Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-25 / 173. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. JÚL. 25. DÉLMAQYARORSZÁQ PANORÁMA 7 T£t~italálat... SIÁSL EArVKe Ofi' fkÁcJTjc í/U' A CtU&rÁcU clteLkílt'j^Á w J-Cs ; UL^JrÁcÁ'UÁ. -Ai-^-t,c AHL*.. -IX - ÁÁ^-Ul-r*. i e^ri^CJ fJU ^^/v^'x ÁLi^c^tJ. • rrxj ú A* - llUÁUfcJfrfusJt ; tvíty^. - TclMJÁJUJ! ... "SlÁSl evDKC -^yrt-v^/. p Röpke vágy egy luxuscikkre, néptáncest ürügyén A

z idei néptáncfesztivál különlegessége abban áll, hogy a szomszédos országokból, a Cseh és Szlovák Köztársaságból, Romániából és Jugoszláviából nemcsak szlovák, román és macedón, hanem magyar nemzetiségi csoportok is érkeztek. A találkozó legnagyobb, örömteli meglepetése is az így alakított „vendégkörnek" köszönhető. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Magyar Állami Népi Együttes teljesítményéről van szó, amelyet hasonlítással nemigen lehet jellemezni. Ha ugyanis azt mondjuk, hogy a hazai magyar néptáncmozgalom jó másfél évtizeddel ezelőtti reneszánszának legjobb amatőr együtteseit idézték, akkor az emlékező szakmabeliek ugyan tudhatják, hogy az eredeti néptáncot igen magas művészi színvonalon előadó csapatról lehet szó. Ám az is bizonyos, hogy sántít a hasonlat. Akkoriban a magyarországiak zarándokoltak Erdélybe, a tiszta forráshoz, tanulni, gyűjteni, az eleven folklórt érzékelni, s szorgos elődeik meg a maguk gyűjtését-tapasztalatát mentették a magyar színpadokra. Vagyis - akárhogy nézzük - egy tanulási folyamat végeredménye volt az eredetire legjobban hasonlító néptáncszínpadi bemutató is, ha az erdélyi dialektus anyagából válogatták. A sepsiszentgyörgviek nem tanulták, hanem élik a táncot. Kedd esti bemutatójukon azzal az élménnyel ajándékozták meg a legkényesebb ízlésű nézőket is, amivel a legjobb magyarországi együttes-ek-csak ritkán: az őszinteség, a természetesség élményével. Imponáló volt persze az az igencsak fegyelmezett tanulást kívánó technikai biztonság, mozgásmívesség is, ami előadásmódjukat jellemezte. Nemkülönben a táncosok fizikai képessége. A csapat bámulatosan együtt volt. A szólisták virtuózok. Ragyogó a háromtagú zenekar. Magával ragadó az. énekesnő. A hivatásos együttes (mint hírlik, megfelelő állami támogatást kapnak) amolyan veleszületett profizmusból adott leckét, mondhatnánk, ha nem tartanánk ennél sokkal fontosabbnak: bizonyos, hogy aki nézi őket, megérinti a magyar néptánc természeti szépsége. I

lyenfajta szépségek nélkül szürke az életünk szokás mondani művészetekhez szokott körökben. Igaz, soha nincs elegendő ok az optimizmusra, mégis azt remélem, mindig lesz fóruma olyan művészeknek, akik képesek erős, vagy szunnyadó emberi szépségvágyakat éltetni. A mostani néptáncfesztivál - és egyáltalán: a szegedi nyári művészeti fesztivál - eseményei mögött lappangó kérdésre, hogy tudniilik megrendezhetők-e a jövőben is, olyan időben, amikor a pénz beszél, magam tehát habozás nélkül válaszolnám: kell! Bárha tudom, előbb lenni kell annak a pénznek és aztán áll módunkban megfontolni, hogy cél avagy csak eszköz. SULYOK ERZSÉBET •NYILAS BATYAI JF.NŐ A főmérnök rehabilitációja Elmondhatom a kedves olvasó szíves érdeklődésére, hogy az MTESZ-beli múltam (még a Széchenyi téren, -a Nemzeti Hitelintézet egykori helyiségeiben) kezdő lépéseit olyan kiváló mérnökdoyenektől gvámolítva tettem meg. 1959-től kezdődően, mint Blaskovics Zoltán, Breinovics Vilmos, Dévény István, Pálfv-Budinszkv Endre, Tömörkény László és mások. Mindig érdemben nyilatkoztam róluk, mert bennem, a 25 éves fiatalban eleitől kezdve oltogatták a műszaki-tudományos haladás iránti hitet, érzelmeket, az értelmi elkötelezettséget, valamint mindama feladattömeget, amelyet ezért a legnemesebb folyamatért a mérnökembernek tennie kell, a nép javára, a város és a megye szakkérdéseinek segítésére. mmmwwMMmmmmmmmmmmmmwmimmmmmmMmm^ Talán ma is legnagyobb hatású „apostolomnak" dr. Pálfy-Budinszky Endrét tartom, aki az aktív minőségértékelés hatásával tudott rám hatni. Pálfy-Budinszky Endre (1902-1968) Szeged-szeretete bizonyára onnan is eredeztethető, hogy édesanyja Szeged egykori polgármesterének. Pálfy Ferencnek volt leánya. Szakmai indíttatása pedig édesapjától. Budinszky Emő építészmérnöktől származhatott. A fiatal mérnök Szegedre 1926-ban került, de előbb a MÁV osztálymérnökségére, majd később állt a városi mérnöki hivatal szolgálatába. Mérnöktársaival hihetetlen energiával és lelkesedéssel fogtak a város további fejlesztési programjának kidolgozásához, és ehhez jó fórumot találtak a Magyar Mérnök és Építész Egylet szegedi osztályának munkájában, de az Alföldkutató