Délmagyarország, 1991. június (81. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám

SZERDA 1991. JÚN. 12. DÉLMAGYARORSZÁG KISEBBSÉGEK 7 ötvenezer forint feletti vásárlásnál sorsjegyet kap! Nyolcszázezren - kirekesztve A kirekesztés filozófiája ellen a demokráciából Beszélgetés a cigányság sorsáról - Nem tudom, jól' látom-e, hogy a cigányság egyik legnagyobb problémája a megosztottsága. Vagy tévedek? - Igen. Nem a ciSlint azt lapunkban is megírtuk, lakossági fórumot rendezett a cigányság problémáiról való beszélgetés ' érdekében a Csongrád Megyei Cigányok Demokratikus Szövetsége. A fórum előadójával, Zsigó Jenő szociológussal, a Roma Parlament szóvivőjével a találkozó után beszélgettünk. gányságnak van első- imsmxmmimw&xmvmtgmxsmssm sorban problémája, hanem a magyarságnak. Mert egy állítólagos új társadalom építése sofán nincs szándéka, figyelme, akarata arra, hogy a kisebbségek, ezen belül a cigányság jövőjét rendezze. Arról is szó van, hogy egy minőségi termelésre átrendetalható, hogy elodázni igyekeznek a tényekkel való szembenézést. - Miért érdeke ez a hatalomnak? - Mert népszerűtlen dolog lenne a többség szemében a cigányság helyzetének javítása, s ez veszélyeztetné a hatalmon lévők hatalmon maradását. Az az érdekük, hogy zódő gazdaságban szükség van-e fönntartsák a cigányság bűnbaktöbb százezer szakképzetlen munkásra illetve megfordítva: nem lenne-e célszerű több százezer embert szakképzettséghez, szaktudáshoz hozzásegíteni. A cigányság problémáját célszerű lenne ebból a szempontból megközelíteni fektessen bele ez a társadalom a cigányságába. Ez az új demokrácia azonban nem bizonyítja, hogy alkalmas lenne ilyen kérdések megválaszolására. - Mennyi szándékosság van Ön szerint abban, hogy a kormány nem tud - vagy nem akar - foglalkozni a cigánykérdéssel ? - Az utóbbi öt-tíz év cigánypolitikai eseményeit tanulmányozva mi azt állítjuk, hogy évek óta tudatos tevékenység az, hogy a cigányságot egyre inkább kiszorítani igyekeznek politikai manipulációkkal a társadalomból, egyre inkább megbélyegzik, s egyre inkább az ellenségkép megjelenítőinek tartják. Öt évvel ezelőtt is születhetett volna politikai döntés arról, hogy a cigányság nemzetiség, tehát megilleti a kisebbségi jogvédelem. S akkor nem az állampárt hozott volna létre ál-cigányszervezeteket, amelyeket egymással szembeállít, hanem hagyta volna, hogy a cigányság létrehozza a maga szervezeteit. Teljesen másképp alakult volna a cigányság politikai, gazdasági, kulturális, jogi érdekvédelme. Azt mondhatom: politikai közmegegyezés történt abban, hogy a cigányság iszonyatos problématömege ne kerüljön tárgyalóasztalra. Most is az tapaszszerepét, megőrizzék a cigányságot ebben a kiszolgáltatott helyzetében. De érdeke fűződik ehhez a gazdasági rendszemek is. Az előző rendszemek segédmunkásokra volt szüksége, hát kitermelték futószalagon a segédmunkásokat. Most, az űj ideológia szerint munkanélküliekre van szükség, s mivel a munkaképes korú cigányság nyolcvan százaléka szakképzetlen, így ismét ők az áldozatai ennek az új ideológiának. Közben a társadalom életszínvonala romlik, mindenért egyre jobban meg kell küzdeni, szolidaritás, tolerancia nem tapasztalható, farkastörvények uralkodnak, mindenki mindenkit letapos - aki olyan helyzetben van, hogy letaposható. A cigányság ebben az állapotban van. - Pedig a demokráciát többek közt éppen az különböztetné meg a totalitárius rendszerektől, hogy a kisebbséget, a gyengéket, a hátrányos helyzetűeket fölkarolja. Ezek szerint Magyarországon nincsen demokrácia? - Nincs. És azt gondolom, hogy a cigányság helyzetének a rendezése során fölmerülő kérdésekre adott 'válaszok döntik el most és a jövőben is, hogy ez a