Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-12 / 162. szám

8 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1991. JÚL. 12. „Papi" Eszünk, étkezünk, táplálkozunk, fal(atoz)unk, papizunk, lakmározunk, habzsolunk, élünk. És közben éltetünk. Vendéglőst, szakácsot, pincért, boltost, büfést, és persze játéktermei se )ket. Alwl a mohó kuncsaft sohasem lakhat jól, és akiknél a (félkarú) „káposzta" is csak a legritkább esetben veszít tömegéből. Vagy legfeljebb csak annyit, amennyit a „beetetésnél" illik, tehát néhány fülbemászóan csörgő és történetesen húszforintos nagyságú „levelet". Játszunk, és ez idő alatt játszanak velünk, A gépek és ridegen számító tulajdonosaik. Akik pontosan tudják, hogy csakis ők nyerhetnek, mint ahogy a salzburgi kaszinó rulettasztalánál ügyködő krupié is tisztában van azzal, hogy amit az egyik kezével ad az önmagát és (rész)sikerét önfeledten ünneplő „ szerencsefiának", annak sokszorosát veszi el hamarosan ugyanattól a „balfácántól". De ha tőle nem, hát akkor majd valaki mástól... Szóval a „papiztatás" többnyire ilyen igazságtalan, és a látszat ellenére sem kétoldalú valami. A táplálékért, az „evés" élvezetéért fizetni kell, de legtöbbünket a „pénzmag" fogyása sem döbbent rá a test (és a zseb) jelzésére: valahogy egyre üresebbek és ékesebbek vagyunk... Éjszakai (k)orjárat egy korgó gyomor ürügyén A „Béke-beli" állapotoktól a hamburgervacsoráig A szegedi este és éjszaka szórakozóhelyei. Ezzel a címmel a nyolcvanas evek második felében akár egy - legrosszabb esetben ,Jó rendű" minősítést érő szakdolgozat megírására is boldogan vállalkoztam volna, hiszen évfolyamtársaimmal (ezt az elévülési idő lejáratával bevallhatom) a legkülönfélébb kategóriába tartozó vendéglátóipari egységeket legalább olyan gyakorisággal „szondáztuk", mint a Köjál vagy a Kermi illetékes szakemberei. Manapság - csakúgy mint a városlakók többsége - már valamivel ritkábban jutok el (térek be) egy-egy étterembe, bárba, éjjel-nappal nyitva tartó hamburgereshez, annak ellenére, hogy a kínálat összehasonlíthatatlanul nagyobb és vonzóbb, mint néhány esztendővel ezelőtt. Egyszerűen azért, mert - ez talán az alábbi körképből is kiderül - az utóbbi időben nem csupán a választék módosult... liiMMiiWfliiWfiiiiwiiiiiiiiwiii'iíí i-íír"»írn«rOTírmimirM«y^ Tiriiirriniirrir-rr-r—r ri"í Ajánlok egy játékot az olvasónak: próbálja megsaccolni, hány olyan vendéglátóhely működik S/egeden, amelyik még az esti órákban is valamilyen (meleg) étellel és (hideg) itallal várja a kikapcsolódni vágyó, munkától elgyötört és persze az átlagosnál jóval éhesebb és szomjasabb szegedi polgárokat. Nos, aki hatvanat, nyolcvanat, netán százat mond - az veszít! A polgármesteri hivatal vagyonkezelő és vállalkozási irodáján dolgozó Somogyi Andrásné számomra meglepő adatokat sorol: a városban 53 büfé és söröző, 6 drjnkbárral „felszerelt" játékterem, 21 egyéni vagy társas vállalkozásban üzemelő étterem és ötvennél is több komoly tradíciókkal bíró vendéglő várja (de még hogy!) a szegedieket és a turistákat. Ha valamennyit végig szeremé járni az ember, minimum két hét szabadságot és több tízezer forintot kellene feláldoznia az „expedíció" érdekében... kulturált kiszolgálóhelyiségével. Barna Lajos (aki főként a lakótelepieket fogadó Kisbaktert is üzemelteti) a város egyik leglátogatottabb éttermét mondhatja magáénak. - Nálunk este 11 órakor is meleg ételt kap a vendég, azaz tudatosan „építettünk" például a színházi előadás után megéhező és megszomjazó polgárokra. Úgy érzem, reklámpolitikánk is hozzájárult ahhoz, hogy a Kisbojtárban az utóbbi időben sem esett vissza a forgalom, sőt májusban például rekordbevételt értünk el. Sajnos az önkormányzat irreális terasztarifája miatt a Szabadtéri Játékok ideje alatt Szeged vendéglátása katasztrofális helyzetbe kerülhet. Az emeléssel szerintem mindenki egyetért, de a mérték ellen, azt hiszem, jogosan tiltakozunk. Megjegyzem, a nyugati országokban egy városképet szépítő teraszért adókedvezmény jár... jó halért pedig, tapasztalataink szerint, bármely korosztályba és rétegbe tartozó vendég