Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-28 / 150. szám

PÉNTEK, 1991. JÚN. 28. DÉLMAGYARORSZÁG HIRDETÉS 3 Se munka* se szórakozás »IIM)MIII>|llllll|IHIlllWI)HflillrMIHI»Hmiff Tíz év koruli srác tévedt szerkesztőségi szobánkba, s tudakolta, hol jelentkezhetne munkára, mundván : újságot szeretne árulni. O már a sokadik jelentkező volt a héten, s bev allása szerint szerkesztőségünk a sokadik munkahely, amelynek ajtaján bekopogtatott. A gyerekek elmondása szerint, nemhogy nehéz, hanem szinte reménytelen nyári munkát találniuk. A kis munkavállalók adtak az ötletet, hogy a Munkaügyi Szolgáltató Központ igazgatójatói Yladiszavlyev Andrástól érdeklődjünk a diákok nyári munkalehetőségeiről. MNMWMIWttlMMNMSMIMMMMMtMMMM^ Noha a munkaközvetítő nem rendelkezik pontos adatokkal a nyári munkát vállalni szándékozó diákok összlétszámáról - hiszen sokan nem veszik igénybe a közvetítést, hanem maguk próbálkoznak a munkaadóknál - a kínálatból világosan kiderül,hogy a vállalatok nagylétszámú diákfoglalkoztatása a regműltté. A munkaügyi központ már nem tud diákmunkát ajánlani, ám felkínálja segítségét a magánvállalkozók és magánvállalatok számára: amennyiben jelzik idénymunka-kínálatukat, a központban állási kereső diákokat hozzájuk irányítják. Alig két héttel a tanévzárás után tehát már bizonyos, hogy a város több ezer általános és középiskolás diákjának döntő többsége ha akar, se talál nyári munkát magának. Ez a tény nemcsak azért aggasztó, mert a családi kasszák gazdagítása elmarad - s a régen vágyott kerékpárért már megdolgozni sem lehet - hanem azért is, mert a gyerekek zöme egész nyáron tétlenségre kárhozlalott. Hiszen nem szükségeltetik szociológiai felmérés ahhoz, hogy már most, a nyár elején leírható: számtalan család nem utazik, nem nyaral, Ián még a strandra sem jut el. Az olcsó nyári táborok is megszűntek, marad hát itthon család és gyerek. Se munka, se szórakozás. Lecengélés nyári vakáció idején. KALOCSAI KATAI.IN A május végi adatok szerint Szeged 1890 munkanélkülijével az országos lista 13-14. helyén áll. A bejelentett állások száma Csongrád megyében: 1031, ebből szegedi munkalehetőség: 711 A; állást keresők száma a megyében: 7571. Közülük 6736 részesül segélyben. A munkaközvetítők számára korántsem meglepő, hogy alig-alig mutatkozik igény a diákok idényjellegű munkájára, hiszen a viszszaesés három évvel ezelőtt tapasztalható volt. Már akkor - szinte sokkszerűen - 50 százalékkal csökkent a korábban sok fiatalt foglalkoztató nagyvállalatok nyári álláskínálata. A munkaügyi központ munkatársai által felkeresett 100 szegedi vállalat zöme köszönte, de nem kérte a diákok segítségét. Mindössze 600 nyári munkalehetőséget jeleztek vissza a központnak, ám e munkahelyek 85-90 százalékát saját dolgozóik gyermekeinek adják. A korábban -nyaranta - több száz fiatalt foglalkoztató konzervgyárban - mai nevén Sámson-Szeko Kft.-ben - az idén mindössze 150 diák dolgozhat a háromhetenként cserélődő, 50-50 fős turnusokban. A létszám itt már betelt, csakúgy, mint a Vízművek és Fürdők Vállalatnál, ahol a korábbiaknál szintén lényegesen kevesebb idénymunkás talált helvet magának. FOTÓ: SCIIMIDT ANDREA ••.ÍXitiX-,•»,••*• ' .•:;•••:-:•-! -jissíííiisaiíiis; iSiiiHS SiiiiSS: kK-ÍW!: Morzsák a Bibliából „IMÉ, MILY JÓ ES MILY GYÖNYÖRŰSÉGES, AMIKOR EGYÜTT LAKOZNAK AZ ATYAFIAK! (Zsoltárok kve 133:1) A testvéri együttlét áldásairól írott Zsoltár csendül fel lelkemben, gondolataimban, mint mindazokéban is, akik részesei annak a nagy magyar világtalálkozónak, mely megmozdítja a világ bármely táján élő magyar református lelket, és kisugárzását, hatását tovább hullámzani még sokáig tapasztaljuk. A ma embere látvány-koncentrált. A reklámok a látvány hatásával vonják a figyelmet az eladni valóra, a látvány szórakoztat, foglalkoztatja a figyelmet, talán a gondolatot is. Látványt csinálnak a Bibliából, képregényt, hogy foglalkoztassa a fanláziát, látványt, show-műsort az evangéliumból; a testiség démonának vágyakat korbácsoló táncmozdulat elemeivel akarják bemutatni azt, hogy milyen volt Jézus