társadalom bízhat-e magában, kialakulhat-e az állampolgári biztonságérzet, hogy lehet-e létbiztonság anyagi és más értelemben is. Rá kell jönniük az embereknek: nem lehet úgy demokráciát építeni, hogy abból 800 ezer embert kizárnak. Mert ha a helyzet rosszabbodik, akkor majd hárommillió lesz kizárva, aztán egy-két milliónak nagyon jó, egy szűkebb rétegnek elviselhető lesz az élete, öt-hat milliónak pedig elviselhetetlen. A most tapasztalható gondolkodásmód idevezet. Mindig a leggyengébbet kell tönkretenni, kisemmizni, meggyalázni, rabszolgasorba kényszeríteni. S ahogy majd a hátalmi gépezet működésbe lendül, annak óhatatlanul az lesz a következménye, hogy több millió ember kerül olyan helyzetbe, amilyenbe most a cigányságot juttatja a többség. Mert ez a hatalom nem értékteremtő, nem az embert állítja a dolgok középpontjába. - Nyilvánvalónak látszik: ha a társadalomban nincs meg az a készség, hogy támogassa a cigányságot a felemelkedésében, akkor csak az egység, a közös fellépés lehet célravezető. Lát-e erre lehetőséget? Megosztott-e a cigányság? - Akkof tartanám megosztottnak, ha évtizedek óta erőfeszítések történtek volna arra, hogy ne legyen megosztott. A cigányság nem ismeri saját helyzetének okait, nem a politika működésében látják sorsuk magyarázatát, hanem egymásban. Kialakult az öngyűlölet. Olyan társadalomban, ahol szégyen cigánynak lenni, ahol az embereket arra kényszerítik, hogy meneküljön a cigány mjvolta elől - ilyen helyzetben lehetetlen egységet még csak feltételezni is. - Mi lehet a megoldás? - Megfogalmaztuk és képviseljük azt a nézetet, hogy a Magyarországon élő cigányságnak kulturális másságai vannak. Más a kultúrája, hagyomány? az úgynevezett magyar cigányoknak, más az úgynevezett oláh cigányoknak, de ezen belül is a lóvári, collár, kelderásí, masarú cigányoknak, de még sorolhatnám. Ezek hagyománybeli, kulturális, esetleg nyelvjárásbeli másságok. Politikailag helyzetük azonos, így érdekeik is egybeesnek. El kell jutni oda a cigányságnak, hogy egymás különbözőségeit is elismeri, s megfogalmazza érdekeik azonosságát. BALOGH TAMÁS Nemzeti kisebbségek, 1990 A teljes beolvadás felé A magyar népszámlálások 1880 óta figyelik meg az ország területén élő népesség anyanyelvét és nyelvtudását. Az első világháború utáni területcsökkenés következtében az ország magyar népességének jelentós részével együtt a más nemzetiséghez tartozók túlnyomó többsége is a környező országokhoz került. Az európai gyakorlatban elfogadott, hogy az egyes országok nemzetiségi népessége arányának meghatározásához a népszámlálási adatokat veszik alapul. Nem vitatható, hogy a kérdésekre adott válaszok szubjektív mérlegeléstől függő torzításokat is tartalmaznak. Az is kétségtelen, hogy az adatok eltérése a valóságtól, mindenkor függvénye az adott ország nemzetiségi politikájának. Legutóbb 1990 januárjában volt népszámlálás Magyarországon, s ennek előzetes - nemzetiségekre vonatkozó - adataiból Klonkai László írt rövid elemzést. Ebből megtudhatjuk, hogy két országgal határos megyénk hat községében élnek jelentős számban nemzetiségek. Mind a hat település a régi Csanád megye területéből került Csongrádhoz. A magyarországi nemzetiségek közül szlovákok, szerbek és románok élnek legnagyobb számban a megyében. A földrajzi fekvésből, a határok közelségéből fakad, hogy az ország megyéi közül csupán kettőben él több román, háromban több szerb és négyben több szlovák anyanyelvű, mint Csongrádban. Anyanyelv alapján egyébként legtöbben Magyarcsanádon vallják magukat nemzetiségnek (16 százalék), Ambrózfalván, Pitvaroson és Csanádalbertiben ez az arány 10-15 százalék közötti. Ez utóbbi három községben szlovákok, Magyarcsanádon románok és szerbek