Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

lUJMEMiasr^wasijrírvM SZOMBAT, 1991. JÚN. 8. DÉLMAQYARORSZÁQ A HELYZET 3 Emberséget tanulhattunk amiHMWMMMMWiaatmiitii»dmnniaiiomooicrinaotiamGooaogroa:c^cDomcatasMSS8sss888ss888aasg«8sss8sa3gs8ss8g«s838ss8ss838A. - - - ' ttmt nm „Iskolatörténetben nem vagyunk elkényeztetve. A régi Magyarország nagy hagyományú iskoláinak története művelődéstörténetünk és társadalomtörténetünk hiányzó része, tanárainak és diákjainak pályafutása egy-egy kisváros vagy nagyobb település öntudatának táplálója. Egv-egy nagyobb életmű akár a művészetben, akár a tudományban gyakran ezekben a régi kis vagy nagy iskolákban kapta azt a motivációt (döntő élményt), amely indítást, vagy éppen kivirágzást jelentett számukra választott szakmájukban." (Ilia Mihály: Egy iskola dicsérete) Ilyen iskola volt a „ szögedi főreál", a Baross, amelyről, illetve a történetét magába foglaló Péter László-könyvről a Magyar Naplóba, az írószövetség hetilapjába írt Ilia Mihály; s amelynek most, ma délelőtt találkoznak egykori diákjai és tanárai, abból az alkalomból, hogy a jogelőd „alreáltanoda" 140 esztendővel ezelőtt indult. Ilia tanár úr cikkéből még egy részlet kívánkozik ide, az évfordulós találkozóról hírt adó összeállításunk elé: „A szögedi főreál ma már nem létezik, 100 éves jubileumán (1951) beolvasztották a szögedi Radnóti Miklós Gimnáziumba. Iskolatörténeteinknek ez a zűrzavaros korszaka a föntebb emlegetett társadalomtörténeti, művelődéstörténeti értékeket, az iskolák évszázados büszkeségeihez való ragaszkodást egy tollvonással megszüntette, a hozzá nem értésnek olyan fokát árulta el, amely joggal nevezhető bűnnek, semmint közigazgatási tévedésnek." Van hát mit jóvá tenni, ha ilyesmi egyáltalán lehetságes. A Baross Öregdiákok Szövetsége mindenesetre megalakult az idén, május 11-én; teszik, amit kell, a város öntudatának táplálóiként. A Fáklya mozi nagytermében lesz délelőtt 10-kor a „plenáris" találkozó, onnan osztályonként átvonulnak az öregdiákok a Horváth Mihály utcai épületbe - emlékezni és megtanácskozni, miként folytatódjon ezután a hagyományőrző találkozók sora. „1935 szeptemberében mi lettünk az első gimnazisták/...) Ez az első gimnáziumi osztály átlagon fölüli volt. A nyolcadik végén hat kitűnő (vastag betűs) és öt jeles (dőlt betűs), az érettségin öt kitűnő és hét jeles tanuló lett. Velünk járt Móra Ferenc unokája, a Vadember, Vészits Ferenc; a szalámigyáros fia, Pick Tamás; az igazgatónk kisebbik fia, Firbás Zoltán; a református lelkész fiatalabbik fia. Bakó Pál." így kezdődik Péter László irodalomtörténész, helytörténetkutató könyvének (A szegedi főreáliskola, elődei és utódai) az a fejezete, amelyben a saját iskolai idejéről (1935 -1943) is beszámol. Ebben az időszakban fejlesztették gyakorló gimnáziummá a Barosst, ahol aztán sok más diáktársával egyetemben - a IIIMWIMIIMIIillMilMIM^PflIlfMl'IIIIPPIlPMPMMIIMiiWi^llWlfMMIIiPlIMWiWÍ'l^lBI Péter László tanítás tudományát is megtanulta az egykori növendék: 1947-48-ban Vajtai Istvántól, gimnáziumi osztályfőnökétől tanult tanítani is Péter László. Az évforduló alkalmából azt kértem az irodalomtörténésztől: árulja el, mitől