Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-18 / 167. szám

CSÜTÖRTÖK, 1991. JÚL. 18. DÉLMAGYARORSZÁG GAZDASÁG 3 Lakossági bankkeringő Malmi búza ötezerért 308.8 betét devizabetét 1 értékpapír kölcsön ES 1990 CS 1991 Csinosodó kamatlábak Jó-e még a kölcsön kenyér ? A kisbankok, a takarékszövetkezetek az éleződő versenyben egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Míg egyik oldalról a spórolás egyre kevéssé jellemző, a másik oldalon a kölcsönt igénylők száma is alaposan megcsappant. A 35-36 százalékos kamatlábak, s az ehhez igazodó kezelési költségek gyakorlatilag mindenkit elriasztanak. Márpedig befolyó kamatok nélkül egy pénzintézet sem állhat biztosan a talpán. Az az egy-két évvel ezelőtti tendencia, hogy üzlet tartozni, mára megfordult. Aki csak teheti, igyekszik családon belül, kamatmentesen megoldani kölcsönigényét. Egyértelműen kimutatható, hogy ahol jól működik az efféle családi szolidaritás, ott jobb a háztartások ellátottsága, több tartós fogyasztási cikket képesek vásárolni az ilyen családok. Míg azok, akik csak a bankokra szorulnak, óhaAz emberek egyre nagyobb tömege érzi úgy, hogy napról napra szegényedik - bizonyítja a Magyar Közvélemény-kutató Intézet közelmúltban elkészült felmérése. Márpedig a tömegek a demokráciától, a rendszerváltástól elsősorban a gazdasági helyzet gyors javulását, az életszínvonal fokozatos emelkedését várták. Az idei esztendőre jósolt 38 százalékos inflációból könnyen lehet akár 40-45 százalék is - állítják egyes szakértők. A lakosság életszínvonala tükröződik vissza abban a felmérésben is, amely a kereskedelmi bankok betétés hitelállományáról készült. tatlanul lemaradnak a versenyfutásban. A társadalmi rétegződés másik pólusán, az elmúlt egy-két évben vállalkozásba kezdők, s gyorsan gazdagodok rétegében ez idáig inkább a valutás-devizás megtakarítás jöhetett szóba, a forint gyors értéktelenedése miatt. Többek között ez is oka annak, hogy egyetlen esztendő alatt közel négyszeresére ugrott a devizában elhelyezett betétek összege. Minden bizonnyal a folyamathoz az is hozzájárult, hogy sokan addigi forint megtakarításaikat váltották át. Új jelenség, hogy főleg a társadalom jobbmódú rétegei, ahol a pénzt hosszabb időre is ki tudják vonni a családi forgalomból, inkább értékpapírba fektetnek. A nagyobb hozam is oka, hogy ez a megtakarítási módozat egy év alatt közel 50 százalékkal emelkedett. A csökkenő pénzpiaci forgalom az elmúlt hónapokban azt eredményezte, hogy a nagybankok, ha lassan is, de igyekeznek egymásra licitálni. Pontosabban egymás alá. Ma már egyre világosabb, a kamatok további srófolása nem vezethet eredményre. így is oda jutottunk, hogy ma még egyszerűbb és biztosabb a vagyont bankban kamatoztatni, mint vállalkozásba fektetni. Márpedig ez a magatartás aligha vezethet gazdasági fellendüléshez. RAFAI GÁBOR Ez nem átmeneti fizetésképtelenség Mi legyen a szovjet piacra épült vállalatokkal? A magyar gazdaságot az idén a szovjet piac összeomlása miatt érte a legnagyobb csapás. Ez a gyorsaságával és nagyságával még szakembereket is meglepő piacvesztés a nemzeti jövedelem 3-4 százalékos csökkenéséhez, és önmagában 150-200 ezres munkanélkü liséghez vezet. A hetek múlásával érthetően egyre türelmetlenebbek a vállalatok, sok helyen csak most ébrednek rá: bekövetkezhet, amit senki sem akart elhinni, vagyis az évtizedekig bombabiztos keleti piac egyszerűen működésképtelenné válik. A vállalati vezetők és az állami, banki szakemberek sokféle mentő megoldáson gondolkodnak: ezek többsége arra épült, hogy a szovjet kapcsolatot csak átmenetileg sújtja a partner fizetésképtelensége, és előbb-ulóbb visszaad a korábbi állapot. Ezért - ügy vélik sokan - erre az időszakra az államnak valamiképpen eletben kellene tartani a kereskedelmet és persze vele együtt a szovjet piacra termelő vállalatokat is. Ezen szakemberekkel szemben feltűnően más nézeteket vall Csaba László közgazdász, a Kopint-Datorg főosztályvezetője, aki szerint nagy hiba lenne, ha az állam vagy a bankok költségvetési pénzből mesterségesen tartanák életben ezeket a nagyon is kérdéses jövőjű kapcsolatokat. - A Szovjetunióban minden hiánycikk, az alapanyagtól a fogyasztási cikkekig, és az élelmiszerig. A magyar áru tehát kellene. Miért nem fizetnek^ - Nemcsak nekünk nem fizetnek, hanem a nyugatiaknak sem/ mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs miből fizetniük, nincs valutájuk. A magyar vállalatok nem tudnak évekre hitelezni, mint a németek vagy az amerikaiak. Márpedig ez a mostani szovjet fizetésképtelenség nem néhány hónapig tartó átmeneti válság, ezért ennek hosszú távú következményeivel szembe kell nézni. - Nap mint nap olvasni nyilatkozatokat bartermegállapoáásokról, újabb és újabb indikatív listákról. Ugyanakkor a kiszállított áruk ellenértéke csak nem akar befolyni. Ezek szerint a megkötött megállapodásaiig semmire sem kötelezik a szovjet partnert? - Ez egy széteső piac, ahol egyre kevesebb a biztosíték bármire. A köztársaságok kereskedni akarnak, de a központi kormányzat éredekei mások. Ez utóbbi mindenáron egy kézben akarja tartani a valutabevételeket. és a piacképes árukat is. Ez még a barterügvletekre is igaz. Hiszen a Szovjetunióban változatlanul fennmarad a központi árualapok rendszere és ezek működtetéséhez a bartert is fel akarják használni. - Ön az utóbbi időben több olyan kijelentést tett, hogy a régi típusú kereskedelmi kapcsolatok fenntartásához nemcsak a szovjet piacra termelő vállalatok ragaszkodnak ami tulajdonképpen érthető is -, hanem állami szervek, minisztériumok, bankok is. Milyen érdekekről van itt szó?' - A szovjet piac bedugulása mindenkinek problémát okoz, így végül is nem csoda, hogy senki nem akarja felvállalni, épp ó fogja „tönkretenni" egy kérlelhetetlen intézkedéssel az amúgy is nagy bajban levő vállalatokat. Ez valóban igaz az érintett minisztériumokra és a Nemzeti Bankra is. Ráadásul minden állami, pénzügyi szerv egy államközi kapcsolat révén, amelyet ő hozott tető alá, részt vett az előkészítésében, saját pozícióját erősíti, saját jelentőségét deklarálja. - A szovjet piac az előrejelzések szerint az idén feleannyi magyar árut i esz fel. mint kél éve. Ez vállalatok tucatjainak a tönkremenésével fog járni. Ön szerint ezt a folyamatot nem szabad állami eszközökkel befolyásolni'' - Egyes áruknál, egyes köztársaságokban biztos lehet sikereket elérni a barterüzletekkel, vagy egyéb módon. Ezeket a lehetőségeket persze nem szabad kihagyni. De a szovjet piacra utalt vállalatok értékesítési gondjait nem szabad az egész társadalomra terhelni azzal, hogy az állam bármiféle általános garanciát vállal ezek megoldásában. P. É. Zsebből támogatott export A tarthatatlan helyzet orvoslására a földművelésügyi minisztérium előterjesztést készített a kormány számára. Most épp a harmadik változatot volt alkalmuk tanulmányozni az ülésen részt vevőnek. Akik a korábbi kettő tartalmát is ismerték, rezignáltán jegyezték meg: egyre fogy benne a számukra kedvező és elfogadható elem. Itt látták először