Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-24 / 172. szám

4 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1991. JÚL. 4. Földtulajdon és paraszti polgárosodás A földtulajdon, a privatizáció vagy reprivatizáció, a kárpótlás körül immár egy éve folyó vita nem csitul, sőt a törvényjavaslat tárgyalásával még tovább fokozódott. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen igazuk van azoknak, akik azt állítják: a vagyonról, annak elosztásáról s ebből adódóan a hatalomról van szó. A parasztemberek földszeretete, földhöz való ragaszkodása közismert, ami óriási erőt jelent a termelésben, a gazdaságban, s ez fontos forrása a fejlődésnek, amire a jövőben jobban lehet majd építeni. Ugyanakkor bizonyos illúziók is élnek a közvéleményben a létrejövő farmgazdaságok számát, lehetőségeit illetően. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint a földosztás után a megyében a 35 holdon (nem egészen 20 hektáron belüli), árutermelésre képes gazdaságok száma alig haladta meg az ezret. Ha a 25 holdat vesszük határnak, az ezen felüli birtokoké is csak alig 3 ezer fölött volL Szakértői számítások szerint a 30-40 hektáros vagy ennél nagyobb farmgazdaságok az életképesek, illetve nyugaton az ennél nagyobbak fejlődnek, a kisebbek pedig tönkremennek, vagy speciális, belterjes, minőségi termelést, illetve különleges biokertészkedést folytatnak. Ezek száma azonban ma még elenyésző. A földosztás után megyénkben is - mint országosan az öt holdon aluli, többségében életképtelen törpebirtokok tették ki a gazdaságok túlnyomó többségét, mintegy 60 százalékát. Külterjes termelés, hagyományos gazdálkodás esetén ezek a birtokok nemcsak hogy árutermelésre nem voltak képesek, hanem tulajdonosaik, illetve családjuk megélhetését sem biztosították. Ezzel is magyarázható, hogy a gabonatermelés 1945-1949 között a háború előtti színvonalnak csak az 50-70 százalékát érte el, az állattenyésztés 1949-ben közelítette meg a háború előttit, viszont a zöldség-, a szőlő- és gyü mölcstermelés már 1946-tól kezdve meghaladta azt. Mindez annak a bizonyítéka, hogy 1945-1949 között a paraszti árutermelésben, az agrárfejlődésben nem a harminc holdon feliili gazdák, hanem a belterjesen termelő törpebirtokosok (makói hagymakertészek, szegedi fűszerpaprikatermelők, szentesi zöldségkertészek, csongrádi, szegedi és környékbeli szőlős és gyümölcsös gazdák) jártak az élen, akik gazdaságaikat agrárkisvállalkozássá fejlesztették és maguk agrárkisvállalkozóvá igyekeztek válni. Ezért írhatta ekkoriban Bibó István több tanulmányában, hogy az országban - pozitív értelemben - tömegjelenség a kispolgárosodás. Figyelemre méltó az is, hogy már 1949-ben a földtulajdonosok mintegy húsz százaléka nem maga művelte földjét vagy annak túlnyomó többségét, hanem kiadta bérbe jórészt - a már említett - belterjesen termelő törpebirtokosoknak. A megyében 1949-ben a mintegy 78 ezer földdel, gazdasággal rendelkező család közül 15 ezer nem őstermelő, nem mezőgazdasági foglalkozású volt. A földet a 63 ezer parasztcsalád, művelte, s közülük több mint 16 ezer részben vagy teljesen bérelt földön gazdálkodott. Az közismert, hogy elsősorban a nem mezőgazdasági foglalkozásúak és a nagyobb birtokkal rendelkezők adták ki földjüket bérbe. Az 1940-es évek végén a beszolgáltatást rendszer megszigorítása, az akkori politika felszámolta az árutermelésre képes gazdaságokat és