van a 40 éve megszüntetett Barossnak ma is érzékelhető nimbusza Szegeden? - Nem tudok mást mondani, csak amit magam, mint hajdani Baross-diák, máig érzek: emberséget tanulhattunk ott, kiváló tanároktól. Nem arra kell gondolni, hogy ezek a szakmájukban is ragyogó elmék holmi erkölcsi intelmekkel traktálták volna a diákokat; egész életvitelükkel, magatartásukkal, a példájukkal hatottak. Énrám leginkább Vajtai tanár úr, aztán a latintanáraim, Ernyei Jenő, aki az alsó, majd Visy József, aki a fölső osztályokban tanított; Falábú Jenő, aki Makón József Attilának is tanára volt; Czógler Kálmán - annak ellenére, hogy nekem nem a természetrajz volt az első számú kedvenc tárgyam; vagy a franciatanáraink, Krammer Jenő, Madácsy László... Nem véletlen, hogy az iskola felszámolása után olyan sokuk került főiskolákra és egyetemekre oktatónak, A könyvemben az utolsó mondat is így hangzik: Ezek a nagyszerű emberek, kiváló tanárok a Barossban sem „középiskolás fokon" tanítottak. S.E. Tandori Károly, a JATE Mate- TafirlruM matikai Tanszékcsoportjának tan- 1 ÉÍI1UUI 1 székvezetó tanára, 1936 és 1944 között járt a Barossba. Tanár úrral az ott töltött évekről beszélgettünk: - Azt hiszem, nem volt velem semmi baj. Nagyon komolyan vettem a tanulást, ezért aztán mindenből kitűnőre végeztem. Szerettem tanulni, minden érdekelt. - Tanárai közül kikre emlékszik vissza legszívesebben? - Nagy tisztelettel gondolok vissza Firbás Oszkár igazgatónkra. Engem ugyan nem tanított, de szívesen hallgattam a szavait. Vajtai István nagy műveltségű és nyitott szellemiségű irodalomtanáromtól a világirodalmat „vettem magamhoz". Czógler Kálmán természetrajzból. Falábú Jenő fizikából, Krammer Jenő németbőlvPalásti László franciából, Visy József latinból tanított. Ok nem pusztán tanárok, hanem tudós tanárok voltak; ez fontos. Az igazgató a tanári kart az ország különböző helyeiről gyűjtötte össze. - Ha tanár úr mindenből kitűnő volt, miért válaszolta éppen a matematikát? Károly - Elég különös, de én tényleg úgy éreztem az érettségi után. hogy mindenre alkalmas lennék. A választás nem ment könnyen. Először úgy gondoltam, hogy majd irodalommal foglalkozok. Mert hát meg kell vallanom, matematikából a kitűnő eredmény ellenére nem tartoztam a legjobbak közé. Például matematikaversenyeken se vettem részt. Végül úgy döntöttem, hogy mégis a matematikát választom és a budapesti műegyetemre jelentkeztem. Fölvettek, de a beiratkozásnál visszakértem az okmányokat és a szegedi egyetem matematika-fizika szakára jelentkeztem, az itteni tanárokat hallgattam. Amikor elvégeztem az egyetemet, úgy döntöttem, hogy maradok, és nem is annyira tanár akartam lenni, mint inkább azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a továbbiakban a matematika tudományával foglalkozok. - Mit remél tanár úr a mostani találkozótól? - Leginkább azt, hogy a találkozó hozzájárul: mindinkább együvé tartozónak érezhessük magunkat. P. Sz. Ünnepi utcává varázsolódik ma, szombaton a Horváth Mihály utca. A Baross Gábor főreáltanoda öregdiákjai emlékeznek a régi szép időkre, elevenítik fel iskolai és szegedi emlékeiket. Tíz órakor a Fáklya moziban találkoznak, majd bizonyára megtekintik