Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-19 / 168. szám

PÉNTEK, 1991. JÚL. 19. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Polgárpukkasztás vagy fiesta? Az idei szervezőknek, vagyis a fellépő rockzenekarok képviselőinek s a koncertek közönségének más a véleménye. Ok fiestáról, az együttlét, a közös zenélés öröméről beszélnek, nem értik, miért zavarja az embereket, ha megmártóznak a szökőkútban, ha a parkban alszanak, ha néhányan többet isznak a kelleténél. Szerintük az igazi gondot a város infrastrukturális fogadóképtelensége okozta, a korábbi szervezők nem tudtak olcsó szállást, kulturált körülményeket biztosítani. Idén a két tábor összecsapása a jubileumi SZÍN elmaradásával fenyegetett. A találkozó egyik szervezője, a Gőzerő együttes vezetője, Szurdi Zsolt erről a következőket mondta: - Nagyon bánt bennünket, hogy egyoldalúan kezeli a sajtó ezt a problémát. Készült egy televíziós beszélgetés, ahol az alpolgármester asszony, Dr. Ványai Éva részéről csak a negatívumok hangzottak el, és a televízió is csak a randalírozásról, a részeg fiatalokról vágott be képeket, pedig 24 év alatt értékes kulturális programok is létrejöttek. - Sokéig úgy tűnt. hogy a hosszú haldoklás után idén már nem lesz, aki megrendezze a fesztivált. - Ami tény: lesz SZIN, de nem olyan formában, mint eddig. Visszaszorultunk a klubokba, szabadtéri programra az idén nincs lehetőségünk. Három helyszínen tartjuk a rendezvényeket: a JATE Klubban, a mmmtmmmmmmmmmmmtmmmm SSKSSSSKSÍSSÍ883 Idén a városi önkormányzat támogatása nélkül is megrendelik immár negyedszázadszor - a legendássá vált Szegedi Ifjúsági Napokat. A kISZ-korszakban nyaranta 10-12 ezren gyűltek össze az országból, a tavalyi találkozó, amit a Szefisz szervezett már csak 1-2 ezer fiatalt vonzott. A két-három napos ostromállapot alatt elmaradtak az esti séták a Stefánián, az emberek kerülték a találkozást a sokszor kétes külsejű ifjú vendégekkel. Sokak szerint a SZIN polgárpukkasztó cirkusz volt, amire a városnak semmi szüksége. Juhász Gyula Művelődési Központ Rock Klubjában és a Drogambulancián. Ennek jó oldala is van, mert így nem vethetik a szemünkre, hogy zavarjuk a város polgárait. Az időpont nem változott, július utolsó hétvégéje, 26-a és 27-e. - A városi önkormányzat miért nem lelkesedik a SZJN-ért? - Szerintük az ilyenkor ideérkező bocskoros turisták teszik tönkre a várost. Érdekes, hogy az ultramaratonin ugyanannyian voltak, ugyanúgy fürödtek a szökőkútban, a zenekarok ugyanúgy játszottak a Móra-parkban, mint a SZIN alatt szoktak, ez mégis egy csodálatos rendezvény volt, ami senkit sem zavart. Az emberek attól félnek, amiről hallanak, de soha nem járnak ki koncertekre. A szemetet, ami a koncertek után a helyszínen marad, a városgazdálkodás egy kicsit nagyobb körültekintéssel megelőzhetné, ha kirakna néhány konténert. mstmtmmmmtimsmímm^Msmsiífst&im - Úgy gondolod,hogy ez hátrányos megkülönböztetés ? - A szegedi rockkultúrát nem hagyja érvényesülni egy kemény konzervatív vonal, mert ehhez neki semmilyen érdeke nem fűződik. Amit pedig nem ismernek el, azzal nincs munka, azt nem kell befogadni. Ügy tudom, hogy az alpolgármester asszony személyes döntése volt, hogy az idén nem lesz SZIN. A kulturális bizottság nem tárgyalt róla. De ha nem támogatják, legalább ne gátolják. A fővárosi lapokat például félreinformálták, így az országban csak kevesen tudnak róla, hogy mégis megrendezzük. - Biztosított az idei rendezvénysorozat pénzügyi háttere? - Korántsem. Négy