Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-05 / 130. szám

SZERDA, 1991. JÚN. 5. DÉLMAGYARORSZÁQ HANGSÚLY 7 Ajánlás Az egyházi ingatlanrendezés emberi szempontjai Egyházak A; egyházak elvileg ragaszkodnak a teljes tulajdonjoghoz, ugyanakkor tudomásul veszik a valós helyzetet és a tulajdonnal kapcsolatos szociális kötelezettségeket. Egykori tulajdonukból mai és eljövendő működésükhöz szükséges fedezetet kérnek. Ebből a minimumból nem tudnak engedni, s miközben elismerik a jóhiszemű új birtokon belüliek ragaszkodásának érzelmi jogosságát, kérik igényük megértését és tudomásulvételét. ' Az egyházak igénylik, hogy ne nézzenek rájuk sanda szemekkel, amikor méltányos és mértéktartó követeléssel állnak elő. Számítanak annak megértésére, hogy nagyon sajnálaros lenne, ha rosszabb körülmények közé kerülnének, mint a Kádár-rendszerben. Még sajnálatosabb lenne, ha a kormány és a társadalom nem élne azzal a hatalmas emberi potenciállal, amely többek között a szerzetesek áldozatkészségében rejlik, de amelynek működéséhez a körülmények rendezésére szükség van. Hasznos és a fölösleges gyanúsításokat megelőző lenne, ha az egyházak a visszaigényelt ingatlanok hasznosításával kapcsolatos terveiket és elgondolásaikat a társadalom és az érintettek elé tárnák. Az egyházak elfogadják a szakértőket és az önkormányzatokkal közös bizottság létrehozására vonatkozó javaslatokat. Ezzel nemcsak a társadalmi követelményeknek, hanem a korszerű egyházi gondolkodásnak és törvényeknek is meg kívánnak felelni. Az egyházak elvárják a sajtótól, hogy minden kritika megjelenése mellett - amit a sajtószabadság fontos megvalósulásának tartanak és korlátozni nem kívánnak - a sajtó képviselői tudatosítsák magukban a tényközlés hitelességére és a másik fél meghallgatására vonatkozó sajtóés általános etikai elveket. Elvárják a visszaigényelt ingatlanok jelenlegi tulajdonosaitól vagy működtetőitől, hogy kérdéseiket és aggodalmaikat az egyházak illetékeseivel való szorosabb együttműködéssel próbálják megválaszoltatni illetve feloldani, s ne üljenek fel fogadatlan prókátorok uszításának. Az egyházi ingatlanrendezés igénye és az egyházak működéséhez szü kséges anyagi fedezet előteremtésének lehetőségei a politikai erők csatározásának, valamint az egyházak és az állam, az egy házak és a társadalom viszonyának megterhelő erőpróbái. Alulírottak úgy véljük, hogy a rendezés folyamata nagy lehetőségeket és nagy kísértéseket hordoz magában. Lehetőséget a társadalom számára is hasznos, az önmagában is értékes egyházi tevékenységek anyagi feltételeinek megteremtésére. Kísértést a demokráciát gátló, a társadalmi egy ü ttműködést megnehezítő, az egy házakat és a társadalmat egy másra uszító erőszakra. Ajánlásunkat abban a remény ben fogalmazzuk meg, hogy szempontjaink alapján a megszületendő törvény végrehajtása a lehető legkevesebb emberi terhet és sérelmet okozza az ügyben elsősorban érintetteknek: az embereknek. A szükséges egy etértés tanúsítására, az ellentétes vagy eltérő érdekek kihordására és a megoldásra látunk lehetőséget és Szegeden megindítunk egy gyakorlatot. Önkormányzatok Az önkormányzatok egyszerre jelenítik meg a helyi társadalomban az államot és a demokratikus társadalmi képviseletet. Ez a kettős kötelezettség szinte megoldhatatlan helyzetbe hozza őket az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos törvénytervezetből sejthetően: egyrészt nem lehetnek még mindig tisztában azzal, hogy mik tartoznak önkormányzati tulajdonba, nem lehetnek képesek a területükön működő országos intézmények saját erőből történő elhelyezésére, másrészt nem rendelkeznek azokkal az anyagi forrásokkal, amelyek által a helyi egyházak olyan fontos területeken való működési feltételeiket biztosíthatnák, mint oktatás, szociális ellátás, kulturális értékek hagyományozása stb. A kormány törvénytervezete úgy kíván az egyházi ingatlanigényeknek eleget tenni és úgy ülteti le a