a képtárban az iskola egykori tanulójának, a ma Londonban élő nemzetközi hírű képzőművésznek, Hévézi Endrének pompás tárlatát, hogy azután az alma mater falai között osztályonként találkozzanak. Hévézi Endre imígyen emlékezett egykori iskolájára: - A Baross mintagimnázium volt. Amikor odakerültem, akkor kezdődött meg a gimnáziumi jellegű oktatás. Érdekes, hogy emlékeimben nem falak, folyosók, iskolaszögietek, táblák vagy padok jelennek meg, hanem tanáraim alakjai. Rendkívüli emberek voltak - azon túl, hogy Hévézi Endre kiváló felkészültségű pedagógusok, nagyszerű egyéniségek is. Mindenekelőtt Firbás igazgató úr jelenik meg előttem, aki fantasztikus átéléssel és lenyűgöző stílussal vezetett be bennünket a magyar történelem századaiba. Vajtay István kiemelkedő nevelő volt. Mérsékelt világnézetű emberként ismertük meg, aki a magyar irodalmat a legnemesebb aspektusából ismertette meg velünk. Díszmagyar hózöngés helyett Széchenyi és Kálmány gondolatait hozta közelebb hozzánk. Czógler Kálmánról a legfontosabb emlékem, hogy embernek nézte tanítványait. Most jut eszembe, milyen érdekes, hogy rajztanárunk, aki egy kiábrándult Benczúrtanítvány volt, szinte semmi nyomot nem hagyott bennem, aki később képzőművész lettem. Egyéniségek irányították, formálták a diákok egyéniségét. Úgy gondolom, ennél többet egy iskola nemigen tehet. Produkálni kellett, eredményeket felmutatni, de a pályairányultság nem volt ilyen verseny jellegű, ilyen mindent egy lapra föltevő. Én kisgyermek korom óta festő akartam lenni, de apám, mint a '30-as évek gazdasági válsága idején annyian, úgy gondolta, szerezzek először egy tisztes diplomát, s aztán azt csinálok, amit akarok. így lettem építész, majd később - immár külföldön - festő, szobrász. Boldog vagyok, hogy kiállításomat egykori iskolatársaim is láthatják. Én hazajöttem. T. L. Újabb tőzsdei nagyágyú Magyarországon eddig egyedülálló módon készíti elő tőzsdei bevezetését a Pannonplast Műanyagipari Részvénytársaság. Nagyobb nyugat-európai bemutatókörútjuk után tegnap - Miskolcot és Debrecent követően Szegeden rendeztek nagy érdeklődéssel kísért szakmai prezentációt. Ezen a vállalat vezetőin kívül a nyilvános kibocsátást szervező konzorcium munkatársai is részt vettek. A Budapesti Értékpapír és Befektetési RL-tól Balogh András, a Credit Suisse First Boston-tói Varga Zoltán tartott tájékoztatót és válaszolt a meglepően sok kérdésre. A Pannonplast 15 milliárd forint névértékű részvény kibocsátása nagyságrendben csak az IBUSZ'-hoí, illetve a Fotexhez hasonlítható. A várható árfolyamról, a részvények eladási áráról még közelítő értékben sem nyilatkozhatott senki, ami érthető is, hiszen ez az az utolsó szám, amely a tőzsdei tájékoztatóba bekerül, körülbelül öt perccel a nyomtatás megkezdése előtt. A Vagyonügynökség, amely egyébként 30 százalékos tulajdoni arányt szeretne megtartani, hasonló külföldi részesedést tart kívánatosnak a társaságban. Az eladásban részt vevő konzorcium ez ügyben nemrégiben körbejárta Európát s a legnagyobb tőkepiaci központokban - Párizs, London, Zürich, Frankfurt tárgyalt nemzetközi befektetési központokkal, nagy nyugdíjalapokkal. Az évi ötmilliárd forintos árbevételt produkáló, hét vegyes vállalattal rendelkező, a műanyag késztermék teljes vertikumát gyártani képes részvénytársaság jó eséllyel indul a tőzsdén. A kibocsátási árfolyamról s a további részletekről körülbelül egy hónap múlva tudjuk tájékoztatni az olvasókat. KOVÁCS OTP-s változások Vége lesz a pénzsétáitatásnak íi&mmmmm Az OTP Csongrád Megyei Igazgatósága a kereskedelmi hét alatt, illetve az azt megelőző időszakban félmillió forintot kíván reklámra fordítani, kihasználva, hogy a rádió, a televízió és a napilapok a rendezvénnyel kapcsolatban kiemelten foglalkoznak Szeged és a régió gazdaságával. A pénzintézet valójában két éve gyakorolja a kereskedelmi banki tevékenységet, szüksége van arra, hogy eladja magát a médiákon keresztül. A közeljövő terveiről Pcrjési József igazgatóval beszélgettünk. - A lakosság változatlanul ebbe a három betűbe gondolkodik, melyre bizonyíték, hogy a devizabetétállomány 70 százalékát az OTP kezeli. A bizalmat - s ez természetesen a forintos szolgáltatásokra is értendő - meg akarjuk őrizni. A kialakuló kereskedelmi banki tevékenység azonban nem mehet a lakosság rovására. - Mi a legnagyobb újság ma az OTP házatáján? - Beszállunk az értékpapírforgalmazásba, elkezdünk tőzsdézni. Befejeződött a hálózat kiépítése, a technikai feltételek megengedik azt, hogy akár aznapra is felvegyünk tőzsdei megbízásokat. Kora délelőtt bejön hozzánk valaki, és vételi vagy eladási megbízást adhat a 11 órakor kezdődő tőzsdenapra. Az OTP kebelében működő Bróker Rt. speciális széfet bérel a fiókokban, s így meg tudunk felelni annak a feltételnek, hogy az eladásra felkínált részvény a birtokunkban van. Technikailag ki KERESKEDELMI HÉT SZEGED, 1991. JÚUUS 8-14. tudjuk használni a már meglévő országos hálózat előnyeit. - Jól belecsöppentek a mezőgazdasági hitelezésbe is. - A közelmúltban robbantottunk a Világbank integrált mezőgazdasági hitelének terítésével. Ez kifejezetten a kisvállalkozásokat célozza, akik kedvező, 24-25 százalékos kamat mellett juthatnak nagyobb összegű hitelhez. - Ezeknél a konstrukcióknál legtöbbször a fedezet, a garancia hiányzik. - Újdonság, hogy ezúttal gazdálkodó szervezetek, vagy például az önkormányzatok is vállalhatnak kezességet, így nagyobb összegű fedezet nélkül is lehet fejleszteni. - A kezesség a lakossági hitelezés frontján is újraértékelésre szorul. - A növekvő munkanélküliség elbizonytalanította a korábbi rendszert. Ezután a hiteligénylő igazolt nettó jövedelmének háromszorosát, de maximum 50 ezer forintot vehet fel egyszerűsített eljárással. Nagyobb összeghez vagyoni biztosíték - nem lakott ingatlan, gépkocsi - szükséges. Mindez nemcsak szigorítást, pozitív változást is jelent, hiszen megfelelő fedezettel a korábbi hitelösszeg sokszorosát is folyósíthatjuk. - Régóta ígéri az OTP, hogy áttér a napi kamatra az átutalási betétszámláknál. Ezzel elejét vennék az egyre növekvő mértékű pénzsétáltatásnak is. - A konstrukció átalakulás előtt van, a jövőben be kívánjuk vezetni a folyószámlarendszert. Ennek egyik előnye a közvetlen és automatikus hitelnyújtásban mutatkozik meg. A napi kamatra pedig még ebben az évben áttérünk az átutalási betétszámláknál. K. A. Csak