Bizottság és a szeg edi tudományegyetem is hasznos társnak bizonyult. A városfejlesztésnek, ennek a nagyszerű programnak valóságos motorja volt, megszállottja, akiről Granasztót Pál (1966) ezeket írta: „Úttörő és számvető szerepe mellett, még egy fontos vonását emelném ki munkásságának. Elsősorban érdeklődő egyénisége, kultúrember volta miatt, de talán azért is, mert vidéken ugyan, ám a vidék egyik első városában működött, ő nem specializálódott, mint a fővárosban annyian, hanem több évtizedes működése során, a smkterület egészét művelte. Tudása, felkészültsége is mindig megőrizte a már egyre ritkább enciklopédikus jelleget. Lelkesedését mindig az új iránti vonzalom vezette, és tette munkáját gazdaggá, sokrétűvé." Törekvéseit előbb Berzenczey Domokos, majd Buócz Károly hivatali főnökei a mérnöki hivatalban mindenkor elismerték és segítették, de baráti szaktársaitól, mint Breinovics Vilmostól mindig mérnöki inspirációkat is kapott. A város szolgálatába 1926-ban állt, s ettől kezdve mást sem szolgált, csak Szegedet, fejlesztését, népboldogulását napi munkáján és szakirodalmi tevékenységében is. Valami nagy újjászületésről álmodozott, amikor Szeged programtervvázlatát közzétették Füle Lajossal, Takács Mátéval, és másokkal. Az időközben elsorvasztott urbanisztikai irodalmat és gyakorlatot szándékoztak újjáéleszteni, kiemelve a városfejlesztést és a vele elszakíthatatlan egységű műemlékvédelmet. (Érdemes házainkon látható műemléktáblák is Pálfy-Budinszky Endre érdemel, azóta sem nyúlt senki sem e kérdéskörhöz.) Szeged szolgálatában 39 esztendőt töltött munkás várospolgárként, alkotó mérnök-zseniként, majd mondvacsinált vádajyijapján aira késztették, hogy 1965 novemberének egy szombatján adja ái>íróasztalának kulcsait, majd felmondtak neki, és vizsgálati fogságba -helyezték. Pert nem indítottak ellene, de életének hátralévő becsületes éveit, egyes körökben megbélyegezetten éite. Pálfy-Budinszky Endrének, a város szolgálatában eltöltött évei ma is aranylóan jelentkeznek városszerkezetünkben, Szeged városfejlesztésében, a műemlékvédelemben és sok más területen. (Pl. ahogy ők a városfejlesztésből irodalmat - Szegedi Szemle -, szakirodalmat „csináltak".) Az itt munkálkodott közel negyven esztendőt, hatalmas szakmai érdemeit figyelembe véve, az elsők között megérdemelné, hogy az önkormányzat őt rehabilitálja, visszaállítaná őt méltóságába, amitől a középszer hatalma fosztotta meg. Megérdemelné, mert iga/i szegedi volt. aki mást sem tett, csak ezért a" városért munkált racionális felfogásával, természettudományos műveltségével és mérnöki pontossággal végzett munkájával. Ez utóbbi mondat igazán jellemzi őt! Esti disznóillat Azokon a nyári napokon, amikor a hajnal sem hoz felüdülést, és az emberek égő szemmel, ólomnehéz végtagokkal kezdik a napot, az agyuk helyén pedig egy körös-körül gondosan lesimított jókora kavicsot cipelnek, érdemes kivárni az estét, mert időnként emlékezetes élményben lehet részünk. Nem tudom, hogy a város más részein ismerik-e azokat a gyönyörűségeket, amelyek Tarján lakótelep kiváltságosainak kijutnak. A belvárosiak szinte bizonyosan ki vannak rekesztve ebből, deltát úgy kell nekik: érjék be a tömény kipufogógázok belégzésével. Ideje pontosabban megnevezni, miféle színfoltról - vagy inkább: szagfoltról (?) - van szó. Tarján fölé ugyanis alkalmanként olyan illatfelhő terjeszti ki szárnyait, amelyről szinte bizonyosan állítható hogy a „sertés" nevű háziállat anyagcseréjének végtermékétől származik (hiába, ezt nem tudtam cizelláltabban körülírni). Amikor napi munkánk végeztével megtérünk szeméttel borított betontelepünkre, joggal tarthatnánk igényt arra, hogy az erkélyre kilépve - vagy erkély híján fejünket a konyhai szúnyogháló kis ablakán kidugva nagyot szippantsunk az autók füstjéből (nekünk is marad még, nemcsak a belvárosiak kiváltsága), az utakról fölvert porból, és a magasabb emeletekről fejünkre rázott és Söpört piszokból - egyszóval a lakótelepi levegőből. De nem tehetjük. Mert mintha egy gigászi disznóólát nyitnának ki hirtelen, a képzeletbeli ajtón át előbb csak óvatosan, a föld feTett szivárogva, majd egyre ellenálhatatlanabbul hömpölyögve előtör a szag, és betölt utcát, orrot és tüdőt, de még a lakást is betöltené, amitől a Goldingtól ismert Legyek Ura óvjon meg bárkit is, mivelhogy a mozdulatlanul álló, sűrű levegőben nem mozdul a cúg. Ablakokat becsukni! - hangzik a parancs, aztán csöndben figyeljük, amint arcunkon apró erecskékben csorog a veríték, és arra gondolunk, hogy Szeged - de legalábbis Tarján! - nemcsak a napfény városa, van még itt pár dolog, amit élvezni lehet. )