Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-25 / 173. szám

2 KAPCSOLATOK DÉLMAQYARORSZÁQ CSÜTÖRTÖK, 1991. JÚL. 25. Megállt a betétek csökkenése Ki első félév végére az OTP-nél megállt a forintbetétek csökkenése, sőt júniusban már 1 milliárdos növekedést regisztráltak. A pénzintézetnél az MTI érdeklődésére elmondták, hogy január és május között 233 milliárdról 218 milliárdra csökkent a betétállomány, amely jelenleg 219 milliárd forint. A letéti jegyek értéke viszont majdnem megkétszereződött, ez most majdnem 30 milliárd forint. A devizabetétállomány június végén 79,1 milliárd forint volt, s ez több mint 30 százalékos emelkedést jelez januárhoz képest A hitelek közül a kedvezményes kamatozású lakáskölcsönök összege jelenleg 84,9 milliárd forint ez 127 milliárd forintos csökkenést jelent ebben a félévben. A lakosság egy összegben eddig 41 milliárd forintot fizetett vissza. (Ennek tudható be a betétállomány csökkenése.) Az új feltételű lakáshitelek összege 64,6 milliárd, ami 1 milliárdos növekedést jelent. A fogyasztási hitelállomány most 19,6 milliárd forint, fél milliárddal kevesebb, mint az elmúlt év végén volt (MTI) Olasz-román egyezmény Gianni de Michelis olasz külügyminiszter kedden több, önálló, kétoldalú barátsági és gazdasági együttműködési szerződést írt alá Romániával, s erre a Ceausescurendszer másfél évvel ezelőtti bukása óta nem volt példa. „Az egyezmény véget vet az országaink közötti átmeneti időszaknak, s igényes terveket vetít előre a jövőbeni együttműködés területén. Kezdetét jelenti a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok intenzívvé válásának" jelentette ki Gianni de Michelis. A barátsági szerződés világos jele annak, hogy Románia minden erejével ki akar törni elszigeteltségéből. Mint Adrián Nastase román külügyminiszter mondta: jelzi, hogy Olaszország is Romániának a Nyugat felé közelítésén fáradozik. De Michelis korábban hasonló jellegű szerződést (rt alá Magyarországgal és Csehszlovákiával is. A gazdasági együttműködési szerződés szerint Olaszország 50 millió dolláros hitelcsomaggal támogatja Románia piacgazdaságra való áttérését, de illetékesek tudni vélik, hogy az olasz hitelfolyósítás eléri majd a 150 millió dollárt is. Olaszország egyébként Németország után Románia második legnagyobb kereskedelmi partnere, s Róma szeretné, ha a kettejük közötti kereskedelmi forgalom meghaladná az 500 milliárd lírát, 380 millió dollárt. Románia, amely jelenleg is a 24 legfejlettebb országot tömörítő csoport 1 milliárd dolláros hitelére vár, komoly nehézségekkel küzd a nyugati országokkal való kapcsolatteremtésben, az 1989 dcemberi forradalom óta. (ReutetóAP) Ideiglenes megoldás 8,4 milliárdért Egyelőre meglehetősen kialakulatlanok azok a szlovák elképzelések, hogy miként lehet majd a magyar fél közreműködése nélkül, kizárólag csehszlovák területen fölépíteni és üzembe helyezni a bősi vízierőművet. A hétfői szlovák kormányülés úgy foglalt állást, hogy szeptemberben meg kell kezdeni az „ideiglenes megoldás" kivitelezését. Erre 8,4 milliárd koronát akarnak elkülöníteni a költségvetésből. Az azonban még nem dőlt el, hogy milyen módszerrel juttatják majd el a vizet a csak csehszlovák területen majdan üzemelő erőműbe. Mint azt a prágai Rude Pravo szerdán - Jan Carnogursky szlovák kormányfőre hivatkozva - írta, választani kell a „csatornás" és a „tározós" módszer között. Ha egy új csatornát akarnak építeni, hogy azon vezessék el a Duna vizének egy részét, akkor arra nyilvánvalóan vonatkozik majd a legutóbbi magyar-csehszlovák