többrendbeli emberölés A háború után a faluban és az egész járásban a kommunista párt szervezte meg a rendőrséget, lényegében a saját tagjaiból, kivonva őket a közigazgatás irányítása alól. Ezek a rendőrök összeszedték azokat a helyi vezetőket, akiket bármilyen okból jobboldalinak vagy rendszerellenesnek tartottak. Megkínozták őket, s kisebb csoportokban az erdőkben, a strandon mindet agyonlőtték. Néhányukat a kivégzés előtt is bántalmazták, sőt, megcsonkították. A mészárlás miatt Futó Dezső kisgazda képviselő 1945 február közepén interpellált a Parlamentben, de a gyilkosságok ezután is ütemesen folytak. Március 16-án elkészült Nagy Imre (akkor belügyminiszter) választervezete. Azt válaszolta volna Nagy Imre, hogy a front továbbhúzódása után a reakció puccsot kísérelt meg, melynek során hatalmába kerítette a községházát is. (Megjegyzésünk: valószínűleg arról lehetett szó, hogy a tisztviselők, akik korábban is ott tevékenykedtek, bementek dolgozni.) A puccsot az orosz katonai hatóságok hárították el, de a sikertelenség nem vette el a reakció bátorságát! Mire a rendőrök (az MKP rendőrei!) bezárták a polgárőrség tagjait, akiket halállal fenyegettek. A fenyegetést valóra is váltották, bár ez nem szerepelt Nagy Imre választervezetében. Főleg a kisgazdák sürgették a vizsgálatot, 1945. december közepén a gyilkosok közül huszonegyet őrizetbe vettek, két héten át hallgatták ki őket. De másféle nyomozás nem volt, a tettesek pedig tagadtak, így ártatlannak ítélték őket, s az egyetlen beismerő, Gyér Ferenc rendőr kivételével valamennyit hazaengedték. Például Fürtös László is otthon volt már szilveszterkor, holott nála megtalálták az áldozatok ellopott ruháit. Nagy Imre válasza nem hangzott el az Országgyűlésben. Tervezetének megírása után egy nap múlva már nem volt belügyminiszter. Ki tudja, miért kapott más pártfeladatot? Futó Dezső képviselő makacsul újságcikket írt, újabb nyolc halottat nevezve meg. Gkke nem jelenhetett meg. Kommunista államférfiak között ilyen levelezés folyt eközben: mindent elkövettünk, hogy a bűnvádi eljárási elodázzuk Ha az ügy főlárgvyalásra kerül, pártunknak Élve az új idők politikai lehetőségeivel, szervezetekbe tömörülnek a halottak, hogy jogukat az örök békéhez megszerezzék végre. Gyomron, a Pest közeli faluban csütörtökön este egy huszonhárom emberből álló kis csapat jelentkezett: 1945 februárban, márciusban és áprilisban gyilkolták meg őket. Tisztviselőket, papokat a környék községeiből. A Legfőbb Ügyészség két embere, dr. Balassa Tibor és dr. Fekete István 46 év után tájékoztatta e csütörtök estén a hozzátartozókat arról, hogy mi történt és mi nem. Az ő tényfeltáró vizsgálatuk eredményeképpen hangzott el végre a huszonhárom áldozat neve. Aztán a gyilkosoké. Ők sem élnek már. Illetve egyetlen tettes-gyanús, dr. Jenei Jenő megvan ma is, de tényfeltárás alkalmával úgy nyilatkozott, hogy semmit nem követett el. Azonban, hogy ártatlanságának még nagyobb nyomatékot adjon, a gyömrői önkormányzat házasságkötő termében, ahol az ügyészségi beszámolót hallgattuk, Jenei Jenő nem jelent meg. abból mérhetetlen erkölcsi kára származnék. Többször kértem Szebenyi, Péter Gábor, Fehér Lajos