Krisztus, milyen volt a hatása az emberekre. Világsiker, kasszasiker lehet belőle, a produkcióknak mozgásművészeti értéke lehet osztályon felüli, de minden jószándék és őszinte akarás sem jelenítheti meg úgy az ember Jézus Krisztust, hogy abban az Isten megváltó szeretete öltött testet, belőle az látszanék. Lehet ezekben gyönyörködni. A zsoltár is mondja: Mily gyönyörűséges. Lehet gyönyörködni egy káprázatos ceremóniában, papi ruhákban, ünnepi körmenetek sokszínű sokaságában, csodálatos mestermívű évszázados serlegekben, kelyhekben; gyönyörködtetóek voltak a gyöngykalárisos kalotaszegi ruhák és szűrök amiket láthattunk a tv képernyőjén és még hivatkozhatnék sok egyébre, amit, mint „mily gyönyörűséges"-t emlegetnek, akik látták. DE - azért kerülgetem ilyen hosszan ezt a témát, mert arra szeretném felhívni mindenki figyelmét, még azokét is. akik nem olvassák szerény soraimat, hogy ne csak a látvány, a hatás, a gyönyörködtetés vonalán maradjunk, mert többről van szó. Van egy elsődleges, ami a másodlagosnak a „milv gyönyörűségesnek" is^ tartalmat, értéket ad: „IME, MILY JO... amikor együtt lakoznak az atyafiak!" ÍME. Valahányszor a Bibliában ez a szó mutat valamit vagy valamire, ott olyan valami van, amit az Isten hatalma tesz, amit nem lát meg az ember a felületes, külsődleges szemlélés alatt. Itt az ATYAFIAK-ról szól az Ige. Ezt a nagyon értékes tartalmú szót már csak a Károlyi fordítás őrzi Bibliánkban. Más nyelvekhez hasonlóan a testvér szót szőlejük meg, pedig ebben az ATYA szeretetét és FIÁVÁ fogadtatásunkat is kifejezzük. A vérségi kötelék előtt a Hozzá tartozásunkat. Az Ó akarata alkotott bennünket magyarnak, adott annyi tehetséget és képességet, amivel megelőzünk nálunk sokszorosan több milliós nemzeteteket. Ezért a MI ATYÁNK minden magyar teremtményének alázatos háláját érdemli. íme, milyen jó volt együtt lakozni a világ református atyafiainak, hogy megerősítse hitüket az Ige, ami a címerük jelmondata is: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8:31). Milyen jó a sokféle földön alakuló sokféle látási, értést, tanulságot összeegyeztetni és a közös felelősség-hordozásban megerősödni. A legfőbb jó pedig; együtt részesedni az Úri Szent Vacsora szentségében a búnbanat lelkével, a Krisztus megtöretett teste és kiontatott vére megtisztító erejének személyes elfogadásának, űjra átélésének eseményében. Hiszen Ö tett bennü nket, akaratával és érdemével az Atya fiaivá. Anyaszentegyháza tagjaivá, „mely az Ó teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel". (Efezus 1:23). Ez az, ami a „MILY GYÖNYÖRŰSÉGES" tartalmát jelenti, és a gyönyörűséget nem csak látvány értékűvé teszi, mert ilyen következménye van: „Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!" (Zsoltárok 133:3) PAPP LÁSZLÓ REFORMÁTUS LELKÉSZ „Még, még, még, ennyi nem elég... - szól az újmódi dal, majd szétrepeszti az autóbusz ablakait. Suhan mellettünk a júniusi táj, előbb az Alföld haragoszöld asztallapja, majd a Dunántúl lankái között megbúvó kis falvai jelző értékű templomtornyokkal. Az országút ezüstszalagját épülő maszek benzinkutak, lángossütőbódék, gyümölcsárusok, olcsó palackozón italokat kínáló táblák, kocsmák, büfék „autószalonok", keresztek kísérik. Vajon mire ezek a benzinkutak mérni kezdik a 92-est, lesz-e még autózó kicsiny hazánkban. Épp a rádió hírei ben hallhattuk, mennyivel kevesebb benzin fogyott az év elsó hónapjában a tavalyihoz képest. Hiába, egyre többen meggondolják, kiálljanak-e a garázsból. „Még, még, még, ennyi nem elég..." eneklik teli torokból a tizenévesek, akiknek az elsó gimnáziumi tanév befejezéséi követően ez az osztálykirándulás a felszabadultság és talán egy igazi kis közösséggé válás nagy esélye. Tizenöt-tizenhat évesek, egyszerre gyerekek és kora vének. Az egyik fiú még lányos arcú, tejfölösszájú, a másik már meghagyta legénytollát, ritka és selymes ugyan, de mégiscsak férfiasít. Pláne egy olyan fiatalembert, aki zenekarban játszik (így aztán kénytelen az órákon szunnyadozni), aki egyre ritkábban tölti otthon az éjszakákat, osztályismétlésre