kormányközi tárgyalásokon kifejtett magyar álláspont. Eszerint elfogadhatatlan minden olyan eljárás, amely kérdésessé teszi a Duna, mint határfolyó jogi státusát. A hétfői szlovák kormányülésről kiadott közleményben nincs szó a folyóvíz eltereléséről, szó van viszont arról, hogy a tervezett megoldás „összhangban áll a nemzetközi joggal". Amennyiben nem építenek csatornát, akkor bizonyára egy új, kizárólag csehszlovák területen épülő víztározóra lenne szükség, amelybe esetleg szivattyúval pumpálnák át a Duna vizét. Mindezekről az eshetőségekről azonban mindeddig semmilyen hivatalos és részletes tájékoztatás nem hangzott el csehszlovák részről a nyilvánosság előtt. Ezért felettébb kétséges, hogy küszöbön állna valamilyen egyoldalú csehszlovák műszaki megoldás tényleges megvalósítása. (MTI) A kormánybiztos véleménye A szlovák kormány bősi erőmű Ozembehelyezésével kapcsolatos döntéséről csak a médiákból szereztünk tudomást, hazánk hivatalos úton még nem kapott erről értesítést mondotta Sámsondi-Kiss György, a dunai vízlépcső kormánybiztosa az MTI érdeklődésére szerdán. Erről a Külügyminisztériumban tájékoztatták a kormánybiztost. Mivel Magyarország a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársasággal kötötte a szerződést az erőműrendszer megépítésére, így a szövetségi állásfoglalást kell végső döntésként mérlegelni. A kormánybiztos kifejtette: meggyőződése, hogy nemcsak magyar, de a cseh és szlovák érdekekkel is ellentétes a Duna elterelése, az egyoldalú lépés. Marad a megerősítés A magyar határőrség továbbra is megerősítve tartja a magyar-jugoszláv határszakaszt - mondta az MTI kérdésére szerdán' Zubek János alezredes, szóvivő azzal kapcsolatban, hogy Ausztriában megszüntetik a megerősített határőrizetet. A szóvivő felhívta arra a figyelmet, hogy Ausztria csak a szlovén területtel, míg hazánk Szlovénián kívül Horvátországgal és a vajdasági területtel is határos. Zubek János elmondta: ha a helyzet indokolja, akkor belső átcsoportosítással a szlovén határszakaszról a horvátra átirányítanak bizonyos erőket, mivel most ott forróbb a helyzet. (MTI) FÉNYMÁSOLÓK, TARTOZÉKOK ÉS KELLÉKEK, TELEFAXOK SHARP IRODATECHNIKAI VEVŐSZOLGÁLAT 166-70-32,166-74-49, 201-20-44 PENZTÁRGEPEK, SZAM0L0GEPEK. MENE0ZSERKALKULAT0R0K EK-Magyarország vita A nyári szünet előtti utolsó fordulója kezdődött tegnap Brüsszelben az Európai Közösség és Magyarország közötti társulási szerződésről folyó tárgyalásoknak. A magyar küldöttséget - miként az eddigi fordulókon - Juhász Endre, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztériumának főosztályvezetője, a Közösség delegációját Pablo Benavides, az EK-bizottság illetékes igazgatója vezeti. Eddig hat alkalommal - december óta minden hónapbán két napra ültek tárgyalóasztalhoz a felek, hogy kidolgozzák annak az úgynevezett európai szerződésnek a szövegét, amelynek alapján hazánk és az Európai Közösség között jelentős gazdasági-kereskedelmi együttműködés, hosszabb távon az iparcikkek többségénél teljes szabadkereskedelmet eredményező társult viszony jön majd létre. Hasonló tárgyalások folynak a Közösség képviselői és Csehszlovákia, valamint Lengyelország között is. A korábbi elképzelés az volt, hogy még a nyár előtt befejeződik a szerződés teljes szövegének a véglegesítése, kellő időt hagyva az őszi, tagországonkénti jóváhagyásra, amelyet követően jövő év január l-jén lépne életbe a megállapodás. Az már azonban a legutóbbi forduló után nyilvánvalóvá vált, hogy ősszel még további tárgyalásokra lesz szükség, mivel egyes