jórészt szétverte a belterjesen termelő kisgazdaságokat is, majd a téesz-szervezés a parasztgazdaságok felszámolásával járt. A belterjes gazdálkodás körzeteiben azonban a téeszek mellett szakszövetkezetek is jöttek létre és kevés számban egyéni gazdaságok is megmaradtak. Ezek voltak azok a gócpontok, amelyek a paraszti árutermelés és vállalkozás lehetőségét valamelyest biztosították. A paraszti vállalkozói energia azonban nemcsak itt tört utat magának, hanem a téesz-háztáji gazdaságokban is. Annál is inkább, mert egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a kertészeti termelésben, a szőlő- és gyümölcskultúrában, az állattenyésztés egyes ágaiban, vagyis azokban az ágazatokban, amelyekben továbbra is nagy a szerepe a kézi munkának, a termelői gondosságnak, a vállakozókészségnek, a nagyüzem hatékonysága alatta marad az egyéni termelésnek. Az 1960-as évek közepétől végbement a háztáji gazdaságok belterjesedése. intenzív árutermelő gazdaságokká fejlődése. A tsz-ben dolgozó parasztok kezdettől fogva a háztáji gazdaságaikban élhették ki vállalkozói ambícióikat. A háztáji- és kistermelés nem lebecsülendő szerepét bizonyttja, hogy aránya már az 1980-as évek elején a zöldségtermelésben 64 százalékot, a szőlő- és gyümölcstermelésben mintegy 50, a sertéstenyésztésben 53 százalékot ért el, s azóta tovább emelkedett. Az agrárgazdaságban tehát a nagyüzemek mellett, azokkal összefonódva a háztáji, jórészt szakosodott, intenzív árutermelést folytató agrárkisvállalkozások töltöttek be eddig is fontos szerepet. A mezőgazdaság, az agrártársadalom átalakulásának tehát elsősorban nem a farmgazdaságok és farmergazdák, hanem a nagyüzemmel együttműködő agrárkisvállalkozások és agrárkisvállalkozók a meghatározó szereplői. Az elmúlt évtizedekben hazánkban a falusi lakosság soraiban viszonylag széles vállalkozói, részben tulajdonosi réteg jött létre, amely kifejezője és megvalósítója a parasztság polgárosodásának. Az elmúlt évtizedekben sérelmet szenvedett családok kárpótlására, a magántulajdon visszaállítására szükség van, anélkül nem lehetséges fejlődés az agrárgazdaságban. Mindenképpen figyelmeztető azonban, hogy ha már 1949-ben igen magas volt a nem mezőgazdasági termeléssel foglalkozó földtulajdonosok aránya, akkor ez most várhatóan jóval nagyobb mértékű lesz. Fölmerül annak vezélye, hogy a termelés jelentős részét végző, jól begyakorlott, magas termelési kultúrát megtestesítő tsz-háztáji vállalkozások alól húzzák ki a talajt (a földet), mert a tsz-tagok többsége földnélküli! További problémák forrása lehet, hogy óriási mértékben megnövekszik az újonnan létrejövő néhány holdas törpeés kisgazdaságok száma, hiszen 1949 óta a birtokok öröklés folytán tovább aprózódtak. Mondhatják sokan, hogy e gazdaságok is fogjanak belterjes termelésbe, szakosodott állattenyésztésbe. Azonban ez is csak részben tűnik járható útnak, hiszen a túltermelés jelei, az értékesítés nehézségei már most is jelentkeznek, amit ésszerűbb gazdálkodással, rugalmasabb értékesítéssel csak részben lehet ellensúlyozni. Nem szabad elfelejteni, hogy a néhány holdas, hagyományosan, régi paraszti módon gazdálkodó, jórészt az önellátást szolgáló gazdaság nem tekinthetőfarmgazdaságnak! A várható nehézségek és ellentmondások, a kisgazdaságok nagymértékű megszaporodása a téeszek igazi, magántulajdonon alapuló szövetkezetté való átalakulását, új, a beszerzést, az