Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-28 / 150. szám

PÉNTEK, 1991. JÚN. 28. DÉLMAGYARORSZÁG HIRDETÉS 5 "!".'.':'; """""". ."'. "".":'; """ L. A. story, avagy: az őrült város Főszereplök: Stese Mariin és Yictoria Tennant Zene: Peter Melnick Fényképezte: Andrew Dunn Kendezte: Mick Jacksun Los Angeles szép cs jó, izgalmas és romantikus, mindig történik valami és amit akartok - állítja a film. Aztán megnézhetjük magunknak, megnézhetjük magunkat. Mert sokszor a plafont vakargatná az ember unalmában, ha az minden moziban nem lenne oly magasan - az előrelátó építészek. A döbbenetesen harsogó és összevissza csapongó párbeszédek megpróbálnak jópofák lenni, vagy éppen kedvesek, de a tempóban elveszik minden, leépül. Tempó, gyors vágások, mozaikok, melyeket egy laza szövésű, se szépnek, se romantikusnak, se túl edesnek nem mondható szerelmi történet tart, pontosabban tartogatna össze, vissza. Megkapjuk azokat a Francia nyelven kockákat, amelyeken mutatná nekünk Amerika, vagy inkább Los Angeles őrültségét: autóroncstelepet; helyi, laza földrengést; konditelket, melyen nem lehet futni; társaságot, akik száz különböző módon isszák a kávét; a jövőt előre látó utcatáblát, stb. Ezt már megszoktuk, láttuk az Ez Amerika című film több részét is, és unásig hajthattuk a különcködő, de a maguk nemében unalmas ötleteket. Unjuk, mert rettenetesen távol van attól a világtól, ami itt van, unjuk, mert unalmas, és kisiklik a kezeink közül. Többes számot csak azért használtam, hogy aki nem így gondolná, az legalább bosszankodjon a véleményemen, még ha nem is ért vele egyet. Jöhetne valami. És mindhiába látunk itt csábítóan szép hölgyeket, a hölgyek meg férfiakat, valahogy úgy tűnik, hogy nekik nincs életük, vagyis életük csak itt, ezen a filmen létezik, aztán mi meg mehetünk haza az ábrándokkal, amik nincsenek is. Bocsánat nincs, vagy ha van, bocsánat. P. Sz. Kék szívben arany csillagok Ez a jelvénye az Európai Gyerekek Szövetségének. A francia központú nemzetközi szervezet ez év nyarán - június 20—24-ig - a csehszlovákiai Brnoban rendezte meg találkozóját. Tíz európai országból több mint ötszáz általános iskolás korú gyermek vett részt a találkozón. Magyarországot négy iskola kepviselte, köztük Szegedről a Makkosházi Általános Iskola francia tagozatos 8. osztályos tanulói. A találkozó hivatalos nyelve a francia volt. A szegediek a napokban tértek haza felejthetetlen élményekkel. Látványos külsőségek közepette (történelmi egyenruhába öltözött katonák, díszlövések, zenekarok, tánccsoportok, hőlégballon) fogadta Bmo főpolgármestere a gyerekeket. Ekkor fogadták el a résztvevők az európai diákok jogairól szóló nemzetközi okmányt is. A szegedi gyerekek nagy örömére Magyarország képviseletében a makkosházi Tóth Tímea írhatta alá az okmányt. Négy napon keresztül rendkívül gazdag program várt a gyerekekre: városnézés, veterán autók bemutatója, nemzetközi gyermekműsor a helyi színházban. Ez utóbbin nagy sikerrel szerepelt a makkosházi iskola néptánccsoportja. Egy alkalommal kirándulás volt Austerlitzbe. Az olimpiai sportversenyen a szegediek hét érmet szereztek. A fesztivál diszkóval, tűzijátékkal ért véget, majd a makkosházi diákok még egy prágai kiránduláson is részt vehettek. A találkozó jó alkalom volt arra is, hogy az európai gyermekek találkozzanak, egy nyelven beszéljenek, barátkozzanak egymással. NOVUS '91 Művészeti Fesztivál A NOVUS Művészeti Egyesület (a budapesti művészeti felsőoktatás egyesülete) június 28-30-áig Szegeden rendezi nyári fesztiválját. A korábbi években Keszthely és Sopron adott otthont a művészeti főiskolások, egyetemisták és pályakezdők éves seregszemléjének, idén a szervezők minden