Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

SZOMBAT, 1991. JÚN. 8. DÉLMAGYARORSZÁG PANORÁMA 9 A város erogén zónája A pszichológus véleménye Interjú Balogh Tiborral mmmmaíiSMsitMmmamMmumimxxM! Amikor belépek, két dolog rögtön feltűnik. Az egyik a sokat sejtető lépcső, a másik az, hogy csak férfimosdó van. Ide női vendég nemigen téved, az itt lévő hölgyek meg ugye személyzetit használnak. Késő délután van még, minden csendes a Jakab Lajos utcai masszázsszalonban. Kissé megilletődve néz körűi a magamfajta ember ki részben életkoránál, részben neveltetésénél, részben anyagi körülményei miatt eddigelé még nem fordult meg hasonló helyen. Furcsamód attól jövök kicsit zavarba, hogy minden olyan családias. Már a ház is: szép sárgára festve, az ablakokban muskátlikkal, csak a barna ajtó fölött kis piros lámpa sejtet valamit. Belül meg aztán minden piros, egyébként senki sem különböztetné meg egy szokványos bártól. A szomszéd asztalnál ott csivitelnek a lányok, ki-bejárnak, íiéha átöltöznek akárha egy érettségiző lányosztály futott volna össze. Csak az zavar kicsit, hogy nem látom tisztán ki pincérnő, ki masszái, és ki a tulaj társa. Míg a főnökre várunk, az itallapot vizsgálom. Gyönge első osztályú árak. „Erotika, nem szex" - olvasom. Meg hogy várják a kíváncsi gavallérokat. No és egy recept. Ámor koktél: vörös bor, pezsgő, quracuo. mmmtimmwmmm A gazda Tokai úr, a tulajdonos precíz ember. - Mielőtt belefogtam volna, alapos piackutatást végeztem. Felmértem a környék összes hasonló intézményét egészen Békéscsabáig és Halasig. Az ötletet Svájcból hoztam. Többoldalú váltakozó vagyok, a többi üzleteim nyereségének kerestem kedvező befektetési lehetőséget. - Mekkora állótőkét igényel egy effajta üzlet? - Milliós nagyságrendűt. A házat bérelem, de a felújítás már engem terhelt. Egy építkezés túl nagy kockázat lett volna, meg aztán nagyon fontos volt az időtényező. Most hat szobánk van, de nyárra készen lesz még négy. Úgy néz ki, 1,5-2 év alatt megtérül a beruházás. Nagy előny, hogy mi voltunk Szegeden az elsők. - Mikor nyitottak? - Tavaly december l-jén, az AIDSellenes világnapon. Először, mondom, kísérleti, piackutató jelleggel működtünk. - Úgy tudom, önök előtt Vásárhelyen is kísérleteztek hasonló vállakózással. - Előttünk pár héttel nyitottak, de hamarosan csődbe mentek. Nem mérték fel elég pontosan az igényeket. Szeged mégis nagyobb város. S mi az itteni polgárokon kívül számítunk a határon túli keresletre és az átmenő forgalomra is. - S akikre, számított jönnek is? - Nem egészen azok jönnek. Én arra gondoltam, hogy főképp előnytelen külsejű, esetleg testi hibás emberek fognak érdeklődni, akik az életben ugye hátrányban vannak. Ehelyett leginkább jólszituált középkoiú urak járnak hozzánk. A vendégeinknek legalább 40 százaléka számít törzsvendégnek. Járnak hozzánk vállalkozók, főiskolások, de képviselő, városatya és újságíró is megfordul. Nevet természetesen nem mondhatok, nálunk teljes a diszkréció. De van olyan nyugdíjas vendégünk is akinek havonta egyszer van igénye és lehetősége, mégis rendszeresen visszatér. („Kellemesen elbaszélgettem, máskor senki nem kíváncsi a hülye dumámra." - Részlet a vendégkönyvből.) Napszak, évszak, árak A forgalom nehezen tervezhető. Nem kötődik évszakhoz, hétvégéhez, még