értékesítést szervező, termelési szolgáltatást nyújtó szövetkezetek megalakulását követelik meg, mert a régi és az új agrárkisvállalkozások csak segítségükkel működhetnek eredményesen. TAMASI MIHÁLY A hivatalok a kárpótlásról A kárpótlási törvény szerint, amennyiben az' állampolgár rendelkezik a jogosultságot igazoló okirattal (telekkönyvi betétmásolat, adásvételi szerződés, hagyatékátadó végzés vagy megváltási határozat), mely tartalmazza az egykori tulajdon helyrajzi számát és a földterület aranykoron-értékét, úgy közvetlenül a Megyei Kárpótlási Hivatalhoz lehet fordulni a kérelemmel. Ha a szükséges okiratok nem állnak rendelkezésre, azokat személyesen vagy jogi képviselő útján - a területi földhivataloktól, illetve levéltáraktól lehet kérni. Mint Szamosközi Istvántól, a Csongrád Megyei Földhivatal osztályvezetőjétől megtudtuk. 1990-91 folyamán körű Ibelül 6700 egykori tulajdonos jelentkezett igazoló okmányért, amely 32-34 ezer hektár földterületet jelent. Az esetek 80-90 százalékában maximum 30 napon belül sikerült az állampolgárok rendelkezésére bocsátai.iuk a szükséges adatokat, hiszen a földhivatalok a lehetőségekhez mérten felkészültek a kárpótlási ügyek intézésére. Ha mégsem sikerülne az igények benyújtási határidejének lejárta előtt beszerezni a szükséges dokumentumokat. célszerű a földKik jogosultak a kárpótlásra? Azok, akiknek tulajdonát az 1939. május l-jét követően alkotott jogszabályok alkalmazása következtében érte sérelem. A jelen törvény viszont csak az 1949. június 8-át követően alkotott jogszabályok alkalmazásakor okozott károkra terjed ki. A két időpont között hozott jogszabályok alkalmazásával okozott károk pótlására vonatkozó törvényt az Országgyűlésnek 1991. november 30-áig kell megalkotnia. Ha a jogosult meghalt, gyermekeit illeti a kárpótlás, ha valamelyik gyermek elhunyt és vannak leszármazói, akkor ók - az unokák egymással egyenlő arányban jogosultak. Leszármazók hiányában a túlélő házastárs a jogosult, ha a sérelem elszenvedésekor és az eredeti jogosult halálakor házasságban éltek. Mire használható a kárpótlási jegy? A kárpótlás mértéke szerint meghatározott összegről kárpótlási jegyet állítanak ki. A kárpótlási jegy átruházható értékpapír, amely a kiállítása naptári negyedévének első napjától számított 3 évig kamatozik. A kárpótlási jegy magánforgalomban fizetőeszközként felhasználható; az Tudnivalók állam biztosítja a jogosultnak, hogy a jegy ellenében tulajdont, illetve vagyoni értékű jogot szerezzen. A birtokos (akinél a kárpótlási jegy van) az állami privatizációkor értékesített vagyontárgyak, részvények, üzletrészek megvásárlásakor a jegyet névértékben fizetőeszközként felhasználhatja. A kárpótlási jegyet saját erőként kell figyelembe venni. A kárpótlásra jogosultnak a jegy ellenében társadalombiztosítási életjáradék folyósítható. Termőföld vásárlása esetén az árverésre vonatkozó jogszabályok szerint a jegy névértékben felhasználható. Fizetőeszközként használható állami lakás értékesítésekor. A földvételi jog előfeltétele, hogy a jogosult kötelezettséget vállal a terület 5 évig történő mezőgazdasági hasznosítására. Az árverésen azok a kárpótlásra jogosultak vehetnek részt akár együttesen is, akik a következő három feltétel valamelyikének megfelelnek: elvett termőföldjük az árverező szövetkezet tulajdonában vagy használatában van, aki az árverező szövetkezetnek 1991. január