tárgyalóasztalhoz az önkormányzatokat, hogy nem tisztázza az önkormányzati kötelezettségek anyagi hátterét. Az a felelősség, amellyel az önkormányzatok munkájukat végzik, ugyanannak a társadalomnak a szolgálata, mint amelyben az egyházak Istenre hivatkozva szolgálni kívánnak. Az önkormányzatok a törvény bármilyen is legyen az - végrehajtásának garanciáját azokban a közös szakértői bizottságokban látják, melyekben a tényismeret és szakmai tudás méltósággal és kellő emelkedettséggel párosul, s melyekben a pártpolitikai és ideológiai érdekek nem szoríthatják háttérbe a társadalomban megmutatkozó és az egyházak által is kielégíteni szándékozott igényeket. E bizottságok tagjait a helyi egyházak és az önkormányzatok közösen ruházzák fel jogkörökkel. A bizottságok minden egyes ügyet külön ügyként tárgyalnak, egyedi határidőket szabva és olyan sorrendben, ahogyan azt az egyházak meghatározzák, hiszen minden egyes ingatlan, illetve egyházi funkció csak a helyi társadalomban és a helyi egyházi feltételek között adható át és oldható meg. Az önkormányzatok is tudomásul veszik a tárgyszerűség súlyos követelményét - ugyanakkor csatlakoznak ahhoz az erkölcsi felhíváshoz, melyet az egyházak a sajtó képviselőihez intéznek - annál is inkább, mert sokszor az egyházakkal azonos élményeik vannak e téren. Az önkormányzatok ugyanakkor arra is felhívják mind az egyházak, mind az érintett ingatlanok jelenlegi tulajdonosait vagy működtetőit, hogy a hivatalos és jogi rendezés előtt és közben - adott esetben helyett - az igénylő egyházi szervezet és a jelenlegi lakó közötti közvetlen egyezietések és egyezkedések a rendezést megkönnyíthetik és a társadalmi egyetértést erősíthetik. Az önkormányzatok nem kívánnak mindenható döntőbírákként szerepelni a társadalmat szolgálni akaró egyházi és civil intézmények között. Érintettek A visszaigénylők és a jelenlegi tulajdonosok vagy működtetők elsődleges feladata a helyi társadalom szolgálata, amelyet megfelelő hagyományok birtokában és élő Óvatosság és indulatok közösségek teremtésével, erősítésével végezhetnek. A rendezés elsődleges szempontja az, hogy ezek a közösségek, a rászoruló össztársadalom ne károsuljon. A konkrét ingatlanokról való konkrét megegyezés csak a tényszerűség és a kölcsönös bizalom jegyében lehetséges. A közös történelmi örökség kárát nem egymáson kell törlesztenünk, hanem együtt kell hordoznunk. Az érintettek igénylik, hogy részt vehessenek az egyház és az ön kormányzat közös bizottságában. Igénylik, hogy a sajtó a véleménynyilvánításban és kommentárokban ne torzítsa és ne mellőzze a konkrét ügyben valóságos illetékesek megszólaltatását. Aj érintettek egyfajta politikai és közhangulati nyugalmat szeretnének, amelyben nem félelmek és rágalmak, politikai szorítások és engedmények közepette, hanem a helyi társadalom legyalósabb szempontjainak elemzése és tudomásulvétele útján egyezhetnek meg. Összefoglalva Új társadalmi szerződést az egyházakkal! Tárgyszerűséget, ideológia- és előítéletmentességet! Egyházi szakértőket és működtetési terveket! Közvetlen tárgyalásokat az érintettek között! Közös önkormányzati-egyházi bizottságokat! Tényszerű tájékoztatást és nyilvánossági kontrollt! Önkormányzati-egyházi együttműködést! Türelmet az érintettektől! Tűltegyi József. SZDSZ, alpolgármester. Körgátklub-elnök; Katona Nándor, újszegedi plébános; Farkas Beáta, Egyházfórum Közéleti Társaság; Fodor Gábor, a Szegedi Piarista Gimnázium szervezótanára; Horpácsy András, KDNP, az önkormányzati szociális bizottság tagja; Jenei Ferenc, SZDSZ, az önkormányzati felsőoktatási és tudományos bizottság titkára; Kakuszi Béla Péter. a Szegedi Piarista Gimnázium igazgatója; Kovács Mariann, az Egyházfórum Közéleti Társaság tagja; Máté-Tóth András, az Egyházfórum Közéleti Társaság elnöke; Moldován Judit, az önkormányzati, oktatási és ifjúsági bizottság elnöke; Tóth Lajos, az Egyházfórum Közéleti Társaság tagja. A klarisszeum oktatási