fizetésnaphoz sem, ide nem kifejezetten a bérből és fizetésből élők járnak. Délután kettőkor nyitnak, s éjjel háromig várják a lányok a „kíváncsi gavallérokat". Délután nincs sok vendég, de érdemes „ügyeletet tartani, mert többen csak a munkahelyükről tudnak elszabadulni, este a családtól nem. Van aztán, aki a délutáni bevásárlás ürügyén szokott betérni. Hogy ezek után marad-e még pénze tejre, kenyérre, kolbászra, arra vonatkozóan semmi adat. Vannak hölgyek, akik ajándékként elhozzák ide a férjüket, barátjukat. („Imádom a feleségem, de Kinga csodálatos volt.") Az egyetlen kitapintható tényező a front. Ha meleg, vagy hidegfront jön, jön a vendég is. Ilyenkor a lányok alig győzik a munkát. Az árak „mérsékeltek". Az volt a cél, hogy ne csak előkelő nyugatiak számára tegyék elérhetővé a szolgáltatást. A belépő 500 forint, amiből 200 a kötelező fogyasztás. Ez egyfajta szúró is. Ezért a vendég beülhet a bárba, nézheti az erotikus filmeket, gusztálhatja a lányokat, este 8 után pedig topless felszolgálás is van és óránként tízperces tánc. Egy ötvenperces masszázs 3000 forintot kóstál. Tudnak számlát is adni, hogy a cégek el tudják számolni reprezentációs költségként. Van bérlet is: hatot fizet, nyolcat kap. No és van tombola. Éjfélkor sorsolnak. Akijét kihúzzák, az nyerhet egy ingyen masszázst, vagy egy Casio karórát. Volt itt bárom japán, nyertek. Az órát választották, a karórát. Szigorú teljesítménybérezés van, mindenki a forgalma után keres. Hogy pontosan mennyit, azt Tokaji úr üzleti titoknak nevezte. ( A HVG szerint Japánban az ehhez hasonló házakban a lányok kétharmadot kapnak. Igaz, ott egy óra átszámítva 36 ezer forint...) A vendég választ. Sztárok sincsenek, de megtűrtek sem. A forgalom kiegyenlítődik. Akinek nincs vendége, az nem is keres. Aki nem kelendő, az előbb-utóbb maga elmegy. („Nagy csalódást okozott nekem, hogy aki legjobban tetszett nekem, a Marianna, az csak a pult mögül mosolyoghatott rám gyönyörű szemeivel.") Közben új lány érkezik, táncolni jönne. Kissé molett ahhoz képest. Harmincnak saccoljuk, kiderül, hogy tizenhét. A tulajdonos félrevonul vele, de az aspiráns hamarosan távozik. A kiválasztás szempontjai - Azért sokaknak nincs önkritikájuk - zökken vissza a székébe a tulajdonos. - Én vagyok az egyszemélyes felvételi bizottság. - Nincsenek munkaerőgondjai? - Az elején a jelentkezők ugye adtak egy színvonalat, de én már akkor igyekeztem igényes lenni. Szerencsére a vendégeink jó véleménnyel vannak rólunk, ezért magas a presztízsünk. Most már naponta jönnek jelentkezők. - Melyek a felvételi'tételek? - Elsősorban a színvonal fölötti küllem. Jó popó, szép fej, a toplesseseknél természetesen etalonmell, no és a kellemes beszédstílus, közvetlenség. Sok a külföldi vendégünk, nagy előny, ha valaki idegen nyelven is megérteti magát. - No és a masszázs? - Azt az újak a többi lányoktól hamar megtanulják. Persze ebben sokat segít a fantázia és a jó manulaitás. A hölgyeket én értékükön kezelem és jól megfizetem. Erre egyrészt azért van szükség, hogy ne vigye el őket a konkurrencia, meg aztán itt öltözni kell, kozmetikushoz járni, néha szaunába, fontos a jó forma, és ez pénzbe kerül nekik. - Hány hölgyetfoglakoztat? - Van egy állandó létszámunk, de vannak alkalmi bedolgozók is. A vendégek számától függően