klub, illetve kultúrház fogott össze, de csak a már említett három intézmény maradt. A Százszorszép Gyermekházat a televíziós riport után visszaléptették. Nem támogathatnak bennünket, mert a polgármesteri hivataltól telefont kaptak... A Talent Kft. a vidéki zetttmmmmmmtMmmmsmttimmimitmm nekaroknak a szállást és az étkezést ingyen biztosítja, a JATE Klub pedig az útiköltségüket fizeti. A Gőzerő adja a teljes hangtechnikát, fénytechnikát, szinte az ország összes amatőr együttese összefogott, hogy a SZIN megmaradjon. Az elhangzott vádakat megismételtem dr. Ványai Éva alpolgármester asszonynak, aki álláspontját így foglalta össze: - Nem ifjúság- és rockkoncertellenes vagyok, de általános tapasztalat, hogy az idegenforgalmi szezon kellős közepén a pénz nélkül csoportosan idezarándokló fiatalok parkokban, lépcsőházakban alszanak. A rendőrség a közterületi munka rovására készültségben volt, hiszen kimutathatóan megnövekedett ezeken a július végi napokon a garázdaság, inzultálás, randalírozás száma. Nem is beszélve a parkrongálásról, közegészségügyi szabálysértésekről, ABC-beli lopásokról. Az óriási hangerejű koncertek után kómásságig ittas fiatalkorúak tucatjait szedte össze a rendőrség. Azt el kell dönteni, hogy a város mi mellé áll. Saját költségvetéséből viszont az az intézmény rendez ifjúsági napokat, amelyik akar, ebbe mi nem szólunk bele. Én továbbra is támogatom a fiatalok kulturált szórakozását, de az nem mehet a város hírnevének, lakossága nyugalmának rovására. HOLLÓSI ZSOLT Idén még lesz néptáncfesztivál A folklór nem politika Mi, szegediek, megszoktuk, hogy kétnyaranta, egy hétig, minden este hazai és külföldi népi együ ttesek szórakoztatnak bennünket az újszegedi szabadtéri színpadon. A szegedi néptáncfesztivált anno a SZOT fővárosi képviselői azért találták ki, hogy a színes forgataggal a szakszervezet nemzetközi kapcsolatait keretezzék. A rendezvény ürügyén szakszervezeti vezetők találkoztak, delegációk jöttek mentek, mindez a szegedi közönséget nem érdekelte, hiszen a színvonalas produkciókat látva kiválóan szórakozott. A szakszervezet az utóbbi években a létfenntartással küzd, új funkcióit keresi s a költségekkel járó kulturális feladatait igyekszik leépíteni. Többek között a Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivált is. A fesztivál titkárától", Simoncsics Jánostól tudjuk, hogy az idei programot már csak nagy nehézségek árán tudják lebonyolítani, s úgylehet, ez lesz az utolsó fesztivál a sorban. Az általában 6 milliót taksáló rendezvénysorozatot idén 3 millióból rendezik meg. Ennyit sikerült összespórolni úgy, hogy a költségekhez a szakszervezet idén már nem járult hozzá. A tavalyi maradványpénz származik csak a „fenntartótól", ami nem számít jelentős összegnek. Szerencsére a szabadtéri játékok irodája felvállalta a nagymúltű tánctalálkozó támogatását. Ez egyfelől természetesnek tűnhet, hiszen a néptáncgálát, a Csillagjárás című produkciót a Dóm téren láthatja a nagyérdemű, másrészt, ismerve a szabadtéri anyagi helyzetét, igen nagy megterhelést jelenthetnek költségvetésének a táncfesztivál kiadásai. Az egyhetes program és vendégfogadás kiadásaihoz a városi önkormányzat is hozzájárult. A fesztivál jövője szempontjából ez igen fontos momentum. Hiszen Szegedhez hozzánótt e nyári program, kár lenne lemondani róla. Ügy hírlik, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium vállalja a szegediek támogatását, de hozzájárulása nem elegendő. A fesztiváltitkár elmondta, a városi önkormányzaton is múlik, mi lesz két év múlva. Eddig 13-15 együttest láttak vendégül a házigazdák, most tíz együttest tudtak meghívni, a környékbeli országokból. „Sovinizmus csak a politikában létezik, a folklórban nem. A Kárpát medence népeinek hagyományai egyformán szépek, és a műsorokból kiderül, mennyire összefonódnak az egymás mellett élő népek kultúrái. Ez példa lehet a politikusok számára is."