Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-02 / 153. szám

KEDD, I 99 I . JÚL. 2. DÉLMAGYARORSZÁG KULTÚRA 5 Hagyományőrzés Huszármúzeum Szentesen Eddig a levél, amit a Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke és fótitkára küldött szét az országban. Szentesről Bíró Sándor, egykori tiszthelyettes jelentkezett elsőként, ó személyesen ismerte a szervezőket, ugyanis a világháború utolsó éveiben a Hadügyminisztériumban szolgált. Bíró Sándort, aki 78. életévében is friss, erós, egészséges és szellemi erejének is teljében van, megbízták a HOHE megyei szervezetének megalakításával. Ezért tőle kérdezem: - Mi az egyesület célkitűzése? - A nemzeti érzés, a hazafiság: a katonabecsület helyreállítása közel öt évtized után. Hogy mit jelenteti a magyarság számára a katonabecsület lerombolása, azt napjainkban sokszor tapasztaljuk... Céljaink közé tartozik az elmúlt 50 esztendő torzításának leleplezésén tűi, a katonai emlékanvag összegyűjtése és megőrzése, a bajtársak szociális támogatásának megszervezése. Egyesületünk székhelye a Kapisztrán téren van Budapesten. Az egyesület politikamentes, nem törekszik nyereségképzésre, ellenben nemes célok elérését határozta el: az általános és a nemzeti kisebbségeket megillető jogok biztosításáért dolgozunk az összeurópai eszme alapján. Feladatunk: az egykori magyar királyi honvédségben szolgálatot teljesített hivatásos és tartalékos tisztek, tiszthelyettesek. tisztviselők, altisztek és a legénységi állomány bajtársi összefogása rendfokozatra való tekintet nélkül. Gyakorlati munkánkat kitűnően segíti a szentesi példa, amelyet az egykori M. Kir. Simonxi Óbester lovassági laktanyáKeri Kálmán és Kopeczky Győző támogatásával megkezdte önszervezését a Honvéd Hagyományőrző Egyesület. Levelekkel keresik egymást az ország távoli részein élők és az egy kori bajtársak nagy örömére szolgál, ha válasz érkezik. Most, hogy hazánk földjét az utolsó szovjet alakulatok is elhagyják, hálaadó istentiszteletet kívánnak tartani a keresztény felekezetek templomaiban országszerte. „E hálaadó szertartás keretében könyörögni kívánunk az Úrhoz, segítse ki nemzetünket abból az erkölcsi és társadalmi válságból, mely be az ateizmus és a kommunizmus az istentelenség és az embertelenség - zsoldosai taszították. És szabadítson meg minket a visszamaradt gonosztól, mely népünket és a keresztény kulturánkat továbbra is veszélyezteti." bon. a mai Damjanich János Pontonos hidász ezred bázisán hoztak létre muzeológusok, katonák... és elsősorban az egykor itt szolgáló Árpád fejedelem huszárszakosztály ma is élő tagjai. Június 15-én, ötven évvel a szakosztály háborúba indulása után egységmúzeum megnyitására került sor, melyet Farádi Veres Sándor huszárkapitány, az egykor itt szolgáló Árpád fejedelem 21. szentesi huszárosztály tisztje vállalt el. (A százados úr 1956-ban néhány napig ellátta a lovas nemzetőrség parancsnoki tisztét is Szentesen.) Közel ötven egykori altiszt és huszár jelent meg ez alkalommal. Az egységmúzeum gazdája: Juhász József ezredes, helyórségparancsnok köszöntötte őket. Nem először, mert három éve már jártak az öreg huszárok a laktanyában a múzeumi, illetve a helyőrségi klubban rendezett találkozóik alkalmával. A múzeumban nemcsak iratok, térképek, kardok, pisztolyok, csákók és patkók találhatác, hanem rengeteg fénykép is, amelyek nagyrészét a jelenlevők adták össze, Külön sarokban látható a gyógy- és patkolókovácsok munkáját megörökítő fényképek, szabályzatok és szerszámok sora. A kiállítás anyagának jelentós részét kitevő harci eszközök pályafutása véget ért. Ebből a laktanyából indultak kalandos útjukra és most ide tértek