Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-03 / 128. szám

6 HETEDHÉT HATÁRON DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1991. JÚN. 3. Vállalkozás - vízfodrozásra - Igaz-e. hogy a sándorfalvi vállalkozók elégedetlenek, s ha azok, mi a mozgatórugója háborgásuknak. Sári úr? - Nem szabad általánosítani, de tény, hogy sokan elégedetlenek vagyunk. A szolgáltató jellegű iparosok tevékenysége iránt például csökken a fizetőképes kereslet helyben. Ide adózunk, és el kell menni máshová dolgozni. - Harminc teherfuvarozót, harminc kőművest. 20 kútfúrót nem is tudhat eltartani ez a település. Természetes, hogy vannak szakmák, amelyek művelőinek máshol kell tevékenykedniük. - Ez természetes, fel is vállaljuk. Az azonban már nem természetes, szerintem, hogy a községben nem a helybeli vállalkozóknak jutnak elsősorban munkák. Mintha mellőzne bennünket az önkormányzat. Olyan munkákra, amiket itteni iparosok is el tudnának végezni, sokszor nem mi kapjuk a megbízást - hacsak nem társadalmi munkát kell végezni. Mintha nem bízna az önkormányzat abban, hogy színvonalas munkát a hflyiek is tudnak végezni. Nincs megbízás. - Nem azért, mert drágán dolgoznak? - Nem hinném, hogy drágák vagyunk. Az orvosi rendelő átalakítását helyi iparos valószínűleg olcsóbban elvégezte volna. Az ott megmaradó pénzt aztán egy játszótér „berendezéséhez" lehetett volna felhasználni. A lakótelkek kialakításának tereprendezését se a helybéli kisiparos kapta. S vannak még más példák is, amiket mondhatnék, de nem lehet bizonyítani, vádaskodni pedig nem akarok. A lényeg szerintem az, hogy a községbeli vállalkozókat többel kellene foglalkoztatni. sőt kedvezményben, előnyben lehetne részesíteni. - Érdekkéugj^fletük van ehhez a pályázatok elbírálásánál ott van az ipartestület... - Leszavazható számarányban. A pályázati kiírások pedig sokszor nem fogalmazzák meg világosan a feladatot. Én akár nyílt, helyszíni Statisztikai mutatók szerint a településen élő vállalkozók számát tekintve Sándorfalva messze kiemelkedik az országos átlagból (ez év elején a községben 254 volt az ipari vállalkozók száma). Arról nincs statisztika, hogy ezek a vállalkozók miként találják meg számításaikat, megélhetésüket, gyarapodásukat - s ez mennyivel járul hozzá a 7100 lakosú nagyközség fejlődéséhez. Vannak viszont mendemondák nagyon vagyonos, „menő" iparosokról, az ő szembenállásukról az önkormányzattal, a helyi viszony okkal való elégedetlenségükről. Próbáltam utánajárni, mi lehet ennek az alapja. „Nyomozás" közben a Sári Györggyel folytatott beszélgetésből kerekedett ki a legtöbb gondot megmutató kép. licitálást is el tudok képzelni. Sőt. azt is, hogy azonos vagy 5-10 százalékkal magasabb árajánlat tételekor is a sándorfalvi vállalkozó kapja meg a munkát, hiszen ő itt hagyja a község javára az adóját. Az önkormányzati testületnek fel kellene mérnie annak a veszélyét, hogy például mennyi pénzkieséssel járna, ha a vállalkozók Sándorfalvárói mondjuk Szatymazra vagy Dócra tennék át a telephelyeiket, és oda adóznának. - Nem érzik itt biztonságban a telephelyeiket? - Nem igazán. Vannak súrlódások. A változó testületi határozatok nem erősítik a bizalmat, meg az sem. hogy kevés a: információ. „Suttognak" most is a faluban a költségvetési üzem kft.