rugalmasan tudjuk változtatni a hölgyeket, akár órára is. Az állandó létszám összevissza a személyzettel együtt húsz fő. - Mekkora a legnagyobb kapacitásuk? - A hölgyek univerzalitása biztosítja, hogy akár 20-25 vendéget is el tudunk látni egy este. Közben csengetnek, két középkorú, közepes öltözetű férfi érkezik, letelepednek a belső helyiségben. - Teljesen elképzelhetetlen? - Teljesen! - tiltakozik kipirult arccal - Hozzánk se érhetnek a vendégek! Ha kiderülne, hogy ez megtörtént, kirágnának! - Kösz! - állok fel tőlük, nem lehet így beszélgetni. Talán először s Kicsit megélénkül a légkör, a lányok ^ruhfan kelleU „v,olna Jönn,öm lassan bevonulnak. aztan levetni- m,nt Ma,yas kiraly(„Gigi! Remélem, legközelebb A

1 / i is i jobb leszel. Feltétlenül meglálanyoK, alany ok togatiak.Egy mker. főiskolás") A kockázat - Végül is az összes kockázatot mi vállaljuk - folytatja Tokai úr. - A Köjál előírásai meglehetősen szigorúak. A fürdéshez a törülköző, a papucs, a lepedő satöbbi. Úgyhogy a lányok is rendszeres orvosi ellenőrzés alatt állnak. Mi persze csak erotikára vállalkozunk, a szex nem tartozik a profilunkba. -Tehát csak és szigorúan a masszázs. - A szobában a hölgy és a vendég kettesben vannak kialakul közöttük egy kontaktus. Ennek a mélységét én nem tudom megítélni. A szobáinkban riasztóberendezés is működik, amit a hölgy veszély esetén bekapcsolhat. - Volt már ilyen eset? - Volt, de szerencsére nem sok. Itt ugye kialakul egy izgalmi állapot, amikor sok ember megváltozik. Néhányan szélsőséges levezetéseket akarnak, s ezt meg kell akadályozni. A kockázatot a vendéggel együtt a hölgy vállalja._.Ha a hölgynek a vendég szimpatikus, és ó egy pluszszolgátatást megenged, ez teljesen az ó kettőjük magánügye. („Itt jártam, jó volt. a nagytudású ") Személyes függelék Itt becsuktam pirosfedelú jegyzetfüzetemet, eltettem tollat, magnót, amely szerszámok amúgyis meglehetősen idegenül hatottak ebben a környezetben. Mindent tudtam már, amit csak újságíró megtudhatott. S hogy férfiként is megszereztem-é a megfelelő tapasztalatokat, az maradjon az én titkom, meg a lányoké, akik meg úgysem beszélnek. MÁROK TAMÁS („Móni a legjobb!") - Ha itt bejön egy vendég, a hölgyek melléülnek. Egy másik bárban az ember nézeget, s kacsintgat egy órát is, mire összejön valami. Itt a hölgyek ott vannak mellette, beszélgetnek, teljes partnerek. Persze ilyenkor korrekt agitáció is folyik. Elmondják mi várhat rá, szelíden próbálják rávenni, hogy vegye igénybe a többi szolgálatatást is. Semmi erőszak, semmi túlzás, csak megfelelő tájékoztatást kap. No ezen a ponton odahagytam a főnök urat, s biztatására letelepedtem két hölgy mellé. Gina 21 éves, magas, szőke, teltkeblú lány, két hónapja van itt, toplesst is csinál. Renáta meg 25, magas, fekete, karcsú. Bízvást állíthatom: mindketten megütik a mércét. Csinosak, ápoltak, kedvesek, mégis nehezen indul a beszélgetés. Nem hiszem, hogy zavarba jönnének bárki ember (fér)fijától, de nekik is szokatlan a szituáció. Ez akár hízelgő is lehet. - Miért jöttetek ide dolgozni? - Szeretjük a szép ruhákat, a bár hangulatát, szeretünk beszélgetni érdekes emberekkel. - Megéri? - Hát kereshetnénk jobban is, de azért megéri. Renáta a közlékenyebb. - Én egészségügyi szakközépiskolába jártam, s azon a területen bizony