Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-16 / 165. szám

6 SPORT DÉLMAOYARORSZÁQ KEDD, 1991. JÚL. 16. Ismét a zöld gyepen a Szeged SC focistái Leboniczky és Kun még nem írta alá a szerződést Valamit enyhült a már-már sivatagi forrósággal felérő kánikula, aminek igencsak örültek a felkészülést hétfőn délelőtt kezdő Szeged SC focistái. A reggeli órákban, jóval a kitűzött időpont előtt benépesült a Tisza-parti stadion öltözőfolyosója, a szabadságról kipihenten érkező, „bronzosra sült" játékosok adták egymásnak a kilincset. A kölcsönös üdvözlések után mi másról, mint az örök szerelemről, a fociról, az uborkaszezon pletykáiról, híreiről cseréltek gondolatot, miközben átigazolási ajánlatokkal „zrikilták" egymást. Az első edzés előtt a játékosokat az új vezérkar - Bodó Antal, a klub elnöke, a labdarúgást felügyelő Rácz Mihály általános elnökhelyettes. Szélpál László szakosztályvezető. Orosházi László vezető edző és segítője, Protity Sándor - köszöntötte. Az eligazítás után a stadion zöld gyepére vonultak a labdarúgók (voltak vagy harmincan!), ahol alapos bemelegítés után, mintegy ráhangolásként. kétkapuzás következett. Miközben a társaság tette dolgát, volt idő szemrevételezni a bő keretet, mert most még az. A meghatározó egyéniségek, úgymint Leboniczky, Bogdán, Kun, Cigan, a Takácsfivérek, Mihalache, no meg az NB I-ben szerephez jutottak valaLapáton... Hogy egy edzőnek, illetve szakosztályvezetésnek melyik játékosra van szüksége, kire tart igényt - szíve joga eldönteni. így aztán jelenlegi világunkban, amikor a sportoló is „áruba bocsájtható", egy-egy adásvételen, csereberén nincs mit csodálkozni. Naivul én mégis ezt teszem, mert a Szeged SC labdarúgó-szakosztálya megint „lapátra" tett egy saját nevelésű játékost. Nem kis meglepetésemre tegnap reggel a 25 éves Tóth Zoltánnal az öltözőfolyosőn futottam össze. A társai az útbaigazítást hallgatták, ő pedig, magába roskadva, az ablakpárkányra könyökölve kesergett. A tehetséges kapus 14 éves kora óta a klub játékosa, többször szerepelt az NB 11-ben. ahol nem vallott szégyent, az őszei a Békéscsaba és az FTC ellen helyettesítette Lebontczkyt. ' - Harmadik kapusként maradhattam volna, de ebből nem kérek, védeni akarok! - sóhajtotta világgá bánatát. - Szó volt arról, hogy itt gyakoroljak, s kölcsönjátékosként valahol védjek. Számomra ez nem megoldás. Váratlanul ért a döntés, nem tudom, mi lesz velem... mennyien gyakoroltak. Más kérdés, hogy Leboniczky és Kun még nem írta alá szerződését, a „Icérek-adok" kérdésében még nem jutottak azonos nevezőre a IdubbaL Az új fiúk között egy„régi-új" labdarúgót is felfedeztem, mégpedig Takó Ferencet, aki mindenképpen szeretne hazatérni Békéscsabáról. A hírek szerint napokon belül pont kerül a tárgyalások végére, mert a Szeged SC kifizeti a csabaiak által kért összeget. A kecskemétiek, Kiss Ferenc és Nagy Zsolt ügye rendben van, őket már leigazolták. Tudomásunk szerint két játékosra, Tóth Zoltán kapusra és Kovács József középpályásra a vezető edző nem tart igényt, oda igazolnak, ahova akarnak... (Tóthot állítólag Makóra szeretnék „elpasszolni.) Alakul az előkészületi mérkőzések programja is, Rábay László intéző elmondta, szombaton Pilisen, Orosházi László szülőföldjén játszanak, a jövő héten pedig négyszer fogadnak ellenfeleket a Tisza-parti stadionban. Julius 29-én a Móravárost, julius 31-én az SZVSE-í, augusztus elsején Makót, augusztus 3-án Csongrádot fogadják (valamennyi találkozó délután 5 órakor kezdődik). GYÜRKI ERNŐ mmmmwm—ii—wi—i Totónyeremények A Szerencsejáték Rt tájékoztatása szerint a Totó 28. játékhetére 2 431 972 darab szelvény érkezett be. A nyeremények: 13 plusz egy találatos szelvény I darah, nyereménye 5 755 forint, 13 találatos szelvény1 darab, nyereményük egyenként 545 734 forint, 12 találatos szelvény 449 darab, nyereményük egyenként 6482 forint, 11 találatos szelvény 5942 darab, nyereményük egyenként 490 forint, 10 találatos szelvény 38 518 