l-jén és az árverezéskor is tagja, akinek 1991. június l-jén az állandó lakhelye abban a községben, városban van, ahol az árverezendő termőföld. A kárpótlásra jogosultat elővásárlási jog illeti meg, ha volt tulajdonát az Állami Vagyonügynökség vagy az önkormányzat értékesíti. Úgyszintén elővásárlási jog illeti meg a tanyában lakó jogosultat a tanya körüli termőföldekre. Hogyan lehet érvényesíteni a kárpótlási igényt? A kérelmet a törvény hatályba lépésétől számított 90 napig lehet előterjeszteni (a hatályba lépés a Magyar Közlönyben való megjelenéstől számított 30. nap). A kárpótlási ügyben elsó fokon az illetékes megyei kárrendezési hivatal jár el. Határozata ellen az Országos Kárrendezési Hivatalhoz, illetve bírósághoz lehet fordulni. Az eljárás megindításának érdekében a kárpótlást igénylő formanyomtatványhoz csatolni kell a jogosultságot igazoló okiratokat, de a jogosultság más eszközökkel - pl. tanúvallomással - is bizonyítható. A törvény az elbírálás határidejét a beadástól számított 6 hónapban határozza meg. Kárpótlási ügyben a jogosult vagy az általa szabályszerűen meghatalmazott személy járhat el. Kérdések - válasz nélkül „...úgyis mindent kimagyaráznak" hivatalokban igazoltatni, hogy az eljárást megkezdték, mert így a kárpótlási igény az adatok beszerzése előtt is jegyeztethető. A megyei kárpótlási hivatal még mindig csak elméletileg létezik, vezetőjét kijelölték, de csak egy-két hét múlva nevezik ki, 10 munkatársához hasonlóan. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a törvény végrehajtási utasításának megjelenése után nyilatkozhatnak feladatkörük részleteiről. Tehát csak annyi bizonyos, hogy a kárpótlási hivatal munkatársai várják a törvény életbe lépését, s utána az ügyfeleket a megyei önkormányzat székházának ötödik emeletén. A kárpótlásról szóló törvény augusztus közepén lép hatályba, ettől kezdve bárom hónapon belül kell benyújtani az igényeket - Nagyon nehéz ügy ez - mondta az a középkorú hölgy, aki már több mint másfél órája időzött ügye intézésre várva. Nem szerencsés enynyiféleképpen variálni. Az egyik ember földet kap, a másik kárpótlási jegyet. Aki már megöregedett, nem tudja megművelni a földet, az most spekulálhat, mit fog kezdeni vele. Nekünk volt 13 holdunk, elvették a szüleimtől, erőszakkal kényszerítették a téeszbe. Vissza csak egy töredékét kapjuk, mert az országnak nincs pénze. A régi időkben ezért a területért több milliós házat adtak, nem kétszázezer forintot. A mostani lehetőségek közepette kivitelezhetetlen az igazságos rendezés. Ötven évvel ezelőtt a nagyapám bérbe tudta adni, és boldogan élt belőle. Ma én ezt nem tudom megtenni, mert olyan téeszben van, hogy nem lehet újra kiparceilázni. Én meg már nem tudom megművelni. Na meg ésszerűbben is megcsinálhatták volna a törvényt: aki képes megművelni, kapja vissza az egészet, aki már nem, az csak egy töredéket kapjon. A mai rendszer sehogysem jó, nem tisztázott a föld értéke sem. Annak idején egy hold jó termőföldért lehetett kapni Szatymazon egy kis homokföldet gyümölcsössel, egy sátortetős háromszobás házzal, és még némi készpénzt is. Most meg 13 holdért semmit sem kapok. Kérdezhetem én, miért? De „ezek" úgyis mindent kimagyaráznak.. Egy ür érkezik. Nem árulja el a nevét, csak annyit, hogy 50 éves és teljesen kilátástalannak látja a jövőt. - Nem tudom, hogy fog megvalósulni a kárpótlás. Már egy éve húzódik