elvtársakat, hogy ezeket a rendőröket sürgősen távolítsák el távoli országrészbe, s ha az Államügyészség nyomoztatni akar, gondoskodjanak arról, hogy a rendőrség ne találhassa meg őket..." Érdemes végigtekinteni az ügyben szereplő politikusok nevét: a '45 decemberében rövid időre letartóztatott rendőröket Nagy Imre belügy- és Riesz István igazságügy-miniszter utasítására helyezik szabadlábra. (A beismerő Gyér Ferencet is, igaz, egy kicsit később, mint az „ártatlanokat".) Az ügy dossziéját Nagy Ferenc miniszterelnök rakatta irattárba azzal, hogy „elintézést egyelőre nem igényel". Tildy Zoltán köztársasági elnök pedig a fordulat évében, 1948. január 31-én közkegyelmet hirdetett az ilyen jellegű politikai bűncselekményekre. A kegyelem a gyömrői gyilkosokra is vonatkozott, hisz nem volt ez több, mint „a reakció elleni túlzott fellépés". Dr. Balassa Tibor a Legfőbb Ügyészségtói, még azt is elmondta, hogy az összes áldozat anyakönyvi alapiratai eltűntek, holott ezek soha nem voltak selejtezlietőek. Majd azzal folytatta Balassa doktor, hogy a gyömrői huszonhármak legyilkolása nem háborús, nem népellenes, nem emberiség elleni bűncselekmény és nem is népirtás. Ezek ugyanis nem évülnek el. Gyomron csak többrendbeli emberölést követtek el, ennek elévülési ideje húsz év. Megtörtént. Csupán „politikai rehabilitációra" van lehetőség, de ebben az ügyészség nem illetékes. - A gyilkosok a kommunista párt tagjaiként, szervezetben, más szóval bűnszövetkezetben követték el tetteiket szólt lapunk tudósítója. - És folytatólagosan, hiszen az MKP, az MDP, az MSZMP vezető erejével folyamatosan történtek gyilkosságok, törvénysér tések Még pár éve is ültek politikai foglyok Vagyis a cselekmény 1989. október 23-án, a Magyar Köztársaság kikiáltásakor ért véget. Két éve sincs. Nincs akadálya, hogy Jenei Jenő vonatkozásában elrendeljék a nyomozást. - A jog emberölésben nem ismeri a bűnszövetkezetet - így dr. Balassa. - Vagyon elleni bűncselekményeknél létezik a bűnszövetkezet. - Ellopták az áldozatok ruháit. Az vagyon elleni - mondtam én. - Tildy közkegyelmi rendelete a büntethetőséget úgyis kizárja - vette át a szót dr. Fekete István. A kérdésre, ha úgyis közkegyelmet kaptak, miért kellett az ügynek még elévülnie is, egyelőre nincs válasz. Csak a terem zúgása jelezte, hogy az utókor fel van háborodva: „Nem volt rendszerváltás! Röhögnek a gyilkosok!" Feláll Tinnyei Szilárd, az egyik áldozat fia: - Öt testvéremmel maradtunk félárván. A bátyám nyolcéves volt, majd beleszédült az apja sírjába, amikor a tófürdőnél kihantolva meglátta. Nem fejeket akarunk, de nem vagyunk hülyék! A szentesi rendőrkapitányt is rehabilitálták, pedig őt se törvényes keretek közt intézték el! Amikor kijártuk az iskolát, minden papírunkra mindig ráírták, hogy politikailag megbízhatatlanok vagyunk! Miért? Miért? írásban közöljék velünk, hogy apáink ár tatlanul szenvedték el a halált, az igazolást hiteles vezető adja át fájdalmas gyászgesztusként. Követelem! Mindannyiunk nevében. És a tényfeltáró beszélgetés még sokáig tartott a gyömrői estében. Végül a legyilkoltak hozzátartozói úgy döntöttek, olyan idők járnak ma is, hogy még mindig nekik kell félniük. ZELEI MIKLÓS