nagyon keveset kerestem. Van barátom, tud is róla, hogy itt dolgozom, de nem érdekli. Nagy a szerelem. Egy évig akarom csinálni, aztán szeretnék butikot nyitni. - Nehéz ez a munka ? - Nem mondhatnám. - Mi történik azután, hogy fölmentek a szobába? - Megmutatjuk a vendégnek a szobát - folytatja Gina. - Aztán köpenyt, papucsot kap, és elkísérjük zuhanyozni. Aztán visszamegyünk a szobába és kezdődik a masszázs. Előzsor a géppel csináljuk, aztán kézzel. -Ti is levetkőztök? - Csak bugyi van rajtunk. De szex, csók kizárt! - Milyen emberi, társadalmi szükségletek hívták életre a „legősibb mesterséget"? - A társadalomban nagyon régóta kialakult az a szokás, hogy bizonyos formák betartásáért jutalmat kínál az embernek. Freud például annak ellenére, hogy tudományos kutatásaiban mekkora szerepet játszott a szexualitás, magánéletében roppant nyárspolgári elveket vallott, éj követelt volna meg az emberektől. O írja, hogy amikor általánossá vált a polgári házasság intézménye, a társadalom hagyott egy kiskaput, hogy az emberek másirányú szexuális érdeklődésüket kielégíthessék. Erre azért van szükség - írja Freud, és itt nagyfokú egyetértés mutatkozik közte és Marx véleménye között -, mert sok házasság létrejöttében bizonyos ökonómiai szükségletek is közrejátszottak: egy nagy hozomány, biztos jövő reményében azt is feleségül vették a férfiak, aki éppen nem imponált nekik testileg és szexuálisan. És ha már képmutató módon ezt életfogytig vállalni kényszerültek ország-világ előtt, akkor valahogy kialakult a kompenzálás intéz- ményrendszere is. Itt tulajdonképpen a társadalmak farizeussága mutatkozik meg, amely bele- kényszeríti az embereket egy kötöttségbe, a házzaságba, ugyanakkor cinkos kacsintással megengedi, hogy szexuális vágyaikat a házasságon kívül éljék ki. Ez nagyon régi találmány, a polgári társadalmak előtt jóval kialakult. Valószínűleg a görögökig vissza lehetne menni, ahol nagyon tudatosan adagolták a kicsapongás lehetőségét. Ilyen szerepet töltöttek be az úgynevezett bacchanáliák, amelyeken néhány napig tragédiákat meg komédiákat játszottak, és teljesen folborult a hagyományos szerepkészlet, mindenki azt tehette, amit akart. Mindenki mindenkivel közösülhetett, az emberek teljesen nyíltan, sőt néha durván szemébe mondták egymásnak a véleményüket, anélkül, hogy ezt megtorolták volna. Mindez azonban csak pár napig tartott, utána ment tovább az élet a hétköznapi kerékvágásban. Azt hiszem, a nyilváriolháizakrat egyfajta társadalmi zsilipnek, szelepnek kell tekintenünk - bármilyen furcsa is, hiszen egy nagyon triviális aktusról van szó. A társadalmak többek között saját fönnálásukat, egészlegességüket biztosítandó hozták létre a nyilvánosházak rendszerét. - A kommunista években ezafajta tevékenység a tiltott és a tűrt kategória határán - de azért létezett. - Persze régen is voltak, bizonyos hölgyek, aki némi pénzért álltak a férfiak rendelkezésére, meg lehetett tudni a címüket, de legalábbis a feltalálási helyüket. Ezt azonban nyíltan, intézményesen, iparszerűen tiltották. Ezért most minden bizonnyal lehet számítani bizonyos fölfutásra. Ezt tényleg a rendszerváltás hozta meg nekünk. - ...s épp egy olyan kormány alatt, amely erős keresztény-nemzeti eszméket hirdet. - Ez a dologban a legpikánsabb, s ez az ami engem leginkább érdekel. Persze vannak ellenakciók is: megtiltották például, hogy a nyíltan pornográf újságokat kitegyék a kirakatokba, az iskolák környékéről teljesen el akarják tüntetni az ilyenfajta kiadványokat, sőt ezen a téren tudomásom szerint több korlátozó jellegű törvénytervezet is készül. Úgyhogy én nagy küzdelemre számítok. - Fontos mindezt szabályozókkal visszaszorítani? - Az erősen kétséges. Ez az „ipar" sok ember számára nyújt megélhetést, jó üzletnek tűnik a hölgyeknek, méginkább az őket futtatók számára, a közvetítőknek, lapszerkesztőknek-kiadóknak stb. Másrészt bizonyára sokan fel fognak lépni • ellene a régi jó erkölcsök nevében, a társadalom épségét óvandó. - Elképzelhető, hogy a törvények sikerrel járnak? - Nem, nem! A Változások című kötetben olvastam a szeszforgalmazásról és a szexről olvastam: a kutatók vizsgálataik során arra jutottak, hogy ezek egy társadalomban olyan típusu tevékenységek, amelyeket nem érdemes törvénnyel szankcionálni. Mennél jobban tiltották például az ivást, annál többet költöttek rá, s annál többet reszkíroztak a2 emberek, hogy ihassanak. Ugyanez van a szexszel. Nyugat-Európában, ahol kevesebb a tiltás, kisebb is rá a kereslet. Azt hiszen, semmiképpen nem a tiltás a megoldás. Reménytelen küzdelem ez. Sokkal szerencsésebb, ha ezt legális formákba tereljük, és az előírásokat megköveteljük. A többszörös tiltás nem vezet eredményre. Olyan ez, mint a túl sok KRESZ-tábla. Ha a rendőrség mondjuk észreveszi, hogy bizonyos helyeken az emberek notóriusán gyorsan hajtanak, akkor nem az a megoldás, hogy még több táblát tesznek ki, hanem, hogy valamilyen más változtatással veszik rá erre őket, például egy új padkát építenek. - Azt is szokták mondani, hogy a férfi - a nővel ellentétben - poligám hajlamú, s ezért van szükség ezekre az intézményekre. - A szexuális magatartás jó része szociális jellegű. Az adott kultúrától függ, hogy ki hogyan vall szerelmet, és hogyan éli ki magát különböző aktusokban. Az utóbbi időben nagyon komoly változások történtek. Régebben, ugye, az volt a szabvány, hogy a nő a háztűzhely őre, s ha voltak is bizonyos ambíciói, természeretesen el kellett fojtania. Elenyésző volt azoknak a száma, akik ebből a szerepből ki mertek, ki akartak, ki tudtak lépni. A nők immár sokkal egyenrangúbbak lettek a férfiakkal. Ezért aztán kialakult a viszonszolgáltatás is: vannak férfi masszázsszalonok, megrendelhető férfiak is. A nők szexuális magatartása is jelentősen megváltozott. - Ha egy házasember - akár férfi, akár nő - masszázsszalonba jár, vagy hasonló szolgáltatásokat vesz igénybe, ez beismerése annak, hogy a házassága nem elég örömteli? - Nem, egyáltalán nem biztos! Többségük semmiképpen nem akarja felrúgni az állandó kapcsolatát, nagyon szereti a partnerét, gyerekeit. - Szexuális kielégítetlenség sincs mögötte? - Az biztosan van. Bizonyos házasságban töltött idő után én természetesnek tartom, hogy valaki új utakon is próbálkozzon. Az pedig csak romantikus regényekben fordul elő, hogy valaki első látásra beleszeret egy megtévedt nőbe, otthagyja a családját, elveszi feleségül stb. - Hiszen a nyilvánosház épp arra való, hogy ne kelljen beleszeretni egy másik nőbe, és felrúgni egy házasságot. - így van, a nyilvánosháznak bizony van egyfajta családvédő szerepe is. MT