Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-12 / 162. szám

PÉNTEK, 1991. JÚL. 12. DÉLMAGYARORSZÁG HANGSÚLY 3 Egy bróker Amerikából A kilencszáz dolláros „órabér" megszédítette - Hogyan kezdődőn? - Tizennyolc évesen. '78-ban mentem ki, mint végzett háztartási­gépszerelő. Egy évet Ausztriában tébláboltam, pedig már három hónap után mehettem volna tovább Kana­dába. Vancouverbe, ahol bátyám, il­letve nagybátyám élt. Először ha­lásznak álltam, később festőként, kő­művesként. majd ácsként dolgoztam. Villanyborotva és Coca-Cola - Ez mind elég távol áll az üzleti élettől. - Viilanyborotva-üzletet - igaz, csak egyszemélyeset - vezettem már 1983-ban. ahol javítottam és árusí­tottam is. Nagyon élveztem, ha le tu­dok valakit beszélni arról, hogy 80 dollárért űj villanyborotvát vegyen, amikor potom 60-ért a régit is meg­javíttathatja. Nem vágtam át senkit, mert tényleg jól megcsináltam. Köz­ben sportoltam, bokszoltam és eköz­ben ismerkedtem meg egy német úrral, aki először vitt be a tőzsdére, és megcsináltatta velem a Coca­Cola-üzletet. Borotvas/akértői kar­rierem hamarosan be is fejeződött, teljesen ráálltam a tőzsdére. - Hogyan teltek a napok? - Reggel bementem, elkezdtem járni a brókerházakat, beépültem az információs hálózatba, adtam-vet­tem-cseréltem a híreket. Később belehallgattam a Columbia Egyetem egyik szemeszterébe, majd '84-ben a kanadai tőszsdeiskolára is beíratkoz­MttMGMMMMMMMMWMI - Egyik reggel 7 urakor bementünk a New York-i tőzsdére, s pénz­ügyekben vén rókanak számító baratom rábeszélt, hogy vegyek kétezer dollárért - kéthavi jövedelmemnek megfelelő összegért - Coca-Cola részvényeket. Kilenc órakor meg eladatta velem, 3800 dollárért. Két őra alatt kerestem annyit, amennyiért különben ket hónapot kellett bolti eladóként dolgoznom. Persze, hogy megszédültem a lehetőségtől, s érdekelni kezdett a pénz vilaga. Minden ügy indult, hogy a barátomnak azon a reggelen volt egy nagyon jó fülese ­meséli a szegedi születésű Hargitai Győző bróker, tőzsdeszakértő, üzletember, aki mostanában egyre többet jár Magyarországon, illetve Szegeden üzleti ügyekben. tani. Ekkor már körülbelül 20 bró­kerrel dolgoztam együtt, s olyan is volt közöttük, akinek 50 százalékban én biztosítottam a munkát. '85­'86-ban körülbelül százezer dolláros tőke forgott, esetenként naponta többször is. Elsősorban rövid távű befektetésekben utaztam. Egymillió a Celladamra - Melyik üzletére emlékszik vissza legszívesebben ? - Kijött egy űj bányász cég. 20 cent névértékű részvénnyel, s az ár­folyam biztosan kúszott felfelé. Eb­ből valahogy mindig jókor adtam el és jókor vásároltam. Egy dollár 60 centig ez sokszor megismétlődött és mindig nyereséggel jöttem ki a tranzakcióból. (Közben persze 30-40 féle papír is forgott, változó sikerrel.) A kedvencet olyannyira megszeret­tem. hogy egy dollár 60 centes ár­folyamnál vásároltam egy tízezer dolláros csomagot, amit 3 hónapig meg is tartottam. Eladáskor már 6.25-öt értek ezek a részvények. - Mennyi volt akkoriban a jö­vedelme? - Nagy lábom éltem, szerintem 80 ezer dollárt is költöttem évente úgy, hogy decemberre mindig több volt a pénzem, mint év elején. '87 tavaszán ^harmadmagammal megalapítottam az első saját céget, pontosabban a '86-ban nyitott irodámba betársultak még ketten. Elkezdtük néhány cég tőzsdei bevezetését, olyan arculat­tervezés-félét csináltunk. Saját ala­pítói részvényünk 25 centről egészen 1,30-ig ment fel. Még abban az évben harmadik legnagyobb résztu­lajdonosai lettünk a Copland Ca­pital-nak. - Magyarországgal mikor került közelebbi kapcsolatba? - Először csak áttételesen. Dol­gozni kezdtünk annak a cégnek, amelyik a Celladamot