darab, nyereményük egyenként 113 forint. * A Szerencsejáték Rt. közli, hogy az 1991. évi 29. heti totószelvényről a 6-os számú Frem KopenhagenOlimpija Ljubljana és a 8-as számú Sportul Bucuresti-Buducsnoszt mérkőzéseket törölte. Csütörtöktől országos bajnokság a Maty-éren Nem a formabootás, hanem a költségkímélés kényszerítette a Magyar Evezős Szövetséget arra, hogy valamennyi korosztály országos bajnokságát egyidöben rendezze. így csütörtöktől a szegedi Maty-ér ad otthont a legjobb hazai serdülő, ifjúsági, junior és felnőtt evezősök seregszemléjének. Csütörtökön reggel 9 órától a serdülők elő- és reményfutamait, délután 14 órától pedig a döntőket tartják. Vasárnapig, az utolsó versenynapig egyébként hasonló lesz a menetrend, csak a korosztályok változnak. A hazai pálya előnyét élvező Szegedi Vízügyi SE a legtöbb versenyzőt az utánpótlás korosztályban állítja rajthoz, de a felnőttek között is számítanak néhány jó helyezésre. Több számban az ob-n állítja össze az ifi és a felnőtt világbajnokságon induló válogatottat a szövetségi kapitány. A legnyitottabb a verseny a kormányos nélküli kettesben, amibe a szegedieknek is lehet beleszólásuk. Tavaly a Vízügyi SE evezősei 8 bajnoki címet szereztek. Sebesvári Mihály edző az idén is hasonló szereplésre számít. Köszönjük! Minden sportrendezvénynek megvannak a maga szürke, már-már észrevétlen, de nélkülözhetetlen résztvevői. A Délmagyarország, a DélAlföldi Pincegazdaság és a Schöller 12, illetve 24 órás futóversenyét például közel 140 fős, remekül szervezett technikai stáb segítette. Volford László, Takács István, Szokol Lajos, Antal Andor, Vass Zoltán, Susányi Tamás, ifj. Antalné Czinner Ági, Szépfalussy Péter,Kovács István és Mara Péter csapata, az SZVSE atlétái és tájfutói, pontosabban körszimlálók, pályabiztosítók, számítógépesek, a frissítésért, a mosdó állomásokért és a pályaépítésért felelős fiatalok szombaton és vasárnap egymást 4 óránként váltva ügyeltek arra, hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen és valamennyi eredmény hitelesíthető legyen. Es akiknek mindezért köszönettel tartozunk: Gera Tibor, Balogh Piroska, Szabó Judit, Zádori Gabriella, Lajter Ildikó, Riesing József, Mátrai Róbert, Engi Imre, Hajagos Henrik, Mátrai Szilvia, Balázs Ildikó, Kovács Ivett, Gordos Mónika. Vincze Anita Novai Magdi. Novai György, Bodó Győző. Farkas Dávid. Gazdag Péter, Tóth Zoltán, Ferenczi Ferenc, Kevei Attila Sallai Sára Szabó János, Csik László. Paskuj Mátyás. Dobó János, Rácz Sándor, Páífi Csaba, Lóczi Éva Miklós Andrea, Szencz Attila, Lippai Zoltán, Blidár János, Kiss Richárd, Szokol Éva. Körmendi Mihály, Kovács Judit, Lajter Péter, Miklós Tibor, Csibi Mariann, Bába Csaba Tatár Judit, Greksza Attila Laczi Katalin, Sarkadi István, Csókást Eszter, Magyar Enikő. Schwimmer Péter, Bodola Márk. Balázs Ildikó. Örgögh Szilárd, Géczi Ottó, Bálint Antal, Zádori Roland, Lányi Krisztina Ferenczi Edit, Szabó János, Bencsik Gábor, Polgár László, Lengyel Gábor. Lele Erika. Szabó Andrea Börcsök Zoltán, Lengyel Péter és Volent Zsolt, Kovalcsik László, Kovalcsik Olga. Balassa Levente, Lehotai Győző, Molnár Mihály, Bondor Csaba, Meszlényi János, Lövinger Miklós, Kovács Zoltán, Szekeres Ágnes, Lele Erika Keszthelyi Gábor. Szászi Beáta, Kovalcsik Lászlóné. Kovalcsik Katalin, Antal Imola, Polyák Zsuzsa Csobán László, Menyhért Zoltán, Ozsváth Gábor, Tagai Gyula, Korom Andrea, Kószó Adám, Kószó SzilviaPapp Imre, Oberfrank János és Csata József. * A július 13-14-i Nagy Futás támogatója a szegedi borgazdasági vállalat, a DAP, a SchöllerBudatej közös vállalat, továbbá a PIÉRT, a Posta Bank, az ÉKKŐ, az Autófer, a Malév, a Tejipari Vállalat, a Budalakk Titán Kft. a Bizományi Áruház, a Medicomp Kft., a Telematika Kft., az Amas Foreign Trade Co., az Interker Staféta Kft., a Tisza Füszért és Sándor Leander magángazdálkodó volt. MMMMMMMMMMMWMNMNM^^ Még egyszer a „Nagy Futásunkéról Aranykezüek A Sajtóház előtti árnyas pihenőnél