bukott és ahogy mondani szokták, sírba kergeti szüleit. S a lányok, a nagy többség, akik természetesek és nagyszájúak, akik már-már kellemetlenül őszinték s alkalmanként igen agresszívek. Azonnal kiderül, kik a hangadók, kik a mércét állítók, kik a csöndesen félrehúzódok, kik a felszínesen hangoskodok és kik a tartalmasan hallgatók. Egy gimnáziumi osztály, túl az elsó közös éven. életük tán leggondtalanabb időszakában. „Még, még, még, ennyi nem elég..." - bömböl a számukra legdivatosabb szám, de ámélkodó csönddé válik mindez a pannonhalmi apátság hűvös, s méltóságteljes könyvtárában, templomának ívei alatt, az épületek közti sikátorok fuvallataban. Folyik a felújítás hatalmas munkálata, mindenki bízik, hogy 1996-ra. a honfoglalás 1100 éves évfordulójára Pannonhalma mügújult ékkó lesz Magyarország térképén. Suhan a busz tovább, végigjárjuk az Eszterházyak fertődi kastélyát, Széchenyi nagycenki birodalmát. A temetőkertben a családi sírbolt felújítás alatt, sürget az idő, közeleg a bicentenárium. Széchenyi telemét borító márványtábla alatt sohasem hervadnak el a virágok. Sopron ékszer-belvárosa még zuhogó esőben is pompás, az élesszemú gyerekek észreveszik a Stomo-ház túlzsúfoltságát, némely ízlésficamát. A győri káptalandombon a Borsos Miklós-ház számukra a legemlékezetesebb. Azt mondják, ezért érdemes volt... „Még, még, még, ennyi nem elég..." - A Republic-egyúttes dala úgy tűnik megunhatatlan számukra. Nekem más emlékeket ébreszt ez a sor. Fölidéződnek bennem jeles költőink hasonló indulatból születelt versei. Az Illyés Gyuláé, a Simon Istváné és a Váczi Mihályé. A sorok, a versszakok, az agyonidézett intések, a közhellyé koptatott strófák. S mégis, ahogy hallgatom ezt a kemény dalt. nemcsak generációs és minőségi különbségeket fedezek fel az indulatokban. Merthogy ilyen sorokat jegyzek meg: „Repül a bálna, repül a bálna / Mindenki álljon i'igyázzba! /Repül a bálna, repül a bálna /Aki hülye, az is marad. " Vagy: „Add ide a csöpp kis szádat,/Lerángatom a ruhádat./Még. még. még..." Vagy: Kicsi vagyok, kicsi vagyok. /Ha nagy leszek, beléd rúgok... Repül a bálna, repül a bálna,/Ez a parancs, érik a narancs..." „Még, még, még, ennyi sem elég" - amikor már mindenki elpilledve terül el az üléseken, félrebillennek a nyakak, lecsukódnak a szemek, s csak néhány walkkman duruzsol, szót váltok a sofőrrel. Fiatal ember, a közeli kisvárosban dolgozik. Büszke a buszára, hisz az övé. a sajátja. A tulajdona. Vigyáz is rá. Hárman vannak saját buszosok, ellátják a kisváros szükségleteit, s alkalmanként hosszabb utakat vállalnak. Ilyenkor kisegítik egymást. Amíg az egyik jelentós utazási vállalat 36 forintos kilométerpénzért, a másik 32-ért vállalta volna az iskolai kirándulás költségeit, ó ezt 22-ért megteheti. „Mert - érvel - nekem nem kell eltartani raktárosokat, szerelőket, irodistákat, meg főnököket, nekem a 22-ből is több marad, mint a nagy cégnek a 36-ból. Az asszony könyvel, ért hozzá. így aztán megvagyunk valahogy". Közeledünk Brennbergbányához. Ébresztőként fölerősíti a rádiót. „Még, még, még, ennyi nem elég..." - Hazafelé suhanunk. Túl a balatoni fürdőzésen meglehetősen fáradt a társaság. Péter még bírja, pedig az előző este vagy három órán keresztül egyedül táncolt legkedvesebb számaira. Péter, mint az osztály majd fele, elvált szülők gyermeke. Divatos frizura, menő sportcipó, térdig érő tarka bemudanadrág, két számmal nagyobb trikó. Górdeszkabajnok. rendkívül jó humorú fiú. A harmadik nap hosszasan beszélgetünk, a végén megkérdezem: mi a három legfontosabb dolog számodra az életben? Kicsit meglepődik, de nem kell sokáig gondolkoznia, hogy sorolja. Hát először is a nők - kezdi -, no nem egy, fejti ki, hanem úgy általában. A nők. Másodszor, a zene. Harmadszor - kicsit tűnődik - talán a művészetek. És a család, az iskola? - provokálom. Csodálkozva néz rám, s kivágja: Csak hármat tetszett kérdezni. Csönd. Hazafelé suhan a busz. Már erősen sötétedik. A távolban a dóm két tomya, meg az algyői fáklyák. Hirtelen ismét fölbömböl a Republic: ..Még. még. még. ennyi nem elég".