- hangsúlyozta Simoncsics János, mikor a fesztivál koncepciójáról kérdeztük. Érkeznek táncosok Jugoszláviából, a Róna Táncegyüttes (magyar) Szabadka színeiben lép színpadra, P. Pesev Együttes Macedónia kultúrájából ad ízelítőt. A Cseh és Szlovák Köztársaságból is egy magyar és egy szlovák csoport lép fel a fesztiválon, a Liptov és az Ilosvai együttesek. Kolozsvárról a Miorita együttes hozza a román folklórt, Háromszékről pedig a Magyar Állami Népiegyüttes érkezik. Három budapesti csapat is színpadra lép, a Bolyai, a Válaszút Táncegyüttesek és a Vasas Művészegyüttes Tánckara. A Szeged Táncegyüttes nemcsak szereplője, de kicsit házigazdája is a találkozónak. A néptáncfesztvált vasárnap délután fél 5-kor dr. Ványai Éva alpolgármester asszony nyitja meg ünnepi beszéddel a Dugonics téren. Ugyanaznap este az együttesek a környék művelődési hátiban lépnek fel. A folklóresteket a közönség hétfőn és kedden láthatja este fél 9-től az újszegedi szabadtéri színpadon. Utcai táncok lesznek kedden, szerdán és pénteken délután 5 órától a Dugonics téren és a Múzeumnál. A gálaműsor pénteken és szombaton este a Dóm téren este fél 9-kor kezdődik. P.E. Pataki Ferenc tárlata a Vigadóban „Nem térkép e táj..." Telefoninterjú az 50 éves művész kiállításának megnyitója után - Halló, szervusz Feri! Isten éltessen születésnapodon és gratulálunk gyűjteményes kiállításodhoz. Most, a tárlatnyitást követően mik az első impresszióid? - Köszönöm, hogy hívtál, és jól esnek a köszöntő szavak. Borzasztó a hőség, de mindent feledtet az, hogy barátok, régen látott cimborák között vagyok, s legfőképpen, hogy olyan képekkel szembesülhetek, amelyek évtizedekkel ezelőtt kerültek ki műtermemből. Kettős jubileum ez számomra, hiszen festői pályám negyedszázados mérföldköve is. Ez a kettős ünnep itt a belváros szívében, a Vigadó Galériában, szemközt a Budai Várral s az ország minden részéről összesereglett kollegákkal, művésztársakkal, barátokkal nagyszerű dolog. - Egy gyűjteményes kiállítás megszervezése mindig óriási felelősség, különösen egy olyan termékeny alkotónak, mint amilyen te vagy, aki sokféle stílust, kifeje- rmódot, technikát kipróbáltál. Melyek voltak a válogatás szempontjai? - Két dolog motoszkált bennem, amikor a kiállítás gondolata felvetődött. Egyrészt a kíváncsiság, másrészt a szembesítés, illetve szembesülés igénye. Szerettem volna együtt látni azokat a véleményem szerint meghatározó műveket, melyek a negyedszázad alatt készültek, várva, miként képesek együtt hatni, megjelenni, van-e párbeszéd a régi és az új munkák között, van-e kontinuitás a festői pályán. Különösen azokra a művekre voltam kíváncsi, amelyek múzeumokban, magángyűjteményekben élték saját, rájuk szabott életüket, ezekkel találkozni nagy élményt jelentett. Mezei Ottó, a tárlat rendezője jó érzékkel és szemmel válogatta és rakta egymás mellé az összegyűjtött alkotásokat. Azt hiszem, nem kell szégyenkeznem miattuk. - A vernisszázs mindig felfokozott állapot, különleges élmény. Miről beszélt a tárlatot megnyitó Szepes Mária művészettörténész? - Szólt arról, hogy a változások időszakában