négy szorgos (és aranyjkezű gyúró szinte 24 órán át ügyelt a részletekre. Mármint az emberi test minden részletére. A fáradtságtól a gyúrópadra „omlott" versenyzők valószínűleg „egy életen át" áldják majd nevüket, hiszen a görcsökkel nélkülük aligha bánhattak volna el. Vecseri Lajos, a népszerű triatlonista. az egyik „gyurma" érdekes adattal szolgált a befutó után. - Fejenként legalább 50-szer masszíroztuk az éppen kezünk alá került versenyzőket. A görcs, az elmerevedés oka egyébként a sópótlás hiánya vagy késedelmessége volt. Szerencsére mindenkin tudtunk segíteni... Meleg(ítés) Már negyedóra sincs hátra a rajtig. Amatőrök és profik ugyanazt csinálják: a nagy futás előtt - futnak. A jól bevált terminus technicus szerint: melegítenek. Melegítenek? -Ez a kis futkározás a versenyzők 99 százalékánál (így nálam is) már csak egyetlen céll szolgál - mondja Simon László. • kitűnő szegedi ultamaratonista. - Az idegességet próbáljuk levezetni... Kis-Király Ernő, a tavalyi BécsBudapest szupermaratoni győztese mosolyog, az .idegnek" nyomát sem látni rajta. - Egészen más városok, falvak között és egy ilyen, tulajdonképpen itangulalos. ám egy idő után elkerülhetetlenül egyhangúnak tűnő pályán futni. Legalább ne lenne ennyire meleg... Szó, ami szó, az indulók többségére nem a vetélytársak, hanem a nap sugarai a legveszélyesebbek. Bír, ha jól belegondolunk, akár egy kényelmetlen lábbeli is elronthatja a Jfelhőtlen" (értsd napos) szórakozást. Győri Ferenc mindenesetre alaposan szemügyre veszi pillekönnyű Adidas „csukáit". - A sarkakkal van a legtöbb gondom, hiszen általában hámor elkopnak és egyetlen cipész sem vállalja a talpalást Ezt például - mutatja büszkén az ujjnyi vastag bőrdarabkát - én ragasztottam fel a cipőmre... Kisbojtár-falatok Barna Lajos már a vasárnap déli eredményhirdetésnél tett egy különös felajánlást. A Kisbojtár és Kashalűer éucrem vezetőjét ugyanis annyira meghatotta a 12 és 24 óra alatt is új országos csúcsot futó Bogár János teljesítménye és fanatizmusa, hogy nyomban „szent fogadalmat" tett: ahányszor ez az ember Szegedre látogat, annyiszor látja ót vendégül valamelyik vendéglőjében... Persze egy ilyen fantasztikusan kemény verseny után a többieknek is „járt" néhány (pontosabban sok-sok) finom falat a Kisbojtár jóvoltából. A „hősök" érthetően ebben a „versenyszámban" sem akartak lemaradni egymástól... Labda és víz nélkül Jó előre meg lehetett (volna) jósolni, hogy a Móra parkban a több ezer érdeklődő (szurkoló, cllendrukker. bámészkodó-) között olyanok is lesznek, akik a sportból élnek, de nem kifejezetten a bosszútávfutásra „specializálódtak". Szálai István, a Szeged SC labdarúgóinak technikai vezetője a „labdanélküliség" ellenére sem unatkozott... - Felnézek ezekre az emberekre, hiszen szigorúan önkéntes alapon, .külső" kényszer nélkül vállalkoztak erre a hihetetlenül nehéz erőpróbára. Nem győzöm csodálni a teljesítményüket... Lengyel Gábor, aki háromszáznál is több OB l-es mérkőzésen szerepelt a város vízilabdacsapatiban (vagyis nem kifejezetten „szárazföldi lény"), valamivel éjfél előtt fejcsóválva nézte a rendületlenül köröző „ultrásokat". - Azt hiszem, én 60 percnél tovább nem bírnám a „loholást". Ha viszont úszásról lenne szó, egy hatórás vetélkedőre még beneveznék... Akik „megcsinálták" Az egyik ultramaratoni híradóban két olyan fiatalembert is bemutattunk az olvasóknak, akik minden szempontból amatőrnek számítanak. Dr. Mózes Ervin jogász és Szabó Géza kőműves. - Gyakorlatilag csak fél éve edzek komolyan - mondta a 12 órás verseny befutója után a rendkívül boldognak látszó Szabó Géza - és ez a mögöttem lévő 116 kilométer messze felülmúlta ismerőseim várakozását. Én - így utólag bevallhatom - még ennél is többre számítottam... A 24 óra alatt 137 kilométert teljesítő dr. Mózes Ervin kimerülten is tudott mosolyogni. - A szombat délutáni hőség nagyon sokat kivett belőlem, de a lényeg, hogy „megcsináltam..." Ahogy Nagy László látta