-sítésének talán szabálytalan voltáról. Ez senkinek sem jó. A vállalkozói réteggel a községi vezetés kapcsolatát a nyíltságra, a bizalomra kellene építeni és hosszú távra. Tudomásul veendő, hogy ennyi vállalkozót, a falunak ilyen jelentős anyagi erejét, munkahelyteremtő közegét nem lehet figyelmen kívül hagyni. - Sőt, jórészt rájuk kellene építeni a község fejlesztését. - Csakhogy ehhez menedzserszemléletűbb vezetés kell, olyan, ami gyakorlatban is vállalkozáspárti. Például tudja, hogy telefon nélkül szinte béna a vállalkozó, és nem nyugszik bele abba, hogy mindössze egyötöd részünknek van vonala, pedig áldoznánk rá nem kevés pénzt. Vállalkozóbb, kockáztatóbb, a helyi vállalkozói erőkkel jobban összefogó önkormányzat szerintem rövid idő alatt meg tudná oldani a település olyan szorongató gondjait, mint a szennyvízelvezetés vagy a szemét. Határozottabb kiállással kellene visszavenni a községi földeket is. A legeltetési bizottság romai kaszálóit például ha bérbe adnák, pénzt hozna a falunak. A tsz jó pénzt hozó homokbányája is a sándorfalvi közös földhöz tartozott valamikor. - Szóval a helyi iparos, vállalkozó ötlettel, munkával partner lenne? - Biztos vagyok benne, hogy a többségünk igen, ha a falunk előbbre jutása a tét. Ha össze tudnák fogni az erőnket és ha a „ráérző" típusú vállalkozókra számítanának. Olyanokra, akik a munkájukhoz a nevüket is adják, az a garancia. És távlatokban gondolkodnak. Érdekli őket például az, hogy a gyerekeiknek milyen itt a jövője: lesz-e munkájuk, idegen nyelvi oktatást, számítástechnikai alapokat ad-e az iskola, mi lesz, ha hirtelen be kell vezetni a 4 + 8 osztályos képzést? - Oktatásfejlesztésre Iwzták létre a Sándor/alvóért Alapítványt, lehet Iwzzd csatlakozni... - Tudom. Még nem csatlakoztam hozzá. Várok. Úgy vélem, nem azzal mozdítható meg az itteni állávíz A cikkíró úgy véli. a fenti beszélgetés szele megborzolja majd kissé ezt az állóvizet. Erre enged következtetni az is, hogy a napokban néhány helybeli vállalkozóval megbeszélést folytatott hivatalában a polgármester az autópálya építéséről. SZABÓ MAGDOLNA Szárnya van, de nem madár Mint a képről következtetni lehet: iskoláról van szó. Új szárnyépületet kapott Bordány általános iskolája, annak is a felső tagozatos központi épülete. Régtől fogva hiányzott ez a toldalék, mivel korszerű vizesblokkot nélkülözött eddig a közoktatási intézmény, és a tanterem szintúgy kevés volt a diáklétszámhoz mérten. A frissen épített, mintegy 18 millió forintos költségű szárny valóban emberi körülményeket biztosít az oktatáshoz. Három új tantermet foglal magába, és az eddigi, szobának is alig nevezhető, 15 pedagógust összezsúfoló kicsiny helyiség gondja is megoldódik. A műszaki átadáson néhány napja túljutott épületrészben korszerű gázkazánok kaptak helyet, arra számítva, hogy a helyi erőket állami céltámogatással megerősítve belátható időn belül folytathatják az iskola bővítését az igen nagyon hiányzó tornateremmel. Amint ezt Simon Zoltánné igazgatónőtől megtudtuk, a tanulólétszám is indokolja a bővítést, hiszen a néhány év előtti 310 fő helyett most 350 diákja van a községi iskolának. B. P. Májusi Fehér-tó Kék ég és kéklő vizek, boglyafelhő fut a Fehér-tó fölött. Késő tavasz ölelgeti a nádastavak színesedő szívét. Virágzik az akác, s bodzatenyerek integetnek a tanyák közt. Percek, napok sodrásában nagykócsag bámulja fátyoltollú szépségét a víztükörben... színek, szagok; ilyen látnivalók csak a Fehér-tavon teremnek a kerek nagy világon. Május a költés hónapja. A nyitott szemmel járó „embör" mindenütt ráleshet anélkül, hogy megzavarná a fészeképítés, költés és fiókanevelés fáradságos, nehéz munkáját. Épp elég problémát okozott a hideg, csapadékos időjárás madáréknál. Az első költésű bibicfiókák. lillék bizony nagyrészt elpusztultak a rideg-hidegben. Talán a pótköltésben sikeres lösz a fiókanevelés. Szárcsa egyke fiókáját vezeti, tízből ennyi maradt, talán a rétihéja tudná a történeteket... A Koromszigeten sirályfiókák totyognak, nagy a hangzavar a madárszigeten... Hattyúpár építi fészkét, már tavaly láttuk fiókáit vezetgetni új lakója lett a Fehér-tónak! Nádirigók, poszáták vadul énekelnek, most küzdenek az embörszömnek láthatatlan kerítések kitűzésével. A madárvártán vörösvércsepár pihen, a közeli szarkafészekre pályáznak! Kilométerre bölömbika bummog. s kakukk felel a kamillasziromba takarózott gátoldalból. Holland madarászok érkeztek a nagykilátóba, dobog a falépcső; vörösgémek és nemöskócsagok riadnak szárnyra. Barna rétihéja egyensúlyoz egy nádszállal fészke felé, de elejti a „panelt", s jobbnak látja az elvitoriázást... Végre kinyílott az idő, s az utótavasz édes enyhesége szinte melegnek tetszik az előző hetek csípős szelei után. Telik a napló a madárélet adataival, fele sem tudomány; s e „kis színes" sem tudományos publikáció, ám - ne féljen ettől a bekiabáló - hiszen csak arról szóltam, hogy ilyentájt, május végén, a szögedi határ nagy taván mögszelídül a víztükör és mézillata lesz a fűvirágnak.. S ha az ide kibarangoló szögedi polgár, skót és holland vendég mögérti a „fele sem tudományt" - rövid percek alatt esztendők futnak végig lelkén... s míg a pipacshajnalból vérkoszorú nyílik, végig tudja élni a természetnyílás történetét... tücsökszóval, madárdallal... CS1ZMAZIA GYÓRGY Készétel helyett főzni tanítani" Egyenesben a deszki kábeltévé Amint arról már hírt adtunk. Deszken megalakult, és második közgyűlésén is túl van már a helyi kábeltelevíziós rendszer kialakításának finanszírozására létrejött építőközösség. A rendszer tervezését és kivitelezését a szegedi „Tömegkommunikációért" alapítvány vállalta, és a szerződésben rögzített árajánlata nyomán a pillanatnyi 270 fős jelentkezésnél az egy vevőállomásra jutó költség 16 ezer forint körül van. A munkák befejezésének legvégső határideje 1991 december 15-e - a valódi befejezésnél minden bizonynyal későbbi időpont. így lehetővé válik ugyanis, hogy a közösség tagjai részletfizetéssel törlesszék a költségeket, augusztus I5-éig 8000 forintot, majd pedig a végösszeg hátralékát, amely a további jelentkezők arányában nyilván tovább csökkenne. (A közösség a rendszer elkészültéig nyitott, vagyis addig bárki csatlakozhat hozzá.) Hasonló építőközösség megalakításával, akkor ugyancsak a deszki elöljáróság kezdeményezésére, már tavaly is kísérletezett a község - a jelentkezők kis száma miatt sikertelenül. Az akkori ajánlat szerint a rendszer kivitelezésének bizonyos munkáit a helybelieknek kellett volna elvégezni, és a berendezés, ügy üzemeltetési garanciáit, mint korszerűségét'tekintve elmaradt a mostanitól. Versenytárgyalásra - amint Czifra László polgármester elmondta - többek között emiatt nem volt szükség. Czifra László egyébként a kételyekre válaszolva űjra hangsúlyozta, hogy az önkormányzatnak legfennebb a majdani információs műsor beindításához lesz köze, ó maga pedig a kábeltévé-építésben csak mint a közösség tagja érdekel). S. P. S. A Comenius Tanulmányi Társaság és a Mindennapi Kultúráért Alapítvány Oktatási reform alulról címmel szakmai tanácskozást szervezett a közelmúltban Székesfehérváron. A fórumra, miután a szatymazi általános iskola is csatlakozott a Mindennapi Kultúráért Alapítványhoz, meghívást kapott Varga Mihály, az iskola igazgatója. Ahogyan elmondta, ezen az összejövetelen túlnyomórészt az alternatív oktatási szervezetek képviseltették magukat. Elsősorban a magán- és az alapítványi iskolák kezdeményezéseiről, törekvéseiről és érdekvédelméről esett szó, de az előadásokból, vitákból levonható következtetések az állami oktatás számára is hasznosak lehetnek. Erről faggattuk Varga Mihályt. FOTÓ: GYENES KÁMÁN Felújított kőkereszt Öttömös lakói közadakozásból felújították az egykori Petróczyiskola udvarán állt kőkeresztet. A gazdaköri. Tanács Vendel és felesége által 1929-ben készíttetett feszület a haranglábbal együtt most új helyre került, lévén az iskolaépület ma vendéglő és bolt, így a hely nem a legmegfelelőbb a régi emlék számára. A kereszt és a harangláb rövid idő óta az istentiszteletek céljára szolgáló épület mellett látható, méltó helyen és a funkciónak megfelelően. - Az alapítványi, a magán- és a művészeti iskolák megjelenésével áj kihívás előtt áll az állami oktatás. Be kell látni: komoly versenyhelyzet alakult ki. Az alternatív oktatási szervezetek megannyi ötlettel, próbálkozással rukkolnak elő. Mind színesebb a paletta. Az állami oktatás sem engedheti meg magának, hogy lemaradjon, ha mégoly nehéz is az anyagi helyzete. Egy ilyen tanácskozás jó alkalom a számvetésre, rákényszerít az önvizsgálódásra. Tudatosítja, hogyan, miként, milyen módon kell felkészülnünk az oktatás megújításában ahhoz, hogy versenyben maradhassunk. Minden tanár és minden tantárgy ki kell hogy harcolja azt a rangot, amely megilleti. Egyre fontosabb lesz, sőt adott esetben az iskola létét és jövőbeni fejlődését határozza meg a tehetséggondozás. Nagyon oda kell erre figyelni! Rendkívül találónak érzem az egyik előadáson hallott hasonlatot, amely szerint: az állami tömegoktatásban készételekkel traktálják a gyerekeket, ezzel szemben a magániskolákban megtanítják a diákokat főzni. Vagyis ne ismeretek halmazával tömjük tele a gyerekek fejét, hanem a készségfejlesztés, a képességek javítása legyen a cél. A világban való eligazodásra kell nevelni őket, az önálló tájékozódás képességét szükséges kialakítani a tanulóközösségekben. Teszem azt, ha valamire kíváncsi a gyerek, tudja, hol érdemes, célszerű utánanéznie, ne várja ölbe tett kézzel a választ. Visszatérve a hasonlatra, a „főzés tudományát" kell elsajátíttatni a tanulókkal. A „szabvány" általános iskolai oktatás és képzés ideje lejárt. Természetesen az új tanterv már ennek figyelembevételével készül, és nekünk is ezt kell szem előtt tartani a következő tanév előkészítésekor. G~E