milyen izgalmas szembesülni azzal a sokféle próbálkozással, amelyekkel eddig megjelentem a nyilvánosság előtt. Jólesett, hogy azt fejtegette, ezek a művek őszinték, s úgy viselik magyarságukat, hogy európai mércével is haladó tendenciának minősíthetők. Fontosnak érezte megemlíteni az élet-halál kérdésének festői felvetéseit, valamint a természethez való kapcsolódás sokszínű megjelenését. - Ez valóban izgalmas kérdés, különösen Budapest legközepén. Van-e egyáltalán létjogosultsága még a valósághoz valamilyen szálakkal kapcsolódó művészetnek? - Világéletemben a legtisztább és legőszintébb példákat a természet változó világában értem tetten. Nemcsak használói, megélői, de féltói is vagyunk a megcsúfolt környezetünknek. Számomra érvényes Cezanne megállapítása az örök megújuló természetről. S éppen ezért ebben a nagyvárosi zsúfoltságban és forgatagban életem mérföldkövének érzem az ezen élményekből és indulatokból született képeim bemutatóját. - Ez a kiállítás nyilván születésnapi ajándék és a huszonöt éves pályafutás elismerése is. - Valóban így van, megszületéséhez sok segítséget kaptam Ottó Klára galériavezetőtől és munkatársaitól, akik szeretettel fogadtak és támogatták/Külön öröm, hogy szülővárosom és lakóhelyem. Szeged is jelen volt, s nemcsak a képeken. Gratulált többek között dr. Ványai Éva alpolgármester, dr. Trogmayer Ottó múzeumigazgató és sok szegedi barát és ismerős is eljött a tárlatnyitásra. Ez az esemény megerősítette bennem, hogy úgy is lehet csatlakozni a művészet nagy folyamaihoz, hogy az ember megtartja lokális kötődéseit. - Köszönöm, hogy szakítottál időt erre a beszélgetésre. Éltessen az Isten sokáig, s kívánok sokak nevében újabb nagyszerű alkotásokat mindannyiunk örömére! TANDI 1884-ben történt, hogy egy ötéves fiúcska Fölsővároson egyre messzebb merészkedett el a Fehér ló utcai szülőházától (ma ennek a helyén áll a Hétvezér utcai Munkásotthon). 0 is, mint akkortájt szülővárosa, egyformán gyerekcipőben jártak... A Széchenyi téren a mai hatalmas platánok még alig karvastagságú fácskák voltak. A kisfiút gyakran küldték szülei a boltba bevásárolni, aki oda- és visszatérőben mindig megállott egy nagy, téglakerítéssel, ráccsal körülvett terjedelmes, pázsitos kert előtt, melynek közepén egy őzike hevert, mindig egyazon helyzetben, égre tekintő szemekkel. Csak nagy sokára jött rá, hogy az őzike gipszből volt... Hiába. Sic transit glória mundi...! Oda volt az elragadtatás gyönyörűsége. Vajon gondolhatta volna Apám. a/ a ki^ fiúcska, hogy néhány évtized múlva ezen a helyen, a bábaképzóben. - a nép száján: a korodában. a Fodor utcában (most Juhász Gyula utca) születik meg egymás után az ő két fia... Óreganyám - ahogyan mi gyermekkorunkban hívtuk: Öregmama - sárgult kalendáriumában akadtam rá érkezésemről az első hiteles följegyzésre: „Születetett Czibula Győző február 27-dik 1915 szombaton fél egy..." Itt a magyarázata a keresztnevem forrásának is. Victor Hugó, a nagy francia romantikus születésnapja is ez, aki Apám kedvence volt, a „Nyomorultak" írója. A névvel együtt - azt hiszem, halálomig - az. író-költő iránti szeretetét is örököltem. A Tisza Lajos körút 27. szám alatt volt akkoriban szüleim lakása. A lakásra alig emlékszem, hiszen kicsi lehettem, amikor elkerültem onnan. De egy halvány cmlékképrm mégis van arról az időről... Csongor Győző A Zsótér-ház gyermekei (3) mmnaiirmwMttiiwwiMH ...melyben szerző beszámol azokról a korny ulallasokrul, melyek megelőztek a Zsoter-hazba, fogadott szülőházába