akarta teríteni. Sikerült úgy beállítani, mintha az lenne a világ csodája, a részvények ára 90 centről rövid idő alatt elérte a 4.50-et. miközben néhány nap alatt egymillió dollárnyi befektetést sike­rült összegyűjteni. Erre már csinos közvetítői százalékot kaptunk. Néhányan kiugrottak az ablakon - Valamikor '87-ben volt a nagy tőzsdekrach is. - Október 19-én. néhányan ki is ugrottak az ablakon. Mi 450 ezer dollárt veszítettünk, az árfolyamok egy-két óra alatt 50 százalékkal es­tek. Fél év kellett, mire vissza­dolgoztuk magunkat, de szerencsénk is volt, hiszen egy összeomlás után nagyon sok munkájuk van a tőzsdei bevezetéssel foglalkozóknak. '88 végén kivásároltam másik két tár­samat. enyém lett az egész cég, pon­tosabban, bevettem öt űj tagot. Az az év nagyon jól sikerült, csak a telefon­számlánk 53 ezer dollár volt. Ekkor már több ezer brókerrel és 21 ország­gal álltunk kapcsolatban. - Mikor fordult teljesen Mag var­ország felé? - '89 novemberében eladtam a részemet a többieknek, s ráálltam arra, amit már '87-ben elkezdtem itt­hon. Egy lakossági szolgáltatásról van szó, amit egyelőre nem akarok megnevezni, de valószínű, hogy Sze­geden kezdünk vele. A céget egyéb­ként a napokban jegyezték be Ma­gyarországon. 95 százalékos külföldi részesedéssel. KOVÁCS ANDRÁS „Feltámasztotta" az Egyetemi Színpadot Nincs életét vesztett korszak Azután az egyetemi előadások világirodalomból a magyar szako­soknak. a latinosoknak pedig sokkal részletezőbben ugyancsak a görög és római irodalomról. Legendásak vol­tak a ..nagyelóadások", a városból is bejártak hallgatni, gimnazisták és más, ókori irodalmat szeretők. Hallatlan energiával és invenció­val támasztotta fel a szegedi Egye­temi Színpadot és betanította, elő­adatta Euripidész Hekabéját - saját fordításában. 1958 és 1966 között meghatározó személyisége volt a szegedi böl­csészkarnak. Nyolc tanév, 8 évfo­lyam: ennyi diák számára tette él­ménnyé az antikvitást, s tanította meg őket, hogy nincs életét vesztett korszak, s hogy nem poros, avitt le­letként kell foglalkozni a régiek mű­veivel. Műfordításai a nagyközönség számára is kcpesek voltak közvetí­teni ezt a szemléletet, mert bármilyen Elsős gimnazista voltam, amikor először hallottam Horváth István Károly (1931-1966) előadását: a TIT világirodalmi sorozatában a három nagy görög tragikusról beszélt. Néhány perccel a kezdet után már mindenki elbűvölten figyelte, és mindenki számára a világ legfontosabb kérdésévé vált Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész. „Melvikőjük tetszik a legjobban?" - tette fel a kérdést az előadás végén. - Szophoklész! - kiáltotta kórusban a közönség, mert hiszen ­mint évek múlva megtudtam — ö is Szophoklészt szerette a legjobban hármójuk közúl. görög vagy latin szerző szövegéhez nyűlt. a formai-tartalmi hűség elvé­nek megőrzése mellett minden friss­nek hatott s így a mai olvasó számára is élvezetesnek. A nevezetes Hekabé­átültetés mellett több mint tízezer sornyi verset fordított, s egyik leg­nagyobb teljesítménye Petronius Satyriconjának magyarrá tétele. Mert ezt a szellemes, csípős nyelvű szati­rikus korképet úgy olvashatjuk, akár­ha magyarul íródott volna. Fordításai újra és újra megjelennek különféle költői antológiákban, illetve teljes könyvként. Tudományos munkásságát a filo­lógiai akríbia mellett ugyanaz a friss szemlélet határozta meg, mint az előbbi területeket. Megírta Róma aranykori irodalmának történetét, foglalkozott a nagy szatirikusokkal, az antik vallástörténet és mitológia több kérdését világította meg nép­szerűsítő és tudományos cikkekben. De a legszeretettebb téma. a legsze­retettebb szerző Catullus volt. Aho­gyan Kerényi Károly Horatius Nos­terről, a mi Horatiusunkról írt, ugyanúgy Horváth István Károly is a miénkké tette Catullust élvezetes stílusban megírt tanulmányaiban. Kandidátusi disszertációját is erről a máig modern költőről írta, s róla szóló idegen nyelven is megjelent cikkei a nemzetközi kutatásban is elismert Catullus-filológussá tették. 