szívesen „megmozdul". Nálunk már 100 Ft-ért rendelhető filézett pontyhallé és természetesen egyéb halspecialitással is szolgálunk. Este 10 után pedig ingyenes filmvetítéssel - és „szúnyogmentességgel" váijuk a városlakókat a kerthelyiségben - néha sajnos hiába... (Majdnem) nonstop Amikor a harmincon felüliek többsége már régen az igazak álmát alussza, a „bulizó" fiatalok még csak az első koktéljukat kortyolgatják, vagy második melegszendvicsüket falják valamelyik éjszakai bárban. - Délután négytől hajnal négyig tartunk nyitva - informált Horti Gábor, az ízlésesen berendezett Lagúna egyik felszolgálója, aki végzettsége szerint földrajz-testnevelés szakos tanár. - Jobbára a huszonévesek számítanak állandó vendégeknek, bár az utóbbi időben ók is gyérebb számban jönnek. Lassan a legkellemesebb szórakozóhelyek is megérzik, hogy egyre kevesebb pénzük van az embereknek. A bárjelleg miatt csak melegszendvicset árulunk, de .Jcoktélkorcsolyának" az is kitűnő. Egyébként úgy látom, a kü lönleges ízekre még mindig vevők a szegediek... Aki hajnal két órakor csak egyszerűen „szeretne bekapni valamit", kocsiba (vagy biciklire) vágja magát és elgurul a Kálvária téri hamburgereshez. Az éjjel-nappal üzemelő és fényárban úszó üzletben egy roppant csinos hölgy, Medvecz Éva adott felvilágosítást. - Aki valami oknál fogva ódzkodik attól, hogy beüljön egy vendéglőbe és étlapot bogarásszon, még a hajnali órákban is felkeres bennünket. Itt teljesen „lazán" és kötetlenül falatozhat mindenki, közel harmincféle hamburgert és ötféle levest(!) is kínálunk. Ha jól belegondolok, a benzin is pénzbe kerül, mégis sokan vállalják ezt a pluszköltséget... Természetesen ki-ki ízlése, kedve, hangulata, és persze pénztárcája szerint válogathat a fenti és a többi (száz-egynéhány) szórakozóhely között: Sem befolyásolni, sem elriasztani nem akartam az olvasót, azt úgyis megteszi helyettem a szomszédja, vagy a ..telepingált" vasárlók könyve... RÉTHI J. ATTILA Az „alma mater" és az adókedvezmény... A „mintavételnél", az elkerülhetetlen szelektálásnál az emlékek, a nosztalgia éppen úgy szerepet játszott, mint az ismeretlen felfedezése iránti vágy. A Boldogasszony sugárúti Béke bisztróba, a népszerű „tanszékre", a főiskolások és egyetemisták kedvelt „pihenőhelyére" például legalább kétéves pauza után, egy késő délutáni Ady téri focimeccs után „tértem vissza"... - Nem maga az első, akinek feltűnt, hogy a „régi arcok" még mindig ugyanazoknál az asztaloknál ülnek - mondta Bodó Béláné üzletvezető, aki négy esztendeje „igazolt át" a Sárkányból. - Orvos és utcaseprő is megfordul nálunk, akik 12 Ft-os levest és 86 Ft-os rántott szeletet is fogyasztanak. Sajnos a főiskolások elmentek, a forgalmunk visszaesett, ugyanis nekünk a nyár, a szabadtéri sem hoz pluszbevételt. Gyakorlatilag a nem kifejezetten tőkeerős törzsközönségünkből élünk... A Domus melletti Kisbojlár vendcgló ,.bevallottan" egy másik réteget Szeged szellemi és sporiclctcack színe-javát - is megcélzott áraival, szép és íiT'."T- i —-iVariációk tésztára és halra Szegeden néhány éve a legnagyobb szenzációnak számított a Pagoda kínai étterem megnyitása. Azóta több „speciális táplálékra" szakosodott vendéglő is nyílt a Belvárosban; a Ciao például fél éve kínálja olasz és jugoszláv receptek szerint készített tésztáit és pizzáit. - Az első hetekben, amikor még hatott az újdonság varázsa, állandóan dugig volt az üzlet - mesélte Zakarné Megyeri Hona, a „tulaj". - Amióta véget ért a tanítás, érezhetően megcsappant a forgalom, hiszen a fiatalok suli után szívesen betértek hozzánk egy könnyű estebédre. Általában így is folyamatosan jönnek és cserélődnek a vendégek éjfélig (hét végén hajnal kettőig), és egyre többen rendelnek telefonon pizzát, amit a gábrielesek ..kézbesítenek" A »"-r cn ek a tésztapusztítás mellett újabban a biliárdozásra is rászoktak. Ha Szeged, akkor Tisza, ha Tisza, akkor hal és ha hal, akkor mondjuk Kiskórössy halászcsárda. Szegedi János üzletvezető-helyettes egy szomorú adattal kezdte beszélgetésünket. - A tavalyi évhez képest 30 százalékkal kisebb lett a látogatottságunk. A