eddiginél színvonalasabb programsorozattal készülnek a szegedi bemutatkozásra. Szinte valamennyi művészeti ág képviselőivel találkozhatunk. A szoboravatással egybekötött megnyitóra június 28-án délután 14 órakor az Aradi vértanúk terén kerül sor. Ipar- és képzőművészeti, valamint építész és kertépítész kiállításokat láthatunk a megyei önkormányzat aulájában, az Ifjúsági Házban, a Tantusz Művelődési Házban és a Somogyi Könyvtárban. A színes műsorkínálatból csak néhány program kiemelésére vállalkozhatunk. Ma 16 órakor Mózes Krisztina ad orgonahangversenyt a felsővárosi templomban, a Tantusz Művelődési Házban pedig a színművészeti főiskolások vizsgafilmjeit vetítik június 28-án és 30-án délután fél 6-tól, valamint 29-én délután 2-tól. Ugyanitt mutatja be szombaton este 7-tól A gyönyör átka című Baudelaire-estjét Alföldi Róbert. Szombaton és vasárnap délelőtt 11 órától a Lopótök utcaszínház produkcióját láthatják az érdeklődők a Városi Önkormányzat udvarán. Szombaton este 9-kor a Bohém Ragtime Band játszik a Juhász Gyula Művelődési Házban. A fesztivál záróakkordja: vasárnap este 9-kor az Ifjúsági Házban Ittzés Gergely fuvolaestje és Tatrostáncház lesz. A nevetés holdudvara xmxmmtmms A nevetésnek is van udvara, az éjszakai nevetésnek meg egyenesen holdudvara van. Ez, ugye, napnál világosabb. Mármost az udvar ezesetben a JATE Klub udvara. A holdudvar meg az, hogy kivonultak a szovjetek. Egyszóval lesz itt tere a nevetésnek. Vasárnap este néhány kóbor, fiatal szerző teszi közzé a kivonulás alkalmából írt műveit, melyek nem mind kapcsoklódnak a jeles eseményhez, de mind humorosak. A magyar történelemben nem sokszor fordult elő, hogy az ország szuverenitása teljes volt, s nem állomásoztak itt idegen haderők. Az igazat megvallva, és máris kíváncsian várom, hogy ez a mostani kivételezett helyzet meddig marad fönn, s mikor jut eszébe valamelyik közeli nagyhatalomnak, hogy megint kiterjessze ránk fokozott gondoskodását. Nincs ebben a kabaréban semmi sértő, semmi tendenciózus, csak nevetni szeretnénk. Nem akarunk nagyobb felhajtást csinálni, mint az ideiglenesen itt állomásozó déli hadseregcsoport csinált 46 évig. Nem fogunk géppisztollyal fácánra vadászni, nem akarunk disznót elütni, tankkai sem megyünk kocsmába. Nem árulunk benzint, gépfegyvert, löveget és egyéb csecsebecséket. Távozásunk után nem tervezzük megmérgezni a kutakat, ígérjük, még a fáradt olajat sem a földre engedjük majd ki. Ez a kis félévszázados Helyesen Tegnapi, a SZOTE doktoravatásáról szóló hírünkben sajnos tévesen jelent meg a Deák Ferenc Gimnáziumban megrendezendő ünnepség időpontja. Az oklevelek átadása 1991. június 29-én lesz, 13 órai kezdettel. camping belekerült az országnak néhány milliárdba, s az örökség fölszámolása, a környezet megtisztítása is fel fog emészteni náhány milliót. Nagy gondja ez a mostani kormányzatnak. Másfelől azonban egyszerűen röhejes. Az orosz órákról nem sok nyelvtani emlékem maradt, a köszönésekre azonban még emlékszem. Ezért most szívből mondom, és félig oroszul: szovjetszkije szoldati isten veletek! De nem daszvidányija! Ne gyertek vissza! MÁROK TAMÁS Vasárnap este 6-kor a JATE- klub udvarán a kivonulás tiszteletére összeállított kabaréműsorban fellépnek Frank György, Veszelka Attila, Hanczár János, Ördög Ottó és Márok Tamás. Diplomaosztás a TTK-n A József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kara végzős hallgatói részére diplomaosztó ünnepséget rendez június 29-én, szombaton délelőtt 11 órakor a Sportcsarnok újszegedi épületében. - Ha már az orvostudományt említette, mi a véleménye a jó halálról, az euthanáziáról? - Iszonyatosan nehéz beszélni róla. Mindenesetre a véleményem az, hogy