célokat szolgál Kis egyházak kis kárpótlása Bár az egy házak részleges kárpótlásáról szóló törvénytervezet elsősorban a korábban hatalmas vagyonnal rendelkező római katolikus egyházat érinti, mi mégis úgy tartjuk méltányosnak, essék szó a fiatalabb, kevesebb lelket számláló felekezetekről is. Számuk Szegeden fél tucatnál is több. Alább néhány tipikusnak gondolt esetet adunk közre. wwHwwtwwtwwaiit^ „A baptista egyház, amely, ha önmagát meghatározza, Keresztelő Szent Jánosig vezeti vissza létezését. Újabb kori magyarországi története azonban mindössze csupán 150-200 évvel ezelőtt kezdődött - tájékoztatott Vadász János-szegedi lelkész -, s talán ez is oka annak, folytatta, hogy mi baptisták, nem rendelkezünk olyan föld- és ingatlanvagyonnal, mint például a római katolikus egyház, hiszen ez már a boldog emlékű Árpád-házi királyok adományaiból is gyarapította birtokait és épületeit; míg mi soha semmit nem kaptunk az államtól - a nincsből pedig nem lehetett sokat elvenni sem. Ami hirtelenjében eszembe jut, az a mai Észak-Korea nagykövetségének épü lete Budapesten; de egyházunk központja, lelkészképző teológiai akadémiánk, szeretetotthonaink Hajdúböszörményben és Kiskörösön megmaradtak. A baptisták egyébként sem folytattak olyan széles körű társadalmi - oktatási és karitatív tevékenységet, mint a nagyobb egyházak, következésképpen e funkciókat ellátó ingatlanjai is hiányoztak: így visszakövetelni való sem sok akad - Szegeden példának okáért semmi." A szegedi metodisták nevében Szabó Andor lelkész beszélt: „a mi egyházunk kicsi és fiatal, körülbelüől 250 éve működik, 50 millió lélek tartozik közösségébe. Magyarországon mintegy 100 esztendeje tevékenykedik, s alig párezer ember alkotja. Mé.g a 20-as éytjf végén amerikai és európai testvéreinktől gyönyörű szanatóriumot kaptunk Budakeszin (tudni kell, hogy akkor még népbetegség volt a tébécé), de egyéb jelentós vagyonunk nem volt, ám abból a kevésből is tudtak elvenni: budapesti központunk épületegyü ttesét - a kápolna és a lelkészlakás kivételével s az említett szanatóriumot. Mi többet nem kérünk vissza, csak amennyi a miénk volt, de azt igen. Szegeden semmit, mert bár szemet vetettek a Londoni körúti épü letünkre, aztán mégis meghagyták nekünk." <n Törvényre várva Alig került az Országgyűlés elé a volt egyházi ingatlanokról szóló törvényjavaslat, az ingatlanok jövője a belpolitika soros „kényes témájává" lépett elő. Olyannyira, hogy a parlamenti viták hevében az ellenzék „újfajta paternalizmus megteremtésével" vádolta a kormánypártokat, amelyek viszont az „egyházak működőképességének akadályozását" kifogásolják az ellenzék részéről. Törvény még sehol, s az általános vita általános vádaskodásai hol csapódjanak le máshol, mint a közvetlenül érintetteknél: a római katolikus egyház volt szegedi ingatlanjainak ügyében érezhető a törvényiktatás előtti bizonytalanság. Nem titok, Gyulai Endre Szeged-csanádi megyéspüspök egy tizenhat plusz huszonnégy ingatlancímből álló listát nyújtott át tájékoztatásul a városi önkormányzatnak azokról az épületekről, melyek 1947 előtt Szeged városában egyházi tulajdonban voltak, s melyeknek a tulajdonjogát, illetve tulajdonjogi rendezését el szeretné érni az egyházmegye. A megyéspüspök a listát szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta, nevesített közléséhez azonban nem járult hozzá. Mint elmondta, ez a címsor csupán a volt egyházi ingatlanok névsora, s nem követelési lista, hiszen a -nemsokára törvénvbe egy fos tc ne.kel nem is tudnának ilyen listát megalkotni, s a mostani törvénykezési „interregnum" időszakában az aműgv is felszínre került indulniuk fölösleges korbácsulása volna a közzététel. A bizonytalanságot erősíti az is, hogy a Püspöki Hivatalnak az ingatlanokról előbb egyeztetnie kell a hajdani tulajdonos rendekkel is, már amelyik vissza akar térni Szegedre, s így az is elképzelhető, hogy bizonyos ingatlanokat esetleg csak évek múltán