való kerülését... Harman sétálunk, a bátyammal - akt 17 hónappal volt idősebb nálam - a ház előtt, a túloldalon. Apánk mesél nekünk kedvenc hóséról, Valjean Jánosról. A későbbi időről még egy balalajka-dallam is zsong a fülemben:...valahol...az utcasarkon, vallatnak egy proletárt... ...Az embertelenség orgiája tombolt Szatymazon. Részeg fehér tisztek embereket végeztek ki anélkül, hogy többeknek a nevét is tudnák... Falról leszaggatott villanyvezeték-dróttal akasztottak fel összefogdosott embereket s vitték a kertben lévő hatalmas körtefához... Anyánk rettenetes izgalmak közepette állt a villa ablakánál. Hírhozók jöttek-mentek, egyre nyugtatták: A férje még életben van, még nem vitték ki... A villa egy másik szobájában két kisfiú játszadozott, mit sem sejtve a borzalmas történésekről. Az egyikük testvérem, Artúr volt, a másik én. Bennünket nem érdekelt senki, semmi más. csupán egy, a szekrény tetejéről levett miniatűr-cséplőgép, amit bátyám födözött föl. Ebből a véres napból nem is emlékszem másra, csak arra. hogy a nagy zűrzavarban egy rozsdás cséplógépkereket a lábam felé gurítottak. A hosszú sebhelyvágás még ma is meglátszik bal lábszáramon (1919. aug. 5.). Ezekről a dolgokról természetesen szüleim elbeszéléseiből értesülhettem. A születésemet megelőző másfél évtized s a forradalmi idők krónikája állandó beszédtéma volt családi körünkben. Azt is megtudtam. Szatymazon kétszer is halálos veszedelemben forgott kicsiny életem. Egyszer egy - lévén rajtam piros nadrágocska - felbőszült bika tűzött szarva hegyére, de nadrágtartóm elszakadt s így megmenekülhettem, másodszor egy diftéria-elleni oltással dr. Kertész József tisztiorvos, akit a direktórium nevezett ki (a kinevezés eredetije ma is birtokomban van) mentett meg a fulladásos haláltól. Itt kell megjegyeznem, hogy mikor a direktórium Szegedről kivonult, szüleim bennünket, gyerekeket is magukkal vittek. Az üresen hagyott körúti lakást a városparancsnok, a francia de Tournadre tábornok foglaltatta le magának. Mikor később anyánkkal visszatértünk, lakás hiányában nagyszüleink fogadtak magukhoz, a Zsótér-ház első emeleti. 8. számmal ellátott lakásukba. Bár anyánk mindent elkövetett régi lakásunk visszaszerzése érdekében, ez a lakáshivatal többszörös ígérgetése ellenére sem sikerült. Nagyapám halála. Apám hazatérése után így főbérlők lettünk a Zsótérházban. Apámat - tudvalévő - ötévi börtönnel s tízévi hivatalvesztéssel sújtotta a Horthy-rendszer (ez volt a súlyosabb, nem a büntetésből letöltött két és fél esztendő!). Állása nem lehetett, a lakbért sem fizethettük pontosan. A Zsótér-házban eltöltött 16 esztendő alatt nem emlékszem arra. hogy létezett volna lakbérhátralék nélküli időszak. A kilakoltatás veszélye állandóan fejünk felett forgott. A foglalás-végrehajtás-kitűzés-halasztás hercehurcáját annyira megszokta már családunk, mint Dugonics András szavajárása szerint - a szamár a böjtöt... Apám szerint ebben Somogyi Szilveszter keze is benne lehetett, akinek egy szavába kerülhetett volna, hogy régi lakásunkat visszanyerjük. De a polgármester gyűlölte Apámat, persze ok nélkül. Azzal vádolta, hogy őt 1919 márciusában „erőszakkal lökte ki" a polgármesteri székből. Erről azonban szó sem lehetett. Apám az első volt ennek a városnak a történetében, akit nem felülről neveztek ki, hanem a város szimpátiája, a munkásság emelt az első polgár helyére. 0 ezt az állást nem akarta, nem is kereste, olyannyira, hogy még a város pecsétjét, kulcsait sem vette magához IFolytatjukI