Délmagyarország, 1991. július (81. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-11 / 161. szám

4 KAPCSOLATOK DÉLMAQYARORSZÁQ CSÜTÖRTÖK, 1991. JÚL. 11. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. TELEFON: 12-825. Pizarro és a kinin A világtörténelemben kevés olyan drámai, meglepő fordulatokban bővelkedő és az orvostudományt is érdeklő hódítás fordult elő, mint Peru meghódítása. Ezt az országol a most négyszázötven éve elhunyt Francisco Pizarro maroknyi spanyol katonasággal kényszerítette térdre. A legénység azonban a hazai csapatoknál is félelmetesebb ellenséggel találta magát szemben. Az ellenség egy betegség volt, amely nagy emberáldozatot követelt a katonák, de a polgári lakosság körében is. Az olaszok „ma aria"-nak, a „rossz levegő által okozott betegség"-nek, később - szóösszevonással maláriának nevezték. A fáma szerint 1535-ben történi, hogy kisebb spanyol csapat cirkált a perui őserdőben, s ennek egyik tagja lázas beteg lett. Társai visszahagyták a haldoklót, aki egy fa tövében talált tócsából enyhítette szomját. A vízből, amely roppant keserű volt, néhány óra elteltével felüdült s nem érezte lázát. Erejét visszanyerve kereste az okot. Kiderült, hogy a pocsolya vizének keserűsége áltól a fától ered, ami a vízben ázott. Letört belőle jókora darabot, s társai után indult. Nem kellett nagy képzelőerő ahhoz, hogy felismerjék: a kinafa (cinchona succirubra) kérge gyógyította meg az addig gyógyíthatatlannak hitt betegséget, a váltólázat. A hódító csapatokat jezsuita barátok kisérték, ők is látták a fakéreg csodálatos gyógyító hatását s gondoskodtak arról, hogy egész Európában ismertté legyen a „jezsuitakéreg", vagy a belőle készített ..jezsuitapor". A „Láz Kalapácsának" nevezett Róbert Tábor angol orvos és gyógyszerész a Pizarro névtelen katonája által felfedezett íinakéreggel gyógyította meg II. Károlyt, XIV. Lajost, Colbertet, La Rochefoucauldot. Tevékenységéért a királyi udvartól nemesi rangot kapott. KijátSZOTt kártyák: Zárolják a szakszervezeti vagyont Higiéné HAJDÚ IMRE Leszerelés utáni gondjaim AZ általános iskola befejezése után, al akkor még Rózsa Ferenc nevét viselő szakközépiskolában nyertem fölvételt. Örültem, hogy tanulmányaim tovább folytathatom olyan intézetben, mely lehetőséget biztosít az érettségi után a szakmában való elhelyezkedésre, a becsületes munkavállalásra. Örültem, hogy olyan jövőt alakíthatok, formálhatok magamnak, mely emberhez méltó életet biztosít majd számomra. A szokásos nyári gyakorlatokat a Tisza Volán vállalatnál végeztem (autóbuszkarbantartó részlegnél). Igyekeztem a rám bízott feladatokat tisztességgel és becsülettel elvégezni. Az első tanév befejezése után a cég szerződést kötött velem, melynek értelmében havonta bizonyos ösztöndíjat biztosított számomra. Én pedig kötelezettséget vállaltam, hogy a szakközépiskola befejeztével, a szerződésben megjelölt ideig a Tisza Volánnál vállalok munkát. Ennek szellemében a sikeres érettségi és szakmai vizsgák után a vállalat dolgozója lettem. Jól éreztem magam, mert szerettem a munkám, a munkahelyem és mert dolgozhattam. Tavaly augusztusban sorkatonai szolgálatra vonultam, ott is végzettségemnek megfelelő beosztást kaptam. Itt ért a nem várt. keserű fordulat: 1991 január 31-i keltezéssel megkaptam a Tisza Volán hivatalos értesítését, hogy munkaviszonyom felmondással megszünteti, mivel iskolai és szakmai végzettségemnek megfelelő munkakört nem tud felajánlani. Azóta is sokat töprengek. Ha leszerelek, hova, merre induljak? Kopogtassak, kilincseljek - lesütött szemmel nyújtsam a tenyerem alamizsnáért, segélyét? Húszévesen?! Ilyen megalázó jövő vár rám. ránk, a sok fiatalra? Tele munkakedvvel, a munkanélküliség keserű hetei, hónapjai várnak rám? Azt gondoltam, hogy a munkához való jog az emberi szabadság egyik nélkülözhetetlen eleme. Jó lenne, ha nem tévednék! Egy leszerelés előtt illó sorkatona (név és cím a szerkesztőségben) Alighanem, Nagy Sándorék kihúzták a gyufát, mikor a kormány egyetlen szakszervezeti