vissza. Köszönhető ez a Koszta József Múzeum lelkes szervezőjének. Rózsa Gábor mérnökmúzeológusnak, aki szintúgy ennek a laktanyának a „munkatársa", hiszen évtizedekig tartalékos hadnagyként járt itt. A Laktanyamúzeum megnyitása alkalmából Tóth József főhadnagy, a laktanya kulturális életének szervezője arról is gondoskodott, hogy korabeli katonadalokkal köszöntse a belépőket. Százador úr sejehaj... A kiállítás civil védnöke, Papp Lehel György országgyűlési képviselő. tartalékos hadnagy, akinek édesapja... állatorvosként a méneskari parancsnokságon szolgált ebben a laktanyában. A ritka régészeti leletekkel és „beszerezhetetlen" dokumentumokkal gazdagon illusztrált hadtörténeti tárlat bizonnyal vonzza a huszárok családtagjait, unokáit, dédunokáit is és segít összehozni a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagságát. Az egykori szentesi huszárok remélik, hogy Kéri Kálmán és Kopeczky Győző is hamarosan ellátogat Szentesre, hogy a példát országosan is megismerhessék és a szervezés egyik módszereként felhasználhassák. Rózsa Gábor elkészítette a közel ötven egykori huszárról a csoportképet. Szívesen megismételnék a felállást a jelenlevők Kéri Kálmánnal együtt. Ez lenne igazán az ünnep a laktanyamúzeumban. NÁDOR ISTVÁN Tigrisbőr és buzogány DARVASI LÁSZLÓ A pusztaszeri Árpád napon elhangzott - többek között, és mások mellett - Szörényi Leventének egy fölöttébb tanulságos mondata. Pontosabban kettő, amiket idézek is nyomban, a félreértések elkerülése végett. Farrásom Szeged másik napilapjának június tizenhetediki száma, abban is Domonkos László riportja, első és harmadik oldal. Szörényi a következőket mondta: „Vissza kell térnünk az árpádi, az attilai örökséghez. Aki ezt szégyelli, buta vagy erkölcstelen ember." Nem tudom, érzik-e hölgyeim és uraim, de némileg meg vannak zsarolva. Nem hagyományosan, mint inkább megszólítás által. Ez a két mondatocska nem állit mást. minthogy lesznek oly szívesek és alázatosak és belátják a hun-magyar kontinuitás máig érvényes és követendő tantételét, örülnek neki, mitöbb: ehhez igazodva szenezik meg az életüket, vagy pedig törnek egyet a magyartalan szégyenkezés két ágacskája közül, ez egyiket hülyeségnek, a másikat erkölcstelenségnek nevezte a cikk szerint Szörényi. El tudom képzelni, hogy egy ünnep mámoros pillanataiban elhangozhatnak ilyen meggondolatlan mondatok. Mármost engem akkor sem örvendeztet meg túlságosan, ha megzsarolnak, és eleve egy olyan helyzetbe akarnak belekényszeríteni, amiben, ha nem a szelektáló pártján állok, akkor'hülye vagyok vagy aljas. Mindezt akár ki is kérhetném csendeskén, bár bevallom férfiasan, napokig töprengtem az ügyön, hogy tehát tényleg mi lenne, ha visszatérnék az árpádi, az attilai örökséghez, mi lenne mégis. Aztán egy barátomtól tanácsot kértem. Ő azt javasolta, vegyem be például a végrendeletembe a hun uralkodók temetkezési szokásainak felelevenítését, titkos hely itt a szőke Tiszán, a sírásók lenyilazása, aranykoporsó, ésatöhbi. Végül is a dolog a csalódom roppant határozott ellenállása miatt meghiúsult, s ez ellenállásnak nemcsak anyagi okai voltak, de azt hiszem, a Városgazdálkodási Vállalat dolgozóival se sikerült volna megegyezni az őket érintő lenyilaztatási ügymenetben. Körülbelül a Szörényi interjú olvastával egy időben egy úr kopogtatott lakásom ajtaján. Magyar ember volt. de Amerikából jött, s mint mondta, egy újságíróval szeretne föltétlenül beszélni, és hát amiről ő most mesélne, annak a Róna-Tas András is bizonyára örülne. A rektor, mondtam, hogy még véletlenül se gondoljunk másra. Ó már rektor?, csodálkozott az úr aztán elmondta, hogy a magyar őstörténetről lenne szó. Nos. folytatta