élnek: A legalacsonyabb, 5 százalékos nemzetiségi arányú település Deszk és Újszentiván, ahol ugyancsak szerbek élnek. A magát nemzetiséginek valló népesség Csongrád megyében az elmúlt évtizedben erőteljesen Csökként, az asszimilálódás, a teljes beolvadás felé tart: Az utóbbi harminc év alatt a szlovák anyanyelvűek száma háromnegyedével, a románság kétharmadával csökkent, a szerbek száma pedig megfeleződött az elmúlt harminc év alatt. A nemzetiségi anyanyelvűek egy része magyar anyanyelvűnek vallja magát. Erre jó példa, hogy a szlovák anyanyelvűeknek csak fele nyilvánította magát szlovák nemzetiségűnek, a másik két csoportnál ez az arány lényegesen magasabb, a románok körében 88, a szerbeknél 96 százalék. Az arányokból kitűnik a határok földrajzi közelségének meghatározó szerepe. "K~A. A kisebbségi helyzetből fakadó hátrányok csakis többletjogok biztosításával, érvényesítésével csökkénhetők. A kisebbségi törvény felemás szituációban készül: nem csak a gazdaság sokat emlegett nehéz helyzete miatt, nem csak a civil társadalom alulfejlettsége miatt, hanem azért is, mert nálunk a többség - a demokratikus tradíciók hiánya miatt - nem szokott hozzá ahhoz, hogy megismerje, így elfogadja a másságot, hogy „nagyvonalúan" pozitív diszkriminációt gyakoroljon azokkal, akik ilyen vagy olyan okból kisébbségben vannak. A politikai képviselet módját, a kisebbségi önkormányzatok és a helyi hatalom viszonyát a kisebbségi kerekasztal, e népcsoportok konzultatív és érdekegyezető fóruma olyan kérdésnek tekinti, melyet a kisebbségi törvényben föltétlenül szabályozni kell. A fórum a kisebbségeket államalkotó tényezőnek tekinti, azaz a hatalomból, a jogokból és javakból arányosan kell részesedniük. A politikai döntéshozatalban azonban csak úgy tudnak részt venni, ha biztosított politikai képviseletük. A „szószóló" nem teljes értékű képviselő. A jelenlegi Parlamentben van olyan honatya, aki olyan település képviselője, ahol kisebbségi népcsoport is él, mely sajátos érdekeinek megjelenítését természetesnek tartja, s van olyan is, akinek neve eleve azért került fel pártlistára, mert etnikai vagy nemzetiségi kisebbséget képvisel. E formák egyike sem megoldása a problémának. A választójogi törvénybe kellene foglalni, hogy legyenek eszmei választókerületek, ahol a szétszórtan élő népcsoportok tagjai külön voksolhatnának kisebbségi listákra. így, pozitív diszkrimináció alkalmazásával lehet elősegíteni, hogy egyenrangú állampolgároknak érezhessék magukat e népcsoportok tagjai. Az önkormányzati törvény megalkotásakor felvetődött, hogy a kisebbségi alapon szeryeződő önkormányzatok megosztják a helyi társadalmat, „kettős hatalom" alakulhat ki. Holott nyilvánvaló, e demokratikus alapon, alulról szerveződő kisebbségi önkormányzatoknak valós funkciói lehetnének. Teljes autonómiát élvezve saját intézményeket - például óvodát -tarhatnának fenn, a kisebbségi önkormányzat javaslatai beépülhetnének a helyi képviselő-testület döntéseibe. A demokrácia szemlélete nem lehet a többségi elven működő többségi hatalom, nem alapulhat a kirekesztés filozófiáján. Ú. I. A nevünk is garancia irodatechnikából... A japán MITA cég másológépei és faxai nagy választékban, de ugyanitt a SONY teljes HIFI- és videóválasztéka is megtalálható. Irodatechnika lízingre, szórakoztató elektronika hitelre, ELŐLEG NÉLKÜL! Ha nálunk vásárol, minden ötvenezer forint után sorsjegyet kap, melynek főnyereménye 2 RENAULT Baumgartner személyautó. Vigaszdíj: egyhetes, kétszemélyes Puszta Expressz Kft. által szervezett külföldi út. Legyen a vásárlónk, nyerhet! Profi Bffass tel: 1426-701 fax: 1424 -784 1077 Bp. Wesselényi u. 23., Renault-Baumgartner Kft. Budapest XI., Budaörsi út 121.