a felnőtt társadalomban - a felnőtt háromszor aláhúzva - jogom van a saját halálomhoz. Fogalmam sincs, hogy mi lesz életem további részében, de ha betegség miatt menthetetlen helyzetbe kerülnék, azt kérném az orvostól, hogy mesterségesen ne hosszabbítsák meg az életemet. Ezt társadalmi szabállyá tenni, hogy a beteg saját kérésére ne hosszabbítsák meg az életét, azért nem tudpm pillanatnyilag elfogadni, mert túlságosan sok az egoizmus, s talán a gazdag nagyapát megpróbálnák rábeszélni, stb. Ha végre kivergódünk ebből a vulgár, piaci materializmusból, és talán, mint értéket, felfedezzük az embert - és nem csak mondjuk - , akkor ebben a magasabb rendű gondolkodásban nem -ellenezném az euthanáziát. A jelenlegi pszicho-kultúrában nem tudom elfogadni. - A; előzőekben bonyolult fogalmakat emiilett. Mennyiben befolyásolja a halálról való gondolkodásunkat, annak megértését maga a beszéd? - A nyelv valóban befolyásoló tényező, mert sohasem tudjuk a dolgokat a maguk totalitásában megnevezni, mert az a dologgal való azonosulást jelentene. A szerelmes se tudja elmondani a szerelmét; mond, amit mond. A halálközeli élményeknél is azt tapasztalták, hogy mikor az illető visszatért a klinikai halál állapotából, nem talált szavakat, amelyek teljességgel kifejeznék az ,.élményét"; mégis megpróbálják elmondani: zene, harmónia, békesség... Fontos, hogy mégis elmondja, mert a használt szavaiból és utalásaiból valahogyan mi is értjük őt, ha nem is érezzük ál az élményeit. Tehát valamilyen formában rendelkezünk a szavak tartalmával. Négyszemközt a halálról (2.) - Fogalmazhatnék ágy, hogy tudjuk: azt a nem kifejezhető valamit azzal a bizonyos szóval fejezzük ki? - Így van. Bizonyos értelemben akadályozó tényező, mégis ez teremti meg a kommunikációt. A másik elősegítő tényező a nyelv. Mert nem elég érezni, az érzéseket fogalmakba kell önteni. Mert mihelyt megfogalmaztam valamit, akkor lesz az enyém. Tehát egy nagyon jó gondolatnak az érzés szintjén nincs igazán realitása. Érzéseink és gondolataink csak akkor lesznek a miéink, ha kimondjuk, ha formába öntjük őket. Ekkor válnak kézzelfogható hasonlattal élve, mint egy bőrönd. Bár a bőrönd mindig kisebb a kelleténél és folyton űtban van - így szokott lenni. A halállal kapcsolatos szorongásainkat is ha szavakba öntjük, akkor kezdhetünk vele valamit. Majd növeljük a bőrönd méretét. - Ezek szerint a halál a beszéd számára egy ismeretelméleti probléma. - Feltétlenül. Ahogyan nem tudjuk, mi az, hogy lét, anyag, fény; a legalapvetőbb fogalmak, melyeket lépten-nyomon használunk, de a tartalmukkal nem vagyunk tisztában. - Mi lehet annak az oka, hogy jónéhány természettudós pontosan a természettudományon keresztül - ami nagyfokú logikai tisztaságot feltételez - jut el a hithez? - Valóban nagyon jó példa erre Max Planzk vagy Heisenberg. Én azt hiszem, hogy jgaza van annak a mondásnak, melynek eredete még vitatott: „Egy korty a tudás poharából elvisz az Istentől, de ha a poharat kiisszuk, akkor az visszavisz." A nagy A tegnapi lapszámunkban közolt, Ribár János evangélikus lelkésszel a halálról készült beszélgetés folytatását olvashatják itt. Emlékeztetőül csupán annyit, hogy az utolsó válaszban a halál paradox mivoltáról, destruktív és konstruktív hatásáról esett szó. Konstruktív oldalról nézve, többek között a haláltól való félelmünknek köszönhető az orvostudomány fejlődése is. természettudósok, mint mondjuk Volta is, mind istenhívők voltak. Einstein mondott erről nagyon érdekeset: Amikor ó felfedez egy különös összefüggést ebben a világban, akkor azt mondja, hogy nem ő fedezte fel, az összefüggés már előbb megvolt, ő csak megtalálta (tehát a felfedezés az megtalálás), ekkor azt mondja, hogy nem lehet olyan beképzelt és gőgös, hogy azt vallja, ó lenne az első, aki ezt az összefüggést elgondolta. Hanem valaki ezt már elgondolta előtte: ez a végtelen intelligencia. Isten, Einstein számára. A nagyon nagy tudósok már rá tudnak csodálkozni a világra, az abban rejlő titkokra. Az ő hitük is hit, csak rengeteg empirikus információra támaszkodó hit. Sokkal könnyebb hitetlennek lenni tudatlanul. - A legnagyobb tudósok megismerik a tudás és a nem-tudás határát. A hétfői beszélgetésén jutott eszembe egy párhuzam. Van a jelen idő, ami végülis soha nincsen, mert mindig jövő és múlt idő van. Hasonló-e a helyzet a halál pillanatával, mert valójában mindig csak halál előtti vagy halál utáni időt észlelünk? - A jelennel valóban így állunk. A jelen pillanatát mégis az identitásunk következtében nem ontológiai, hanem pszichológiai jelenként fogjuk fel - Elméletileg nincs jelen, gyakorlatilag pedig mindig csak jelen van. - A halál relációjában az idő egészen más kategóriává válik. Éppen ezért a halál pillanata csak poétikus kifejezés. Az idő ebben az esetben nem azt a szerepet tölti be, mint számunkra, egészségeseknek. Ahogyan a halálközeli élményeknél, mikor az egész élete panorámaszerűen egy pillanat alatt lepereg az illető előtt. Egy pillanatba belefért ötven év, ez mutatja az idő relativitását. Nekünk csak matériához kötött definíciónk van a halál pillanatára: szívhalál és agyhalál. Nem tudunk mást csinálni; csak fiziológiai meghatározásunk van. Ez eléggé szerencsétlen definíció, mert azt jelenti, hogy nincs tovább életműködés, és ebben a kijelentésben benne van, hogy megszűntünk létezni, nincs tovább. Ez a praxis. Viszont a reanimációs élményeknél (a klinikai halált átélt emberek élményei) nincs fiziológiai valóság. Nagyon fontos lett volna a hétfői beszélgetés során elmondanom, a halálközeli élmények kutatásának legdöntőbb eredménye nem az, hogy az elmondott élmények alapján jobban hiszünk-e a túlvilágban vagy sem, hanem az, hogy ezen élmények által fölülbírálhatjuk a világról való eddigi gondolkodásunkat, amire utaltam is akkor, hogy 19. századi a gondolkodásunk, csak nem mondtam el, hogy milyen fokon. Csökkenő fiziológiai tevékenységgel párhuzamosan aktivizálódó pszichés tevékenység kezdődik. Ez a döntő. Eddig azt hittük 19. századi örökségünknek köszönhetően, hogy minden beszűkül, aztán már csak a vég jön. Pedig nekem is volt olyan, a humor határát súroló élményem. hogy a haldokló fölött veszekedtek a hozzátartozók, hogy hogyan osszák föl az örökséget. Aztán a haldokló felépült és számonkérte az ott hallottakat, mert ugyan testileg már teljesen kiszolgáltatott, mozdulatlan volt, de szellemileg még ép. Tehát amikor a test már tehetetlen, a szellem még ép. - Mi a véleménye a halállal kapcsolatos cinizmusról? Woody Allén irta, hogy számára mindegy, hogy hol van túlvilág, csak közel legyen a belvároshoz, meg lehessen zuhanyovii. - Védekezés. De rendkívül fontos megérteni, ha ez szellemes kijelentés, akkor ez Woody Allennck egy megoldás, ó így oldotta meg az említett egyenletet. Védekezés, ennyiben emberi. Az a veszélyes, ha Woody-nak valamelyik epigonja használja, mert biztos vagyok benne, hogy az említett kijelentést Woody-nál hosszú folyamat, szenvedés, küzdelem előzte meg, amelynek végén ez jött ki megoldásként. De abban is biztos vagyok, hogy nem harminc évig tartja meg ezt a tételezését, ez egy halyzetpoén. Egyszer érdekes elsütni, húsz év múlva már nem. Az epígon, aki nem olyan szinten gondolkodik, úgy intézné el esetleg, hogy a belvárosban vagyunk, akkor elteszlek láb alól és majd letusolsz. A cinizmust elfogadom, ha mögötte nagy szellemi küzdelem van. PODMANICZKY SZILÁRD