az úr, ő egy háromezer oldalas kutatási anyaggal jött. melyben bebizonyította, hogy a Kárpát-medence fagyos lankáin már a jégkorszak idején hajkurászták a vadmedvét a magyar hölgyek és urak. Mert már akkor itt voltak. A Szittyakürt elnevezésű tengeren túli emigráns újságban például többször publikált erről. Tudni kell, de ezt csak mellékesen jegyzem meg. hogy a Szittyakürt politikai futballcsapatában Antall miniszterelnök legfeljebb a bal oldali középpályás posztján kapna helyet. De egészen a vonal mellett. Végül is cikk nem lett jégkorszaki őseinkből, bár tényleg úgy hiszem, hogy a rektortól ezzel elvettem néhány vidám percet. Még a nyár elején mondta azt a Délmagyarországban Takáts József kritikus, hogy régió nacionalizmusai közül neki a magyar a legellenszenvesebb. Lett is a nyilatkozatnak visszhanja rögvest, egy különben jóérzésű olvasó meg is kérdezte csodálkozva, hogy de hát akkor miféle érzésekkel viszonyulhat a Takáts József a Vatra követeléseihez, mit gondol az szlovák nacionairjnusrói, vagy a szerb sovinizmus olyan vadhajtásairól, ami szerényen csak a Balaton déli partjáig álmodja a nagyszerb államot és például Rákóczit több ezer szerb lemászárlásáxal rágalmazza? Ez egy teljesen indokolt és jóhiszemű kérdés, amit illik komolyan venni. Abbahagyom tehát az ironizálást. Takáts József mondata nem szól másról, mint arról, legyen a legtöbb közünk ahhoz - először! - ami a miénk, amik mi vagyunk. Tehát nekem, a magyar honpolgárnak legyen elébb fontos drága magyar véreim ostobasága, dilettantizmusa avagy erőszakossága, s csak aztán jöhetnek a román és szerb, ésatöbbi kollégák. Mert ez így etikus. így helyénvaló. Bár meg kell jegyeznem, a dolognak van némi logikai ellentmondása. Tudniillik mégiscsak nonszensz, hogy azt várjuk el a honi őstulkostól, hogy elsőül maga magát illesse negatív érzelmekkel, s csak aztán forduljon haraggal telve dél. kelet avagy észak felé. Belátható, hogy nem fogja ezt tenni. Nem, hiszen ő momentán vak. Két szép szeme elé csúszott a tuloksisak, és a nagy sötétségben ide-oda csapkod a nemzetiszínű buzogánnyal. S végezetül: arról pedig szó sem volt. hogy a Himnusz, a Szózat, a Buda halála, a Mondák könyve. Benedek Elek meséi meg a fehér ló mondája ne lenne fontos. Nem bizony. De vérszerződést nem kötök senkivel. Az amerikai magyarok adatgyűjteménye - A gyűjtemény adomanyozoja Vasváry Ödön református lelkész volt. aki Szegeden született 1888-ban. 1914 nvaran Vasváryt azzal a céllal küldte az Egyesült Államokba a református egyház, hogy a Pittsburgh-ben és környékén éló magy ar kivándorlók lelkipásztorának munkáján könnyítsen. A fiumei kikötőből még úgy hajózott ki, hogy két év múlva hazatérhet, de ezt az első világháború kitörése megakadályozta. 1916-ban megnősült,majd Buffalo, Pittsburgh, végül Cleveland magyarlakta vidékein a református közösségek lelkésze lett: végleg Amerikában maradt. Nemcsak lelkipásztor volt hanem a kinti magyarság kulturális életének élesztője, az amerikai magyarok történetének kutatója és krónikása lett. A húszas évektől kezdve gyűjtötte az adatokat és dokumentumokat MMMMMMMMMMMNTTMMWMMMRMMI Szegeden tanácskozik 1991. augusztus 12-e és 16-a között a III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. A magyarságtudománnyal foglalkozó szakemberek jól ismerik a szegedi Somogyi-könyvtár Vasváry-gy üjtemény ét, mely nek jelentőségéről szélesebb körben kevés szó esett. Ez a kollekció az amerikai magyar etnikum, tágabb értelemben a magyar-amerikai történelmi kapcsolatok kutatásának páratlanul gazdag forrása. A gyűjteményt kezelője, Kórász Mária mutatja be: mmmmmm FOTÓ: SOMOGYI KÁROLYNR - Melyik évtől