bugyuta újságírók nem bányásszák elő másnap azt az átkos angol kiadású Playboy-t, és nem teszik közzé Tímea bájait sok tízezer példányban. Egyetértek a valamilyen fokon mindenképpen sáros fotóművésszel, aki a vele készült beszélgetés végén így összegezte véleményét: „Nagyon sajnálnám, ha újabb botrány követné a magyarországi szépségkirálynő-választást. Éppen most, amikor végre, ha a rendezés színvonala nem is, de a szponzorok részvétele már elfogadható volt. Attól tartok, ha most zűr lesz. hosszú időre lehúzhatjuk a rolót." Zűr van. Roló le! S jöhet a tánc. „Hej mambó, lecsúszik a bugyi meg a melltartó." m '. j . " Ú té * * V'EI í - -- -? 44MWM«<< /MM >4 M w* > "Zi v * • •<:•• • , ! v. m-. \ , - • r? -; r--r f* ' f 3 - : . r >'v m• • — Falvédő-kiállítás Nyíregyházán Hetven darab szőtt, varrott és festett falvédőt állítottak ki a nyíregyháza-sóstói múzeumfaluban. Az alakos, feliratos konyhai dísztextíliák 1914-1980 közötti kispolgári ízlés- és gondolatvilágba is hetekintést adnak.