az ügy. A pártok nem egyeznek, közben az emberek helyzete egyre romlik. A munkanélküliség veszélye fenyeget, sokcsaládos emberek kerülnek az utcára. Nem cz» vártuk a változástól. A megyei földhivatal Kálvária sugárúti épületébe már a reggeli nyitást követően kezdenek szállingózni az emberek. Az ajtók előtt néhol hosszú sor áll, másutt csupán néhány ember üldögél, általában jókora iratköteggel a kézben. Van, aki türelmetlen - itt idejét rabolják -, van, aki ráérős, hiszen nyugdíjas már, vagy éppen szabadságot vett ki. Az emeletek, a szobák között bolyongva megszólaltattunk néhány érdekeltet. (Kár)pótlási útmutató A Szegedi Postaigazgatóság hírlaposztályáról származik információnk: a Kárpótlási jegy címmel megjelent füzet a hírlapárusoknál vásárolható. A kárpótlási törvény „használati utasításából" (ahogy a szerző művét nevezi) azonban az előzetes igényfelmérés hiányában megyénk apró településeire csupán 500 ilyen füzetecskét szántak a budapesti központi elosztóban: Csongrád megyébe 1700, ebből Szegedre 1200 darab jutott el az első szállítmánnyal. A posta ígérete szerint további küldemények érkeznek majd, a kárpótlási útmutató így nem válik hiánycikké. A füzetekért tolongani egyelőre egyébként sem érdemes, mivel a kárpótlási igénylőlapok még nem kerültek nyomdába. Ezek árusítását tudomásunk szerint augusztus elején kezdik meg a postahivatalok. A földet sokan szeretnék visszakapni, reméljük, sikerül. De nagy a bizonytalanság. Én eddig mindig tisztességesen meg tudtam élni. ma pedig félek, kenyér nélkül maradok. Hiába dolgoztam 27 évet két munkahelyen, maholnap utcára kerülhetek. Nem számít, mennyit dolgoztam, ma egy kalap alá vesznek akármilyen csibész csavargóval. Az ország lakossága elszegényedik, tönkremegy, nincs semmi, ami gazdaságos volna. Szeretném most visszakapni a földemet, de sok értelme nincsen. A téeszek is egyre-másra mennek tönkre, mert tönkre kell hogy menjenek. Ezekkel a feltételekkel nem lehet sem szövetkezetben, sem magánvállalkozásként működni. Változtatni kell, ha nem akarunk a lengyelek meg a jugoszlávok sorsára jutni. Elvesztek a régi piacok, árut nem tudunk hová eladni. Túltermelés van, alacsonyak a felvásárlási árak is. Nem tudnak élni az emberek. Nem tudom, mi lesz. Mint hallom, a Dunántúlon az önköltséget sem adja vissza a föld, de hát muszáj megpróbálni. - A kárpótlás még meg sem valósult, egy hónap van még a törvény végrehajtásának megkezdéséig - mondta Fekete Sándor, aki éppen papirokat töltött ki. Pedig volna néhány kérdésem. Mit csinál, akinek van egy-két holdja a téeszben? Hogy tudja ezeket visszaszerezni, és ez mennyi időt vesz majd igénybe? És mit tud csinálni vele egy városi ember? Én most nem a saját ügyemet intézem, de ha nekem volna földem és visszakapnám, akkor sem művelném. Én inkább pénzt kérnék helyette a téesztől, vagy talán bérbe adnám. - Nagy gazság az egész - mondta az a néni, akit legközelebb megszólítok. - Becsapták az embereket... Véleményével nem állt egyedül. Egy fiatal hölgy állítja: „Az egész kárpótlás eleve marhaság!", mert: „Nem most kellett volna csinálni, amikor az ország romokban hever." A földhivatal egyik munkatársa szerint a leggyakoribb probléma, hogy akitől elvették a földet, az sokszor nem tudja, hová is lett, kitől követelhetné vissza, mekkora az értéke. A kérdések egy részére talán a törvény végrehajtási utasítása ad majd választ. PÁL TAMÁS