írásban, amit korábban mendemondákból hallottak. A földművelésügyi miniszter az egyes mezőgazdasági termékek legalacsonyabb termelői áráról szóló rendeletében csökkenti a búza minimálárát. Eszerint a tegnap még 5500 forintos malmi búzáé 5000 forintra, a takarmánybúzáé 400 forintos csökkentéssel 4600 forintra módosul. Az intézkedés indoklása szerint az alacsony világpiaci árak mellett az exportőrök csak ilyen áron vállalkozhatnak a feleslegek értékesítésére. Magyarul, támogatás helyett a termelők zsebéből kivett pénzzel leszünk „versenyképesek". A legfrissebb felmérések szerint A Gabonatermelők Országos Választmányának tegnapi, szerdai ülésen a megyei szervezeteket képviselő felszólalók ugyanazt mondták, csak más hangszerelésben. Nagy a termés, kicsi az ár, a kereskedő, a feldolgozó egyszerre csak annyit vesz át belőle, amennyire pillanatnyilag szüksége van. Ahol a tav asszal kötött egy mással szerződést a termelő és feldolgozó, s az. abban meghatározott ár tonnánként 500-1000 forinttal meghaladja a meghirdetett minimálárát, ott most sorra visszatáncolnak. Az ilyenkor esedékes bonyolítási szerződésbe már az alacsonyabb összeget gépelték, akinek nem tetszik a változtatás, megnézheti magát, nyakán marad az áru. Szolnok megyében a per gondolatával is kacérkodnak, mindez azonban időigényes, s utólag szolgáltathat csak igazságot. Területenként változóan fele-harmada termésre még olyan vevő sincs, akivel legalább perlekedni lehelne. A kilátások ismeretéhen a gabonatermelő gazdaságok jövőre a kalászosok vetésterületének csókkenését 30-50 százalékra taksaljak. Ha nincs pénz vetőmagra, műtrágyára, munkabérre és üzemanyagra, s a befektetés megtérülése is bizonytalan, akkor a saját szükségletüknél húzzák nteg a határt. gazdasági Igazgatóság intervenciós készletként vásárolná fel, közel 800 ezer tonnányi mennyiségben. Cserében a termelőnek vállalni kell az átadott tételnek megfelelő termeléscsökkentést. E lépés 3,6 milliárd forintjába kerül a költségvetésnek. Az elképzelések szerint a búza vetésterületét I millió 120 ezer hektárról 900 ezer hektárra célszerű csökkenteni, s jórészt árpával és kukoricával kiváltani. A termelésbefolyásolás döntéseit az érdekelteket tömörítő a/ idei 2,3 millió tonnányi felesleg zöme búza, melynek többségét vagy a Szovjetunió veszi meg, vagy senki. Az elszámolási gondokat egyedül a kormány 110 millió dollárt kitevő hitelgaranciájával lehetne áthidalni. A belföldi búzaszükséglet 4,8 millió tonna, ezt a mennyiséget a felhasználónak vagy a termelőnek készletezni kell. Ennek pénzügyi fedezetére 10-15 milliárd forintnyi váltókeretet javasol az FM. A még így is gazdátlan búzát a Termékterméktanács segíthetné, melynek a létrehozását az FM is szorgalmazza. A gabonaválasztmány már a tavasszal indítványozta e lépést, de társakra, segítségre nem lelt. Ezért is bosszantotta a résztvevőket, hogy olyan horderejű kérdések kialakításában, mint az ár, a fevásárlási feltételek, nem vehettek tevékenyen részt. Igy utólag replikázhatnak, hogy az ötezer forint még az önköltséget sem futja. Kérdés, lesz-e, aki meghallgatja őket?! T. Sz. I. Béke az előkertekben? Kérjetek, s adatik! •ririTiiiwiitirwiiKrMmBiiiiaiiifiBiipiiiiaiafiiiiiiiiBMfiia Tegnap úgy dönöttek a városházán, hogy azoknak a vendéglátósoknak, akik a július 16-i határidőig kértek, méltányosságból elengedik a július-augusztus hónapokra kiszabott, magasabb közterülethasználati díjat, s ehelyett csak az év többi hónapjára érvényes, alacsonyabb díjat kell fizetni. Megszoktuk