kémének vissza, amikor a felhasználó rend zavartalanul biztosítani tudja a működést. A törvény megalkotása utáni, s eszerint szelektált összesített kérést természetesen közlésre bocsátja majd - ígérte Gyulay Endre megyéspüspök. Az önkormányzat és az egyház a parlamenti vita ismeretében szembenálló felek kellene hogy legyenek. Hogy valóban azok-e, dr. Tóth Lászlót, a városi önkormányzat jegyzőjét kérdeztük, aki elmondta: bár az érdekek nem mindig esnek egybe, s az önkormányzat elsősorban a város érdékeit fogja szem előtt tartani, a kapcsolat korrekt; megerősítette azt, hogy az egyházmegye csak a törvény ismeretében fog rangsorszerű igényt benyújtani. Az önkormányzat egyébként már eddig is több ingatlan visszaadásával (két óvoda, egy szociális otthon, egy rendház, és lakások a jezsuita atyáknak), valamint anyagi segítséggel (szőregi szerb templom) megkezdte a rendezést, amit ezután is csak fokozatosan tudnak elképzelni. Hogy a jegyzékben lévő 1947 előtti egy' '-i itv :kínok (többek között jelenleg 8 oktatási intézménynek, 8 lakáscélú épületnek, 9 óvodának, 4 kulturális illetve 3 szociális intézménynek adnak otthont) sorsa mi lesz. az majd a törvény beiktatása után fog kiderülni. PANEK JÓZSEF „A piacgazdaság érvényesüljön az egyházakban is!" A reformátusok Szegeden jóval kevesebb ingatlant tudhattak (tudhatnak) magukénak, mint a római katolikus egyház. A Kálvin téri református egyházközség vezető lelkésze, Bartlta Tibor elmondta, hogy ingatlanjaik sorsáról éppen ma, szerdán van alkalma beszélni a város megbízott jegyzőjével. Ott is az egyházközség azon álláspontját képviseli, hogy visszaigényelik egykori ingatlanjaikat. A Juhász Gyula - Sóhordó utca sarkán álló épület, az egykori klarisszeum oktatási célokat szolgált, úgy, mint a ma ott működő óvoda. Szeretnék visszakapni ezt az épületet, de ott nem szüntetnék meg egyik napról a másikra az óvodát, hanem csak folyamatosan (talán 1992 őszétől) vezetnék be a református vallástanítást, a ma ott dolgozó óvónőket is foglalkoztatnák, s természetesen maradhatnának a kicsik is. Az egyház oktatómunkájának támogatását nemcsak a kormányzattól, hanem az önkormányzattól is várják. A Református palota eszmei egyhatodát magáénak tudhatta az egyház. A városi tanács vébe utolsó ülésén, utolsó napirendként arról döntött, hogy ott három szolgákéi lakást ad át, így az egyház az cpiilet egyötödének lett tulajdonosa. Most áz egészet kérik, s azt tervezik, hogy a felújított épület lakásai- és üzletei bérleti díjaival gazdálkodhatnak. A Honvéd téri református egyházközség dokumentumokkal kész bizonyítani, hogy 1948-ig a Kárász utca 15. számú épület volt a hitélet fontos központja. Ott diákszövetség, a Bethlen Gábor kör működött, a tanyakutatás központja volt, s itt lett volna az 1948-ban alakult Honvéd téri egyházközség lelkészhivatalával együtt a lelkészlakás, a presbiteri tanácsterem, a gyülekezeti terem. A város lakásgondjainak enyhítésére 1963-ban kellett „felajánlaniuk" ezeket a helyiségeket, a világháború után ott kialakított bérlakások mellett. „Az egyházi élet fejlesztéséhez lenne szükségünk erre a Kárász utcai épületre, melynek jelenleg hattizedrészben vagyunk tulajdonosai - tájékoztatott Papp László, a Honvéd téri református egyházközség vezető lelkésze. Gyülekezeti helyekre, lelkészlakásra van szükségünk, a különféle ifjúsági mozgalmak újraélesztését, a református fiatalok diákotthonának létrehozását tervezzük. Az épület egészének birtokba vételéhez-hasznosításához egy lépést jelent az is, hogy a Kárász utca 15. számú házban pár hét múlva megnyitjuk református könyvesboltunkat. A; önkormányzattal igyekszünk összaliangolni lehetőségeinket. Ehhez tartozik, hoev a ház melletti telek is tulajdonunk -vi ': t koron. így most meg kell találni azt a megoldást, hogy az azóta oda felhúzott épület hasznából ennek megfelelően részesedjünk. A piacgazdaságnak az egyházakon belül is érvényűim kcilcne!" Ú J.