kérdésekben a vártnál lassabban közelednek az álláspontok. Sikerült ugyan megállapodni a majdani szerződés preambulumában és a politikai párbeszédben, valamint a gazdasági együttműködésről szóló részekben, de továbbra sincs megegyezés a textilipari, valamint a mezőgazdasági cikkek kereskedelmét illetően, ahol a Közösség a magyar fél számára elfogadhatatlan módon lassítani kívánja a magyar cikkek piacra jutását. Bizonyos jelek és nem hivatalos információk szerint a bizottság tárgyalóküldöttsége hajtanék bizonyos kompromisszumokra, ehhez azonban megbízóinak, a tagállamok miniszteri tanácsának jóváhagyása is szükséges, de ők csak a jövő héten ülnek össze. Némi bizakodásra adhat okot, hogy a Tizenkettek állam- és kormányfői legutóbbi, június végi luxembourgi csúcstalálkozójukon elvileg kiálltak a tárgyalások október végéig történő befejezése mellett. (MTI) Helyi adókat - ügyeskedésre? Porlódi „Polip" Ökölbe szorul az ember keze: hogy mik meg nem történnek a városházán és környékén - hallani úton-útfélen, buszon és villamoson. Pszichés kondíciójukról alkotott diagnózisukat némelyek még tovább tetézik, mások kisebbítik - de rándulásaik tagadhatatlanul ugyanazok. Tudjuk, a mosónőknek idegnyugtató felhőjátékul ott a gőz, sőt még a padlásra is felmehetnek, de mit csináljon, aki történetesen nem a Patyolatnál dolgozik? Játsszon! Próbálja meg oldani kezében a görcsöt, egyenesítse ki ujjait, és számoljon; ragadja meg hüvelykujját, és kezdje a mondókát: ez elment vadászni, ez meglőtte— s midőn a kicsihez ér: ez az iciri piciri pedig megette. Ezt a sztorit persze nem a városházán költötték, ott egészen más cselekményt kreáltak volna: ez felhajtotta, ez elintézte— az a kicsi ott a végén elvégezte a zsákmányról pedig mindenki mélyen hallgatott Miről van szó? A lelkiismeretről. (Vigyázat, ez még nem a zsákmány, ez tudniillik nem megszerezhető, ez vagy van valakinek, vagy nincs.) A közgyűlésnek természetesen van. Erre engednek következtetni ugyanis azok az önmarcangoló viták, a csiszolt elmékre valló megjegyzések, a népbarát szónoklatok, amelyek végén eldöntötték: nem állapítanak meg helyi adót. Egyébként is, az ebből befolyó pár milliócska csupán elenyésző részét képezte volna a költségvetésnek, az esetleges kivetésnek tehát inkább pedagógiai s nem gazdasági indítékai voltak - érveltek némely képviselők. Az összeget megpróbálják máshonnan kigazdálkodni, határozták el. Össze is csaptak ezek után keményen, vigyázva minden fillérre, megszámolva az iskoláknak, cserkészeknek, peremterületeknek kiosztott pénzt. Húsz-harmincezer forintokon folytak a csatározások, tologatták szűkmarkúan ide-oda a tételeket - játszottak a számokkal és a rubrikákkal. Játszottak, ha felnőttesen is, míg valaki mesélni nem kezdett: a harmadik körúton is túl, a paneltomyok tövében van egy tó... Egymillió forintot szántak eredetileg a Vértó karbantartására, de a körzet képviselője kért még egy milliót, hogy - úgymond - tökéletes legyen a munka. A testület megszavazta: kétmillió húszezer forintot biztosított erre a célra a beruházó vállalkozónak. Aki a feladatot azonnal továbbpasszolta egy bizonyos alvállalkozónak - ez egymillió kétszázezer forintért végzi el az összes munkát. Hol van 800 ezer forint, a városnak. Szeged polgárságának a pénze? Ahogyan ezt valószínűleg már sejti a kedves olvasó, feltehetően biztos helyen. Nem is lehet ez másképpen, hiszen az új demokráciának, a pályázati rendszemek stb. köszönhetően ma már mindenütt a legjobb képességű, kvalifikált, odavaló emberek ülnek, akik szakmai