35 évesen, az egyetem egyik legnépszerűbb oktatójaként, alkotó­ereje teljeben halt meg-. Máig érezni hiányát a magyar ókortudományban és az egyetemi oktatásban, hiányoz­nak azok a tanítványok is, akik azóta nevelkedhettek volna fel, s akiket útra bocsáthatott volna. Tehetseg és emberség, életvidám­ság és felelősségérzet ötvöződött rokonszenves személyiségében. Még csak60éces lenne július 12-én. TAR IBOLYA Morzsák a Bibliából P ÁLAM SZAMARA (Mózes IV. könyve 22. H.lló/.n.ipi beszélgetés során hallottam egy igen érdekes esemény résztvevőjétől, hogy „én pedig csak álltam, mint Bálám szamara." Bátor­kodtam megkérdezni tőle, hogy milyen közelebbit tud erről a szamárról, ha már helyzetét hozzá ha­sonlította. Erre elmondta, hogy ismeretei szerint azl a helyzete! jelzi ez. a kifejezés, amibe az ember Aa- : in. crJC. ítségen kívül kerül, abban lehe­tetlen.- vétlen, cs mégis ót okolják. Valami allat­mescből emlékezett ennek eredetére. Elmondtam a bibliai történelet. Nagyon tetszett, és azt ajánlotta, hogy szenteljünk egy „morzsát" ennek közkinccsé tételére. Szívesen teszek eleget ennek a javas­latnak és őrömmel másokénak is. A történet szöveg* és forráskritikai elemzői is a Mózes nevéhez kapcsolt öt könyv (Pcntateuchos) legrégibb elbeszéléseinek köréhez soroljak. Kr. e. 1200-as évek második felében Ábrahám, Izsák és Jákob utódai Egyiptomból kiszabadulva az ígéret földje felé tartottak. Az útjukba eső népeket Isten a kezükbe adta, legyőzték őket, javaikat elzsák­mányolták, népeiket kiirtották, hogy az összekeve­redéstől megóvják maglikat. Igy értek Móáb síkságára és tábori ütöttek ott. a JorJanon tiil (keletre) Jerikóval szemben. Móáb népe nagyon megrémült, ezt mondták: „Ez a tömeg úgy lelegel körülönünk mindent, altogv a marha lelegeli a zi'ld mezőt". Abban az időben Bálák, Cippór fia \ olt Móáb királya. Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához az Eufrátesz melletti Petórba: „íme egy nép jött ki Egyiptomból, és már ellepte a föld színét, és velem szemben telepedett le. Ezért jöjj el. átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam. Talán akkor meg tudom verni és kiűzöm az or­szágból. Jól tudom, hogy akit te megáldasz áldott lesz. és akit te megátkozol, átkozott lesz." (1-6 versek) Bálám egy Mezopotámiában élő, messze földön nagy hírű „igéző" volt, olyan emberek feletti hatalommal rendelkezett, amivel a kétségbeesett móábi király is győzelmet remélt. Bálám először isteni indíttatást várt. amit nem kapva visszaküldte a követeket. (7-14 versek) Bálák tekintélyesebb, több ajándékkal felszerelt követtel hívta újra Bálámot, akit az ajándék kezdett csábítani és újabb kinyilatkoztatást kért. Úgy kapott engedélyt az elmenetelre, hogy csak azt tegye, amit az Úr parancsol neki. (15-21. v.) Istennek nem tetszett, hogy Bálám nagy sietve megnyergelte szamarát és indult, ezért angyala kivont karddal az úton a szamár ele állt. E/ért a szamár leiért az útról és a mezőre ment. Bálám üt­ni kezdte a szamarat, hogy visszaterelje az útra. Azután odaállt az Úr angyala a szőlők között egy mély útra, ahol jobbról-balról fal volt. Antikor a szamár meglátta, a falhoz lapult és Bálám lábát is a kőfalhoz szorította. Ekkor újból megverte. Majd továbbmenve egy szoros helyen, ahol kitérni nem lehetett, a szamár lefeküdt Bálám alatt, mire