kezdve találhatók amerikai magyarokra vonatkozó adatok a Vasvárygyűjteményben ? - Budai Parmenius István 1583-as partraszállásáról hiteles adatok állnak rendelkezésünkre, ettól kezdve kapcsolódnak magy arok Amerika történetéhez. Már a függetlenségi háború is felmutatott magyar hősöket: például Kováts Mihály ezredes a könnyűlovasság kiképzője volt. Köztudott, hogy a polgárháborúban több száz ex-magyar honvéd és tiszt harcolt az északiak oldalán, például a szegedi születésű Stahel-Száímvald Gyula tábornoki rangig emelkedett. A gyűjtemény legterjedelmesebb része Kossuth amerikai körútjával és a Kossuth-emigrációval foglalkozik. Felsorolni is sok lenne azokat a tudósokat, művészeket, közéleti személyiségeket, akikről Vasváry adatokat gyűjtött. Csak néhány nevet említenék. Pulitzer József, Szent-Györgyi Albert, Szilárd Leó. Teller Ede. Bartók Béla. Molnár Ferenc, Mindszenty József. - Milyen típusú dokumentumokból áll a gyűjtemény? - Az adattár 436 írattartónyi anyagot tartalmaz, ebben találhatók Vasváry saját kezű jegyzetei, lapkivágások, kéziratok, kisebb nyomtatott kiadványok, fényképek, fénymásolatok.sajtótermékek és levelezési anyagok, melyeket Vasváry lexikonszerű rendben gyűjtött össze. 0 állította össze azt a körülbelül 20000 darabos cédulakatalógust, amelyben életrajzi és bibliográfiai adatok találhatók. Cikkeinek gépelt, 3000 lapos másolata öt kötetben összefűzve áll rendelkezésünkre. - Hogyan kerüli a gyűjtemény a Somogyi-könyvtár tulajdonába? - Vasváry Ödön halála előtt néhány évvel, 1972 májusában írta meg adománylevelét: adatgyűjteményemet. teljes magánkönyvtárammal együtt, halálom után a Szeged Városi Somogyi-könyvtárnak hagyományozom, azzal hogy annak egyedüli és kizárólagos tulajdonosa ez a könyvtár legyen, amely megnyitotta előttem, mint iskolás fiú előtt a könyvek titokzatos és csodálatos világát ." A gyűjteményt Vasváry Ödön halála után 1978-ban szállították Washingtonból Szegedre. Vasváry számára azért volt fontos, hogy mindez hazakerüljön, mert korábban is voltak hasonlóan nagy magángyűjtemények például Felekx Károlyc. Pivány Jenőé, de ezek nem maradtak együtt, szétszóródtak vagy megsemmisültek. - Mennyire használható az anyag? - Legutóbb Nagy Csaba szerző A magyar emigráns irodalomi lexikonhoz keresett ki adatokat. Könyvében több helyen is hivatkozik gyűjteményünkre. Meg kell említenem, hogy én csak 1984-tól vagyok a kezelője, korábban Csillag András volt, aki a könyvtár és az akadémia megbízásából feldolgozta az anyagot, és a kutatók számára is jól használható mutatót állított össze. - Vasvárx Ödön halála után hogyan folytatódik az anyaggyűjtés? - Folytatjuk a gyűjtőmunkát, főként az itthoni újságokban megjelenő amerikai magyarokkal kapcsolatos cikkeket tudjuk megszerezni. Kapcsolatban állunk egyrészt azokkal a kinti magyarokkal, akik Vasváry Ödönt ismerték, másrészt amerikai intézményekkel, akiktől kiadványokat kapunk. A kint éló magyar írók közül is többen eljuttatják írásaikat. 1989-tól félévente jelentetjük meg a Vasváry Collection Newsletter című nyomtatványunkat, amelyben a gyűjteménnyel kapcsolatos eseményekről tájékoztatjuk az érdeklődőket. A rendszerváltás óta többen járnak haza, és ellátogatnak hozzánk is. Szathmáry Lajos Chicagóban élő gyűjtő idén februárban juttatta el hozzánk azt a 896 magyar vonatkozású könyvből és egy eredeti Kossuth-fotóból álló adományt, amit Vasváry Ödön végrendeletileg rá hagyott. Májusban Udvardy Tibor, (Trenton.NJ) a Kováts Mihály Történelmi Társaság elnöke, néhány hete pedig André László, a San Antonióban (Texas) működő magyar egyesület elnöke járt nálunk. HOILÓSI ZSOLT Kórász Mária, a gyűjtemény kezelője.