mar, hogy nyáron kitelepszenek a portájuk elé. Bár kertre a legkevésbé sem emlékeztetnek a forró betonon-aszfalton elkerített terű letek, mégis előkert a hivatalos nevük. A régi, nyolc forintos - nevetségesen alacsonynak mondott KMMMUSUaSIMtiaMMttlfMMMUMMMtMgSBMtt már, hogy nyáron a vendéglők üti «HB—| j—ft-aa* Bízzunk abban, hogy ez a megoldás elhárítja a vendéglőssztrájk rémét. Nem erősíti ezt a bizalmat az a telefonhívás, amely tegnap, azaz a tárgyalás reggelén érkezett a'polgármesteri hivatalba, és változatlanul bezárással fenyegetett, ha nem a vendéglősök által négyzetméterenkénti árat a közgyűlés májusban javasolt 150 forintos belvárosi árat fogadja el a bizottság, jelentősen fölemelte. A határozat ellen az éttermek. (Nem azt fogadtad.) presszók üzemeltetói élénken tiltakoztak. Még azt is kilátásba helyezték, hogy a szabadtéri színház elóadásnapjain zárt ajtót mutatnak a város vendégeinek. Voltak, akik egyszerűen zsarolásnak, ultimátumnak nevezték ezt a módszert. Egyik-másik önkormányzati vezető fenyegető telefonhívásokat kapott a „vendéglős maffiától." Egy képviselő szerint akadt volna olyan vendéglős, aki kiszolgál a sztrájknapokon, de mégsem merte vállalni, mert attól félt, hogy a „konkurencia" keményebb módszereket alkalmazó tagjai összetörik a berendezését. / Ezek után került sor július 9-én arra az egyeztető tárgyalásra, amelynek eredményeként Tűhegyi József alpolgármester azt javasolta, hogy azok a vendéglátóipari vezetők, akik nem tartják elfogadhatónak a területhasználati díjakat, megfelelő indoklással, gazda ságossági számításokkal alátámasztva július 16-áig nyújtsák be kérelmeiket. A városfejlesztési bizottság a tegnapi vita vígén a kérelmezők javára döntött. Korábban a körtöltésen kívüli teriileteken 90, a nagykorúiig 180, azon belül pedig 350 forint négyzetméterenkénti területfoglalási díjat határoztak meg július és augusztus hónapokra, mintegy „szezonális felárként," tekintettel a nagyobb forgalomra. Az év többi részében ugyanezek a díjak így alakulnak: 60, 120 és 200 forint négyzetméterenként. A tegnapi döntés értelmében tehát azt utóbbi, alcsonyabb díjszabás szerint fizethetnek azok a vendéglők, amelyek kedvezményt kértek. Íme azoknak a listája, akik kérték, és megkapták a kedvezményes fizetés lehetőségét: A Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat egységei közül: Korzó Imbisz, Szeged étterem. Boszorkánykonyha, Hangulat eszpresszó, Debreceni étterem, Liget étterem, Gulyáscsárda, Stop bjifé, Ibolya eszpresszó. Mignon eszpresszó, Hóbiárt bisztró, Tarján bisztró, Rókusi vendéglő. Kék-fekete söröző, Kőbányai söröző. Móravárosi vendéglő. Ezeken kívül még a Pizza pavilon, a Kisbojtár vendéglő, a Római eszpresszó, a Szivornya söröző-borozó, a Gyöngy eszpresszó, a Roosevelt téri Halászcsárda, a Kálvária téri Super hamburger, a Sörpince és a Mikádó cukrászda szerepelt a kérelmezők listáján. Döntöttek nteg a nemzetközi néptáncfesztivál idejcn működő mozgóárusok közterületfoglalásáról is. A bizottság elsöprő többséggel úgy határozott, hogy a július 21 -élői 27-éig tartó időszakban a Dugonics téren tilos az árusítás, a Roosevelt téren viszont szabad üdítőt, jégkrémet és más hasonló nyalánkságot kínálni. Persze, csak engedéllyel, mert az ilyenkor menetrendszerűen megjelenő nem hivatalos árusok - akik ugyancsak mozognak, mégpedig igen élénken, különösen az ellenőrzést végzők közeledtére - elvileg nem kukoricázhatnának (például főtt kukoricával) sem velünk, sem a közterületfelügyelőkkel. NYILAS PÉTER