szempontok s teljesítményük alapján mérettettek meg. S ha ez nem lenne elég: közzétették a sajtóban, hogy az újonnan létrehozott közgazdasági iroda feladata a költségvetés, a pénzügyek ellenőrzése; működése garancia, hogy a várost nem érheti kár. (Az eredetileg megszavazott egymillió szűken elég lett volna, ha a város egyenesen az alvállalkozó céghez fordul s nincs szükség újabb egymillióra. De lehet, hogy a városnak ez nem pénz.) A vállalkozásokkal egyébként egy külön bizottság foglalkozik - tagjait, szakértőit munkájukért megfizetik; a városgazdálkodással úgyszintén: felügyelő bizottságot alakítottak - a képviselői juttatáson túli plusz havi javadalmazással - kifejezetten erre a célra. A sort nem folytatjuk. Ennyi is elég. Övatosan kérdezzük: ha a következő esztendőben újra felmerül a lakosság megadóztatásának kérdése - természetesen szigorúan pedagógiai célzattal -, akkor a szegedi polgárok kérhetik-e a közgyűléstől, hogy ezt a pár millió forintot - az ügyintézés gyorsítása végett egyenesen az ilyesfajta vállalkozásokat lebonyolító emberek zsebébe fizethessék be? Miután a pénzt leszurkolták, állampolgári jogon lazíthatnak, óvatosan kiegyenesíthetik ujjaikat, s lassan számolni kezdhetnek... ól xssmamnmvtmm Egy pályázat híre - Kétszáz aláírás - Könnyező' öregek „Nem akarunk változást!" 7 7 -í w. »' „..., '»ir* ff A Kálvária sugárúti idősek otthonában nincs nyugalom, mióta a lakók megtudták, hogy pályázatot írtak ki az intézmény igazgatói posztjára. Nem akarnak más igazgatót. Zsótér Antalt ismerik, gondoskodó munkájáért megszerették. Azt mondják, még Göncz Árpádhoz is elmennek érte. * Azért hívtak az otthonba, hogy elmondják: aggodalommal töltötte el őket az újságban megjelent pályázat híre. Nem értik, miért kell ott is változtatni, ahol ez nem indokolt. Zsótér Antal 1987-ben, ugyancsak pályázati úton nyerte el az Egyesített Szociális Intézmények igazgatói székét, és négy éves munkája alapján az idős emberek úgy látják, nem méltatlan erre a beosztásra. Akik már régebben itt laknak, azt mondják, az igazgató még szabadságon sem volt négy esztendeje. Gondjaikat mindig segített megoldani, kényelmesebb lett az életük, valóban otthonuknak érzik a házat. Az egyik szobában egy házaspár arról beszél, hogy az igazgató igyekezett szeretetteljes légkört teremteni, ami az idős, korábbi életüktől elszakadó emberek számára nagyon fontos. Másutt három idős néni mondja: amikor megtudták, hogy esetleg más lesz az igazgató, aláírásokat gyűjtöttek Zsótér Antal mellett. Még az Acél utcai otthonból is érkezett pártoló, összesen több, mint kétszázan adták írásba, hogy meg vannak elégedve a jelenlegi vezetővel. „Mi egy nagy család vagyunk, és az igazgató urat a családfőnek tekintjük' Napok óta idegeskedünk, és - ezt is írja le nyugodtan! - azért imádkozunk, hogy maradjon!" - ezt már könnyezve teszik hozzá. A püspök úrnál is jártak, és kérték a támogatását. De azt mondják, ha mégis leváltják az igazgatójukat, még Göncz Árpádnál is panaszt tesznek. Nem tudják, milyen lenne az új igazgató. De - és ez az ő korukban érthető - félnek a változástól, különösen, ha nem is látják indokoltnak. Már attól is megkönnyebbültek kissé, hogy ezt elmondhatták. „Segítsen, ha tud!"