ütni kezdte a botjával. Ekkor az Úr beszédre nyitotta a szamár száját: Mit vétettem ellened, hogy már harmadszor versz meg ? Tiéd vagyok, rajiam jársz régtől fogva, szoktam-e ilyet tenni veled? Bá­lám azt felele: Nem. E kkor az Úr megnyitotta Bá­lám szemét, meglátta az Úr angyalát, aki azért tartóztatta fel, mert szerinte veszedelmes ez az út. A szamár látta, ezért tért ki háromszor. Bálám így felelt: Vétkeztem, nem tudtam hogy te állsz velem szemben. Ha nem tetszik neked, inkább vissza­térek. Az angyal azt felelte: Menj el, de csak azt mondd, amit én mondok neked! Igy ment cl Bá­lám és átok helyett háromszor megáldotta Izrael népét. (22-35 versek). Bálám szamara valóban vétlenül került abba a helyzetbe, ahol háromszor verést kapott. Viszont megláthatta az Úr a yalát és megszólalhatott, hogy gazdáját miért nem viszi a veszedelmes útra. Bibliát jobban ismerők között e második értel­me/és szerint használatosabb. PAPP LÁSZLÓ REFORMÁTUS LELKÉSZ Nézzük az osztályfényképet. Hamiinc éve készült, a nyolcadik osztály befejezésekor. Állunk három sorban az iskola falánál. Előttünk a lócán a tanári kar. Mindenki legszebb képét igyekszik mutatni. A tanárnők csipkés gallérokkal, a férfiak öltönyben, nyakkendőben. A VIIPA tanulói kissé koravének a sötét zakókban, a meggörcsölt nyakkendőkben. Szorosan egymás mellett állnak a fotográfus elölt, hugv másnaptól szétrebbenjenek. S csak néha. hébe-hóba, egy-egy ötéves találkozón... Most harminc éve. Lassan egy emberöltő. S a Kőrös-parti üdülőben ott az osztály kétharmada. Már nem olyan szorosan egymás mellett, de minden változás ellenére közös emlékekkel. A fiúkból érett férfiak lettek, ahogy tíz éve mondjuk, s még vagy húszig ismételgetni fogjuk, benne vagyunk a legszebb férfikorban. Milyen ez a legszebb férfikor? Mindenekelőtt súlyos. Úgy kilencven kilós. Aztán sokszor kopaszodó, halántéktájon és a szakállnál őszülő. És megállapodott, de lázadó, mérlegelő, de még vállalkozásra kész, kalandos sorsú, s tán épp ezért nyugalmat kereső. Boldogulását maga kiverekedő, de azért jelentós vámot fizető. Talán ettől értik még mindig félszavakból egymást, talán ezért tereli össze őket öt-tíz évente a gyerekmúlt. Mondhatnánk Nagy Bundóval. nem véletlen, negyvenhetesek vagyunk. Van még egy kötőanyaga ennek az osztalynak. Mégpedig meglehetősen tragikus. Ötödikesként egy fiatal, horihorgasságában is végtelenül kedves és szeretnivaló fiatal tanárnő lett az osztályfőnökük, kilépve az. egyetemről. Az osztály együtt izgulta cégig szerelmét, az es­küvőt, majd a terhesség hónapjait. Csak amikor a szülést követően fekete zászlót láttunk lengeni az iskola homlokán, érintette meg fiúlelkületünket az ismeretlen halál. Hiszem, hogy ez a tragikus élmény, ez a megbocsáthatatlan tévedése az életnek szorosabbra fűzte ennek a fiúcsapatnak érzéseit, elmélyítette az együvé tartozas élményét. Laci szerencsétlen vargabetűk után a sógoroktól jött haza erre a találkozóra. Úgy meséli, hogy már sínen van, megteremtett szakmai presztízzsel és anyagi háttérrel. De nem győzi eleget bírálni az ausztriai egészségügyi és biztonsági rendszer hiányos ágait, s a mi változ­tatásainkat óvná. hogy olyan hibákat kövessünk el. amelyekért a tanulópénzt mások már megfizették. Most az egyszer nem kellene a magunk kárán tanulni. S. Gyurka Buda peremkerületében áll naponta a fogorvosi székhez, kettejük érveléséből az egészségügy helyzetének és a privatizációs terveinek megannyi ellentmondásaiból kapunk leckét. Kedvencem A. Lajos, akinek minden ós a hírec neves nyomda gépei körül szorgoskodott. így hát ó is gépmester lett. De hamarosan kiderült, nem bírja elviselni a főnökök packázásait, az