tárgyalópartnereként meghirdették az országos figyelmeztető sztrájkot, miközben a háttérben megalakították 3 milliárd forintos alaptőkével a bankjukat. A kormány-MSZOSZ paktum máris borulni látszik, s az MDF-frakció vezetése hajlik immár a kis testvérek, a függetlenek felé, megriadva a nagy monstrumtól. De a kormány nem késett-e le megint? A Parlament elé beterjesztett s elfogadásra váró törvényjavaslatokat már több mint egy éve beadták. Most ismét előkerültek némileg módosulva. Riadt kapkodás vagy hideg számítás? Az idő során kiderül. Egy tény: sokmilliárdos vagyonról van szó, a kormány és ellenzék (az MSZP-t leszámítva) ismét egy malomban őröl, miként az ellenzéki kerekasztal tárgyalásain annak idején. Az egyik törvényjavaslat (Kőszeg-Matyi-Szigethy: SZDSZ) a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről rendelkezik. Azaz, a munkavállaló a munkáltatónak írásban jelzi, hogy mennyit és melyik szakszervezet javára akar fizetni. Az engedély csak úgy érvényes, ha valamennyi munkavállalóval szemben egységesen alkalmazta a munkáltató. Ezzel megszűnik a SZOT-utód-szakszervezetek tagdíjlevonási automatizmusa, illetőleg lehetővé válik az újak számára is a személyi alapbérből való közvetlen levonás. Ez jelentós lépés a szakszervezeti esélyegyenlőség felé. A másik törvényjavaslat (Palkovics: MDF-Matyi: SZDSZ-Rockenbauer: Fidesz) már a beterjesztők párthova tartozása miatt is pikáns, pláne, amiről rendelkezik: az állami és a szakszervezeti vagyon szétválasztásáról és a szabad szakszervezeti szerveződést biztosító vagyoni feltételek megteremtéséről. Vagyis, valamennyi SZOT jogutód-szakszervezet köteles az 1989. január l-jei, illetőleg, a törvény hatályba lépése napján fennálló vagyoni helyzetéről elszámolást készíteni, és ezt 30 napon belül az Állami Számvevőszékhez megküldeni (1. §.) A bejelentésre kötelezett vagyontárgyak a következőek: ingatlanok, a 200 000 forintot meghaladó állóeszközök, védett műalkotások, gazdálkodó szervezetek, értékpapírok, alapítványok, készpénz és bankszámlák. A szakszervezeti vagyon elosztásáról majd a szakszervezeti választásokat elrendelő törvény rendelkezik. Addig is elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn (2. §.). A jelentések alapján az Állami Számvevőszék 90 napon belül javaslatot nyújt be, hogy mely vagyontárgyak kerülnek állami vagy önkormányzati tulajdonba, attól függően, hogy állami vagy önkormányzati feladatok ellátását szolgálják, és mely vagyontárgyak kerülnek szakszervezeti közös tulajdonba vagy tartós használatba. A vagyon felett ideiglenes vagyonkezelő szervezet (VIKSZ) rendelkezik (3. §.). Ebbe a közös vagyonkörbe fognak tartozni az 1989. december 31. előtt a SZOT tulajdonában lévő vagyontárgyak, az ennek minősített vagyon, és minden olyan vagyontárgy, amelyet a bejelentő „elfelejtett" bejelenteni. A VIKSZ feladata lesz a független szakszervezetek szervezkedési és működési esélyegyenlőségéhez szükséges anyagi feltételek biztosítása (4. §.). A kezelő szervezetet négytagú Igazgató Tanács fogja irányítani. Ennek a tagjai a törvényjavaslatban szereplő sorrendben: a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, az MSZOSZ és a többi szakszervezeti tömörülés egy-egy képviselője. A Tanács 30 napon belül megalkotja ügyrendjét és egyhangúlag határozhat a vagyon elidegenítéséről (5. §.). A vagyon ideiglenes megosztása az egy éven belül megtartandó szakszervezetek közötti választásokon elért támogatottság alapján történik (6. §.) A végleges vagyonmegosztásról új törvény rendelkezik (7. §.), a jelenlegi a kihirdetés napján lép hatályba (8. §.). Az MSZOSZ szövetségese, az MSZP azonban nem kívánja ennyiben hagyni a dolgokat. Az MSZOSZ jelezte, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul jogos (?) tulajdona védelmében, az MSZP a szakszervezet majdani szétverésének szándékával vádolja a többi politikai pártot. A SZOT miatt a szakszervezeti mozgalomtól elidegenedett munkavállalók százezrei alighanem közönyösen figyelik az eseményeket, az új szerveződések pedig kíváncsian: életképes marad-e a monstrum? VÁRNAGY TAMÁS PDSZ A minap az újságok hírt adtak arról a különös tiltakozási akcióról, amikor egy határátkelőhelyen illemhelyek hiánya miatt a helyi lakosság bilikkel vonult fel tiltakozni. Talán ezt kellene Szegeden is csinálni, hogy végre történjék valami változás az áldatlan állapotokon. Egy-két nyilvános illemhely van csak a városban, az is sokszor (éppen a hétvégeken) zárva. Naponta látjuk, ahogy a turistákkal teli buszok megállván, az utasok megrohamozák a WC-ket, nyilván nagy a szükség. De az ajtó zárva. Tessék körülnézni előkelő sétányaink, járdáink tele elcsurgásokkaL Mit tehet a járókelő, különösen „záróra" után? Az is kérdés, hol vannak a higiéné pallosjogú őrei, akik ezt nyilván látják, tudják. Városunk ezen, a szó szoros értelmében, szégyenfoltjai halaszthatatlan és rendezett megoldást követelnek. A város számos pontján éjjel-nappál nyitva tartó WC-k szükségesek, akár ideiglenes jellegű, de kulturált, emberhez méltó megoldásokkal. Egy szögedi Szegedről A polgármesteri hivatal az önök lapján keresztül kapcsolatot szeretne teremteni az elmúlt időszak folyamán Szegedről eltávozott magyar külföldi honfitársainkkal. Szép dolog és jó gondolatnak találom ezt az intézkedést, de azonnal felvetődött bennem egy másik gondolat, hogy vajon ki és mikor gondol azon tősgyökeres „szögediekre", akik itt születtek és itt „élték" le életüket jóban-rosszban egyaránt és nem mentek el más városokba nagyobb pozícióért, de főként több pénzért. El sem tudom képzelni, hogy például ebben a városban ne találnának olyan „szögedi" honpolgárt, aki megfelelő végzettségű és alkalmas a jegyzői állásra. Persze vannak olyan szegediek, akik szeretettel itt telepedtek le, viszont vegyenek annyi fáradságot, hogy megismerjék Szeged történetét, az itt élők szokásait, életformáját. A városházán, az „elefántcsonttoronyban" ne hatalmasságok legyenek, hanem szerény, építószándékű és az életet jobbá tevő Vezetők. Szegednek kellene egy új telefonközpont, ezt azt hiszem, senki sem vitatja. Azon viszont lassan egy éve vitatkoznak, hogy hol és milyen legyen, kinek az álmát ne zavarja. Lassan odajutunk, ahova Bős vagy a kárpótlási törvény. Józan paraszti ésszel el tudom képzelni, hogy azok a „fránya" nyugatiak nem fognak szégyenszemre idetelepíteni egy régen elavult berendezést, ami a környezetet szennyezi, vagy sugárzási veszéllyel járna az ott levő lakosságra. Köztudott, hogy ilyenekre a nyugati országokban nagyon vigyáznak, különösen a svédek, akik a munkát elvállalták. Legfeljebb néhány hétig kellene elviselni a környezetnek azt a zajt, amíg az alapozáshoz szükséges cölöpöket leverik. Vegyék figyelembe az illetékesek, hogy több tízezer család vár telefonra. A vállalatok nem tudnak fejleszteni, a privatizációhoz gyors és pontos információk kellenek, de telefon nélkül hogyan és mikor? így nemcsak nyugattól maradunk le, hanem a többi vidéki várostól is, akik ügyesebbek és elviszik előlünk a pénzt, mert gyorsabban lépnek Tisztelettel: egy regi olvasójuk (név és cím a szerkesztőségben) ROVATUNKBAN OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE ADUNK VÁLASZT, ILLETVE SEGÍTSÉGET. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153.6740. A gyermektartásdíjról Kellemes vasárnap rádió mellett Kié a lift? Egy megszokott, átlagos vasárnapnak indult a mostani is. Délutánonként a férjemmel rádiózunk. A szegedi rádiót szoktuk hallgatni, amit a Partiscum Kft. csipál. Ezt a vasárnapi műsort rendhagyónak találtuk: kellemes hangnemben, érdekes beszélgetésekkel, játékokkal, riportokkal, információkkal volt tele az adás. Na és a jó zenék! A férjem nyolcvanéves, de olyan zenéket hallgat, mint a kisunokánk. Nagyon tetszett neki is. Hallottuk, volt divatbemutató is. Nem tudtunk elmenni, mi már öregek vagyunk, de - elmesélték a szomszédok, milyen szép ruhák voltak: nyári kosztümök meg vászonruhák. Legszebbek a fürdőruhák voltak - mondják ók, gondolom azért, mert ott a lányok is látszottak, teljesen. Na és a rendezés, állítólag az is csodálatos volt. Nagyon szeretnénk, ha sokkal gyakrabban lehetne ilyen négyórás műsort rendezni, így sokkal érdekesebbé, szórakoztatóbbá tehetik az adást. Ehhez kívánunk a Partiscum Kft.-nek sok sikert és eredményes munkát a jövőben. A levelet július 2-án írta: HORVÁTH LASZLÓNÉ Sajka u. 5. Rettentően felbosszantott egy eset ami velem történt az SZTK-ban (július 5-én. 8.30 órakor). Szerény véleményem szerint ide csak azok járnak, akiknek valami bajuk is van. A második emeletre kellett menjek, ezért használatba vettem a liftet. Mivel nem találtam a másodikon azt akit kerestem, lejöttem gyalog és vártam egy kicsit. Nem volt eredménytelen, mert az illető közben megérkezett Ismét igénybe akartam venni a liftet, de az úr integetett, hogy nem jó, nem visz fel. Felmentem gyalog és érdekes, a lift közben megjavult. Azért, mert én fiatal vagyok és nem látszik rajtam külsőleg a betegségem, nekem rossz a lift? Rettentően rosszul érintett, mert fordított esetben az lett volna a visszajelzés, hogy „a mai fiatalok milyen neveletlenek!". Szeretném megkérdezni, hogy a liftet csak azok használhatják, akiken külsőleg is látszik, hogy betegek, öregek, vagy belső dolgozók? Ha így van, szerintem tudatni kell az átlagbetegekkel is! A liftkezelő urat azért fizetik, hogy felvigye az embereket a kívánt színre! Nem szórakozni akartam csak újból feljutni a másodikra. Nagyon örülnék, ha választ kapnél attól, aki illetékes a dologban. L.K. Szeged V. F.-né szegedi olvasónk az iránt érdeklődik, a jövedelemnek hány százaléka lehet a gyermektartásdíj, s a kiszámításnál mit kell alapul venni? A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25 százalékában állapítják meg. Figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni helyzetére, továbbá a szülők háztartásában eltartott más, saját, illetve mostohagyermekre, és végül a gyermek esetleges saját jövedelmére is. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény nem haladhatja meg a jövedelem 50 százalékát. A gyermektartásdíjat a bíróság háromféle módon írhatja elő: százalékos arányban, határozott összegben és bizonyos jövedelmek meghatározott százalékában. A százalékos megállapítás esetén meg kell jelölni a tartásdíj alaposszegét is. A tartásdíj alapja elsősorban a tartásra kötelezett személy főállásban elért, a bérköltség terhére kifizetett összes munkabére (munkadíja, szövetkezeti és egyéb járandósága), továbbá az érdekeltségi, rendelkezési alap vagy más hasonló juttatás terhére kifizetett részesedés, prémium, jutalom stb. Ha a fentiek szerint megállapítható összeg - a gyermeket gondozó szülő jövedelmi viszonyait is figyelembe véve - nem fedezi a gyermek szükségletét, a tartásdíj megállapításához a más munkaviszonyból vagy nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet (újítási díj, táppénz, nyugdíj, elhelyezkedési támogatás stb.) is tekintetbe kell venni. Egyébként a tartásdíj alapjául szolgáló jövedelmet általában a keresetlevél beadását megelőző egyévi összes munkabér, juttatás és egyéb jövedelem figyelembevételével számítják ki. A tartásdíj megállapításánál azt az összeget kell alapul venni, amely a jövedelmet terhelő adó és nyugdíjjárulék levonása után fennmarad. A százalékos változatnál külön j$ meghatározzák, hogy a bérköltség és az érdekeltségi alap terhére kifizetett összegnek hány százaléka illeti meg a jogosultat: ennek a tartásdíj levonásánál van jelentősége. A tartásdíj alapösszege a bérköltség terhére kifizetett minden rendszeres díjazásnak a bíróság által meghatározott százaléka, amit összegszerűen is megjelölnek. A százalékos arányban megállapított tartásdíj esetében az alapösszegnek, illetve a határozott összegen felül, az érdekeltségi alap terhére kifizetett díjazásoknak és az egyéb juttatásoknak olyan százalékát kell figyelembe venni, hogy azok együttesen megfeleljenek a családjogi törvényben előírt tartásdíj mértékének, illetve a megállapítás alapjául szolgáló szempontoknak, feltételeknek. DR VM