-mondták búcsúzóul. * (A városi közgyűlés éppen ma választ az igazgatói állásra pályázók között.) NY. P. Elkészült a „határnyitó" tervezet Belgrád hónapok óta nem válaszol - Az önök intézménye végzi az új magyar-jugoszláv átkelőhelyek vámügy' egyeztetésének munkáját. Hogyan állnak a tárgyalások? - Pillanatnyilag túlzás tárgyalásokról beszélni. Kilencedik hónapja, hogy a nyitásokról szóló tervezetünket elküldtük a központi jugoszláv vámigazgatási szervnek - azóta sem kaptunk rá választ. Azt hiszem, legtöbben tévednek, amikor a magyar fél átadási határidőit kész tényként kezelik. Figyelmen kívül hagyják, hogy a határátkelőhelyek végleges kialakítása - a tiszasziget-gyálai is - csak akkor valósulhat meg, ha ezt kormányközi egyezmény előzi meg. Márpedig az ügy jelenleg nagyon is az előkészítés stádiumában áll. így, ahogy mondom: áll. Senki nem tudja, kivel is kellene tovább tárgyalni Jugoszláviában, a központi, avagy a köztársasági vámhivatalokkal. - Tartják-e a kapcsolatot a jugoszláv szövetségi vámhivatallal? - Igen. Sőt, azt mondhatom, jó viszonyban vagyunk velük. Az utóbbi időben többször is kisegítettek, ha Röszkén megszorultunk, például. De másból a horvátországi A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a napokban befejezte az ország új határátkelőhelyeinek megnyitásáról szóló koncepciós javaslat-tervét A tervezet, amelynek költségvetési hatásait jelenleg a Pénzügyminisztériumban vizsgálják, tartalmazza a Csongrád megye határán, Tiszasziget és Gyála között kialakítandó átkelőhely ütemtervét is. A határpont végleges megnyitásának időpontja a tervek szerint -1992 augusztusára várható. Ezt azonban nem csak technikai és anyagi akadályok gátolhatják. A témáról Dobi Miklós ezredes, a Vára- és Pénzügyőrség vámvizsgálati osztályának vezetője nyilatkozik. határszakaszon is. Én azt hiszem, a gondot inkább az okozza, hogy velük sem igen állnak szóba a jugoszláv kormányzatban. Az ügy természetes menete az volna, hogy a külügyminisztériumok elé csak akkor kerüljenek az átkelőhelyek aktái, ha a két vámigazgatás már egyeztette őket. Egyszóval, mi a magunk részéről pillanatnyilag csak annyit tudunk tenni, hogy havonta érdeklődünk: van-e már valami fejlemény. - Ettől függetlenül a pénzügyi javasalat-tervezetük már elkészült... - Igen, hiszen fel kell készülnünk arra, hogy egyszerre meglódul a dolog, és akkor az egyezményt nyomban követheti a munkák befejezése, illetve a nyitás. És, ne felejtsük el: nem csak a jugoszláv határon számítunk erre. összesen 53 új átkelőhelyről van szó. - A tárcaközi megállapodásban az áll, hogy a Vám- és Pénzügyőrségnek kell biztosítania a Tiszasziget-Gydla átkelőhely szolgálati feltételeit. Teljesíteni tudják-e ezt 1992 augusztusáig? - Igen, ez biztosra vehető. Ha az előbb említett feltételek teljesülnek, és az út is megépül, akkor már csak egy aggályunk marad. Persze, a saját pénzügyi helyzetünkön kívüL A terület kérdése. Ez több átkelőhelynél is felmerült, ahol a környező földek termelőszövetkezeti birtokban vannak. A .Jrisajátítást" nem lehet elvégezni, s a helybéli téeszek sem adják el, hiszen sokszor nem lehet tudni, nem akad-e magánszemély aki a kárpótlás révén majd visszaköveteli egykori földjét. Ehhez külön egyeztetés szükséges. - Számítanak-e arra, hogy az építési munkákat a helyi önkormányzatok is támogatni fogják? - Az érintett önkormányzatok hozzájárulására feltétlenül számítunk. A feladatuk végülis csak annyi, hogy elvégezzék a telkek közművesítését - Mit tennének akkor, ha egy érintett település lakossága egyöntetűen ellenezné az átkelőhely megnyitását? - Akkor természetesen nem erőltetnénk. Volt rá példa az osztrák oldalon, hogy a környezetvédők ellenezték az autós átkelőhelyet, s így csak gyalogos- illetve kerékpárút maradt. De - tapasztalatom szerint a településeknek általában érdekében áll a határállomás megnyitása. S.P.S