igazságtalanságokat, s vette a kalapját. Tanyát vásárolt, libákat nevel immár husz éve. Vállalkozó lett a javából. Húsz évvel a nagy vállalkozási hullani előtt. Kétezer liba gondja számára szórakozás, kedvtelés. Hajnalonta lóháton ki a tanyára, közben arra is van ideje, hogy a róka és a nyúl futóversenyét végig­izgulja. Tízkor haza. villásreggeli, ügyek intézése - ahogy mondja -, délután a második libaforduló. Közben felépült öt ház - kellett a gyerekeknek is -, meg a tapasztalatokat ismételten ki kellett próbálni. Sosem szerződött, nem kötelezte el magát. Harminc rongy mindig elég volt ahhoz, hogy ott és akkor adja le a libákat, ahol a legoptimálisabb. Lajos elegáns és magabiztos. Nincs benne semmi fellengzősség, semmi kivagyiság. B. Laci fél a munkanélküliségtől. Kiszes volt. majd pártbizottságon dolgozott. Most visszahúzódó, bizonytalan és kctelkedő. G. Pista, aki egy kft. ügyvezetője lett s olaszul tanul, nem hagyhatja utcára kerülni: nála raktáros. Ismerem, nem rossz srác - mondja. Higgyenek neki! Nagy István családfája A Krisztus után 1504. esztendőben hunyt el Stefan cel Mare vajda, a történelmi Moldva legjelentősebb fejedelme. Ravasz, körmönfont diplo­mata. jeles hadvezér, az írástudók tá­mogatója. templomok és kolostorok alapítója, építtetője volt. Uralma alatt a Pruton túli vidékeken, a mai Moldávia (a Szovjetunió tagköztársa­sága...) területén is az ő adószedőit rettegték a népek. A török veszedelem igencsak kiszipolyozta országát - az állandó hadikészültség önmagában is fiiléri a sáskajárással, ráadásul a: orosz sztyeppék felöl a tatár betöré­seknek egyetlen ellenszere adódott: a csetepaték közötti állandó alkudozás, a megvásárolt és viszonylagos nyu­galom. Ennek is nagymestere volt, akár a fegyverforgatásnak. Stefiin cel Mare. azaz Nagy István fejedelem emlékét jeles román trák és költök éltették: Mihail Sadoveanu. a moldvai történelmi regény máig ható művelője a vajda korát több művében dicsőítette - a kondukátor országlása idején már megjelentek a Nagy Párhuzam bajnokai: ők Ceausescut az első számú álomkép, a szintén ulténiai származású Vitéz Mihály vajda és Nagy István között ábrá­zolták (a személyi kultusz „előreha­ladtával" aztán kötelezően...) fest­ményeken, szoborkompozíciókban, majd történelmi tanulmányokban, halálkomoly fejtegetésekben. A közelmúltban a bizánci rítuséi ortodox egyház Nagy Istvánt szentté avatta. Nincsenek \ életlenek: ezzel pár­huzamosan. a kondukátor isienítésén edzett tollak forgatói (előtanul­mányok, izzasztó forrósmunkák fel­kutatása utón) kiderítették: I. Mihály, az 1877-ben függetlenné váló Ro­mánia negyedik királya anyai ágon Nagy István leszármazottja! A Hu­henzollern-Siegmaringen dinasztia tudvalévőleg porosz származású, nyilvánvalóan az anyai ágat kellett megbolygatni a 480 éven átívelő folytonosság bizonyítására... A lét azonban Románia állam­formája. A legitimitásban liaszont remélők nagyívű tanulmányokban bombázzák az ismeretterjesztő és politikai lapokat, amelyek nem zár­kóznak el a dolgozatok közlésétől. Kitűnő, talán egyedinek mondható tapasztalatokkal rendelkeznek a tömegekre való érzelmi ráhatás címet viselő (témájú?) politikai szemináriumból - miért ne hasz­nálnák ki? Hohenzollcrn Mihály svájci ma­gányában még nem nyilatkozott az anyai ágon előd Stefim cel Mxire-ról. Ez csak a: előkészítő szakasza u hadjáratnak A végcél: népszavazás döntse el az államformát! S akkor - ezt már a történések e régióban számtalanszor bizonyították - a ráció h idékát törvényszerűen fölváltjók, kisemmizik, mellékvá­gányra terc - a: érzelem gyermek­ded játékai. PATAKI SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents